Segélykiáltás, 1932 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

B. T. B. 119. 1. Vándor, aki Jézus fényét Még nem láttad sohsem, Visszalököd szent kegyelmét Sietve szüntelen? Hozzád is szól az Úr szava: „Vándor, engem keress! Üdvözítőd törli vétked, Számodra itt a kegy!“ Kar: Számodra itt a kegy! (2) Oh szegény szív, gyógyulás hív, Számodra itt a kegy! 2. Érted, aki bűniszapban Fetrengettél félve S bűneidért halt, mint Bárány, Ömlött egykor vére. .Te békédért, nyugalmadért Oly szívest szenvedett; Fáradt vándor, ó jöjj azért: Számodra itt a kegy! 3. Bűneid már hegymagasak, Számtalanok számra; Csodálatos, hogy van kegye S vére mos tisztára: Csak küldd hozzá imádságod, Csak őhozzá te esdj, Amíg hallod az égi kart: Számodra itt a kegy! B. T. B. 206. 1. 0 Jézus, drága megmentő, Csak Benned vetem reményem, Szent véred által Hozzád jő Gyermeked, kínos éjjelen. O áraszd égi fényedet Könnyen csüggedő lelkembe, Színed elől meg ne vessed, Míg révpartját ott elérte. Kar: Lelked éltemet áthatja. Teljesen a Tied vagyok, Jövőm Véled bármit hozna, Győzelemmel végződni fog. 2. Megváltóm most jövök Hozzád, Hallgatva szent akaratod, Hogy Igéd parancsolatát Megfogadjam Uram legott. Nem vétkezem immár többé Oltárod és Igéd ellen, Kudarcimat győzelemmé Változtasd át békességben. 3. Megváltóm im szent véredhez Jövök Uram, hová mennék Több hittel, erővel vértezz, Hogy győzelmes legyen a vég, Hogy miként Te szerethessek, Rakd reám a lelkek súlyát, A harcok nem ijesztenek, A kehely, mit szent kezed ád. ) EQE$21( Booth Éva főparancsnoknő nemrégen fejezte be európai körútját, melynek során Svédországban, Dániá­ban, Németországban, Angliában és Franciaországban nagyszámú hallgató­ság által látogatott áldásos gyülekezete­ket vezetett, melyek folyamán sok lélek keresett üdvösséget. Körútja alkalmával sok előkelőség részéről nyert fogadtatást, így a svéd és norvég királyoktól, polgár­mesterektől, nagykövetektől stb. A ma­gyarországi újságok is közöltek erre vo­natkozó híreket és fényképeket. Brazilia: Rio de Janeiro-ban egyik tisztünk egy ottani korcsmában a brazíliai „Segély­­kiáltás“-unkat árusította és közben a korcsmárossal is beszélgetett, aki erre elmondta, hogy más országból jól ismeri az Üdvhadsereget és gyermekkorában gyakran részt vett a gyülekezeteken. A bseszélgetés annyira meghatotta, hogy kijelentette, hogy az egyenruha látása megbánással tölti el és ezért jelenlegi életével szakítani fog, mert nem képes tovább is lelkiismerete szavának ellent­­állni. A korcsmáros bezárta üzemét és más foglalkozásba kezdett. India. (Déli kerület.) A trivandrumi fiúotthon most ünne­pelte egy éves fennállását és a követ­kező statisztika az otthonnal kapcsola­tos könyvkötő­ műhely teljesítményéről számol be: 10.000 füzet, 700 naptár, 900 jegyzetblock, 50.000 boríték, 17.000 könyv bekötése, 300 kép szerelése, 85.000 Segélykiáltás hajtogatása. Kína. Sanghai­ban a helyi hatóság felkérte az Üdvhadsereget, hogy a foglyok gon­dozását vállalja el. Az Üdvhadsereg ren­delkezésére bocsájtottak egy, erre a célra alkalmasan berendezett ipartelepet, to­vábbá a megkezdéshez szükséges forgó­tőkét és biztosították, hogy az Üdvhad­sereg teljesen szabadon, saját belátása és tapasztalata szerint végezheti a mun­kát és továbbra is pénzügyi támogatás­ban fog részesülni. 