Segélykiáltás, 1928 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

AZ Fény, erő nélkül. 1928. ÉV UJJMUTATÁSA: „Mit kell nekem cselekednem, hogy üdvözüljek?11 Tudod jól, hogy megtérés átváltozást jelent. Az elmúlt életed és a jelenlegi között különbséget tudsz tenni. Ha az ember megbánja bűneit, akár a bűnbánati padnál, akár szobájában, vagy bárhol egyebütt és azután Krisztusba vetett hit által bizonyosságra jut el, akkor tudjuk, hogy megtért. S mit jelent ez? Milyen az át­változás, mely az emberben végbemegy? A megtérés lényege, hogy nem a gondolkozásmód megváltozása. Néha a nézetek is megváltoznak — és ez sokszor jelent valamit —, ha nem mindjárt megtérésünk­kor, akkor nem sokkal későbben. Sok meg nem tért ember többet tud, mint a megtértek. Jól tudják, hogy mi a helyes és a helytelen. Pontos tájékozottsággal bír­hatnak Isten és a vallás felől, anélkül, hogy mégis megtér­tek legyenek. A rómalevél 7. fejezeté­ben oly ember leírását leírjuk, ki eszével mindent felfog, ellenben átváltozást nem ta­pasztalt. Felismeri ugyan, hogy milyen életet kellene élnie. Legnagyobb vágya, hogy igaz életet éljen. Ön ön­magát kárhoztatja, mert nem tud kötelességének eleget tenni, mert hiányzik az ehhez szükséges erő. Bírja a szük­séges megismerést, de mert a valóságba azt átültetni nem tudja, ezért felkiált: ,,A jót, melyet tenni akarok, nem te­szem, hanem a rosszat, amit nem akarok, azt teszem.“ De mit csináljon? Min­denekelőtt az erőt keresni, mely képessé teszi a helyeset tenni. A megtérésben találja ezt meg. Megtérés alatt nem ért­hetjük mindig a vallás, vagy a hittételek változását. Valaki a pogány vallásból keresz­tényre, vagy protestáns val­lásból katholikusra térhet át, ha ezzel azonban csak a fele­­kezetet változtatja, alig fog Jézushoz közeledni. Nincs segítségére, ha az igazságot fenn akarja tartani, addig, míg bűnben él. Megtérés nem jelenti csupán az emberi szokások megváltoztatását. Ha valaki rossz szokások rabszolgája, akkor a megtérés is mély be­nyomást fog kelteni. Tudjuk, hogy azok, akik szesz, ópium, vagy más hasonló szenvedély rabjai voltak, a megtérésük percétől kezdve e dolgok iránt természetes undort éreztek. Vannak azonban emberek, kik akaraterejük által leküzd­­hetik e gyengeségeket, azon­ban megtérteknek nem nevez­hetjük őket. Megtérés nem bűn­­bánat. Bűnbánat része a meg­térésnek, azonban lehetséges bűnbánatot érezni, anélkül, hogy e csodás átváltozásra egészen eljutnánk. Valaki nagyon szomorú lehet bűnei miatt és a bűnbánati padhoz jöhet, sírhat, imádkozhat, sőt bocsánatot is elérhet, anélkül azonban, hogy megtérne. Isten az emberek felett állandóan őrködik, akár a halálos ágyon, akár beteg­ség esetén, akár különös csapások alkalmával, mikor Lelke által szól hozzánk, vagy az emelvényről halljuk szavát. Ily alkalmakkor az emberek sírnak és imád­koznak, hogy azonnal ezután az előbbi állapotba essünk vissza. Bűnbánatra készek és őszintén sajnálkoznak bűneik felett, azonban közvetlenül a megtérés előtt meg­­állanak. Épp oly gyengék maradnak, mint azelőtt és bűneikben megmaradnak. Megtérés nem bűnbocsánat. A bűnbocsánat a megtérésnél sohasem hiányozhat. Az egyiket a másik nélkül el sem képzelhetjük. Az emberi lelket egyszerre érintik. A megbocsátás nyitja meg az utat. De bármennyire hasonlatos is, mégis két tel­jességben különböző fogalom. Ha az egyiket a másik nélkül leírhatnád, hamarosan észrevennéd a nagy különbséget. Könnyen elképzelheted azt, hogy egy ember bűnei megbocsáttatnak. Akkor tiszta szívvel bírna, azonban ez lenne minden. Amikor