Segélykiáltás, 1924 (1. évfolyam, 1. szám)
1924 / Röpirat
2 engem ígérete szerint felvesz, meg* bocsát nekem és szeret; és hogy ezt mind éppen mostan megteszi szá* mazna !“ 4. §. A bűnök megbocsátása. 1. Megváltásban benne van a bűnök bocsánata is. Ha azt mondjuk, hogy valaki meg van mentve, akkor azzal azt véljük, hogy Isten neki megbocsátott A vétek az isteni törvény áthágása és ezt Istennek, akivel szemben elkövettük vagy meg kell bocsátani, vagy meg kell büntetni. 2. Éppen így van ez, mikor az emberek a földi törvényeket átlépik. Ha valaki rablást vagy gyilkosságot követ el, akkor az ország kormányzatának vagy meg kell őt ezért büntetni, vagy meg kell neki kegyelmezni. Hasonlókép áll a dolog Isten kormányzatával. Aki az ő parancsait átlépi, azzal éppen így kell elbánni. Vagy megbocsátásban részesül, vagy a pokolba jut. 3. Isten szerette a világot és odaadta saját fiát, hogy érte meghaljon. Most felajánlja bocsánatát mindazoknak, akik azt az ő feltételei mellett el akarják fogadni. Ezek a feltételek, amint már láttuk, a bűnbánat és a hit. Ha a lélek ezekhez alkalmazkodik, Isten teljesíti ígéretét és Krisztusért megbocsát miiden vétket, melyet a lélek elkövetett. 5. §.. Megtérés. 1. A megváltás feltétele a megtérés, vagyis a szívnek megváltozása. Ha az ember felismeri helyes álláspontját Isten előtt, akkor veszi csak észre, hogy két irányban van szüksége segítségre. Először: átlépte Isten törvényét s ezért szorul megbocsátásra ; másodszor : a gonosz szokások olyan hatalmat nyertek rajta, hogy nem is tud mást, csak vetkegpi ^ valódi rabszolja^phfiiftkn szabadításra van szüksége. 2. Az első szükségletnek megfelelőleg ott van a megbocsátásnak áldása ; és a másodiknak, vagyis a bűnhöz kötöttségnek számára adva van a Szent Lélek, a gonosz hatalmának megsemmisítésére. 3. Isten azoknak, akiknek megbocsát új szívet ad, mely őt szereti, a bűnt gyűlöli és örömöt érez a megszentelődésben ; úgyhogy mostan épp oly könnyen és természetesen teszi a jót, amint előbb könnyű és természetes volt neki a rossznak cselekvése. 4. Amit mi tehát megtérésnek nevezünk, az azt jelenti, hogy a rossztól a megszentelődésre, az önzésből a szeretőire, a sátán hatalma alól Isten hatalma alá jutottunk. 0. §. Isteni birtokbavétel. 1. A megváltás feltételezi azt, hogy Isten a katonát birtokába vette és uralkodik rajta. Teste a Szent Lélek lakása, amint Isten mondotta: „Lakozom bennük és közöttük járok és leszek nékik Istenek és ők népem lesznek.“ I. Kor. 0, 16. Isten szelleme birtokba vette az embert; kiűzi az ördögöt, széttöri a gonosz hatalmát és bentlakása által vezeti, vigasztalja, erősíti a katonát és megóvja lelkét is Istenhez való hűségének mértéke szerint. 7. §. Önfeláldozás. 1. A megváltás megkívánja egész életünk átadását arra, hogy azt a munkát végezzük, amiért Krisztus élt, szenvedett és meghalt. Más szóval: a katona Jézus tanítványa lesz. 2. Ha a katona belép az Úr hadseregébe, nemcsak a maga számára kap erőt, hogy Isten parancsai szerint éljen, hanem arra is képesül, hogy masokat az Űrhöz vigyen. 2. Úr természete most állandóan így kiált: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?“ Örvendező engedelmességgel lép új mesterének szolgálatába, hogy sírjon, hogy szenvedjen, és — ha kell — meghaljon azért, hogy másokat is eljuttasson a megváltás örömére, amelyet ő megtalált. Ugyanazt az életet éli, mint az Isten maga és ugyanazok az életcéljai. 1. FEJEZET. Hogy maradunk meg a megmentettség állapotában? 1. §. Általános megjegyzések: 1. Ha a megbánásnak ezt a nagy, megbecsülhetetlen áldását megkapta, az üdvkatonának minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia, hogy ezt az állapotát szilárdan megtartsa, sőt javítsa. 2. Ha nem teszi ezt, valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy régi helyzetébe, amiből kiszabadult, visszaesik, nyomorult visszaesővé lesz, és helyzete akkor sokkal veszélyesebb magára nézve és jobban árt másoknak, mint azelőtt. 