Segélykiáltás, 1930 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1930-01-01 / 1. szám

7. évfolyam. N­­ig­gins Edward tábornok 1. szám. LONDON E. C. 4. Megj­jelenik havonta egyszer. Előfizetési árak: Félévre 150 pengő, egész évre 3 pengő. A magyarországi parancsnok Nielsen Gyula ezredes 1930. ARA 20 FILLER AZ I­DVHADSERECI 31A«RABO»8ZÁ«I HIVATALOS KÖZLÖNYE ALAPÍTOTTA: BOOTH VILMOS. 101. Queen Victoria Street. Külföldön : Félévre 2 pengő, egész évre 4 pengő. Budapest, VIII., Rökk Szilárd u. 19. Január hó. Helyezd kezedet Jézus kezébe. Új évtized küszöbén ál­lunk. Kapuja még nem tárult fel előttünk és csak parányi a rés, melyen át szeretnénk felfogni pillan­tásunkkal a titokzatost, az ismeretlent, a rejtelmeset és a nagyszerűt, ami egy­másután valóság lesz éle­tünkben. Csak kicsiny a rés, halvány a világosság, melynek fénye mellett alig­­alig látunk előre, csak épen a jelent, a pillanatot lát­hatjuk, a többit homály fedi. Az emberi elme kutat és bizonyosságot szeretne, Is­ten bölcseségében azonban jónak látta határt szabni a­­vizsgálódásoknak és, ha­bár ismeretlen területek és­ még meg nem magyarázott törvények és okok leltek magyarázatra, a feltevések­nek és találgatásoknak tág tere marad még mindig. Tény azonban, hogy az ember eltávolodott Terem­­tőjéitől és alig ismeri Iste­nét. A bűn megvakította szemevilágát, eltömte fülét, érzéktelenné tette szívét, elltompította agyát. Emlé­kezni sem tud már, rendel­tetését és célját kutatja, de megismerni nem képes a maga erejéből.. . Vezetőre van szükség! Útjunkat homály fedi, célra nem lelünk, értelmet nem találunk, csak botorkálunk a vak sötétségben ,s mint a költő mondja, „csak a remény éltet“. Vezetőre van szükség! Akadnak is. A jóbará­tok, akiknek révén meg­ismerjük az élet minden szennyét. Az első pohár bor, az első cigaretta, a szennyes szavak értelme, az erkölcstelen, parázna élet fékevesztett tomb­olása, kártya, lóverseny, de ugyan ki győzné mindet fel­sorolni! A „jó“ könyvek, melyeknek bölcselkedései megzavarják a még meglevő józanságunkat és tisztánlátásunkat és téveszmékkel töltenek el. Pártok, egyesületek, jótékonykodás s nem utolsó sorban a szórakozások és élveze­tek mindenféle fajtája vagy célt akarnak adni, vagy értelmet kívánnak belevinni a nagy zűrzavarba, melyet ma idegenhangzású és az ember szívének tényleg ide­gen szavakkal kísérelnek meghatározni: „civilizáció“, „kultúra“, technika“ — hu­szadik század. Vezetőkre van szükség! Amikor elértük a célt, csak akkor vesszük észre, hogy célt tévesztettünk és­­még nagyobb lett a sötétség körülöttünk és már kibírhatat­lan, mert fojtogat. A kétségbeesés fásultságában melegítő, éltető fénysugárként hul­lanak e szavak: „Én vagyok a Világ Világossága!“ „Nálam nélkül semmit sem tehettek!“ Boldog, aki nem takarja el szemét a fény vakító sugara elől, hanem világossá­gánál megtalálja és felismeri Azt. Aki egyedül képes megkínzott, hajszolt, célját tévesztett, meghasonlott életében világosságot és segítséget nyújtani. S itt egy pilla­natra hadd álljunk meg. A te életedben is gyakoriak az órák, melyek nyomasz­tólag nehezednek reád és melyek el nem maradnak senki emberfia életéből. Okát, magyarázatát ki eb­ben, ki abban keresi, de való­jáiban annak következ­ménye ez, hogy magányo­san, Isten nélkül akarjuk utunkat megjárni. Pedig, mint kicsiny gyermekek, kezünket az Ő kezébe kell helyeznünk, hogy Ő ve­zessen e rögös útiakon át mennyei otthonunkba. Ke­zeinek munkájával alkotta a földet és mindent, ami benne vagy rajta van és az embert tette úrrá kezei munkája felett. Jehova erős karja vezette ki népét a rabszolgaság hazájából és az ő karja nem rövidült meg azóta sem. A prófétá­nak azt mondja: „Mint anyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben!“ (Jer. 18:6.) Ha az ő kegyelme nem tar­taná, összeomlana ez az egész hazug, festett és á­l­­színeskedő világ, de Isten szándéka nem a kárhozta­tó«, hanem „hogy életük legyen bőségesen“. Ezért akar bennünket saját kezé­vel szent edényekké for­málni. Helyezd kezedet Jézus kezébe. Tudom, meg vagy győ­ződve életed helytelenségé­ről, bűneid súlya reád ne­hezedik, szabadulás pedig sehol, kiút sincs — és mégis, Istenünk könyörülő kegyelme gondoskodott sza­badulásról. Az Úr Jézus karjai hívogatólag nyúlnak feléd, mint egykor a sül­­lyedő Péter felé és téged is ki akarnak­­vonni a pusztu­lásból. Az ő keze erős és hatalmas, elér mindenhova és megtalál mindenkit. A bűnösnek azt mondja az Úr: „Mivelhogy megkeményí­­tetted a te szívedet és nem figyelmeztél szavamra, senki téged ki nem ment az én kezemből.“ Gyermekéhez pedig így szól: „ ... Senki sem ragadhat ki téged az én kezemből!“ Az újév kezdetén talán félelem és rettegés tölti el szíved. De lehet az is, hogy elbizakodott könnyelműségedben nem törődsz sorsoddal és elhanyagolod lelkedet. Egész életed megváltozna azonban, ha kezedet Is­ten kezébe helyeznéd. Tedd meg ezt, kérlek! Tedd meg azonnal, mert Isten vár és most közel van hozzád. Kinyújtja kezét és reád helyezi és azt mondja neked, mint egykor Jairus leányá­nak: „Kelj fel!“ Engedelmeskedj szavának és hagyd el bűneidért! Kelj fel és kövesd őt, haladj vele ezentúl, kéz a kézben, az Úr oldalán! „Senki sem ragadhat ki téged az én kezemből!“, — csendül fel ajkairól a szelíd bíztatás és szavában meg­bízhatsz. Helyezd kezedet Jézus kezébe és mondd: Hogy bűnöm ,sok, avagy kevés, Megragadom Jézus kezét Azt én nem kérdezem, És el nem engedem.

Next