Sárospataki Református Lapok, 1921 (16. évfolyam, 1-35. szám)
1921-12-04 / 32. szám
VTB* Papok, tanítók. Papok, tanítók egymáshoz való viszonya régi théma, lépten-nyomon felvetődik egyházi közéletünkben. Legutóbb Janka Károly főiskolai gondnoki székfoglaló beszéde tette aktuálissá, mikor a theológus ifjúsághoz fordulva, felhívta őket a tanítóképző-intézet növendékeivel való érintkezés alkalmainak keresésére, az a hangos tetszésnyilvánítás, mely e felhívást kísérte, eléggé bizonyítja, hogy az új gondnok a szívünkből beszélt. Tanítójelöltre, papjelöltre közös munka vár, e munka teljesítésére forrjanak egybe már ez iskolai életben. Jól esett aztán hallani a tanítóképző-intézet igazgatójától a szíves készséget és hajlandóságot, mellyel a testvéries viszony ápolására az intézet nevében magát felajánlotta. Van azonban nekünk egy nagy bajunk. A zöld asztal felelt a hivatalos program, a fehér asztal felett a lelkesült felköszöntő elhangzik és nincs tovább. Ezt a kérdést, pedig ébren kell tartanunk, azokat, az érzéseket, melyek a két férfiú megnyilatkozása nyomán a hallgatókban fakadnak, ki kell vinnünk a gyakorlati életbe és tettekkel gyümmölcsöztetnünk. Legyünk őszinték ! A diákéletben, talán a magasabb képzettség tudata s az a biztosság, hogy az életbe kikerült ifjú pap a tanítónak kész felettese, párosulva a fiatal természet versengő és fölényeskedő hajlamával, valami alsóbbrendű lényt láttat a szerény „prepában“. Viszont ezek 18—19 éves korukban diplomához jutva, nem egyszer túlfűtött önérzettel és igen kevés egyházias érzéssel foglalják el fontos hivatásukat. Ilyen körülmények között, ha egyik is, másik is, se nem küzdötte magában a korábbi évek elfogultságát és előítéletét, pokollá tehetik magán és egyházi életöket. Mi, a gyakorlati élet emberei tudjuk, hogy pap és tanító közös munkamezőn dolgoznak s vállvetett munkájukat áldás, ellenségeskedésöket romlás koronázza. A papnak, ha eleven gyülekezeti életet akar teremteni, természetes munkatársa a tanító, viszont a tanítónak úgy hivatali, mint szociális teendőiben hivatott segítőtársa a pap. Mindkettőjük munkálkodásának végcélja: Isten országának terjesztése A református tanító tehát számoljon le azzal a gondolattal, hogy ő nem világi hatóság, hanem református gyülekezeti munkás. A valláserkölcsi életnek, a református világnézetnek épen olyan reprezentánsa mint a pap, a ki a maga életével apugyr tartozik világolni a gyülekezet előtt, mint a pap. A református tanító számoljon le azzal a gondolattal, hogy az iskola az egyház veteményes kertje, aki tehát ebben kertészkedést vállalt, az az egyegyháznak nevelje a csemetéket A református tanító tehát ne tartsa nyűgnek a vallástanítást, ellenkezőleg, ez legyen kezében az a nevelő eszköz, amely által segít Isten országa polgáraivá formálni a drága plántákat. A református tanító ne felejtse el, hogy Csonkamagyarország határain innen és túl remegve várjuk, hogy milyen lesz az a nemzedék, mely most fejlődik az ő kezök alatt. Jaj nektek, ezer átok száll reátok, ha az új nemzedék jobb nem lesz a mainál. Református egyházunk, mintha az újjászületés vajúdó állapotában volna. Ha új feladatok várnak egyházunkra, ezek teljesítése elől egy gyülekezeti munkás, tehát a tanító sem zárkózhatik el. Ezekből önként következik, hogy a református tanítónak kötelessége és joga, hogy a lelkésznek a gyülekezeti munkában segédkezzék. Tőle várjuk, hogy az egyházi énekkarnak összetartó lelke legyen, ifjúsági és más hasonló egyesületekben, ismeretterjesztő előadásokban tevékeny részt vegyen Tapasztalnunk kell, hogy az iskolában szerzett útravaló milyen hamar elfogy, kivált falusi fiatalságunknál. Ne féljen a tanító tanítója lenni a gyülekezet nagyjainak is. Egyházi törvényeink ez idő szerint nemcsak megengedik, de kötelességévé is teszik a tanítónak az igehirdetést. Szeretnénk, ha a református tanító szent örömmel tenne a szószékben bizonyságot arról, hogy becses alkalom neki a Krisztusnak való szolgálat. Az egyház, annak hivatalnokai és intézményei iránti tiszteletben való jó példaadaa úgy a gyermekek, mint a felnőttek előtt, szintén nem jogtalan kívánság a mi részünkről. És,még egyet: ha lelkész, mint a gyülekezet felelős vezetője, az iskolaszék elnöke, tehát hivatali viszonyban akarva, nem akarva, a tanítónak bizonyos mértékben felettese, neki törvényes utasításokat ad, vele felsőbb rendeleteket közöl, az iskolai rendet, vallás- és énektanítást ellenőrzi, mindezekért cél- XVI. évfolyam 32. szám Sárospatak, 1921. december 4. A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DU: Felelős szerkesztő és kiadó HIRDETÉSEK DIJA DR. RÁCZ LAJOS Egész oldal ... ............. 400- Kor. Egész évre ... ............. 100--— Kor. Félévre ........................ 50-— „ Főmunkatársak: Fél ................................ Negyed „ 200'— . 100- . MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FARKAS ISTVÁN Nyolcad . ............. .. ... 50-- . TARTALOM. Kiss Ernő : Papok, tanítók. — Csokonai Sárospatakon. (Vége.) — Kirándulásunk Cserépfaluba. — hirdetések. — Hivatalos rész. Pályázati