19 97. Az Üdvhadsereg medáni gyermekotthona. Segélykiáltás 3 ­ A­MIKOR hazulról sok örömmel és lelkesedéssel elindultam, az a gondolat foglalkoztatott, vájjon visszatérek-e még? Végre a hosszú utazás után Marseille-ben hajóra szállhattam, azonban rövidesen rájöt­tem, hogy az ilyen hosszú hajóút veszé­lyekkel is jár. Vagy­ egyheti hajóút után nagy vihar tört ki, úgy hogy parancsot adtak, hogy az utasok kössék fel a men­tőöveket. A fedélzeten állottam, figyel­tem a körülöttem szaladgáló ideges és aggódó embereket és szerettem volna őket megnyugtatni, mert magam részé­ről semmi ijedelmet sem éreztem. Úgy gondoltam, hogy Megváltóm kezében nyugodt lehetek. Eszembe jutott, ami­ A Központi Teremben tartott gyüle­kezetek mind nagyobb közkedveltség­nek örvenenek és áldást jelentenek. Tervbevétetett, hogy ez évben egyesített m­egszentelődési gyülekezetek is tartat­nak. December 2 2-án a hadtest-tiszt „Egy nap Istennel“-t vezetett, mely délelőtt és délután tiszti gyülekezetekből és este egyesített gyülekezetből állt. Az utóbbi végén kilenc lélek keresett megbocsáj­­tást. A december 8-án tartott egyesített katonagyülekezet végén pedig 17 baj­társ tett újabb átadást. Vidéki hadosztályok. Örömmel állapítjuk meg, hogy a vi­déken munkánk áldásban folyik. Ezt különösen a hadtest-tiszt és Hevesi ka­pitány legutóbbi debreceni és miskolci látogatása alkalmával láthattuk. E gyü­lekezetekről lapunk más részén részle­tes tudósítást közlünk. A szegények barátja. A Főhadiszállás telefonértesítést ka­pott, mely szerint valaki, aki angolul beszél, látogasson meg egy amerikai há­zaspárt a Gellért-szállodában. Duggins enzem­ felkereste őket, velük hosszabb ideig elbeszélgetett. Az Üdvhadsereg munkáját különböző országokból na­gyon jól ismerik és azonkívül a szegé­nyeknek jóakarói és támogatói. Végül nagyobb összeget bocsájtottak az Üdv­hadsereg rendelkezésére azon kérelem­mel, hogy azt a budapesti szegények ja­vára használják fel. Ennek eredménye­­képen Mátyás tér 2. alatti állomásunk­kal kapcsolatban leveskonyhát nyitot­tunk meg, melynek működéséről ugyan­csak lapunk más részén számolunk be. Isten áldja meg és hálálja meg nemes­­szívű támogatóink ezen cselekedetét. Karácsonyi szegény megvendégeltetés. Minden hadosztályunkban igyekez­tünk karácsonykor nemcsak a kará­csony örömeiről beszélni, hanem gya­korlatilag a szegények segítségére sietni. A budapesti hadosztályok részére a meg­­vendégeltetést a Főhadiszállás rendezte. Köszönetet szeretnénk mondani mind­azoknak, akik e téren segítségünkre voltak. 1932. Mindazért, amit az üdvhadsereg a múltban Magyarországon elért, Isten­nek adunk hálát és Benne bízunk a jö­vőre nézve is. A már elérttel egyedül megelégedve nem lehetünk, hanem igyekszünk még többet elérni a saját lelkünk és Isten országa számára. „Egyenként“ a neve és jelszava lélekmentő hadjára­tunknak, mely január 3-ikával kezdődik és melynek ismertetését a második ol­dalon találhatjuk. Ez ismételten felhí­vást jelent az összes magyarországi sza­­lufisták részére, hogy a zászló mellé állva, legjavukat megtegyék a bűnben élő lelkek megmentésére­­kor Jézus és a tanítványok a Genezáreti tengeren hajóztak és a Mester szava a viharzó hullámokat lecsendesítette. Amikor medán­i gyermekotthonunkba megérkeztem, a három tiszt örömmel fogadott és vagy egy órával később az otthon 38 gyermekével együtt asztalnál ülünk, kik nagy szemekkel néznek, de közben az előttük levő tányérból a rizst mohón kanalazzák. Délután együtt ját­szottunk a kertben és a fiúk meg a leá­nyok tanakodtak, hogy