Sárospataki Református Lapok, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
1. szám. SÁROSPATAKI-REFORMÁTUS LAPOK 3. oldal. város közterein, ünnepélyes körmenések a város főutcáin, a megjelent pápai követeknek és bíborosoknak a pápát megillető fénnyel és hódolattal való fogadtatása, végül a vendégek szives latása — a református egyházak részéről, templomaiknak kath. istentiszteletek és misék céljaira való átengedése, — mindez kétségkívül imponáló hatást gyakorolt. Ma a római katholicizmus még nem hatalmi tényező Amerika közéletében, de azzá válhat. Már is beszélnek egy katholikus politikusnak, Smith newyorki kormányzónak a legközelebbi elnökválasztásnál Villó föllépéséről, amikor a demokrata párt fogja őt jelöltjének kikiáltani. De ezekkel a sikerekkel súlyos balsikerek és vereségek állanak szemben, így, bár Rossum bibornok két évvel ezelőtt nagy propaganda-körutat tett Svédországban és ott állítólag jelentős sikereket ért el, a kalh. diplomácia semmi ügyeskedésének nem sikerült a protestáns svéd királyi házat rávennie, hogy Asztrid svéd hercegnő, Károly herceg leánya, a belga trónörökössel való egybekelésénél a kath. hitre térjen vagy hogy esküvője kath. egyházi szertartás szerint menjen végbe. A svéd király és a svéd trónörökös, akik 1925 nyarán a stockholmi kongresszus alkalmával oly határozott vallomást tettek evangéliumi meggyőződésük mellett, ettől semmi ravaszkodással nem voltak eltéríthetők. Nem volt kath. esküvő, mivel a menyasszony a kath. egyház részéről e végből felállított föltételeket, nevezetesen a kath. hitvallást, gyónást és úrvacsorázást nem akarta teljesíteni; ily körülmények közt az egyház csupán a jegygyűrűket áldotta meg. Hogy a klerikális sajtóorgánumok a hercegnő állhatatossága, „a távtartóknak a királyi házba való behatolása miatt“ hevesen méltatlankodnak, az magától értetődik. Vájjon a belga trónörökös leendő gyermekeinek vallására nézve történt-e valami megegyezés, s ha igen, még irányú? arról hallgat, a krónika. Mexikóban, hol a kath. egyház századokon át korlátlanul uralkodott, súlyos harcot kénytelen lételéért folytatni. Aki figyelemmel kísérte a hirlapoknak a harc különböző fordulatairól kiadott tudósításait, észrevehette, mily kitűnően ért a pápás egyház ahhoz, hogy csaknem az összes nagy sajtóügynökségeket szolgálatába állítsa,úgyhogy Európa fölötte egyoldalúan a Mexikóban folyó kulturharcról úgy van informálva, mintha Calles elnök és a kongressus igazságtalanul és erőszakosan bánt volna a kath. egyházzal, és az ő ellenséges magatartásuk nemcsak Rómának, hanem mindenik keresztyén egyháznak, sőt általában a keresztyénségnek szólt és semmi egyéb célt nem tűzött maga elé, mint hogy az egyházi javakat lefoglalja, elrabolja. Még a legszabadelvűbb politikai lapjaink is közölték és magukévá tették ezeket az irányzatos sajtóügynökségi jelentéseket. Ha amerikai protestáns újságokból egészen másként hangzó, sőt ennek egyenesen ellenmondó, megbízható tudósításokat nem kaptunk volna, alig lehetett volna a napisajtó ezen egyhangú információjának hitelt nem adnunk. Reméljük, jövőre az igazi mexikói állapotokba még mélyebb bepilantást fogunk nyerni. Természetes, hogy kulturharc folyottan, de olyan, melyről nekünk Magyarországon, hol a kath. egyház a protestantizmus csöndes befolyása folytán és a védekezés okából is kénytelen volt az evangéliumhoz és a bibliához közeledni, egyszerűen fogalmunk sincs, mert nem tudjuk elképzelni, milyen viszonyok uralkodhatnak egy olyan országban, hol a keresztyénséget csak a töretlen erejű, középkori, spanyol, uralomvágyó, félig pogány katholicizmus képviseli Itt egy gondolkozó, szabadelvű felfogású embernek, aki semmi egyebet nem tud a vallásról, okvetlenül a vallás ellenségévé kell lennie. Egyelőre a helyzet változatlan és a kongressus szilárdan áll az elnök mellett, habár Róma legerősebb védőeszközéhez, az interdiktumhoz folyamodott és az istentiszteleteket beszüntette. Ráadásul a kath. párt bojkottot rendezett, melytől állítólag a színházak, mozgók és a sörgyárak sokat szenvednek. Melyik nagyobb hatású: az interdiktum-e, vagy a bojkott? a távolból nehéz eldönteni, talán mindkettő. De Mexikó helyzetére nézve jellemző, hogy az északamerikai Unió, dacára a kath. részről kiindúló nyomásnak, minden közbelépést mereven elutasitott. (Folyt. köv.) IRODALOM. * Négyszázados Sírok felett. A mohácsi ref. nagygyűlés emlékkönyve. 1926. Sylvester-kiadás, Tahitotfulu, 73 r., ara porlómentesen 36.000 K . Szeptembr 28-án rendezte a Hit és Szolgálat Mozgalma a magyar reformátusság kegyeletes emlékünnepét Mohácson, a mohácsi csata 400 éves fordulója alkalmából. Az emlékünnepre az ország minden részéből, 3 püspök vezetésével, több ezer főnyi tömeg sereglett egybe. A Mogalom vezetői, élükön Czegédy Sándor győri lelkésszel, a ki az Előszóban az ünnepélyt, úgy jellemzi, mint a magyar ref. egyház nagy ébredésének diadalmas megnyilatkozását — a fent írt kötetben, az ünnepély résztvevői számára kedves emlékül, összefoglalták az istentiszteleten és a nagygyűlésen elhangzott imákat (Soltész E , Baltazár D.), egyh. beszédeket (Ravasz L., Baltazár D.) és előadásokat (Muraközy Gy., Vass V., Czeglédy L., Benkő I.). Mi, akik nem lehettünk jelen a szép ünnepélyen, mi is fölemelő érzések közt, olvastuk a magasan szárnyaló, lelkes, az érzés hevétől áthatott beszédeket, amelyek szinte versenyeznek egymással megragadó művészi előadás és evangéliumi vallásos erő tekintetében. Kedves és értékes olvasmányra tesz szert, aki e könyvet megszerzi magának. * Révész Imre Emlékezete. Születése 100 éves fordulója alkalmából a tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlésével kapcsolatos emlékünnepen, 1926. nov. 24-én elmondott beszédek és meghozott közgyűlési határozat. Debrecen, 24. — Az emlékünnep központjában S. Szabó József debreceni főgimn. igazgató emlékbeszéde állott, amint e füzetben is az foglalja el a főhelyet: a költő magas szárnyalású nyelvén, a történetíró alapos hozzáértésével, a ref. pap-tanár széleskörű tájékozottságával és R. I. iránt érzett mélységes tiszteletével megírt emlékbeszéd, amely méltó, magas piedesztálra állítja a XIX. század legnagyobb magyar kálvinista papját, bár fogyatkozásait sem hallgatja el. „E nagy tudományos készséggel megírt, gondolatokban gazdag