Segélykiáltás, 1934 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

2 azonban újra tapasztalni fogják, hogy reményükben csalódtak, a várt, a kívánt, a sóvárgott boldogság elmaradt, helyette azonban rengeteg baj, szenvedés és csa­lódás volt osztályrészük. Amikor az 1934-es év kezdetén állunk, amikor ismételten reménység tölti be szí­vünket, szeretnénk az olvasónak egy olyan utat mutatni, amelyen a boldog­ságot megtalálhatja. Amire az embernek szüksége van, az nem a csalóka délibáb látomásában felragyogó fény, hanem az igazi világosság. Lidérfények mocsárba, pusztulásba vezetnek, de amely hajó a világító­torony fényét követi, baj nélkül elérheti a kikötőt. Az igazság napja, amelyről e cikk ele­jén álló bibliaversben említés létezik, Jé­zus Krisztus, a világ világossága. Aki Reá tekint és útját követi, el népi tévedhet. És hadd mondjam meg egész őszintén ha eddig az életben csalódások értek, akkor annak csak az lehetett oka, hogy emberekre, nem pedig Jézusra tekintettél, hogy hiú ábrándokat, magad választotta célokat követtél, és nem haladtál azon az úton, amelyet Igéjében, a Bibliában ne­ked is megmutatott. Az igazság napjának szárnyai alatt gyógyulás található! Címlapunk képének rajzolója a nap sugarai közé ezt a szót írta: Üdv. Lelked gyógyulása más úton, mint a Krisztusban található üdvösség által el nem érhető. Ha azonban az üdvöt elnyerted, akkor láncaid lehullanak. A rajzoló igen elmésen e láncok vonalát úgy festette meg, hogy azok angolul — mert e képet angol eredeti után közöljük — a bűn szó betűit (Sin) alkotják. Üdv és bűn együtt épp oly kevéssé ma­radhatnak meg, amiképen az üdv ado­mányozója, Jézus és a bűn apja, a sátán sem férnek meg egy helyen. Ha Jézus jön, akkor a sátánnak és vele együtt a bűnnek az ember szívéből távoznia kell. Ha azonban a bűn távozott, akkor vele együtt távozott minden lelki nyomorúság, lelkiismereti gyötrődés és félelem, a bi­zonytalanság és kétségbeesés és ezek he­lyét az Istenbe vetett igazi hit és bizalom foglalja el. Ez annak oka, hogy egyesek nyugodtan tudnak jövőjük elé tekinteni, minden ag­godalmaskodás nélkül, mert tudják, hogy életük nem a vak véletlen szeszélyének következtében, mint sajka a tengeren vettetik ide-oda, hanem egy mindenható erő biztos keze által irányítva, olyképen fejlődik és módosul, ahogy az jövőjük szempontjából a legelőnyösebb. Pál apostol, amikor a rómabeli keresz­tényekhez ír, a következőket mondja : „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.“ E vers igazságát minden valóban istenhívő ember tapasztalta. Amiképen a keserű orvosság, a fájdalmas műtét a beteg egészségét hivatottak visz­­szaadni, olyképen az élet visszás dolgai is a lélek örök életének elérését célozzák. Te is tapasztalhatod ezt. Ahhoz azon­ban az szükséges, hogy előbb feltámad­jon neked az igazság napja: Jézus Krisz­tus, aki által lelked békéjét és üdvét el­nyerheted. Ha ez megtörtént, akkor nyu­godtan tudsz a jövő elé pillantani, mert tudod, hogy Isten veled van és minden léptedet irányítja, míg egykor veled nem ér célhoz. ■jEGYKOR Jézushoz azzal a kérdéssel fordultak: Ki az én felebarátom? És Jézus, hogy ezt a szent gondolatot ve­lük igazában megértesse, elmondotta ne­kik a jó samaritánusról szóló példabeszé­det. A testvéri szeretet és önfeláldozás hőseiről már sok történetet írtak és ezek­hez kapcsolódik a következő is, amely India egyik rejtett falujában játszódott le, és melynek hőse egy öreg pogány hindu volt. A faluban az emberek bot nélkül nem mentek ki a házukból, mégpedig azért, mert a sok kóbor kutya között mindig volt néhány veszett is és ezek ellen ez volt a legjobb és legegyszerűbb védekezés. Egy