kik kapnak meg. A fiúk felügyeletével bíztak meg. Kez­detben, mivel nem ismerem a nyelvet, a gyermekekkel való érintkezés nem a leg­könnyebb és sokszor sze­retetem csak azzal, ha rá­juk mosolygok, vagy meg­­simogatom őket, mutatha­tom ki. A gyermekek körében nagy feltűnést keltett, mi­kor kornettomat először meglátták. Ilyet még nem ismertek. És így mindig nagy örömükre szolgál, ha azon játszom. Az Üdvhad­sereg itt időnként az itteni rádióban istentiszteleteket szokott tartani. Ezek egyi­kére engem is meghívtak és kértek, hogy kornetto­­mon játszak egy dallamot. Végül a „Jöjj, óh Jézus a lelkembe“ dallam mellett döntöttem. Isten megsegí­tett és remélem, hogy ezál­tal is valamiképen hozzá­járulhattam, hogy a sötét­ben levő pogányokhoz Is­ten evangéliumának vilá­gossága eljuthasson. Itt minálunk az évsza­kok is máskorra esnek, mint otthon. Amikor ott­hon nyár van, akkor van minálunk tél. Számomra tehát sok örömöt, változa­tosságot és tanulságot ho­zott, amikor a nyár folyamán a gyerme­kekkel a hegyek közé egy heti „tele­lésre“ mentünk. Ez alkalommal néhány úgynevezett ,,kanpon“-t látogathattam meg. Ezek olyan kezdetleges lakóalkal­matosságok, ahol a híres „batakiak“ laknak, akik még nem is sokkal ezelőtt emberevők voltak. Egy templom is áll itt, előtte pedig két sír egyszerű emlé­kekkel, alattuk két misszionárius fek­szik. Néhány évtizeddel ezelőtt, mint az első keresztények jöttek e vidékre és Jé­zusról prédikáltak, azonban sok ellen­ségeskedéssel és üldöztetéssel kellett megküzdeniük. Egy alkalommal a po­gány törzsek reájuk törtek, elfogták és megölték őket. A vértanuság ez esetben is meghozta gyümölcsét, amennyiben két bennszü­lött, akik a hittérítőket ismerték és ki­végzésüknél jelen voltak, a látottak ha­tása alatt később megtértek, a vértanuk csontjait eltemették és azután e temp­lom építésében közreműködtek és ma­guk is hittérítőkké lettek. Ezóta a „ba­takiak“ százai tértek meg az igaz hitre és ha az ember ma közöttük jár, akkor ezt minden félelem nélkül teheti, mert az isteni szeretet, mely szívükbe költö­zött, leszoktatta őket az emberevésről. Azonban még mindig nagyon kezdet­leges állapotban élnek. Aki lakásukat, eledelüket és ruházatukat látja, nem te­heti anélkül, hogy szíve rajtuk meg ne esne és vágya ne támadna, hogy segít­ségükre legyen. A nyomor közöttük nagy. Ez abból is kitűnik, hogy a kutyá­kat meg a macskákat összefogdossák, egy ideig hizlalják, azután pedig levág­ják és megeszik őket. Még nagy a nyomor, még nagy a sö­tétség és még szükség volna hittérítőkre, akik Krisztus evangéliumát és az ezzel járó fejlődést és műveltséget is hirdetik. Talán azok között, kik e sorokat olvas­­sák lesz valaki, aki magát e munkára elhivatottnak érzi, vagy pedig ha bármi okból saját maga el nem mehetne, érzi, hogy Istennel és e szegény felebarátaival szemben kötelessége e munkát anyagilag támogatni. A hittérítők kiküldetése pénzt is igényel és így minden adományt, ami e célt szolgálja, hozzájárul ahhoz, hogy a sötétség fátyola eloszoljon s a pogá­­nyok Krisztus számára megnyeressenek. Milyen szép lenne, ha a magyarországi Üdvhadsereg is több misszionáriust küldhetne ki és azok kiküldetésével járó költségeket fedezhetné. Holland-India emberölői között,­­­ l­antea Erzsébet kapitán­ynő, az Írdvhadsereg­ első magyar misszionáriusa­­ utazásának és élményeinek érdekfeszítő leirása.­­ Egyesített gyülekezetek. A Holland-Indiai telep.

Next