Segélykiáltás, 1931 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
2 vember hó folyamán az Üdvhadsereg parancsnokaival hosszú tanácskozást folytatott. Célul azt tűzték ki, hogy az Üdvhadsereg alapítója, Booth Vilmos által körülírt alapelvek épségbentartása mellett bizonyos, a szervezet fejlődésével és terjedésével kapcsolatos adminisztrációs változásokat megbeszéljenek és ezen változatokat elfogadják. Az itt közölt kiáltványban a tábornok ezen tárgyalások eredményéről nyilatkozik. (Szerk.) Változtatások szükségességét tiszteli és az Üdvhadsereg alapelveit tanulmányoznak az Üdvhadsereg addigi alapszabályai szerinti föltétlen jogát nagymértékben kurtítják. Ezen három kérdésre vonatkozó újításokat, melyeket magam javasoltam, két — egy esetben három — ellentétes véleménnyel a jelenlévő 42 parancsnok egyöntetűleg hozta meg. Továbbá javasoltam, hogy alapítsunk egy döntőbizottságot, egy húsz személyből álló névsorból választott öt vezető tisztből, mely bármikor összehívható, minden egyet nem értés, megkülönbözés, vagy sértés ügyében, mely egyrészt a tábornok, másrészt egy parancsnok vagy más vezető tiszt között előfordulhat, kivéve, ha egy tisztán adminisztratív ügy kérdéses, vagy pedig ami közvetlenül rangfokozattal vagy beosztással függ össze. Azt javasoltam, hogy akár a kérdéses tiszt, akár a tábornok kérhesse ezen bizottság összehívását. Továbbá, hogy a bizottság döntése mindkét fél részére kötelező és végleges legyen. Ezen javaslatot a tanácskozás szívesen fogadta és egyértelműleg keresztülvitte. lére nagyobb befolyással lenne, mint azok, amelyek a tábori és a különböző főhadiszállásokon lévő osztályokhoz beosztott tisztek, valamint a vezérkari tisztek állásaira vonatkozólag létesültek. Éveken át bizonyos mértékben méltánytalannak látszott, hogy tisztek, kik hadosztályt vezetnek, a tábori őrnagynál magasabb rangot nem érhettek el. Továbbá, hogy az elmúlt évek folyamán a rangok száma túlságosan megsokasodott. Ezen kérdéssel mostan bátran és azt hiszem, bölcsen szembenéztünk. A tanácskozás hosszú és kimerítő megbeszélés után néhány rangfokozat eltörlését ajánlotta, mégpedig az enzeri, kommandáns, tábori őrnagy, vezérkari kapitány és brigadéros rangokat és hogy a megmaradó rangfokozatok az őrnagyig bármely beosztásban levő tiszt által elérhetők legyenek. Eddig a rangfokozatig ezentúl minden rangot tábori és főhadiszállási tisztek egyaránt viselhetnek. Az alezredestől parancsnokig terjedő rangfokozatokat ezután csak magas vezetői állást betöltő tiszkötelék fűzi őket az Üdvhadsereg alapelveihez és mily odaadás Krisztussal szemben. Ez fűzi össze a szalufistákat. Minden lelki munka és népjóléti tevékenység az egész világon megszakítás és megállás nélkül folyik. Minden nehézség, amely más szervezeteket megtépázott volna, az Üdvhadsereget mind lelkületbeli, mind munkájabeli egységében meg nem törte. Természetesen az összes vallásos közösségekkel együtt az üdvhadsereg is érzi a világot átható, vallástól elidegenítő mozgalmakat, azonban minden jel arra mutat, hogy az Üdvhadsereg ezen világáramlat következtében talán kevesebbet szenvedett, mint más vallásos szervezetek. Semmiképen sem vesztünk talajt. Habár a világon át való fejlődésünket a vallásossággal szembeni közömbösség kétségtelenül hátráltatja. Szilárd meggyőződésem, hogy miután azon változtatások, melyek elhatároztattak, a törvényhozás által jóváhagyatnak, az Üdvhadsereg képes lesz gyorsabb ütemben előrehaladni, mint bármikor azelőtt. Ezért arra szólítom fel az Üdvhadsereg minden bajtársát az egész világon, hogy velem együtt buzgó és állandó imában egyesüljön, hogy Isten az Üdvhadseregre szeretetének, buzgalmának és erejének