Sárospataki Református Lapok, 1945 (40. évfolyam, 1-3. szám)

1945-03-28 / 1. szám

IL SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS FŐ­­ISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN, DR. ZSÍROS JÓZSEF, DARÁNYI LAJOS és KÁNTOR MIHÁLY TARTALOM: Darányi Lajos: A legnehezebb út. — Hírek. — Dr. Enyedy Andor: Áldás—Békesség. — Hivatalos rész. XL. évfolyam 1. szám Sárospatak, 1945. március 28 A legnehezebb út. János 20: 1—18. Ebben a történetben az van megírva, hogy a megrémült Mária Magdolna hogyan jutott el a rémhírterjesztéstől az öröm­hír terjesztésig. János evangéliumában azt olvassuk, hogy húsvét hajnalán Mária Magdolna ment először a sírhoz. Amikor a követ elhengerítve találta, még csak eszébe se jutott a feltámadás lehetősége, ha­­nem azonnal rosszra, sőt a legrosszabbra gondolt : elvitték, ellopták az Urat. A legnagyobb csoda színhelyén még Mária Magdolna is kétségbeeshet. Ott, ahol Isten a leg­­dicsőbb tettet vitte véghez, még Mária Magdolna is mindent félreérthet. Mindig ide jut az ember, ami­­kor maga magyarázza az eseményeket. Még az üres sírhoz is hiába megy az ember, csak magától, távol­­ról és kívülről semmit, ennél még rosszabbat: go­­noszságot, romlást lát. Magdolna a tanítvány, azonnal a másik ta­­nítványhoz szalad. A gyönge nő azonnal az erő­­sebb férfit keresi. Viszi a szörnyű hírt. Pedig örömhírt is vihetne. Lobogtatja a bánat fekete zászlaját: elvitték az Urat. Pedig magasra tart­­hatná a diadal fehér lobogóját is: feltámadott. Péter és János azonnal érzik, hogy ezt a kérdést csak a tetthelyen lehet tisztázni. Távolról nem lehet vitázni. Oda kell menni a sírhoz. Fut­­nak, versenyt futnak. A fiatal János messze meg­­előzi az öreg Pétert. De a sírba Péter, az öregebb mer előbb bemenni. Ott, bent, már látnak és hisznek. A hit emberi ébresztője az, hogy rendet találnak a sírban. Megértik, hogy ott nem a rom­­boló és minden szétszóró ember járt. Ott Istennek maradt a nyoma a rendben. Mária Magdolna, Péter és János azért nem hittek azonnal a sírnál, mert még nem tudták az írásokat. A feltámadás az írásból, Isten Igéjéből érthető meg. A feltámadás az írás nyomán járó hit által lesz a mienk. A sírban járt Péter és János már hisznek, de Mária Magdolna még sírva áll a sír szélén. Ő járt elő­­ször a sírnál és ő hisz legutoljára. Közelebb kell ke­­rülni az Úrhoz, hogy hinni tudjon az ember. Mária Magdolna mellett megáll a feltámadt Úr. De Mária nem ismeri meg. Mária még min­­dig annyira beágyazta magát a bánatába, annyira ő akar gondoskodni, annyira meg akarja találni a holttestet, hogy nem is gondol arra, hogy mel­­lette áll a feltámadt Krisztus. Az ember magától nem tud hinni. Néz és nem lát. A feltámadt Urat az ember magától nézi sok mindennek, csak Úr­­nak nem, csak annak nem, Aki. Még közelebb kell hozzá menni. Ez az egészen közeliét pedig úgy történik meg, hogy Krisztus, nevén szólítja Máriát. Akkor ismerhetem meg Őt, a feltámadt Urat, amikor megtudom, hogy Ő ismer engem. Akkor tudom meg, hogy él, amikor hozzám jött. Nem kell utána menni, érdekében ajtókat zör­­getni, hanem Ő jön utánam, hogy meggyőzzön, hogy hívővé tegyen. Mária ekkor át akarja ölelni az Urat. Ez nem a nő mozdulata, hanem a hívő emberé. Bir­­tokolni akarja az Urat. Vele akar maradni. Örülni akar neki. A feltámadt Úr azonban azt mondja, hogy ez a boldog örvendezés csak a mennyben történhet meg. Most Mária Magdolnának menni kell és hirdetni kell, hogy él az Úr. Legyen hír­­detője annak, hogy az Úr felmegy a mennybe. Hirdesse, hogy ezen a földön az ember feladata bizonyságot tenni arról, aki feltámadt és aki fel­­ment a mennyekbe. Most is a sírtól ment el Mária Magdolna, de most már nem rémhírt visz, hanem evangé­­liumot. Ezt a nagy átváltozást a feltámadt Úr vitte benne véghez. Megjárta a legnehezebb utat: a saját emberi gondolata helyett elfogadta és hirdette az Úr üzenetét. Mi ennek az útnak még csak a kezdetén vagyunk ! Darányi Lajos — Isten iránti hálával fogadta a szerkesz­­tőség, hogy a politikai hatóság engedélyt adott lapunk újból való megjelenésére. Ismert anyag­­hiány miatt a lap egyelőre csak alkalmilag jele­­nik meg. — Az egyházkerületi tanács 1945. évi április hó 4-én Miskolcon ülést tart. Tárgya: a lelkipásztorok igazolásának ügye. A tanács tagjai ezúton is meghívatnak.

Next