megkísértenék, észrevennéd, hogy ugyanazon ember maradt, ki ugyanazon bűnöket cselekszi. Ez addig folytatódna így, míg lelke újra meg nem tisztíttatnék. A meg­térés hiányozna, mely egy új élet folytatását lehetségessé tenné. A bűnbocsánat valami külsőleges, amit Isten az emberen véghezvisz, a megtérés ellenben belső. Amikor Isten megbocsát, akkor az ember bűneit eltörli és lelkének kárhozatától megmenti. Nevét az élet könyvébe írja és jogot ad arra, hogy az új Jeruzsá­lem polgára legyen. A meg­téréskor Isten az ember ter­mészetét változtatja meg, úgy, hogy a rosszat gyűlölni fogja, melyet azelőtt szeretett és sze­retni fogja a jót, melyet az­előtt gyűlölt. Ha tehát meg­térés és bűnbocsánat együtt jár is, mégsem azonos. Jézus Krisztus egész tana és az apostolok egész műkö­dése azt mutatja, hogy igazi kereszténység a szív átválto­zását követeli. Jézus ezt nyíl­tan kifejezi, mikor mondja: „Ha csak valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be a mennyek országába. Ami testtől született, test az, és ami lélektől született, lélek az. Szükség néktek újonan szü­lethetek.“ Jézus azt is tanítja, hogy gyermeki hittel kell Hozzá jönnünk, ha a menny­országba akarunk jutni. Ha Krisztus tanát rövi­den összefoglaljuk, akkor lát­juk, hogy az igazi istengyer­mekek egy belső átváltozáson mentek keresztül, mely új születéshez hasonlatos. Ezen változás csak a Szent Lélek ereje által jöhet létre. Egy ember sem bírhatja az igazi életet anélkül, hogy ezen belső tapasztalást megtette. Megtérés, csodás bizonyosság és feltétlen szükség. Ha a szív úrjá lett, akkor az élet is megváltozik. A szív vizsgálja és határozza meg az életet. Önzés, büszkeség, vilá­giasság helyett az ember alá­zatos és tiszta lesz, ez azon­ban csak akkor lehet, ha a szív Krisztust szereti. Régen történt, hogy egy újév­reggelen a házam előtt állottam és a napfelkeltét figyeltem. A vörösen izzó golyó lassan emelkedett elő a ködtengerből, mind magasabbra szállt és aranyos sugarakat küldött a földre és olybá tűnt, mintha a nap az embereket, a házakat, a behavazott mezőket ez újév haj­nalán üdvözölni akarná. Ekkor Reá kellett gondolnom, kinek szeretete ugyancsak minden nappal új, és aki naphoz hasonlóan ugyancsak mindenki számára sugárzik és fénylik és szóltam: „Te megteszed a részedet!“ Azután szobámba mentem, elővettem bibliámat és olvastam. Ekkor a János­­evangélium utolsó fejezete került kezembe, ahol állott: „Mikor pedig immár reggeledek, megáll a Jézus a parton“ — és amikor tovább olvastam a fejezetet, akkor tudtam, hogy újévi beszédhez alkalmasabb szöveget nem találhatok. Miért? Ej, lapozzad csak fel új naptáradat! Mi abban az első nap neve? Jézus! Ez azt jelenti, hogy Jézus bennünket a parton vár, amikor a régi évből az újba lépünk át, hogy felénk tárja karjait és végezetig hűségesen akar vezetni minden napon át. Amiképen a tanítványoknak ott gazdag halfogást juttatott és részükre a parton halakat sütött, olyképen Isten nevében a m­i hálóinkat is megtelíti és mindennapi eledelünkről gondot visel. Csak igyekezzünk parancsának eleget tenni és akkor vezetni fog. M. M. ♦♦♦♦♦♦ Január 1. — Jézus. " ÁRA 30 FIEIÆR AZ 1 1» VH A BiEREfi HA«YARD11SZÁ«­ HIVATALOS KÖZLAIYE. ALAPÍTOTTA: BOOTH VILMOS. 5. évfolyam. Hooth Bramwell tábornok Megjelenik, havonta egyszer. A magyarországi parancsnok 1938. LONDON E. C. 4. Előfizetési árak: Félévre 150 pengő, egész évre 3 pengő. Friedrich Brúnó 1. szám. 101. Queen Victoria Street. Külföldön : Félévre 2 pengő, egész évre 4 pengő. Budapest, VII., Erzsébet-körz­st 12. Január 1.

Next