Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1940
Nem állam, hanem gazdaságpolitikai határokat húznak a holnap horizontjára. Nem sápadt arannyal operálnak, hanem a munkás verejtékét emelik erkölcsi, társadalmi, gazdasági, politikai világépítő hatalomra. Az erkölcsi tényezők aktív ereje s a gazdasági adottságok lappangó ereje jelzi a fejlődés irányát és húzogatta a bécsi határrevízió kortináit, melyek felborították a trianoni igazságot és megteremtették a belvederes igazságot, a döntő tényezők erőviszonyának, a történelemnek pillanatfelvételét. Másoknak mást hoz eszébe; nekem Zrínyi jelmondatát: „A mi politikánk a kereszt és a kard“. A kereszt, mely hirdeti: arcod verejtékével keresed ezentúl is mindennapi kenyeredet, küzdj és bízzál! A kereszt, mely elvárja, hogy ne patikamérlegen tartsuk számon verejtékünket, hanem hozzuk be azt a 20 esztendőt, melyet Bethlen ideje alatt átaludt, Gömbös alatt kigunyolt, Darányi, Imrédy, Teleky alatt meg nem értett meg ez a nemzedék idővel-önmagával szembefordult apraja-nagyja, mert különben szomszédaink teljesen elénk kerülnek. Jó memento Románia! A tékozló fiú megtért, neofita lett, megkapta a ruhát, gyűrűt, lakomát. Sorsunk, mint a tékozló fiú bátyjáé! A tengely is, mint az evangéliumi szőlősgazda hívta magához a munkásokat, s aki későn jelentkezett, annak is azt a bért adta, mint a korahajnalban beállottnak. Ha ez a politika, akkor felelősek vagyunk azért is, amit teszünk, de azért is, amit nem teszünk. Akkor felelősek vagyunk a mellettünk menetelők iramáért is, tehát vonszolni és lökni kell őket előre, a sorból kifutókat leállítani, mert minden egyéni vereség visszahat az egészre. Akkor a pápai enciklika, az olasz korporáció, a portugál hivatásrend, a német plenipotencia szellemében centrális irányítást, decentralizált végrehajtást, nemzeti akaraterősítést, szociális igazságot, nagyvonalú nemzetközi együttműködést szakszerűséget, szervezettséget, rendet, Szt. István országába beilleszkedő nemzetiségi kollektívumot akarunk a kereszt szellemében. Akkor a kardot becsületes marok fogja, józan ész irányítja, fegyelmez bent, tiszteletet teremt kint, tárgyalási alap a zöldasztalnál, siker titka a zöld mezőn. Ezért kedves nekem a kereszt és a kard dualizmusa most, amikor a jelenben megnyugvást, a jövőre célt keresek és amikor felszabadult testvéreink, a baráti nemzetek, kormányunk és államfőnk felé fordulunk köszöntőnk, köszönetünk, hálánk és hűségünk megvallásával, építő munkánk maradéknélküli felajánlásával. De mivel ezt megvallani nem elég, hanem hangoztatni is kell, tisztelettel javasolom a t. Közgyűlésnek, üdvözölje azokat, akiknek Isten után leginkább köszönhetjük ennyi magyar föld és ennyi magyar élet felszabadulását. Kormányzó Urunkat. Magyar földön termett, mint az árvalányhaj. Délibábos aranyzónánk reálpolitikusa, Magyar Messiása, ki keleti fajtánk ősi, szent, fehér lován viszi Komáromba, Kassára, Kolozsvárra igazságos Istenünk lábhoz eresztett, makulátlan, magyar kardját, az elnyomott magyarok megváltóját, ki lecsökkenti Északon és Keleten a viharzónákat; ki meggyógyítja Trianon magyar sebeit; ki megszaporítja a magyarok szegénykenyerét; ki halottaiból támasztja föl Emese álmát, a szép, a gyönyörű Hungáriát. Életéért rajongó aggódásunk magasztalja miatta, ostromolja érette az Istent.