Segélykiáltás, 1924 (1. évfolyam, 1. szám)

1924 / Röpirat

2 engem ígérete szerint felvesz, meg* bocsát nekem és szeret; és hogy ezt mind éppen mostan megteszi szá* mazn­a !“ 4. §. A bűnök megbocsátása. 1. Megváltásban benne van a bűnök bocsánata is. Ha azt mondjuk, hogy valaki meg van mentve, akkor azzal azt véljük, hogy Isten neki megbocsá­tott A vétek az isteni törvény áthágása és ezt Istennek, akivel szemben elkö­vettük vagy meg kell bocsátani, vagy meg kell büntetni. 2. Éppen így van ez, mikor az embe­rek a földi törvényeket átlépik. Ha valaki rablást vagy gyilkosságot követ el, akkor az ország kormányzatának vagy meg kell őt ezért büntetni, vagy meg kell neki kegyelmezni. Hasonlókép áll a dolog Isten kormányzatával. Aki az ő parancsait átlépi, azzal éppen így kell elbánni. Vagy megbocsátásban részesül, vagy a pokolba jut. 3. Isten szerette a világot és odaadta saját fiát, hogy érte meghaljon. Most felajánlja bocsánatát mindazoknak, akik azt az ő feltételei mellett el akar­ják fogadni. Ezek a feltételek, amint már láttuk, a bűnbánat és a hit. Ha a lélek ezekhez alkalmazkodik, Isten tel­jesíti ígéretét és Krisztusért megbocsát m­­iiden vétket, melyet a lélek elkövetett. 5. §.. Megtérés. 1. A megváltás feltétele a megtérés, vagyis a szívnek megváltozása. Ha az ember felismeri helyes álláspontját Isten előtt, akkor veszi csak észre, hogy két irányban van szüksége segítségre. Elő­ször: átlépte Isten törvényét s ezért szorul megbocsátásra ; másodszor : a gonosz szokások olyan hatalmat nyer­tek rajta, hogy nem is tud mást, csak vetkegpi ^ valódi rabszolja^p­hfiiftkn szabadításra van szüksége. 2. Az első szükségletnek megfelelőleg ott van a megbocsátásnak áldása ; és a másodiknak, vagyis a bűnhöz kötött­ségnek számára adva van a Szent Lélek, a gonosz hatalmának megsemmisítésére. 3. Isten azoknak, akiknek megbocsát új szívet ad, mely őt szereti, a bűnt gyűlöli és örömöt érez a megszente­­lődésben ; úgyhogy mostan épp oly könnyen és természetesen teszi a jót, amint előbb könnyű és természetes volt neki a rossznak cselekvése. 4. Amit mi tehát megtérésnek neve­zünk, az azt jelenti, hogy a rossztól a megszentelődésre, az önzésből a szere­tőire, a sátán hatalma alól Isten hatalma alá jutottunk. 0. §. Isteni birtokbavétel. 1. A megváltás feltételezi azt, hogy Isten a katonát birtokába vette és ural­kodik rajta. Teste a Szent Lélek lakása, amint Isten mondotta: „Lakozom ben­nük és közöttük j­ár­ok és leszek nékik Istenek és ők népem lesznek.“ I. Kor. 0, 16. Isten szelleme birtokba vette az embert; kiűzi az ördögöt, széttöri a gonosz hatalmát és bentlakása által vezeti, vigasztalja, erősíti a katonát és megóvja lelkét is Istenhez való hűsé­gének mértéke szerint. 7. §. Önfeláldozás. 1. A megváltás megkívánja egész életünk átadását arra, hogy azt a mun­kát végezzük, amiért Krisztus élt, szen­vedett és meghalt. Más szóval: a ka­tona Jézus tanítványa lesz. 2. Ha a katona belép az Úr hadsere­gébe, nemcsak a maga számára kap erőt, hogy Isten parancsai szerint éljen, hanem arra is képesül, hogy ma­sokat az Űrhöz vigyen. 2. Úr természete most állandóan így kiált: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?“ Örvendező engedelmességgel lép új mesterének szolgálatába, hogy sírjon, hogy szenvedjen, és — ha kell — meg­haljon azért, hogy másokat is eljuttas­son a megváltás örömére, amelyet ő megtalált. Ugyanazt az életet éli, mint az Isten maga és ugyanazok az élet­céljai. 1. FEJEZET. Hogy maradunk meg a meg­­mentettség állapotában? 1. §. Általános megjegyzések: 1. Ha a megbánásnak ezt a nagy, megbecsülhetetlen áldását megkapta, az üdvkatonának minden lehetséges esz­közt meg kell ragadnia, hogy ezt az állapotát szilárdan megtartsa, sőt javítsa. 2. Ha nem teszi ezt, valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy régi helyzetébe, amiből kiszabadult, visszaesik, nyomo­rult visszaesővé lesz, és helyzete akkor sokkal veszélyesebb magára nézve és jobban árt másoknak, mint azelőtt. 