Sárospataki Református Lapok, 1921 (16. évfolyam, 1-35. szám)

1921-12-04 / 32. szám

VTB* Papok, tanítók. Papok, tanítók egymáshoz való viszonya régi théma, lépten-nyomon felvetődik egyházi közéle­tünkben. Legutóbb Janka Károly főiskolai gond­noki székfoglaló beszéde tette aktuálissá, mikor a theológus ifjúsághoz fordulva, felhívta őket a ta­nítóképző-intézet növendékeivel való érintkezés alkalmainak keresésére, az a hangos tetszésnyil­vánítás, mely e felhívást kísérte, eléggé bizonyítja, hogy az új gondnok a szívünkből beszélt. Tanító­jelölt­re, papjelöltre közös munka vár, e munka teljesítésére forrjanak egybe már ez iskolai élet­ben. Jól esett aztán hallani a tanítóképző-intézet igazgatójától a szíves készséget és hajlandóságot, mellyel a testvéries viszony ápolására az intézet nevében magát felajánlotta. Van azonban nekünk egy nagy bajunk. A zöld asztal felelt a hivatalos program, a fehér asztal felett a lelkesült felköszöntő elhangzik és­­ nincs tovább. Ezt a kérdést, pedig ébren kell tartanunk, azokat, az érzéseket, melyek a két férfiú megnyilatkozása nyomán a hallgatókban fakadnak, ki kell vinnünk a gyakorlati életbe és tettekkel gyümmölcsöztetnün­k. Legyünk őszinték ! A diákéletben, talán a magasabb képzettség tudata s az a biztosság, hogy az életbe kikerült ifjú pap a tanítónak kész felet­tese, párosulva a fiatal természet versengő és fö­lényeskedő hajlamával, valami alsóbbrendű lényt láttat a szerény „prepában“. Viszont ezek 18—19 éves korukban diplomához jutva, nem egyszer túl­fűtött önérzettel és igen kevés egyházias érzéssel foglalják el fontos hivatásukat. Ilyen körülmények között, ha egyik is, másik is, se nem küzdötte magában a korábbi évek elfogultságát és előítéletét, pokollá tehetik magán és egyházi életöket. Mi, a gyakorlati élet emberei tudjuk, hogy pap és tanító közös m­unkamezőn dolgoznak s váll­vetett munkájukat áldás, ellenségeskedésöket romlás koronázza. A papnak, ha eleven gyüle­kezeti életet akar teremteni, természetes munka­társa a tanító, viszont a tanítónak úgy hivatali, mint szociális teendőiben hivatott segítőtársa a pap. Mindkettőjük munkálkodásának végcélja: Is­ten országának terjesztése­ A református tanító tehát számoljon le azzal a gondolattal, hogy ő nem világi hatóság, hanem református gyülekezeti munkás. A valláserkölcsi élet­nek, a­ református világnézetnek épen olyan repre­zentánsa mint a pap, a ki a maga életével apugyr tartozik világolni a gyülekezet előtt, mint a pap. A ref­ormátus tanító számoljon le azzal a gondo­lattal, hogy az iskola az egyház veteményes kertje, a­ki tehát ebben kertészkedést vállalt, az az egy­­egyháznak nevelje a csemetéket A református tanító tehát ne tartsa nyűgnek a vallástanítást, ellenkezőleg, ez legyen kezében az a nevelő eszköz, a­mely által segít Isten országa polgáraivá formálni a drága plántákat. A református tanító ne felejtse el, hogy Csonkamagyarország határain innen és túl remegve várjuk, hogy milyen lesz az a nem­zedék, mely most fejlődik az ő kezök alatt. Jaj nektek, ezer átok száll reátok, ha az új nemzedék jobb nem lesz a mainál. Református egyházunk, mintha az újjászüle­­tés vajúdó állapotában volna. Ha új feladatok vár­nak egyházunkra, ezek teljesítése elől egy gyüle­kezeti munkás, tehát a tanító sem zárkózhatik el. Ezekből önként következik, hogy a református tanítónak kötelessége és joga, hogy a lelkésznek a gyülekezeti munkában segédkezzék. Tőle várjuk, hogy az egyházi énekkarnak összetartó lelke le­gyen, ifjúsági és más hasonló egyesületekben, is­meretterjesztő előadásokban tevékeny részt vegyen Tapasztalnunk kell, hogy az iskolában szerzett útravaló milyen hamar elfogy, kivált falusi fiatal­ságunknál. Ne féljen a tanító tanítója lenni a gyü­lekezet nagyjainak is. Egyházi törvényeink ez idő szerint nemcsak megengedik, de kötelességévé is teszik a tanítónak az igehirdetést. Szeretnénk, ha a református tanító szent örömmel tenne a szószékben bizonyságot arról, hogy becses alkalom neki a Krisztusnak való szolgálat. Az egyház, annak hivatalnokai és intézményei iránti tiszteletben való jó példaadaa úgy a gyermekek, mint a felnőttek előtt, szintén nem jogtalan kívánság a mi részünkről. És,m­ég egyet: ha lelkész, mint a gyülekezet felelős veze­tője, az iskolaszék elnöke, tehát hivatali viszony­ban akarva, nem akarva, a tanítónak bizonyos mértékben felettese, neki törvényes utasításokat ad, vele felsőbb rendeleteket közöl, az iskolai rendet, vallás- és énektanítást ellenőrzi, mindezekért cél- XVI. évfolyam 32. szám Sárospatak, 1921. december 4. A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DU: Felelős szerkesztő és kiadó HIRDETÉSEK DIJA DR. RÁCZ LAJOS Egész oldal ... ............. 400-­ Kor. Egész évre ... ............. 100--— Kor. Félévre ........................ 50-— „ Főmunkatársak: Fél ................................ Negyed „ 200'— . 100- . MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FARKAS ISTVÁN Nyolcad . ............. .. ... 50-- . TARTALOM. Kiss Ernő : Papok, tanítók. — Csokonai Sárospatakon. (Vége.) — Kirándulásunk Cserépfaluba. — hirdetések. — Hivatalos rész. Pályázati

Next