Segélykiáltás, 1925 (2. évfolyam, 1-14. szám)

1925 / 1. Röpirat

4 Ezredesünk Berlinből való elutazása előtt még a magyarországi munkáról is tartott egy előadást. A templom tágas csarnokai zsúfolva voltak ez alkalommal. Karácsony másodnapján ismét katona­avatást tartottunk, amikor is tizennyolc új harcos tett Isten és zászlónk iránt hűségi fogadalmat. Szívből köszöntjük az új bajtársakat és reméljük, hogy Jézus Krisztus jó harcosaivá válnak ! A „Segélykiáltás“ megjelenésével kap­csolatban egy újítást szándékozunk életbe léptetni! Lapunk ugyanis eddig mint röpirat jelent meg, most azonban kérvényeztük lapunknak rendszeresen még­pedig havonkint kétszer való meg­jelentetésének engedélyezését. Ez nagy lépés előre, melynek bajtársaink bizo­nyára örülni fognak. Isten jósága folytán más előrehala­dásról is beszámolhatunk. A Práter­­utcában, a munkásnegyed kellős köze­pén egy második csarnokot találtunk és miközben jelen sorok napvilágot lát­nak, már a város egyik legjobb helyén fekvő harmadik csarnok szerződése ke­rül aláírásra. Gratulálunk ezredesünknek ehhez a példátlan eredményhez, egyszersmind pedig köszönetet mondunk a mi kedves tábornokunknak, mert csupán az ő nagy érdeklődésének, melylyel a magyar­országi munka iránt viseltetik, köszön­hető ez az eredmény. A megígért 500 angol font helyett még további 100 fontot bocsátott az ezredes rendelkezésére a budapesti munka fejlesztése céljából. Isten áldja meg a tábornokot. Ez idő szerint egy menhely céljaira alkalmas ház után nézünk szét. Hiszen annyi elbukott vagy a bukás veszélyé­nek kitett nő kopogtat állandóan ajtón­kon felvételt kérve. Mily szívesen segí­tenénk nekik egy új élet megkezdése- Rendkívül hálásak lennénk, ha­­n amel­y­ik gazdagabb barátunk vagy olvasónk valamilyen megfelelő helyet tudna ingyen vagy olcsón rendelkezé­sünkre bocsátani. Ezen célra pénzado­mányokat is szívesen veszünk. Munkanélküliek serege kér munkát ! óriási a nyomor! Várjon ki segítene bennünket üresedésben levő állások és munkaalkalmak közlése által?! Azzal a néhány ezer koronával, amit az éhe­zőknek adhatunk, nincs segítve! Munkát kell adni nekik ! Ki támogathat ebben bennünket ? ! Az előadások helye: Budapest, VII., Dohány­ utca 84. sz. Az előadások ideje: Minden szerdán, pénteken, vasárnap este 7 órakor, vasárnap délelőtt pedig 10 órakor. Budapest, VIII., Práter­ utca 78. szám (Szigetvári­ utca sarok.) Nyilvános gyülekezetek: Kedd, csütörtök és vasárnap este 7 órakor. Szerkesztésért és kiadásért felelős : ROTHSTEIN FERENC. Budapest, VII., Alsó Erdősor 3. Telefon : József 16—62. Nyomatott : a MOB. Könyvnyomdájában Budapest, VII., Hársfa­ utca 33. Telefon: József 119—93. (Üzemvezető Chvála Béla.) Segélykiáltás Karácsony-Szilveszter-Újév. Ki nem pillantott teljes várakozással és reménnyel a Karácsonyünnepek elé! Hiszen az első alkalom volt, hogy Magyar­honban az Üdvhadseregteremben a gyertyafények csillogtak. Egyes előké­születek történtek, hogy ez az örömnek és áldásnak ünnepe legyen. Midőn az első ünnepen a megszentelő­ órára a csarnokba léptünk, meglepett minket és örültünk az ünnepi köntösnek, melyet a terem magára vett. De nem csak kül­sőleg fejeztük ki a karácsonyi örömet; annál jobban vágyódtak a szívek a meny­­nyei béke — mely Bethlehem rónáin a pásztoroknak hirdett­etett valódi jelentő­ségét megismerni. Ezért már a megszen­­telő­ órán a bajtársak és az Üdvhadsereg barátai közül sokan összejöttek. Amint kapitánynőnk prédikációja után elhang­zott a felhívás, hogy a Gyermek­ Jézusnak zárva nyissuk meg szíveinket, igen sok lélek késznek nyilatkozott mindent el­hagyni és az Üdvözítőt befogadni. Hála és dicsérő összejövetelünkön is, délután sok boldog szívből bizony­ságok szálltak fel Isten dicsőítésére. Némelyek, akik még az utolsó karácsony­kor csak ismerőseinek ajándékai mellett Anglia, Booth tábornok és felesége áldott gyülekezetek hosszú sorát tartotta az újév első napjaiban Angolország és Skótország több városában, melyekben lelkeknek nagy serege tért meg­ Isten­hez. Brazília: Miche ezredes, Brazília helyi vezetője, az Üdvhadsereg munkája iránt a társadalom minden rétege részé­ről megnyilvánuló nagy érdeklődésről számol be. San­ Paolo-ban épen most nyitottak meg egy új hadtestet. Kanada. Ebben az országban az Üdvhadsereg a fogházakban fejt ki áldá­sos tevékenységet. Az utolsó évben az örvendtek, most megismerték egy Jézus vérében megtisztított szívnek is áldásait és boldogságát. Az esti ünneplő összejövetelen minden ülő- és állóhelyet korán elfoglalt a közön­ség. A gyertyák ragyogása alatt az a régi szép karácsonyi ének csengett a termen át: „Csendes éj, Szentséges éj!