Sárospataki Református Lapok, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

2. oldal. Sárospataki Református Lapok 1. szám. jók bízott értékek megtartásával — a lelkek gon­dozásával. Az iskolából kikerült ifjak felügyelet nélkül lettek emberré. A konfirmált ifjúsággal nem volt, aki törődjön. Maguk a presbiterek is csak az elősülésért, a jó hírért lettek elöljárókká, elfeled­vén, hogy a presbiterség Istentől nyert legszentebb küldetések egyike. Kifeszített mellel, a vastagnyakú kálvinistaságra való hivatkozással, sokszor a csak azértis ellentmondó, maga akaratát másokra "kény­szerítő kevélykedéssel gondolták fenntartani a pres­biterek tekintélyét is. A jólét napjaiban, magabí­zóvá, Istentől elpártolóvá lett sok helyt a magyar falvak máskor imádkozó magyarja is ... . S aztán, hogy eljött a nagy pusztulás ideje, a tudásában, találmányaiban, az eget és a tengert is meghódító gépeiben bízó ember, mert repülni tud, mert a tenger mélyeire veszedelem nélkü­l alámerülhet — azt hiszi, hogy elrejtőzhetik az Isten szeme elől s hogy birokra kélhet alkotójával. De él az Isten! Fenyitő vesszeje, — mindég kezében van. A gőgös kevélység, hamis jelszavak által igézetten, magabízóan, pogánykodóan, hitet­lenül törnek itt-ott szerte mindenfelé az Isten ellen ! Ő marad a régi! Ha végigkorbácsol is rajtunk szöges ostorával, ha tűz, víz, földrengés, aszály, jégeső, háború borzalmai s minden el sem is kép­zelhető szenvedések jönnek is felénk, — az Ő kegyelme cselekszi azt, hogy a szent mag, a benne bízó, tiszta példát mutató élet egy-egy nehány küzdő katonája — a legnagyobb vihar után is megmarad. Mint a jégverte búzatáblák minden kalászát nem töri össze az Isten karja s mindég megmarad egy­­egy buzaszem, mely őrzi csiráját a jövő aratásnak, úgy látok én csöndben, a világtól elfeledve, — kicsi falvak nádasházaiban, — városvégi szegény­tanyák barlang lakásaiban , szegényes paróchiákon, nyugtalankodó, Isten felé néző, imádkozó szép lel­keket. Itt élnek, várnak, tettre készen állnak Isten ügyének névtelen katonái, akiknek ajkán felcsen­dül újra meg újra az ősi zsoltár, akik munkába állnak , szerte járnak, jót tesznek, vígasztalnak, sebeket kötöznek, igét szórnak, imádságra taníta­nak s viszik magukkal szerte e világba: a Krisz­tusban való hit örök szépségeit. Látom én, hogy ma is, mint minden időben a szegény, az elesett, a szenvedő emberek szíve ajtaja nyílik meg igazabban a Krisztus befogadására!.... Mikor közöttetek járok kedves testvéreim ! — püspöklátogatás során, sok nagyszerű példáját látom én az ősök példaadó, — imádkozó és áldo­zatos élete követésének. Vissza az ős­forráshoz, a Bibliához! Gyüle­kezeti munkások kellenek a lelkipásztorok mellé, akik nem tanácskoznak testtel és vérrel, akik, ha kell, meg tudnak halni a Krisztus ügyéért............ Törődnünk kell jobban egymással, mint ezt eddig cselekedtük !.. . így illik ez a jó testvérekhez. Tekintélytisztelet, engedelmesség, alázatosság, hit­hűség , — az ősi hit — az ősi föld — az ősi jellem szerelmeseivé kell nevelnünk egymást, de különösen a magyar ifjúságot. Eszközök vagyunk mindnyájan az Isten kezében és nincsen olyan kicsiny élet, amelyen keresztül az Istennek ne volna valami mondanivalója a számunkra. Nem emberek, hanem a Szentlélek Isten a mi tanács­adónk és jóravezérlő mesterünk.......... Emberek ! — ne álljatok ellen a Lélek hívó szavának!........ Ma mindenki fokozott éberséggel álljon őrt, mert a mai nehéz idők, a szenvedések erre köte­leznek. Ne feledjük, hogy az eltékozolt tegnapokat nem hozhatjuk többé soha vissza.... Fájó szívvel kell látnunk, hogy nekünk, árva magyar népnek,­­ már az újév elejére is nagyon bőven kijutott a közöttünk élő népek fenyegetései­ből, s a beígért új keresztekből. Szájukkal, a világ hatalmasai közzé állnak az árulással győzők .... Pedig a szállongó falevél zörrenése is megrémíti őket.... Egy-egy magyar katona láttára, egy egész ármádia ellenük való felvonulását kiállják világgá! .. .. Nagy legénykedéssel gyötrik a szívünkről le­tépett, rab magyar földön élő s mindenükből ki­fosztott magyar véreinket; minden magyar élet kioltásával fenyegetőznek, ha visszahivogatjuk édes hazánkat, — nagy Magyarországot!. .. Látszik immár, hogy magyar vér nélkül nem adnak vissza semmit! Mikor jó el szabadulásunk,­­ csak az Isten tudja. De azt nekünk tudnunk kell, hogy ha ő velünk lesz, ha mi reá bízzuk magunkat, akkor miénk a szebb s a boldogabb magyar jövendő. Ebben a világban erkölcsi törvények ural­kodnak. El fog jönni a történelmi pillanat, mint eljött már sokszor, máskor is, amikor megindul a tábor, de addig is legyenek a magyar kezek erő­sen odatéve az Isten kezébe s legyenek félretéve a gyűlölködések, és más egyéb bűnök. Ha Isten és mi egymást szerető magyarok együtt indulunk ügyünkért csatára,­­ lát ez a világ majd csodás nagy dolgokat. Azonban azt is tudnia kell itt mindenkinek, hogy a szép szavak ígérgetései helyett cselekede­teket várunk........ Állítom, hogy mostani nagy nyomorúságunkban is meg­van a lehetőség arra, hogy minden igazán dolgozni akaró munkás, a maga szerzette kenyérhez juthasson. Emberhez illő éltet kell itt teremteni, különösen a tanya­világban, szétszórtan élő magyarok, — falvak nincstelen alsó tízezrei s a városvégi, szegény jöttmentek — barlanglakói számára. A dolgozni vágyódó, erőtől duzzadó magyar ifjúság munkába állítása is meg­történhetik itt okos fajszeretettel s helyes jövede­lem- és munkabeosztással!. ... A nép vezetői pedig legyenek ébren ! Szép szavakkal, pénzzel, ígérgetésekkel, toborozza a sátán a maga katonáit. A szegénykedés: a leg­nagyobb kerítő! Vigyázzunk, hogy újra be ne lopózzék jóhiszemű magyar népünk közzé az ámító hamis próféták jelszavas serege. Vigyázzatok ma különösen, a magyar földet: a megbízás és fele­lősség nélkül felosztani akaró s a magyarfajtát sokszor elbolondítani tudó izgatókra. A magyar föld, gondot viselt minden időben a gyermekeiről. Megfontolt törvényekkel: a telepítés útján segíteni akarnak idejében — a magyar fajtán a mai veze­tők. Türelemmel kell várnia minden magyarnak. Nagy dolgok véghezvitelét nem lehet sötétbe ugrás­sal megkészíteni.... Egyet tudok ! ... A magyar édesanya, a magyar föld még mindég táplálni

Next