Sárospataki Református Lapok, 1944 (39. évfolyam, 1-47. szám)

1944-01-01 / 1. szám

Sárospatak, 1944 január 1­1. szám XXXIX. évfolyam SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN, DR. ZSÍROS JÓZSEF, DARÁNYI LAJOS és KÁNTOR MIHÁLY TARTALOM: Dr. Enyedy Andor: Pásztorlevél a tiszáninneni református egyházkerület valamennyi hívéhez.— Dr. Nagy Barna: Az egyház és a nemzetközi újjáépítés. — I. B.: Számadás a gömöri nyájakról (Folyt, és vége.) — Lelkészszentelés Miskolcon. — Előfizetési felhívás. — Hírek. — Hivatalos rész. A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS FŐ­­ISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE Pásztorlevél a tiszáninneni református egyházkerület valamennyi hívéhez. Kedves Atyámfiat! Úgy érzem, hogy a mai nehéz időkben még jobban elkél a pásztori szó, mint máskor. A jövő mindig el volt takarva a jelenben élő ember előtt. De soha nem volt talán a jövő olyan bizonytalan, olyan százféle eshetőséget rejtegető, mint napjaink­­ban. És soha nem ostromolta még az emberi lé­­lek látásért, tájékozásért, bizonyosságért a jövő zárt kapuját olyan lázzal, nyugtalansággal, kíván­­csisággal, mint amilyen ma lett úrrá a lelkek fe­­lett. Jósoknak, jóslatoknak, vakmerő jövendölések­­nek soha nem volt talán olyan aratásuk, olyan hálás, hiszékeny közönségük, mint amilyen ma van. A jövendőnk felől szólok azért hozzátok né­­hány pásztori szót. A jövendő dolgában kétféle tévedésbe, túl­­zásba szokott az ember esni. Az egyik tévedés az, amikor az ember Isten mellett, vagy éppen Isten helyett be akar látni a jövendőbe. Hinnünk kell és tudnunk kell, hogy Isten a jövő titkát magá­­nak tartotta fenn. Én sem látom a jövendőt, más sem ; legalább is nem olyan tisztán és teljesen, ahogy Isten látja. A régi kalendáriumok százesz­­tendős jövendőmondója nagy bölcsen így fejezte be újesztendei mondókáját: ״ Minden próféciával úgy áll a dolog, hogy Isten a magas égből ren­­delést teszen és azt mondja: Uraim, mindebből semmi­ sem lészen.“ A másik tévedés, vagy túlzás, amikor az ember Istenre hárítja, bízza azt, amit a jobb és szebb jövő érdekében neki kell elvégezni, megtenni. A jövendő dolgában nekünk Isten szent igéjéhez kell tartani magunkat, amely így szól : „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilat­­koztatott dolgok pedig mienk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét betelje­­sítsük.“ (Mózes 29. v. 29. v.) A jövőnek törvénye van. Olyan törvénye, mint a vetésnek és az aratásnak. Még senki sem aratott, ahol nem vetett. Senki sem aratott mást, mint amit vetett. Mindenki úgy arat, amint vetett. Hogy terméseredmény tekintetében még mindig nagyon hátul állunk a földművelő népek között, annak az az oka, hogy sok gazda még mindig nem akarja megérteni, hogy a mély szántás, a vetőmagtisztítás, a kukoricánál a több kapálás lé­­nyegesen jobb terméseredményt hoz. Természete­­sen kedvezőtlen időjárás esetén a leggondosabb vetés is meddő és hiábavaló, viszont a jó időjá­­rás a gyenge és felületes vetés után is hozhat ál­­dást. De az is biztos, hogy a jó földben növő ve­­temény a rossz időjárás viszontagságainak is job­­ban ellent tud állni, viszont a gyenge vetésen a jó időjárás sem tud sokat lendíteni; egyenlő idő­­járási körülmények között pedig nagy eltérés van a jó és rossz vetemény között. Emberi jövőnknek is vannak olyan alakulásai, amik Isten kezében vannak, hatalmunkon és be­­folyásunkon kívül esnek. De az emberi jövő nagy részében függ magától az embertől. A keresztről való beszéd bolondság volt és mindig az is ma­­rad mindazoknak, akik elvesznek, de azoknak, akik megtartatnak, Istennek ereje. (I. kor. 1. r. 18. v.) Az 1919. évi páriskörnyéki békét a magyar nem­­zet belső meghasonlással, lelki összeomlással fo­­gadta s lett belőle trianoni nyomorúság. A török nemzet pedig a békediktátumra elszántsággal és ellentállással felelt s lett belőle török diadal és török megújulás. Hogy mi lesz a mostani világ­­háború után, az attól függ, milyen lesz a háborút befejező, a békét kötő ember? Ha bosszúvágy, hatalmaskodás, kapzsiság, gyűlölet, önzés lesz az emberi lelkekben, akkor a béke a háború foly­­tatása lesz, sőt még rosszabb lesz a háborúnál. Ha megértés, méltányosság, jóakarat fogja ihletni a lelkeket, akkor a vér és könny vetésének a béke lesz az aratása. Azért arra kérlek titeket, hogy mint Isten szántóföldjei adjátok oda magatokat az ő lelkive­­tése alá. Az imádkozásban meg ne feszüljetek, a könyörgésben szorgalmatosak legyetek, mert Isten

Next