megújulását adja, hogy a Krisztusban található megváltás bizonyságát eredményesebben, hatalmasabban A tábornok kiáltványa. Siess zék már évek óta érezték. Ezen véleményt határozott formában két évvel ezelőtt az Üdvhadsereg magas tanácsának tagjai is kinyilvánították. Ismert dolog, hogy tábornokká való megválasztásom alkalmával kijelentettem, hogy véleményem szerint módosítások főleg három dologban elkerülhetetlenek és azok keresztülvitelére magam kötelezem. Ezek: 1. A tábornok azon jogának törlése, hogy utódját maga nevezze ki és hogy a választás a magas tanács által történjék. 2. Egy életkor meghatározása, melynek elérése után a tábornok nyugalomba vonul olyképpen, mint meglévő szabályaink az összes többi tisztek nyugalomba vonulását rendezik. 3. Hogy az eddig a tábornok által egyedül tartott, az Üdvhadsereg ingatlanai és értékei fölötti bizományosi őrzési rendszert egy bizományosi társaság váltsa fel. A parancsnoki tárgyalások legfőbb feladatát ezen alapvető változások megfelelő módon való életbeléptetése képezte. Látható ebből, hogy ezek a tábornok mentsd meg Miután erre a részre vonatkozó dolgokat a tanácskozás alaposan megfontolta és nagy többséggel elhatározta, azzal bíztak meg, hogy a képviselőházhoz forduljak, hogy a létező alapítólevél erre vonatkozó részei megváltoztassanak. (Alapszabálymódosításnak megfelelő eljárás. ( Szerk.) A parancsnokok egy kisebbsége néhány áthatóbb módosítás mellett foglalt állást, ellenben a többség határozata a tábornoki hatáskör és tekintély további módosítását elvetette. Úgy hiszem, ezen határozat teljesen észszerű. A biztosítékok, melyek jelenleg léteznek, hogy a tábornok a hatáskörét túl ne léphesse, véleményem szerint minden gyakorlati követelménynek megfelelnek. A sok ügy között, melyről a tanácskozás folyt, valószínűleg egy sincs, mely fontosabb és az Üdvhadsereg előmenete Egyszer a vonaton utazva, öt ember ült a kocsiban, kik kártyázni kezdtek. Valószínűleg, hamiskártyások voltak, mert a játszásra másokat is meghívtak, így történt, hogy e szavakkal fordultak barátomhoz: — Úgy gondolom, ön érti ezt a játékot, játsszon velünk egy partit. — Uraim, — felelte az — nem tudok kártyázni, azonban egy dolgot tudok. — És mi az — kérdezték kíváncsian. — Jövendőt tudok mondani! — Volna szíves nekünk is jósolni? — Szívesen, ha óhajtják! Habár mindenkit óvok, mert esetleg nem nagyon hízelgő. — Milyen kártyára van szüksége? — A fekete ötöst kérem. — És miután kézhez vette a kártyát, folytatta. — Még egy dologra szükségem lesz és ez egy Biblia. Ezt nem tudták adni. — De valamikor volt Bibliájuk — mondta a jósló — és ha utasításait követték volna, nem lennének ott, ahol ma állanak. Azonban nálam van egy. — És nagy nemtetszésükre előhúzta a zsebéből. — Uraim, — kezdette a jóslást — látják, e kártya egyik végén a két szemet? — Ezek a két szemüket jelképezik. Ez itt középen a szájukat és ez a másik kettő térdeiket. No már most a Jövendölések könyvének 1. fejezete 7. versében ezt olvasom: „íme, eljő a felhőkkel és minden szem meglátja őt!“ Akiről szó van, a Názáreti, ki egykor bűnösökért, mint te meg én, ontotta vérét. Szemük meglátja őt és majd ítélőszéke előtt kell, hogy megálljanak. Ez a szemüket illető jövendölés. — Ami most már szájukat és térdeiket illeti, hadd olvassam, hogy mi áll Fn. 2, 9—11-ben. „Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt és ajándékoz a Néki olyan nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon... és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya dicsőségére.