Sárospataki Református Lapok, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-03 / 1. szám
2. oldal. Sárospataki Református Lapok 1. szám. jók bízott értékek megtartásával — a lelkek gondozásával. Az iskolából kikerült ifjak felügyelet nélkül lettek emberré. A konfirmált ifjúsággal nem volt, aki törődjön. Maguk a presbiterek is csak az elősülésért, a jó hírért lettek elöljárókká, elfeledvén, hogy a presbiterség Istentől nyert legszentebb küldetések egyike. Kifeszített mellel, a vastagnyakú kálvinistaságra való hivatkozással, sokszor a csak azértis ellentmondó, maga akaratát másokra "kényszerítő kevélykedéssel gondolták fenntartani a presbiterek tekintélyét is. A jólét napjaiban, magabízóvá, Istentől elpártolóvá lett sok helyt a magyar falvak máskor imádkozó magyarja is ... . S aztán, hogy eljött a nagy pusztulás ideje, a tudásában, találmányaiban, az eget és a tengert is meghódító gépeiben bízó ember, mert repülni tud, mert a tenger mélyeire veszedelem nélkül alámerülhet — azt hiszi, hogy elrejtőzhetik az Isten szeme elől s hogy birokra kélhet alkotójával. De él az Isten! Fenyitő vesszeje, — mindég kezében van. A gőgös kevélység, hamis jelszavak által igézetten, magabízóan, pogánykodóan, hitetlenül törnek itt-ott szerte mindenfelé az Isten ellen ! Ő marad a régi! Ha végigkorbácsol is rajtunk szöges ostorával, ha tűz, víz, földrengés, aszály, jégeső, háború borzalmai s minden el sem is képzelhető szenvedések jönnek is felénk, — az Ő kegyelme cselekszi azt, hogy a szent mag, a benne bízó, tiszta példát mutató élet egy-egy nehány küzdő katonája — a legnagyobb vihar után is megmarad. Mint a jégverte búzatáblák minden kalászát nem töri össze az Isten karja s mindég megmarad egyegy buzaszem, mely őrzi csiráját a jövő aratásnak, úgy látok én csöndben, a világtól elfeledve, — kicsi falvak nádasházaiban, — városvégi szegénytanyák barlang lakásaiban , szegényes paróchiákon, nyugtalankodó, Isten felé néző, imádkozó szép lelkeket. Itt élnek, várnak, tettre készen állnak Isten ügyének névtelen katonái, akiknek ajkán felcsendül újra meg újra az ősi zsoltár, akik munkába állnak , szerte járnak, jót tesznek, vígasztalnak, sebeket kötöznek, igét szórnak, imádságra tanítanak s viszik magukkal szerte e világba: a Krisztusban való hit örök szépségeit. Látom én, hogy ma is, mint minden időben a szegény, az elesett, a szenvedő emberek szíve ajtaja nyílik meg igazabban a Krisztus befogadására!.... Mikor közöttetek járok kedves testvéreim ! — püspöklátogatás során, sok nagyszerű példáját látom én az ősök példaadó, — imádkozó és áldozatos élete követésének. Vissza az ősforráshoz, a Bibliához! Gyülekezeti munkások kellenek a lelkipásztorok mellé, akik nem tanácskoznak testtel és vérrel, akik, ha kell, meg tudnak halni a Krisztus ügyéért............ Törődnünk kell jobban egymással, mint ezt eddig cselekedtük !.. . így illik ez a jó testvérekhez. Tekintélytisztelet, engedelmesség, alázatosság, hithűség , — az ősi hit — az ősi föld — az ősi jellem szerelmeseivé kell nevelnünk egymást, de különösen a magyar ifjúságot. Eszközök vagyunk mindnyájan az Isten kezében és nincsen olyan kicsiny élet, amelyen keresztül az Istennek ne volna valami mondanivalója a számunkra. Nem emberek, hanem a Szentlélek Isten a mi tanácsadónk és jóravezérlő mesterünk.......... Emberek ! — ne álljatok ellen a Lélek hívó szavának!........ Ma mindenki fokozott éberséggel álljon őrt, mert a mai nehéz idők, a szenvedések erre köteleznek. Ne feledjük, hogy az eltékozolt tegnapokat nem hozhatjuk többé soha vissza.... Fájó szívvel kell látnunk, hogy nekünk, árva magyar népnek, már az újév elejére is nagyon bőven kijutott a közöttünk élő népek fenyegetéseiből, s a beígért új keresztekből. Szájukkal, a világ hatalmasai közzé állnak az árulással győzők .... Pedig a szállongó falevél zörrenése is megrémíti őket.... Egy-egy magyar katona láttára, egy egész ármádia ellenük való felvonulását kiállják világgá! .. .. Nagy legénykedéssel gyötrik a szívünkről letépett, rab magyar földön élő s mindenükből kifosztott magyar véreinket; minden magyar élet kioltásával fenyegetőznek, ha visszahivogatjuk édes hazánkat, — nagy Magyarországot!. .. Látszik immár, hogy magyar vér nélkül nem adnak vissza semmit! Mikor jó el szabadulásunk, csak az Isten tudja. De azt nekünk tudnunk kell, hogy ha ő velünk lesz, ha mi reá bízzuk magunkat, akkor miénk a szebb s a boldogabb magyar jövendő. Ebben a világban erkölcsi törvények uralkodnak. El fog jönni a történelmi pillanat, mint eljött már sokszor, máskor is, amikor megindul a tábor, de addig is legyenek a magyar kezek erősen odatéve az Isten kezébe s legyenek félretéve a gyűlölködések, és más egyéb bűnök. Ha Isten és mi egymást szerető magyarok együtt indulunk ügyünkért csatára, lát ez a világ majd csodás nagy dolgokat. Azonban azt is tudnia kell itt mindenkinek, hogy a szép szavak ígérgetései helyett cselekedeteket várunk........ Állítom, hogy mostani nagy nyomorúságunkban is megvan a lehetőség arra, hogy minden igazán dolgozni akaró munkás, a maga szerzette kenyérhez juthasson. Emberhez illő éltet kell itt teremteni, különösen a tanyavilágban, szétszórtan élő magyarok, — falvak nincstelen alsó tízezrei s a városvégi, szegény jöttmentek — barlanglakói számára. A dolgozni vágyódó, erőtől duzzadó magyar ifjúság munkába állítása is megtörténhetik itt okos fajszeretettel s helyes jövedelem- és munkabeosztással!. ... A nép vezetői pedig legyenek ébren ! Szép szavakkal, pénzzel, ígérgetésekkel, toborozza a sátán a maga katonáit. A szegénykedés: a legnagyobb kerítő! Vigyázzunk, hogy újra be ne lopózzék jóhiszemű magyar népünk közzé az ámító hamis próféták jelszavas serege. Vigyázzatok ma különösen, a magyar földet: a megbízás és felelősség nélkül felosztani akaró s a magyarfajtát sokszor elbolondítani tudó izgatókra. A magyar föld, gondot viselt minden időben a gyermekeiről. Megfontolt törvényekkel: a telepítés útján segíteni akarnak idejében — a magyar fajtán a mai vezetők. Türelemmel kell várnia minden magyarnak. Nagy dolgok véghezvitelét nem lehet sötétbe ugrással megkészíteni.... Egyet tudok ! ... A magyar édesanya, a magyar föld még mindég táplálni