Segélykiáltás, 1928 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
2 ! Hogyan készülök fel a hadjáratra? AZ ALAPÍTÓTÓL: 9 tél derekán állunk. A hosszú esték, íj a ködös, felhőborította napok elveszik a munkakedvünket és kisebbítik szórakozások utáni vágyunkat és még sok, sok más dolog is akad, mely az évaddal járván, a legalkalmasabbá teszi az időt, hogy lelkek megmentésére, különös erőmegfeszítés tételére használjuk fel. Nos, az alkalomhoz méltót kell, hogy az Üdvhadsereg is véghezvigyen és valamit, ami méltó a mi nevünkhöz, Istenünkhöz és a körülöttünk levő szegény világhoz. Mit akarsz TE tenni? Hatalmas méretű üdvhadjárat készülődései folynak, mely igénybe fogja venni minden erőnket és hitünket, melynek tervei és méretei már bontakozni kezdenek. Nem kell külön megemlítenem, hogy elvárom, hogy minden tiszt, bármilyen rangban legyen is, és minden katona, bármelyik hadosztályhoz tartozzon is, kiveszi ezen erőfeszítésből részét, bármi legyen is e rész. Azonban bármilyen legyen is a munka, mely a nagy téli hadjárat alkalmával részünkké lesz, egy kötelesig mindnyájunkra háramlik és én ennek elvégzésére utasítom a legnagyobb őszinteséggel, mellyel ezt bajtársaimnak mondhatom: IMÁDKOZZ ! A munka messzire terjedő hatalmas szervezete sok mindenféle követelményt támaszt és szükségleteinket nap-nap mellett fokozza. Szükségünk van sokkal jobb épületekre, megannyival több pénzre, megannyival több tisztre, azonban mindezenfelül és mindezenkívül szükségünk van nagyobb mértékre abból a tévedhetetlen bölcsességből, égő lelkesedésből, mindent legyőző erőből, melyet egyedül a Szent Lélek teljessége képes megadni. Egy a szükséges dolog ! Kedves bajtársam, ha Isten Lelke tölti be szívünket, otthonunkat, hadosztályunkat, szomszédságunkat, megteszi számunkra mindazt, amit csak kérünk és Isten az imát tette azon kijelölt csatornává, melyen át ezen nélkülözhetetlen adományát osztályrészünkké teszi. Mi észszerűbb, mi szentírásszerűbb, mi fontosabb, minthogy jobban az imának adjuk át magunkat. És ezért mondom: IMÁDKOZZ! IMÁDKOZZ! IMÁDKOZZ! Úgy jöjj tehát, bajtársam, tisztem, katonám, és boruljunk le Isten előtt szívünkkel teljességben, a következőkre ügyelve: 1. Határozzad el, bajtársam, hogy Istennel komoly, személyes érintkezést keresel. Bármi történjen a gyülekezet alatt, akár beszéd, akár ének, vagy bármi más, törekedj arra, hogy közvetlenül Isten szemébe tekints és szíved Ővele beszéljen. Imagyülekezetre van szükségünk! Összejöttök imára, legyen tehát gondotok arra, hogy tényleg imádkozzatok is. 2. Azután az első dolog, amit a Menynyei Atyától ez alkalommal kérni fogsz, természetesen áldás lesz saját lelked részére. Magadba pillantasz, megvizsgálod magad kívül, belül és megállapítod, hogy mire van leginkább szükséged. Bocsánat, megszentelődés, erő. Ha megbántottad a Szent Lelket, akkor kérj bocsánatot. Ha tiszta szív nélkül élsz, akkor kérjed őt, hogy ajándékozzon meg ezzel. Ha kötelességed elvégzésére erőre van szükséged, ezért kell Hozzá fohászkodnod. Mielőtt felkelsz térdeidről, kell azonban, hogy annak bizonyosságát leírjad, hogy minden rendbe jött és elintéztetett Isten között és közötted. 3. Azután biztosra veszem, hogy kérni fogod azt, amiről már szólottam, mint az Üdvhadsereg nagy szükségletéről , a Szent Lélek hatalmas keresztségéről. Addig kell várnunk és kitartanunk, míg a felülről való erő részeseivé nem leszünk. Ezután jön majd a pünkösd. 