3. Ha arra, hogy szívét Istennel kap­csolatban tartsa és Isten útján tovább haladjon, a szükséges eszközöket hasz­nálni akarja, akkor erejét meg kell feszíteni. 4. Minden katonának tisztába kell jönni ezzel kezdettől fogva. Tudnia kell, hogy semmiféle értékes földi előnyt nem lehet munka és fáradság nélkül megszerezni. Nem javíthatja meg viszo­nyait, nem tarthatja fenn egészségét, nem képezheti elméjét fáradság nélkül,— de még kevésbbé tarthatja lelkét bol­dogságban, úgy hogy az gyarapodjék is az Isten iránt való szeretetben és ismeretben, továbbá a polgártársai iránt ISKU hei^jiassâghfeik ’ ÖA,h ^ két cél érdekében. Megnevezünk itt azért néhány esz­közt, amelyet minden katonának, ha növekedni akar, használnia kell. 2. §. Hitvallás. 1. Első kötelessége a katonának, hogy a megváltást, melyben részesült, merész és nyílt módon megvallja. Nyíltan ki­jelentett hitvallás könnyebben megy, mint valami óvatos, félénk, amely csak­nem azt jelenti, hogy magát az új dolog miatt és megtalált új ura miatt szé­­gyenli. Ezt a hitvallást meg kell tenni: a­ bajtársai előtt a veseklő padon, ahol Isten megmenté, lehetőleg még azon az estén, mikor kegyelmet talált, vagy az­után, ami helyt csak lehetséges. b) Otthon. A gyűlésről egyenesen men­jen haza és beszéljen családjának arról a felséges kincsről, amit megtalált. c) A gyárban, műhelyben, ahol csak foglalatoskodik. d) A világban. Hitvallást kell neki tenni Istenről, hacsak lehet mindjárt az első összegyűlésnél a szabadban. c) Öltse fel végül a hadsereg egyen­ruháját, vagy hordja annak valamiféle jelzését, hogy meglássa mindenki, hogy az örök élet és a világ megmentése szá­mára éljen. (Lásd 9. fej. 11. rész „Egyenruha“.) 3. §. Imádság. 1. A katonának, aki üdvhadseregbeli állását megtartani és javítani óhajtja, imádkoznia kell. 2. Miként a testnek saját eltartására naponként megfelelő és elegendő táp­lálékra van szüksége, amely nélkül el­enyészne és meghalna, éppen úgy van a lélekkel. Az életnek és szellemnek hiánya, melyet annyi emberen látunk, éppen onnan van, hogy szellemileg nem táplálkoznak eléggé. 3. Isten maga a táplálék a lélek szá­mára , és csak Tőle kaphatunk életet, fényt és erőt, amelyek a lélek növek­vésére, eltartására és kielégítésére szük­ségesek. Erre gondol Jézus Krisztus, mikor azt mondja: „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá. Ha nem eszitek az ember fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.“ János 6, 51. 53. Ő az út, amely nemcsak az Atyát jelenti ki, hanem az egyetlen út is, amelyen a lélek megkaphatja Istentől szükségletei­nek kielégítését. 4. Istent szívünkbe nemcsak kezdet­ben vesszük fel, hanem folyton, napról­­napra és pedig : a benne való hit, az utána való vágy és a vele való közösség és társalgás által. 5. Ezek a lelkigyakorlatok mind az imádság által valósíthatók meg. Olyan ez, mint valami távirósodrony, amelyen át az égi befolyás Istentől a lélekbe aláfolyik. Ha tehát a lelket táplálni szükséges, a katonának imádkozni kell. A. Magános imádság. 6. A katona az Istennel ima közben való egyedül­léteit nemcsak előnyösnek, hanem feltétlenül szükségesnek is fogja találni, hogy megváltását fenntarthassa. Tapasztalata ez irányban megegyezik minden legkiválóbb szent emberével, aki csak valaha a földön élt. 7. Hogy a magános imádság az üdv­katonának legnagyobb hasznára váljék, határozott időszakokhoz kell azt kötnie, reggel és este mindig, és ha lehet, még más órákban is. a) El kell magát határoznia, hogy bizonyos időt — mondjuk fél- vagy negyedórát — az Isten előtt tölt el, és had rábírni' 'hffkl,lefelvéve valami nagyon fontos dolgot, hogy ezt a meghatározott időt félbeszakítsa. b) Némelyek nagyon hasznosnak ta­lálták, hogy bizonyos napokra bizonyos tárgyakat vettek : pl. a küzdelemnek különböző részeit, vagy családjuknak és ismerőseiknek különböző személyeit egyik napra és másokat egy másik napra. e) Hogy az imádság haszonnal jár­jon, komolynak kell lennie. Nem sok áldás van abból, ha az üdvkatona gon­dolkodás nélkül csupán olyan kérést vagy olyan szókat hangoztat, amik éppen eszébe jutnak, vagy amelyekhez hozzászokott. A léleknek, mikor egye­dül közeledik Istenhez, mint minden más alkalommal is, gondosan meg kel­lene fontolni, mire van szüksége, és azután áhitattal előadni kérelmét. Az Istenhez való közeledés minden megkisérlésekor arra kellene töreked­nünk, hogy jelenléte tudomásunkra jusson. A léleknek magában azt kellene mondani: „Isten itt van, hall engemet, ővele beszélek !