este, amikor minden elcsendesedett és az emberek kunyhóikba vonultak, már csak egy öreg hindu ült az útszélen, mert nem volt lakás, amelyben meghúzódha­tott volna. Az egyik szomszédos ház aj­taja előtt kosárban kisgyermek feküdt, akit a szülei még a ház előtt hagytak, vagy felejtettek. Egyszerre a távolból vad üvöltés hang­zott fel, mint annak jele, hogy egy kutya veszettségében dühöngeni kezdett. És nemsokára fel is tűnt az úton a habzó szájjal rohanó állat. A háznak lakói ré­ Aggódsz lelked üdvéért? Keresd fel az Üdvhadsereg tisztjét, ki szívesen segítségedre lesz, hogy meg­­békülhess Istennel. mülettel tekintettek ki, de mozdulni senki sem mert. A kutya most abba az irányba szaladt, ahol a kosárban a gyermek fe­küdt és szinte elkerülhetetlennek látszott, hogy a gyermeket a veszett állat elől biz­tonságba lehessen helyezni. Ekkor mint egy utolsó pillanatban az utca túlsó felén ülő öreg hindu felugrott, a gyermekhez rohant és azt egy szempil­lantással a kutya érkezése előtt a kosár­ból kiragadta és a magasba emelte. A dühöngő állat pedig most az öregnek ugrott és lábait harapta meg. Ezután megnyíltak az ajtók, az embe­rek kirohantak, a kutyát elkergették, az anya a gyermekét karjaiba zárta, mások pedig az öreg embert vették oltalmukba és a közeli kórházba szállították. Azon­ban bármennyire is igyekeztek, már nem lehetett rajta segíteni és néhány nappal azután meghalt. Vájjon nem szégyeníti-e meg e pogány ember cselekedete a keresztényekét? Hadd kérdezzelek meg, hogy mily áldo­zatot vagy hajlandó hozni szenvedő em­bertársaid megmentésére? Pedig jelenleg nincs is arról szó, hogy életedet áldozd fel, csupán arról, hogy időd, erőd, pénzed és tehetséged egy részét felebarátaid szol­gálatába állítsad. Az élet országútján számtalan ember található, kik mint a jézusi példabeszéd embere a rablók kezébe estek és most ott fekszenek tehetetlenül, szenvedve és nél­külözve. Utad mellettük visz el, látod őket és hallod segélyszavukat, de várjon nem fordulsz-e el tőlük, amiképen azt a pap és a levita tették? Isten egykor kér­dőre von afelől, hogy miképen használ­tad fel a képességeket, a pénzt, az erőt és időt, melyekkel kegyelmében megajándé­kozott. Használd tehát jól fel alkalmaidat, szeresd felebarátodat és szolgáld őt igaz odaadással. A hindu önfeláldozása Segélykiáltás Jézus mindent megújít Eredeti módon járt el egy hívő ember. Kis könyvet hordott magánál, amely csak három lapot tartalmazott. Az első lap színe fekete, a másodiké piros, a har­madiké pedig fehér volt. Ha azután e könyvet mutogatva megkérdezték, hogy az mit jelentsen, a következő felvilágosí­tást adta: ,,A fekete lap bűneimet és azok jól megérdemelt büntetését jelenti. A pi­ros Jézus véréről beszél és arról, amit ér­tem cselekedett, a fehér pedig lelkem­et jelképezi, amely Jézus vére által meg­tisztult.“ E tapasztalatot mindenki, aki azt hitben elfogadja, elérheti. Három szűrő Sokrateshez, a görög bölcshöz, valaki egyszer a következő szavakkal fordult: „El kell mondanom, hogy barátod...“ „Megállj! —• szakította félbe a bölcs —­­amit mondani akarsz átszűrted-e a há­rom szűrőn? Az első szűrő az igazság, vájjon megvizsgáltad-e azt, hogy igaz-e?“ „Nem, úgy mesélték nekem.“ „úgy, úgy, de akkor talán átszűrted a jóság szűrőjén. Amit el akarsz mondani, leg­alább jó?“ „Nem mondhatnám, épp ellenkező­leg.“ „Na, akkor nézzük meg, hogy a harmadik szűrőt használtad-e, hogy váj­jon szükséges-e ezt neked elmesélni?“ „Nem, nem mondhatnám.“ „No akkor — ítélkezett a bölcs — ha az, amit mon­dani akarsz, sem nem igaz, sem nem jó, sem nem szükséges, akkor temesd el és ne zaklass azzal.“ Átszűrjük-e mi is ilyképpen mondani­valónkat?

Next