Sárospataki Református Lapok, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-03 / 1. szám

XXI. évfolyam, 1. szám Sárospatak, 1926 január 3. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő és kiadó Dr. RÉVÉSZ KÁLMÁN Dr. RÁCZ LAJOS HIRDETÉSEK DÍJA: Egész évre _ ...______ 10 korona. Főmunkatársak: Megegyezés szerint. Fél évre ... _ ............ 5 korona. MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FORGÁCS GYULA TARTALOM: M.: Új esztendő. — Forgács Gyula: Az ORLE és a világiak. — Nádházy Bertalan: Igehirdetésünk. — Come­­nius Sárospatakon. (Folyt. köv.) — Irodalom. — Vegyes közlemények. — Szerk. üzenetek. — Hirdetés. Új esztendő. Drága ajándékként új esztendőt adott kegyel­mes Istenünk. Itt áll előttünk üdén, frissen és biztatóan. Olyan csodálatos a jövetele! A kis uj­júnkat se mozdítottuk meg érte és mégis itt van. S ha ezer kézzel húztuk, vontuk és erőltettük volna is a jövetelét, mégsem jött volna el. Jött csodálatos könnyen, halkan és nesztelenül, ahogy száll mély éjszakák öléből a harmat, virág kely­­héből az illat, zord tél komorságából a tavasz. Reggelenként a fény megszületését csodálom egy egyre megújuló áhítattal. Csak percek múlnak el és mégis mily óriási a változás. Még alig előbb tompa, vak, süket és szürke volt minden. Nagy álomfüggöny lógott a fáradt alvókon. Fekete zász­lókba bújtak a fák, nem tudott rejtekhelyekre a madarak s mindaz, ami élet. S egyszerre a fény eláradó világossága mindenen. Már itt van az új nap. Megelevenedett az élet Körülölel, átfog, buz­dít és serkent. Mint drága alkalom áll elénk, mint ö­röm és áldás hull reánk. S szívünk hálával szól: Óh felséges Úr, mi kegyes Istenünk ! A mi Urunké a napok hosszú sorát jelentő idő, az új esztendő is. Mint nagy, kedves aján­dékot vegyük el Istenünk kezéből. Vegyük el alá­zattal. Érezzük át, hogy Ő adta, kegyelmessége hozta el, szeretete küldte s mondjuk előtte lebo­­rulva: Légy áldott, Istenünk! A reggel világosságában már előttünk van­nak munkáink, tennivalóink, feladataink és baja­ink. Ne kezdjünk ezek felsorolásához, ne fogjunk ezek megoldásához addig, amíg szívünket át nem járja egészen, hogy minden annak a kezében van, mindent az hordoz, akié az év, az idő, az élet. Keressük először az ő országát, amint idve­­zítőnk mondja. Egyre több és nagyobb szükség van olyan emberekre, akik nem magukban bíznak, hanem örökkévaló mélységekből táplálkoznak, akik nem a maguk, hanem Isten dicsőségének eszközei, akik nem azt akarják, hogy nekik szolgáljanak, hanem hogy az ő életük szolgálatát fogadja el az élet Ura. Az új esztendő eljöttének csodája tölti el telkemet. Az Úr hozta el. S ámulva érzem, hogy Ő fogja végezni annak igazi munkáját is, gyűjtve magának az övéit az alázatosak, a kicsinyek, az Az ORLE és a világiak. Sütő Kálmán lapunk 44. számában e címen közölt cikkében kifogásolja az ORLE kecskeméti kongresszusáról írott cikkem e kitételét: „ne mond­­juk kizárja, hanem kínosan megkülönbözteti“ az ORLE egyházunk világi tagjait. S. K. érdemes cikkében azt mondja, hogy az ORLE annyira nem zárja ki a világiakat, hogy azok pártoló tagokut be is léphetnek. Továbbá azt hangsúlyozza, hogy más egynemű foglalkozású egyéneknek is pd. tanítóknak stb- vannak szak­egyletei, miért ne lehetne a lelkészeknek is. E megállapításokkal szemben természetesen nincs és nem is lehet ellenvetésem. Hogy azon­ban nem ok nélkül használtam a fenti kifogás alá eső kitételt, legyen szabad igazolásomra megje­gyeznem a következőket. A kecskeméti kongresszus főtárgya az „Egy­séges politikai, kulturális, szociális és gazdasági Programm a magyar Kálvinizmus részére“ című fü­zetbe foglalt nagy jelentőségű normák és pia desi­­deriak megvitatása volt. E programot, amint címe is mutatja az egyházi és iskolai kérdéseken kívül foglalkozik politikával, nyomdai, művészeti, anya­védelmi, lakásügyi, ipari, kereskedelmi stb. kér­désekkel is. Cikkem írása alatt előttem volt a Program, és­ önkénytelenül is arra gondoltam, hogy ezt a nagyszabású tervet maga az ORLE, helyesebben mi lelkészek egymagunkban nem va­gyunk képesek kellőképp propagálni, annál ke­­vésbbé megvalósítani. Eszembe jutott azután, hogy milyen jó is lenne nekünk lelkészeknek, ha egy­szer már a magunk pásztori kötelességeinknek szentelhetnék minden időnket és erőnket, ha a gyü­lekezet világi tagjai levennék vállainkról az erősen világi gondok, az egyházadó kivetés, behajtás stb. terheit. És így jutottam arra a megállapításra, hogy az ORLE ilyen programmot csak a világiakkal együtt képes megvalósítani, tehát a világiaknak ott kellene lenniök igazság szerint a cél­kitűzés­nél is, különben várhatják-e segítségüket a végre­hajtásnál? Vegyük tekintetbe továbbá azt is, hogy előtte leborulók, az egyedül benne bízók, az egye­dül benne élők közül. Legyenek, Atyám, a tieid közt a mi íróink és a mi olvasóink. ..

Next