Csatakiáltás, 1923

1923 / Röpirat

íviLv / Az O^Vhadsereget BOOTH WILLIAM alapította 1856-ban Londonban. f ,'TTt' AZ Üdvhadsereg LEAFLET WRITTEN IR THE SPIRIT OF THE SALVATION. ARMY v\U/ A részeges férfiak és züllött nők megmenté­séért folyó szent küz­delem. 'TT*' A lelkileg elfáradt és beteg személyek orgánuma, szerkesztve az „Üdvhadse­reg“ szellemében am . Nem lehet a testet addig megmenteni, amíg a lelket meg nem mentettük. Legalább is nem töké­letes addig a mentés munkája, míg csak a fizikai sérültek és betegek megmen­tésére gondolunk, a szellemi kedélybe­tegeket pedig elhanyagoljuk. Nem elég kórházat, szegényházat, árvaházat, lelencházat és bölcsődét épí­teni, sokkal fontosabb lenne a társa­dalmi bajokat orvosolni, mely aztán ezen intézményeket csaknem felesle­gessé teszi. Mert arról van szó, ha a lelki egyen­súlyt helyre lehetne állítani az egyé­nekben, ha nem lenne annyi szomorú élettragédia, akkor a társadalomban a beteg — mert hiszen minden beteg va­lakinek az édesatyja, anyja, testvére vagy gyermeke, — egy olyan féltőn szeretett kincs lenne, akinek gondozása, , ápolása az egészséges családtag, hozzá­­tartozó legelemibb kötelessége lenne, melynek mindenki örömmel tenne eleget. De hol vannak ma már az ilyen esz­ményi családok ? 'U • tfÉs hol valóan mindenkinek ilyen drága kincs lenne atyja, anyja, hitvese, gyermeke és testvére, ha valóban ra­®anának_egypiáséil_alládtagok k­­tséges volna-e, hogy annyian átszeli Csavargókká/ korcsma és börtöntölte­­lékké sülyedjenek alá? Ha minden csavargó, részeges férfi és minden elzüllött utcai nő valóban valamely családhoz tartoznék, lehetsé­ges és megengedhető lenne-e, hogy ezek ily borzalmas sorsra jussanak? Ha valóban tudom, hogy a csavargó férfi, utca leánya is, valakinek édes fia­­és leánya, lehetek-e akkor oly brutális is velük szemben és nem mozdul meg­­bennem a szánalom? . Ha a gyermekeket valóban angyalok­­­­nak tekintenék, nem lenne szükség őket intézményekbe tömöríteni, mert a leg­közelebbi hozzátartozók azokat öröm­mel magukhoz emelnék, tudván, hogy angyalokat fogadnak velük házukba. Oh, de hol vannak ilyen fenkölten­­ gondolkozók és érezők? Ha tényleg a nő és a gyermek szent­ség volna, nemde ismeretlen fogalom lenne akkor az utcára, kapualjba kitett­­ gyermek ? Az utcán végigrobogó mentőkre min­­­denki tisztelettel tekint, mikor jön el az az idő, mikor a lelkimentőket is ilyen­­ megértéssel fogja az egész társadalom segíteni.. Az Üdvhadsereg ezt a levegőt ké­szíti elől Amerre megy, amerre megfordul, szakadatlanul, szinte gépiesen csak ezt hirdeti : Emberek, ébredjetek! Emberek, szeressetek, mert szeretet­­ nélkül rombadől, elpusztul ez a világi . De az Üdvhadsereg tisztában van a felől, hogy szeretni nem lehet Isten nél­kül. Ezért egész felkészültsége ez evan­géliumi üzenetben foglalható össze: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök életet vegyen!“ Ez meghozná testednek, lelkednek boldogságát. De ez lágy fuvalatban hozná az egész világ, az egész emberi társadalom újjáébredését ! Ez meggyógyítana minden fájó sebet és szerelmes csókjával örökre elnémítana minden panaszos ajkat. Nemcsak orvo­solná, de Megédesítené is ezt a pana­szos, jajgató, keserű világot! Nálunk is megindult az evangéliumi hullám. Vásárokon, piacokon, te­reken, színházak­ és mo­zik előtt folyik a bizony­ságtétel. Küzdelem az alkohol és prostitúció ellen. Nyílt lázadás a bűn és tivornyahelyek ellen. Mozgalom a