4. Azután kérem, hogy minden szalufista őszinte lelkületért imádkozzon. Mert amint az apostol mondja, az igaznak buzgóságos könyörgése nagy erővel bír. Akarod, hogy ezen tűz benned is lángoljon? Akkor fontold meg, bajtársam, azon nagy valóságokat, melyekkel foglalkoznod kell, mikor Isten előtt leborulsz ez alkalommal. Tekints a mennyek minden dicsőségére! Tekints a pokol borzalmas sírhantjára! Tekints a bűnre, hogy mily rettenetes az az Úr szemében! Tekints a tömegekre, melyek az őrület széles útját tapodják! Tekints a kereszten az emberiség megmentéséért meghaló Krisztusra! Tekints azon tisztaságra, békére és boldogságra, mely téged, bajtársaidat és körülötted ezreket fog eltölteni, ha a Szent Lélekért felszálló imáid meghallgatásra találnak! Tekints ezen dolgokra, míg szíved égő vággyal meg nem telik és akkor IMÁDKOZZ! 5. Ha már elkezdtél imádozni, folytassad is. Mily türelmetlenek vagyunk legtöbb imánknál. Mi őszintén fogunk hozzá, vagy legalább az a látszata és mivel nem kapunk választ, mialatt beszélünk, elfáradunk és abbahagyjuk feladatunkat. Szüntelen imádkozzatok ! Lelkem oly férfiak és nők seregéért kiált fel, kik készek „szüntelenül imádkozni“, sőt, miután elkezdtek imádkozni, meg is maradnak e mellett és kik a Mester szavai szerint meg ne reszüljenek. Emlékezzetek meg, bajtársak, hogy az imádkozást folytatni kell egész napon át. Imádkozni kell, amikor az utcán járunk, imádkozni, amikor az ágyban fekszünk, imádkozni kell szüntelenül a szívünkben. Igen, ez a terv, így kell előrehaladni nap-nap után. Ha pedig az, amiért imádkozunk, nem következik be az imádkozás ideje alatt, vagy egy bizonyos napon, sem pedig az azt követő napon sem következik be, folytatni kell az imádkozást és végül a válasz bizonyosan megjön, mert „az Úr, akit ti kerestek, hirtelen jön el az ő templomába“. Ügy, bajtársam, IMÁDKOZZ! IMÁDKOZZ! IMÁDKOZZ! A bibliában található bizonyosság alapján, mely a hittel teli ima osztályrésze; A kegyelmekért, melyek a múltban értek téged, hadosztályodat, szeretteidet a megválaszolt imák folytán; A dicsőséges csodák miatt, melyeket Isten az Üdvhadsereg által kezdetétől fogva ezideig gyakorolt. A kegyelem tengeréért, melyet Isten reánk és általunk egy szegény, szenvedő, bűnöző világra akar árasztani: IMÁDKOZZ ! IMÁDKOZZ ! IMÁDKOZZ ! Az Úr szolgálójának szeretete és szenvedései. Booth Katalin életképe. 41. folytatás. — Ezen rendszer nyilvánosan elismert tanai között, melyeket egy szavahihető tanú tizenötévi megfigyelés közben gyűjtött, a következőket találjuk: „Az ember gép, ezért cselekedeteiért felelősségre nem vonható, tehát nem is büntethető. — Jog vagy jogtalanság nincs. A bűn csupán a becsületesség egy csekélyebb foka. — Helyénvaló a hazugság, a rabszolgaság, a házasságtörés és a szabad szerelem. — Ezen tanok — mondja ugyanazon író — a legborzalmasabb következményekkel jártak. Családok százait tették tönkre, férfiak hagyták el feleségüket és gyermekeiket, hogy „Szellemrokonságot“ keressenek, számtalan asszony hagyta el jó férjét és gyámoltalan gyermekeit, hogy „Magasabb összeköttetést“ vegyenek fel. Nem egy ártatlan leányt bolondították el a médiumvadászok, mint „Jó médiumot“ és jóhírüket tönkretéve, pár hónap múlva elhagyták őket. A spiritizmus ezen tanai, valamint azon tény, hogy sok médium alkalmilag jó és okos tanácsot oszt, hogy megcsalja áldozatát,elég annak bizonyítására, hogy a kérdésben levő szellemek hazug szellemek, kik bírnak azon képességgel, hogy minden embert — Isten igazi, őszinte gyermekeit kivéve — megcsaljanak. — Miképen lehetséges — kérdi —, hogy olyan dolgokat közölnek, melyek csak az elhalt barátok előtt voltak ismeretesek? — Válaszom ez: A démonok szellemei kétségtelenül épen úgy hatnak a kedélyekre és az emlékezetre, mint a