“ Az ima után az énekkar Krisztus szüle­tésének történetét előadta. Beszédek és énekek váltakoztak. Örömünket még­­okozta a vonósnégyesnek jól sikerült karácsonyi zenedarabja. Azután az Isten szava ezen estén oly világosan megmu­tatta az Atyának hozzánk való nagy szerelmét. Akinek egyetlen Fiának áldo­zata nem volt nagy, hogy nekünk vált­­ságot szerezzen a bűnből. 15 lélek könyör­­gött bocsánatért és békéért az Úrhoz. A II. ünnep délutánján katonáink és rekrutáink egy kis kávéünnepélyre jöttek össze. Ekkor is az Úr szeretete feletti öröm volt minden éneknek és bizonyság­nak alaphangja. Ezen nap estére valami különösebbet nyújtott. Nemcsak egy csodaszép kará­csonyi összejövetel rendeztetett, hanem ezzel kapcsolatban még katonaavatás is ottani fogházakban 16.563 rabot láto­gattak meg és kerek számban 60.000 fogoly tért meg a mi munkánk révén. Németország. Karácsony ünne­pére a berlini sportpalotában kb. 3000 szegény családot ajándékoztunk meg élelmiszer csomagokkal. Hasonló tevé­kenység folyt mindenfelé az egész országban. Kína: Ottani bajtársaink jelentik, hogy a belső zavargások nem akadá­lyozzák jelentékenyen munkánkat. Meg­tarthatjuk gyülekezeteinket és sok lélek, közöttük nem egy katona, tér meg Istenhez­­ volt. Tagok felvétele az Üdvhadseregbe mindig igen érdekes aktus. Ha ekkor azok bizonyságait hallgatják, akik elő­zőleg a világ élvezeteiben keresték örömüket, akiknek szíve oly borús és üres volt, de akiknek szívük ma a hála és magasztalástól túlárad mennyfelé,— így kiálthatunk csak fel: „Ó Istenünk és Urunk, mily nagy vagy Te !“ _ Megható volt az a látvány, midőn a 18 üdvkatona a zászlót megragadva Isten­nek, fogadalmat tett, hogy a bűnt s vilá­got örökre elhagyják és hogy­ Jézus Krisztushoz és az Üdvhadsereghez mind­halálig hűek maradnak. Talán egyesek a hallgatók közül az Úrnak ezen bátor, hitvalló harcosait magukban megirigyel­hették ! És bizonyára azon lelkek, akik az összejövetel végeztén térdeiket a bűn­­bánópadnál meghajtották, csak az új avatottak példáját óhajtották követni. De a II. karácsonyi nappal ünneplésünk még nem ért véget. Vasárnap, december 28-án délután még a gyermekek meg­ajándékozása következett. Habár a mi vasárnapi iskolai munkánk még gyermek­korát éli, de azon kicsiknek, akik az utóbbi hetekben a gyermek össze­jövete­leket szorgalmasan látogatták, örömet akartunk szerezni, így tehát a pontos időben csarnokunk megtelt kicsinyekkel és nagyokkal. Várakozás minden arcon. Lelkesedéssel éneklik a gyermekek a karácsonyi énekeket és büszke örömmel adják elő kedvenc éneküket: „Hidd el nékem édes­anyám. Ha nagy leszek, segítek áll. A kapitánynő és a hadnagy­nő egy néhány szót intézett figyelmes hallgatóihoz. Ezután Rupprecht lovag és a krisztkindli jelentkezett. Ekkor láttátok volna csak a kicsiknek várako­zással telt pillantásait, mely felváltva hol » karácsonyt hozó bácsira és az ő titokzatos zsákjára., hol annak ' kísérő­nőjére owtti Mály ssorgó ha ■: ~ v . ~ , ' „Gyernfercek .Wan­ voltatok ? rJBÉnfahn­ tett vilik valamit, s azután kiosztotta közöttük ajándékaikat. Nagy boldogan tért haza mindenik a maga tulajdonával. Az év végére járt. Egyeseknek sokat hozott, amivel nem számoltak ! Ezt vagy amazt jobban tehettem volna, mondhatta magában egyik vagy másik visszatekintve a lefolyt hónapokra. De ezen elmélke­désből sokszor az az óhaj száll fel, hogy Isten erejével az újévben óvatosabban járjünk el. Sylvester estén 10 óra felé összejöttek a bajtársak és az Üdvhad­sereg barátai az ó­év utolsó gyülekeze­tére. Hála és dicséret hangzott minden bizonysággal. Éjfél felé imába merültünk; mindeniknek az az óhaja volt, hogy levethesse az ó­év minden ballépéseit és gyengeségeit, hogy ezután az újévben új erővel egy Isten tetszése szerint való életet élhessünk. Az összes üdvkatonák még a vér és tűz zászlaja alatt meg­újították fogadalmukat. Az újévi gyülekezet is mély benyomást gyakorolt a jelenvoltakra. Minden Isten­gyermeke boldog volt, hogy — miként az énekesek énekelték , bátran bízva és minden kétséget elvetve — vígan léphet az újévbe. Jézus Krisztus közelünkben van. Ő vezérli az övéit és mindent leg­jobban véghez visz. Sokat várnak el a jövőben katonáinktól; 100 katona és újonc volt az elmúlt évben, akik beáll­tak az Üdvhadsereg soraiba, hogy abban még sok csüggedőnek segítő kezet nyújt­hasson és a békétleneknek, bánatosoknak az igazi örömhöz vezető utat megmutat­hassák. Az Úr, ami Istenünk megadja erre áldását, úgy, hogy az új év végén még sokkal több ilyen boldogok egye­süljenek Istenünk dicsőítésére! Saack Lydia Hadnagyaik Egyazon zászló alatt! Győzelem az egész vonalon

Next