boldogtala­nokért, itt a boldogság felé. Véletlen sebek és csodá­latos lelki gyógyulások. Csak azért is vizet iszunk. Ne féljetek, nem fog béka kuruttyolni gyomrotok­ban. Inkább a test vesszen el, mint a lélek. Közéig a megváltás. Nem érdemes rossznak lenni. Előre az abszolút jóért, az abszolút szépért­ . Jézus Krisztus uralmát és királyságát prokla­­máljuk mindenek füle hallatára. Végre annyi vergődés után a dolgok és események annyira fejlődtek hazánk­ban is, hogy a kegyelmes Isten meg­engedte érnünk, hogy az Üdvhadsereg magyar területen is megkezdhette az utcai prédikációt. E pillanatokban nem is tudjuk még felfogni és értékelni e siker nagysze­rűségét, a jövő lesz hivatva igazolni, hogy az utcai prédikáció, az evangéli­umi hullám minő áldást és haladást jelent. 1. Még gondolatnak is megremegtető, hogy Isten igéje immár közkincs, mely nem szorul többé a négy fal közé, ha­nem hallhatóvá lesz mindenütt, minde­nek által! . ./--t .Szinte pillanat alatt ajándékozott meg bennünket e kegyelemmel a jóságos Isten. És most új lehetőségek előtt ál­lünk. Mily fontos, hogy minden óra jó kihasználtassék és valóban a cél érde­kében minden lehető elkövettessék. ■" Most . . . most, mikor az alkoho mámora a legvészesebben pusztít, most most, mikor a kétségbeesés hajtja : züllés felé a férfi és női személyeket kettőzött szükségesség, hogy e siker jó és alaposan kihasználtassék. E harcnak valóban harcnak kell fent­ős kiegyezés (kompromissum) nélki kell folyni, míg nálunk is tízezrek, sí százezrek emelődnének ki a fertőből, sárból. Ez már több, mint harc, ez már női lázadás, a bűn, a világ, a pokol ellen Ez már forradalmi hang a korcsmári­­ bűntanyák ellen és szabadságharc szenvedély börtönéből a napsugár, boldogabb élet felé. E lelki megmozdulás mennyi seb ejt és mennyi odaragadt, piszkos közt tép fel, hogy a kimondhatatlan lel­kínok után a vergődő ember csodálat megnyugvását, ’gyógyulását eredm­nyezze. £?:v "■ ’ összeverődik, vakmerően ■ír, kajánul szemünkbe nevet, mi mégis hangoss fennen harsogjuk, hogy csak azért vizet iszunk, akármit mond is a­­­lig. Nem igaz, hogy béka terem a víz­ gyomrában, de ha igaz is lenne e­­­vetséges állítás, akkor is inkább e roc földi élet vesszen el, mint a drága lél A nyomasztó, súlyos állapot­tal érezhető, hogy a kivezető út már m­i messze és a golgotai kereszt alá ; sorakozni a szenvedő emberiség, hi szülés fájdalmai utólérik. Olyan időket élünk, mikor a t­v magát bünteti és a bűnöző ember látja, hogy bűnei, hibái miatt ostor­­ázik oly keményen és azért a ke élvért mit a világ ad, ezerszeres kas­tot kell fizetni, melyért annyi szí­­zetés, hontalanság, bolyongás, betegi nyomorúság, szégyenbélyeg, kór, börtön, tébolyda jár. Nincs messze a reáeszmélés,­­ mégis csak jobb jónak lenni,í­me, jót, a szép, a nemes, a boldogító s­zelem, nem pedig tragédia követi. Ezért az Üdvhadsereg, hogy az a­lános bajon segítsen, az egyedül he­szerhez folyamodik, mely még min kin segíthet, a vásárokon, piaci tereken és mindenütt harsogva, dia másán hirdeti Jézus Krisztus királ­yát, melynek azonban első és lel­kibb feltétele, hogy én is, te is ma elfogadjuk királyul őt. Ez a boldogító szózat árad most s­ az országban, figyeljétek, halljátok vessétek szavát ! Ez nem amerikai import, mint dolják némelyek és nem lélekvás: akar lenni más egyházak, gyülekek rovására. Ez kizárólag mentés, mely vik­­­ággal, balzsammal szolgál a sötétsé élő, fájdalom közt­ fetrengő emberiség

Next