spiritiszta is képes médiumára hatni. Ha már az emberi szellem is ily erősen befolyásolhat egy másikat, mennyivel inkább egy démon, vagy egy rossz angyal az olyan embert, vagy képes azon át hatni, ki magát a befolyásnak teljesen átengedi. Ha a gonosz szellemnek hatalma van az emlékezetet oly mértékben felizgatni, hogy az az elhalt baráttal az alaki, hangbeli, sőt nyelvi közlekedést is visszaidézi, mennyivel könnyebb az ördögnek azt elhitetni, hogy az elhaltnak szellemét látja, hallja és vele közlekedik. —■ Ily módon magyarázhatjuk meg magunknak, hogy démonok az elhalt, megmentett, vagy elveszett barátok alakjában és hangján az emberekkel közlekednek. Én sohasem tudom azt elhinni, hogy elveszett ! Míg asszonyok sírnak, amint azt oly sokan teszik, — J 9 küzdők; mig kis gyermekek éheznek, amint azt oly 9 I sokan teszik, küzdők ; míg emberek fogházakban I vannak, — küzdők míg egy iszákos is lesz, — küz-jdők ; míg egy szegény bukott leány lesz az utcákon, I — küzdők; míg egy sötétségben, Isten fénye nélkül | élő lélek lesz, küzdők ! — KÜZDŐK VÉGEZETIG ! ! lelkeknek megengedtessék azt az áthidalhatatlan szakadékot, mely köztük és az élők között tátong, annak parancsa nélkül átlépni, ki azt a szakadékot felállította. Még kevésbé hiszem, hogy a megváltottak, kik már a paradicsomban vannak Jézussal, emberektől vagy ördögöktől ide-oda parancsolhatók lennének. — Hogy a spiritizmusnak oly sok követője van, az előttem annak a bizonyítéka, hogy a világ, miután Istentől elfordult és az Örök Szellem hangjával szemben — kinek hivatása világosságot, büntetést, meggyőzést és az emberi lélek megújhodását előmozdítani — süketté vált, mivel szellem nélkül meg nem lehet, a démonokhoz fordul. Az embereknek kell a szellem. Ha az istenit elhagyják, akkor — mint a boldogtalan Saul — démonit keresnek. És mégis, csak egy Szellem van, amellyel összeköttetést kell keresnünk, világosságot és segélyt kérnünk, és ez Isten Szelleme, a Szent Lélek Lelke üdvössége és boldogsága elnyeréséért semmi mást se keressen és semmi köze se legyen azokkal, akik azt teszik. (Olvassa el Ésa. 7, 19.) Gondoljon arra, hogy nemcsak a szellemekkel való közösség, hanem azok fölkeresése is vétek. Isten igéje ezt határozottan tiltja és ez mindig a legszomorúbb következményeket vonja maga után. Ellenben töltse be teljességben az a Szellem, aki minden szükségletünket fedezi. Ezt kívánja önnek Booth Katalinja. HARMINCADIK FEJEZET. 1885 nyarán Booth Katalin egészsége annyira helyreállt, hogy nyilvános tevékenységét újra megkezdhette, melyet szinte megszakítás nélkül 1887 karácsonyáig folytathatott. Habár leányainak, Emmának és Évának súlyos betegségei olykor nagyon is igénybe vették, mégis fáradhatatlanul tovább dolgozott. A vidéki városokat látogatta és számtalan gyülekezetet tartott Londonban is. Mint prédikátor, akkortájt érte el Katalin tevékenységének tetőpontját. Előadásaira megszámlálhatatlan embertömegek özönlöttek. Minél idősebb lett, annál inkább érezte annak szükségességét, hogy minden vallásos beszédében a bűnt tisztán tárja az emberek szeme elé és a megváltás feltételeit világosan mutassa meg. Egyszer ezen szöveg alapján beszélt: „Nem ezt, hanem Barabbást!“ és a következőket mondotta: „Gyakran elképzeltem, mintha azon iszonyatos bűnnél, Isten Fiának megfeszítésénél jelen lettem volna. Lélekben ott szorongtam a néptömeg között, lekuporodtam Mária, az anya mellé, láttam az ecetet nyújtó katonát, Isten Fiának megtörő szemébe tekintettem, és a jelenések szavai jutottak eszembe: „És jön csendesség az égben, mintegy fél óráig.“ (Folytatjuk.) ! Segélykiáltás