3. Ha arra, hogy szívét Istennel kapcsolatban tartsa és Isten útján tovább haladjon, a szükséges eszközöket használni akarja, akkor erejét meg kell feszíteni. 4. Minden katonának tisztába kell jönni ezzel kezdettől fogva. Tudnia kell, hogy semmiféle értékes földi előnyt nem lehet munka és fáradság nélkül megszerezni. Nem javíthatja meg viszonyait, nem tarthatja fenn egészségét, nem képezheti elméjét fáradság nélkül,— de még kevésbbé tarthatja lelkét boldogságban, úgy hogy az gyarapodjék is az Isten iránt való szeretetben és ismeretben, továbbá a polgártársai iránt ISKU hei^jiassâghfeik ’ ÖA,h ^ két cél érdekében. Megnevezünk itt azért néhány eszközt, amelyet minden katonának, ha növekedni akar, használnia kell. 2. §. Hitvallás. 1. Első kötelessége a katonának, hogy a megváltást, melyben részesült, merész és nyílt módon megvallja. Nyíltan kijelentett hitvallás könnyebben megy, mint valami óvatos, félénk, amely csaknem azt jelenti, hogy magát az új dolog miatt és megtalált új ura miatt szégyenli. Ezt a hitvallást meg kell tenni: a bajtársai előtt a veseklő padon, ahol Isten megmenté, lehetőleg még azon az estén, mikor kegyelmet talált, vagy azután, ami helyt csak lehetséges. b) Otthon. A gyűlésről egyenesen menjen haza és beszéljen családjának arról a felséges kincsről, amit megtalált. c) A gyárban, műhelyben, ahol csak foglalatoskodik. d) A világban. Hitvallást kell neki tenni Istenről, hacsak lehet mindjárt az első összegyűlésnél a szabadban. c) Öltse fel végül a hadsereg egyenruháját, vagy hordja annak valamiféle jelzését, hogy meglássa mindenki, hogy az örök élet és a világ megmentése számára éljen. (Lásd 9. fej. 11. rész „Egyenruha“.) 3. §. Imádság. 1. A katonának, aki üdvhadseregbeli állását megtartani és javítani óhajtja, imádkoznia kell. 2. Miként a testnek saját eltartására naponként megfelelő és elegendő táplálékra van szüksége, amely nélkül elenyészne és meghalna, éppen úgy van a lélekkel. Az életnek és szellemnek hiánya, melyet annyi emberen látunk, éppen onnan van, hogy szellemileg nem táplálkoznak eléggé. 3. Isten maga a táplálék a lélek számára , és csak Tőle kaphatunk életet, fényt és erőt, amelyek a lélek növekvésére, eltartására és kielégítésére szükségesek. Erre gondol Jézus Krisztus, mikor azt mondja: „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá. Ha nem eszitek az ember fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.“ János 6, 51. 53. Ő az út, amely nemcsak az Atyát jelenti ki, hanem az egyetlen út is, amelyen a lélek megkaphatja Istentől szükségleteinek kielégítését. 4. Istent szívünkbe nemcsak kezdetben vesszük fel, hanem folyton, naprólnapra és pedig : a benne való hit, az utána való vágy és a vele való közösség és társalgás által. 5. Ezek a lelkigyakorlatok mind az imádság által valósíthatók meg. Olyan ez, mint valami távirósodrony, amelyen át az égi befolyás Istentől a lélekbe aláfolyik. Ha tehát a lelket táplálni szükséges, a katonának imádkozni kell. A. Magános imádság. 6. A katona az Istennel ima közben való egyedülléteit nemcsak előnyösnek, hanem feltétlenül szükségesnek is fogja találni, hogy megváltását fenntarthassa. Tapasztalata ez irányban megegyezik minden legkiválóbb szent emberével, aki csak valaha a földön élt. 7. Hogy a magános imádság az üdvkatonának legnagyobb hasznára váljék, határozott időszakokhoz kell azt kötnie, reggel és este mindig, és ha lehet, még más órákban is. a) El kell magát határoznia, hogy bizonyos időt — mondjuk fél- vagy negyedórát — az Isten előtt tölt el, és had rábírni' 'hffkl,lefelvéve valami nagyon fontos dolgot, hogy ezt a meghatározott időt félbeszakítsa. b) Némelyek nagyon hasznosnak találták, hogy bizonyos napokra bizonyos tárgyakat vettek : pl. a küzdelemnek különböző részeit, vagy családjuknak és ismerőseiknek különböző személyeit egyik napra és másokat egy másik napra. e) Hogy az imádság haszonnal járjon, komolynak kell lennie. Nem sok áldás van abból, ha az üdvkatona gondolkodás nélkül csupán olyan kérést vagy olyan szókat hangoztat, amik éppen eszébe jutnak, vagy amelyekhez hozzászokott. A léleknek, mikor egyedül közeledik Istenhez, mint minden más alkalommal is, gondosan meg kellene fontolni, mire van szüksége, és azután áhitattal előadni kérelmét. Az Istenhez való közeledés minden megkisérlésekor arra kellene törekednünk, hogy jelenléte tudomásunkra jusson. A léleknek magában azt kellene mondani: „Isten itt van, hall engemet, ővele beszélek !