“ Ebből azt jóslom, hogy térdeik egykor meghajolnak Jézus előtt és hogy nyelvük, amelyik egykor a Miatyánkot szokta volt mondani, kell, hogy bevallja, hogy ő mindenek Ura. Szemeik meglátják őt és mikor meglátják, térdeik elerőtlenednek és méltósága előtt leborulnak. Már eddig is többet kaptak, mint amit reméltek, a jövendőmondó azonban még nem hagyta abba. — Uraim, ez a kártyának csak első magyarázása, most a másodikat, ha úgy tetszik. A kártya öt szeme öt ásót jelképez, melyek már készen állnak és lehet, hogy nem tart soká, akkor megássa ötüknek, bűnösöknek, sírjait és akkor lelkük a pokolba kerül. Az öt hamiskártyás már sokallotta a dolgot, azonban, minthogy a vonat még hosszabb ideig ment, mielőtt állomáshoz ért volna, a szakaszt nem hagyhatták el. — Uraim, — folytatta a jövendőmondó — önök megmenekülhetnek ezen borzasztó jövő elől, úgyhogy jóslásom nem teljesedik be, ha azt teszik, amit én tettem és talán én voltam hatunk között a leggonoszabb. Szemem Jézusra tekintett, ki a kereszten értem halt meg, nyelvem Úrnak vallotta őt és térdem alázatosságban meghajolt előtte. Ha ezt teszik, úgy épp annak ellenkezőjét jósolhatom, amit eddig mondottam. íme, megmondtam Önöknek a jövendőt és remélem, hogy lesz közöttük legalább egy, aki megkísérli, hogy Jézusban bűnbocsánatot keressen. Nem sokkal ezután a vonat berobogott az állomásra és mind az öten, amilyen gyorsan csak lehetett, elhagyták a kocsit. * — Jó estét uram! — szólították meg nemrégen barátomat az utcán. — Jó az este, ha minden bűne megbocsájtatott — hangzott a válasz.— Örömmel tapasztalom, hogy még mindig jóslásokkal foglalkozik. — Jóslással? Azt soha sem tettem. — Dehogy is nem. — Vagy tíz évvel ezelőtt egyszer nekem is jövendölt. — Úgy gondolom, téved. — Semmi esetre sem. — És ekkor emlékezetébe idézte az utazást. — Úgy, most már emlékszem. — Engem otthagytak anélkül, hogy a jóslásért megfizettek volna. — Én vagyok a fizetség. Szavai hármunkon beteljesedtek. Három ásó megásta a sírját. A negyediket néhány napja, hogy meglátogattam, ki ugyancsak szeretne megmenekülni a jövendölés elől és vallásos gyülekezeteket látogat. Amikor elbúcsúztam tőle, ezt mondtam: Emlékezzél a fekete ötösre! — De beszéljen most saját magáról. — Amikor annak idején találkoztunk, nagyon szerencsétlennek éreztem magamat. Anyám nemrégen halt meg. Betegágyához híva, így szólt hozzám: „Vilmos, csókolj meg még egyszer és ezt a bibliaverset hagyom reád: íme, eljő a felhőkkel és minden szem meglátja őt!“ — Amikor annak idején e szavakat idézte, mintha édesanyám támadt volna fel és a kártyából tekintett volna reám. A szavak üldöztek. Ittam és ismét ittam, azonban állandóan hallottam: „Minden szem meglátja őt!“ Egyszer egy gyülekezetbe tévedtem. Egy fiatalember emelkedett szólásra és felolvasta bibliaversét: „Íme, eljő a felhőkkel és minden szem meglátja őt!“ Ezt nem bírtam el. Az este meghajtottam térdemet Jézus, mint Megváltóm előtt és nyelvemmel megvallottam őt. Végül álljon itten a Bibliának ezen szava: „Az Úr Igéje nem tér vissza üresen!“ fekete ötös. segélykiáltás lelkedet tek nyerik el. Azután egy további elhatározás, mely a tisztek közötti különbséget kiegyenlíti, hogy az összes tisztek ugyanazon életkor elérésével vonulnak nyugalomba, mégpedig nők 60 és férfiak 65 évvel. Mi lesz az Üdvhadsereg jövője? A kérdés. Semmi okom sincs, hogy további előrehaladásban kételkedjek. Azon szellem, melyet tisztjeink, katonáink egyaránt megtartottak, zavaró körülmények ellenére, és egyesült erőkkel folytatják munkájukat, csodálattal töltötték el azokat, kik nem tudták, hogy mily erős Aggódsz lelked üdvéért? Keresd fel az Üdvhadsereg tisztjét, ki szívesen segítségedre lesz, hogy megbékülhess Istennel, és dicsőségesebben hirdethesse, mint történetében bármikor azelőtt. London, 1930 december hó. Higgins Eduárd tábornok.