Segélykiáltás, 1925 (2. évfolyam, 1-14. szám)
1925 / 1. Röpirat
4 Ezredesünk Berlinből való elutazása előtt még a magyarországi munkáról is tartott egy előadást. A templom tágas csarnokai zsúfolva voltak ez alkalommal. Karácsony másodnapján ismét katonaavatást tartottunk, amikor is tizennyolc új harcos tett Isten és zászlónk iránt hűségi fogadalmat. Szívből köszöntjük az új bajtársakat és reméljük, hogy Jézus Krisztus jó harcosaivá válnak ! A „Segélykiáltás“ megjelenésével kapcsolatban egy újítást szándékozunk életbe léptetni! Lapunk ugyanis eddig mint röpirat jelent meg, most azonban kérvényeztük lapunknak rendszeresen mégpedig havonkint kétszer való megjelentetésének engedélyezését. Ez nagy lépés előre, melynek bajtársaink bizonyára örülni fognak. Isten jósága folytán más előrehaladásról is beszámolhatunk. A Práterutcában, a munkásnegyed kellős közepén egy második csarnokot találtunk és miközben jelen sorok napvilágot látnak, már a város egyik legjobb helyén fekvő harmadik csarnok szerződése kerül aláírásra. Gratulálunk ezredesünknek ehhez a példátlan eredményhez, egyszersmind pedig köszönetet mondunk a mi kedves tábornokunknak, mert csupán az ő nagy érdeklődésének, melylyel a magyarországi munka iránt viseltetik, köszönhető ez az eredmény. A megígért 500 angol font helyett még további 100 fontot bocsátott az ezredes rendelkezésére a budapesti munka fejlesztése céljából. Isten áldja meg a tábornokot. Ez idő szerint egy menhely céljaira alkalmas ház után nézünk szét. Hiszen annyi elbukott vagy a bukás veszélyének kitett nő kopogtat állandóan ajtónkon felvételt kérve. Mily szívesen segítenénk nekik egy új élet megkezdése- Rendkívül hálásak lennénk, han amelyik gazdagabb barátunk vagy olvasónk valamilyen megfelelő helyet tudna ingyen vagy olcsón rendelkezésünkre bocsátani. Ezen célra pénzadományokat is szívesen veszünk. Munkanélküliek serege kér munkát ! óriási a nyomor! Várjon ki segítene bennünket üresedésben levő állások és munkaalkalmak közlése által?! Azzal a néhány ezer koronával, amit az éhezőknek adhatunk, nincs segítve! Munkát kell adni nekik ! Ki támogathat ebben bennünket ? ! Az előadások helye: Budapest, VII., Dohány utca 84. sz. Az előadások ideje: Minden szerdán, pénteken, vasárnap este 7 órakor, vasárnap délelőtt pedig 10 órakor. Budapest, VIII., Práter utca 78. szám (Szigetvári utca sarok.) Nyilvános gyülekezetek: Kedd, csütörtök és vasárnap este 7 órakor. Szerkesztésért és kiadásért felelős : ROTHSTEIN FERENC. Budapest, VII., Alsó Erdősor 3. Telefon : József 16—62. Nyomatott : a MOB. Könyvnyomdájában Budapest, VII., Hársfa utca 33. Telefon: József 119—93. (Üzemvezető Chvála Béla.) Segélykiáltás Karácsony-Szilveszter-Újév. Ki nem pillantott teljes várakozással és reménnyel a Karácsonyünnepek elé! Hiszen az első alkalom volt, hogy Magyarhonban az Üdvhadseregteremben a gyertyafények csillogtak. Egyes előkészületek történtek, hogy ez az örömnek és áldásnak ünnepe legyen. Midőn az első ünnepen a megszentelő órára a csarnokba léptünk, meglepett minket és örültünk az ünnepi köntösnek, melyet a terem magára vett. De nem csak külsőleg fejeztük ki a karácsonyi örömet; annál jobban vágyódtak a szívek a menynyei béke — mely Bethlehem rónáin a pásztoroknak hirdettetett valódi jelentőségét megismerni. Ezért már a megszentelő órán a bajtársak és az Üdvhadsereg barátai közül sokan összejöttek. Amint kapitánynőnk prédikációja után elhangzott a felhívás, hogy a Gyermek Jézusnak zárva nyissuk meg szíveinket, igen sok lélek késznek nyilatkozott mindent elhagyni és az Üdvözítőt befogadni. Hála és dicsérő összejövetelünkön is, délután sok boldog szívből bizonyságok szálltak fel Isten dicsőítésére. Némelyek, akik még az utolsó karácsonykor csak ismerőseinek ajándékai mellett Anglia, Booth tábornok és felesége áldott gyülekezetek hosszú sorát tartotta az újév első napjaiban Angolország és Skótország több városában, melyekben lelkeknek nagy serege tért meg Istenhez. Brazília: Miche ezredes, Brazília helyi vezetője, az Üdvhadsereg munkája iránt a társadalom minden rétege részéről megnyilvánuló nagy érdeklődésről számol be. San Paolo-ban épen most nyitottak meg egy új hadtestet. Kanada. Ebben az országban az Üdvhadsereg a fogházakban fejt ki áldásos tevékenységet. Az utolsó évben az örvendtek, most megismerték egy Jézus vérében megtisztított szívnek is áldásait és boldogságát. Az esti ünneplő összejövetelen minden ülő- és állóhelyet korán elfoglalt a közönség. A gyertyák ragyogása alatt az a régi szép karácsonyi ének csengett a termen át: „Csendes éj, Szentséges éj!