“ A hit hozza Istent közel. B. Családi imádság. 8. Csak olyan üdvkatona, aki családapa, tarthat rendszeresen imádságokat a családban, de bárhol van is alkalma egy katonának efféle szolgálat beállítására, meg kell tennie. Ezt azonban éppen olyan érdekessé és hasznossá kell tenni, mint amiképpen gyűlés alkalmával a nagyteremben szokta. Egészen hasonló módon cselekedhetik s felhívhatja a jelenlevőket részvételre, vagy az imában és olvasásban vagy az éneklésben. 9. Naponként 12 órakor minden üdvkatonának kérnie kell latent, hogy az Üdvhadsereget áldja meg az egész földön. 10. Néhány percet minden étkezés után imában kell eltöltenie, hogy megköszönjük Istennek áldását és kérjük, hogy az életnek kenyere terjedjen szét az egész földön. 11. Az üdvkatona szokjék a szüntelen imádkozáshoz, vagyis állandóan esedezzék Istenhez és kérje áldását az élet harcai, ügyei és szórakozásai közepette. 12. Az ima legyen telve dicsérettel. Ne csak folyton kérések siessenek a s Úrhoz a további kegyelemért, hanem hálaimák is azért, amit állandóan megkapunk. 13. A katonának kerülni kell minden gondolkodás nélküli, s ezáltal szentségtelen imádkozást. Nem szabad tehát szórakozás közben sem így szólani bajtársához: Az Úr mentse meg Önt? — ha ezt nem komolyan gondolja. 4. §.. Olvasás. 1. Hogy a lelket az isteni dolgokban megtartsuk és előbbre vigyük, az olvasásra is némi figyelmet kell fordítanunk. 2. Az olvasás csak akkor értékes, ha segít a katonának abban, hogy Istent teljes szívéből szeresse, hogy saját maga szent és boldog életet éljen és lehetőleg sok lelket megmentsen. Minden olvasást, amely erre a célra nem szolgál, kerülnie kell. 3. Ez kizárja a legtöbb olyan könyvnek olvasását, amelyek csak szórakozásra írják , kivéve, ha az olvasás vagy lelkierő-gyűjtésre szolgál, vagy a felindultság és megerőltetés lecsillapítására. 4. Kizárja a legtöbb regényt és elbeszélést, főleg az ú. n. vallásos műveket és minden hitetlen, tisztátalan, világias irányú könyvet. Őrültségnek tartjuk, ha valaki önként mérgezi testét, mérget adni? Vehet ember tüzes szenet anélkül, hogy örreg ne égne?! 5. Ez a szabály érvényes a haszontalan tudásra is, amivel a fejet gyakorta megtöltik. 6. Az üdvkatona haszonnal csak a következőket olvashatja : a) A bibliát. Ezt rendszeresen, gondolkodva és imádkozva kell olvasni Hasznos lesz ránézve, ha néhány verset egymásután térdelve olvas, ha mindennap egy szövegrészt emlékezetébe vés, és máskor is gyakran elgondolkodik Isten igéjének felséges tanain. b) Olvassa továbbá a „ Segélykiáltás“- t. c) Haszonnal olvashatja még a mi többi iratainkat is. d) Ha több olvasmányt óhajt, hasznára válnak a szent emberek életrajzai. e) Kezébe vehet még történelmet, földrajzot, útleírásokat és egyéb művészeti és tudományos könyveket is, ha azok hivatásában hasznosak , vagy benne olyan képességeket fejlesztenek, amelyekkel az Üdvhadseregnek vagy embertársainak javára válik. f) Belenézhet az újságba is, hogy megtudja, mit csinál Isten a földön, vagy mit csináltat az emberekkel ; ámde ezt csak mértékkel szabad használnia, különben könnyen csapdába jut 7. Minden más olvasmánnyal szemben legyen nagyon óvatos , főleg minden vallásos és vitaírással szemben, mert azok a kedélyt zavarba ejtik és tévútra vezetik. 5. § Bajtársi viszony. Ha az üdvkatona boldog állapotában megmaradni és növekedni akar, ápolnia kell a jó bajtársi viszonyt. 1. Férfiak és nők észrevétlenül szívesen veszik fel annak a társaságnak jellegét, amelyben élnek. Azoknak példája, akikkel leggyakrabban együtt van Segély kiáltás