“ A hit hozza Istent közel. B. Családi imádság. 8. Csak olyan üdvkatona, aki család­apa, tarthat rendszeresen imádságokat a családban, de bárhol van is alkalma egy katonának efféle szolgálat beállí­tására, meg kell tennie. Ezt azonban éppen olyan érdekessé és hasznossá kell tenni, mint amiképpen gyűlés al­kalmával a nagyteremben szokta. Egé­szen hasonló módon cselekedhetik s felhívhatja a jelenlevőket részvételre, vagy az imában és olvasásban vagy az éneklésben. 9. Naponként 12 órakor minden üdv­katonának kérnie kell latent, hogy az Üdvhadsereget áldja meg az egész földön. 10. Néhány percet minden étkezés után imában kell eltöltenie, hogy meg­köszönjük Istennek áldását és kérjük, hogy az életnek kenyere terjedjen szét az egész földön. 11. Az üdvkatona szokjék a szünte­len imádkozáshoz, vagyis állandóan esedezzék Istenhez és kérje áldását az élet harcai, ügyei és szórakozásai kö­zepette. 12. Az ima legyen telve dicsérettel. Ne csak folyton kérések siessenek a s Úrhoz a további kegyelemért, hanem hálaimák is azért, amit állandóan meg­kapunk. 13. A katonának kerülni kell min­den gondolkodás nélküli, s ezáltal szent­ségtelen imádkozást. Nem szabad tehát szórakozás közben sem így szólani baj­társához: Az Úr mentse meg Önt? —­­ ha ezt nem komolyan gondolja. 4. §.. Olvasás. 1. Hogy a lelket az isteni dolgokban megtartsuk és előbbre vigyük, az olva­sásra is némi figyelmet kell fordítanunk. 2. Az olvasás csak akkor értékes, ha segít a katonának abban, hogy Istent teljes szívéből szeresse, hogy saját maga szent és boldog életet éljen és lehetőleg sok lelket megmentsen. Min­den olvasást, amely erre a célra nem szolgál, kerülnie kell. 3. Ez kizárja a legtöbb olyan könyv­nek olvasását, amelyek csak szórako­zásra írják , kivéve, ha az olvasás vagy lelkierő-gyűjtésre szolgál, vagy a fel­indultság és megerőltetés lecsillapí­­tására. 4. Kizárja a legtöbb regényt és el­­beszélést, főleg az ú. n. vallásos műve­ket és minden hitetlen, tisztátalan, vilá­gias irányú könyvet. Őrültségnek tart­­juk, ha valaki önként mérgezi testét­­, mérget adni? Vehet ember tüzes szenet anélkül, hogy ö­rreg ne égne?! 5. Ez a szabály érvényes a haszon­talan tudásra is, amivel a fejet gya­korta megtöltik. 6. Az üdvkatona haszonnal csak a következőket olvashatja : a) A bibliát. Ezt rendszeresen, gon­dolkodva és imádkozva kell olvasni Hasznos lesz ránézve, ha néhány ver­set egymásután térdelve olvas, ha min­dennap egy szövegrészt emlékezetébe vés, és máskor is gyakran elgondolko­dik Isten igéjének felséges tanain. b) Olvassa továbbá a „ Segélykiáltás“- t. c) Haszonnal olvashatja még a mi többi iratainkat is. d) Ha több olvasmányt óhajt, hasz­nára válnak a szent emberek életrajzai. e) Kezébe vehet még történelmet, föld­rajzot, útleírásokat és egyéb művészeti és tudományos könyveket is, ha azok hivatásában hasznosak , vagy benne olyan képességeket fejlesztenek, ame­lyekkel az Üdvhadseregnek vagy ember­társainak javára válik. f) Belenézhet az újságba is, hogy megtudja, mit csinál Isten a földön, vagy mit csináltat az emberekkel ; ámde ezt csak mértékkel szabad használnia, különben könnyen csapdába jut 7. Minden más olvasmánnyal szemben legyen nagyon óvatos , főleg minden vallásos és vitaírással szemben, mert azok a kedélyt zavarba ejtik és tévútra vezetik. 5. § Bajtársi viszony. Ha az üdvkatona boldog állapotában megmaradni és növekedni akar, ápolnia kell a jó bajtársi viszonyt. 1. Férfiak és nők észrevétlenül szíve­sen veszik fel annak a társaságnak jellegét, amelyben élnek. Azoknak pél­dája, akikkel leggyakrabban együtt van Segély kiáltás

Next