“ Az ima után az énekkar Krisztus születésének történetét előadta. Beszédek és énekek váltakoztak. Örömünket mégokozta a vonósnégyesnek jól sikerült karácsonyi zenedarabja. Azután az Isten szava ezen estén oly világosan megmutatta az Atyának hozzánk való nagy szerelmét. Akinek egyetlen Fiának áldozata nem volt nagy, hogy nekünk váltságot szerezzen a bűnből. 15 lélek könyörgött bocsánatért és békéért az Úrhoz. A II. ünnep délutánján katonáink és rekrutáink egy kis kávéünnepélyre jöttek össze. Ekkor is az Úr szeretete feletti öröm volt minden éneknek és bizonyságnak alaphangja. Ezen nap estére valami különösebbet nyújtott. Nemcsak egy csodaszép karácsonyi összejövetel rendeztetett, hanem ezzel kapcsolatban még katonaavatás is ottani fogházakban 16.563 rabot látogattak meg és kerek számban 60.000 fogoly tért meg a mi munkánk révén. Németország. Karácsony ünnepére a berlini sportpalotában kb. 3000 szegény családot ajándékoztunk meg élelmiszer csomagokkal. Hasonló tevékenység folyt mindenfelé az egész országban. Kína: Ottani bajtársaink jelentik, hogy a belső zavargások nem akadályozzák jelentékenyen munkánkat. Megtarthatjuk gyülekezeteinket és sok lélek, közöttük nem egy katona, tér meg Istenhez volt. Tagok felvétele az Üdvhadseregbe mindig igen érdekes aktus. Ha ekkor azok bizonyságait hallgatják, akik előzőleg a világ élvezeteiben keresték örömüket, akiknek szíve oly borús és üres volt, de akiknek szívük ma a hála és magasztalástól túlárad mennyfelé,— így kiálthatunk csak fel: „Ó Istenünk és Urunk, mily nagy vagy Te !“ _ Megható volt az a látvány, midőn a 18 üdvkatona a zászlót megragadva Istennek, fogadalmat tett, hogy a bűnt s világot örökre elhagyják és hogy Jézus Krisztushoz és az Üdvhadsereghez mindhalálig hűek maradnak. Talán egyesek a hallgatók közül az Úrnak ezen bátor, hitvalló harcosait magukban megirigyelhették ! És bizonyára azon lelkek, akik az összejövetel végeztén térdeiket a bűnbánópadnál meghajtották, csak az új avatottak példáját óhajtották követni. De a II. karácsonyi nappal ünneplésünk még nem ért véget. Vasárnap, december 28-án délután még a gyermekek megajándékozása következett. Habár a mi vasárnapi iskolai munkánk még gyermekkorát éli, de azon kicsiknek, akik az utóbbi hetekben a gyermek összejöveteleket szorgalmasan látogatták, örömet akartunk szerezni, így tehát a pontos időben csarnokunk megtelt kicsinyekkel és nagyokkal. Várakozás minden arcon. Lelkesedéssel éneklik a gyermekek a karácsonyi énekeket és büszke örömmel adják elő kedvenc éneküket: „Hidd el nékem édesanyám. Ha nagy leszek, segítek áll. A kapitánynő és a hadnagynő egy néhány szót intézett figyelmes hallgatóihoz. Ezután Rupprecht lovag és a krisztkindli jelentkezett. Ekkor láttátok volna csak a kicsiknek várakozással telt pillantásait, mely felváltva hol » karácsonyt hozó bácsira és az ő titokzatos zsákjára., hol annak ' kísérőnőjére owtti Mály ssorgó ha ■: ~ v . ~ , ' „Gyernfercek .Wan voltatok ? rJBÉnfahn tett vilik valamit, s azután kiosztotta közöttük ajándékaikat. Nagy boldogan tért haza mindenik a maga tulajdonával. Az év végére járt. Egyeseknek sokat hozott, amivel nem számoltak ! Ezt vagy amazt jobban tehettem volna, mondhatta magában egyik vagy másik visszatekintve a lefolyt hónapokra. De ezen elmélkedésből sokszor az az óhaj száll fel, hogy Isten erejével az újévben óvatosabban járjünk el. Sylvester estén 10 óra felé összejöttek a bajtársak és az Üdvhadsereg barátai az óév utolsó gyülekezetére. Hála és dicséret hangzott minden bizonysággal. Éjfél felé imába merültünk; mindeniknek az az óhaja volt, hogy levethesse az óév minden ballépéseit és gyengeségeit, hogy ezután az újévben új erővel egy Isten tetszése szerint való életet élhessünk. Az összes üdvkatonák még a vér és tűz zászlaja alatt megújították fogadalmukat. Az újévi gyülekezet is mély benyomást gyakorolt a jelenvoltakra. Minden Istengyermeke boldog volt, hogy — miként az énekesek énekelték , bátran bízva és minden kétséget elvetve — vígan léphet az újévbe. Jézus Krisztus közelünkben van. Ő vezérli az övéit és mindent legjobban véghez visz. Sokat várnak el a jövőben katonáinktól; 100 katona és újonc volt az elmúlt évben, akik beálltak az Üdvhadsereg soraiba, hogy abban még sok csüggedőnek segítő kezet nyújthasson és a békétleneknek, bánatosoknak az igazi örömhöz vezető utat megmutathassák. Az Úr, ami Istenünk megadja erre áldását, úgy, hogy az új év végén még sokkal több ilyen boldogok egyesüljenek Istenünk dicsőítésére! Saack Lydia Hadnagyaik Egyazon zászló alatt! Győzelem az egész vonalon