Segélykiáltás, 1938 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1938-01-01 / 1. szám

15. évfolyam, 1. szám Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési ár Magyarországon egész évre 2 pengő, külföldön 3 pengő. A magyarországi m­unk­a vezetője: TERBE ALBERT alezredes, Budapest, Till., Rökk Szilárd u. 6. Ára 10 fillér KIÁLTÁS AZ ÜDVHADSEREK MAGYARORSZÁGI HIVATALOS KÖZLOWTE BOOTH VILMOS alapító Nemzetközi főhadiszállás: BOOTH EV AK­G­ELIN­E tábornok LONDON, QUEEN VICTORIA STREET 101 1038. Január hó GYORSAN TOVATŰNIK (Zsolt, 90, IO.) ROTH­STEIN FERENC ezredestől A SEGÉLYKIÁLTÁS minden olvasójának először is egy bol­­dog és gazdagon megáldott új esztendőt kívánok! Az öreg ezredes nem feledkezett meg az ő szeretett magyar testvéreiről, akik között oly szép napokat töltött és akikre imáiban Isten gazdag áldását kéri úgy személyükre, külön-külön, mint pedig az egész népre. Ha ezt az évfordulót röviden akarom jellemezni, elég rá­mutatni címképünkre. Egyszerű, azonban mégis kimondhatat­lanul sokat mond. A mutató feltartózhatatlanul halad az ő útján. Feltartóz­­hatatlanul rohan az idő kereke! Alig akarjuk elhinni, hogy a most kezdődő évnek mily hamar a végére érünk. Minél idő­sebbek leszünk, annál gyorsabban repülnek tova az évek. Ifjú korban a jövő terveivel fog­lalkozunk, az előttünk lévő célokat nézzük és ezért az időt még siettetnénk is, hogy gyor­sabban múljon. A hetek, a hónapok igen hosszúaknak látszanak. Későbbi években e tervek lassan elvesznek. Be kell ismernünk, hogy ezek el­érhetetlenek és a legtöbb kí­vánságunk teljesítetlen marad. Be kell ismernünk, hogy na­gyon sok gondot csinálunk magunknak oly dolgokból, melyek elérhetetlenek és ame­lyek alapja a hiúság. Salamon igen bölcsen mondja: „Nem elégedik meg a szem a látás­sal, s nem telik be a fül a hallással.“ Minden jókívánság elmúlik. „Megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet“. (Zsolt, 90, 9.) Nem pazaroljuk el sokszor az időnket elérhetetlen tervek és dolgok után való törtetéssel? Azalatt míg szükségtelen gon­dolatokkal és elérhetetlen tervekkel hajszoljuk a jövőt, elfeled­kezünk Istennek a jelenben adott alkalmairól. Mily sok esz­tendőt pazarolunk el így haszontalanul! Mily szomorú, hogy nagyon sok embernek tulajdonképpen elvesztett élete van, az élete tartalomnélküli. Egyik unokaöcsém, aki pár évvel ezelőtt tért csak meg, nem sokkal a megtérése után a következőket írta: „Mily szomorú, kedves Bácsikám, hogy az életemnek máig nem volt tartalma, míg ezalatt a Tied végtelenül gazdag volt.“ Erre én a következőket válaszoltam: „Ami a hátad­­mögött van, azt feledd el. Adj hálát Istennek azért, hogy éle­tednek ezután nem kell üresnek lennie. A jelen a Tiéd és a jövőd a kezedben van“. Az évek gyorsan tovaszállnak. Tegnap még 1937-et ír­tunk és ma már 1938 van. Ma valóságban egy évvel idősebbek vagyunk. Az élet gyorsan elszáll. Oly rövid ez, hogy nemsokára már az örökkévalóság ajtajában állunk. Hol van már az az idő, mikor nekem adatott az a kiváltság, hogy az Üdvhadsereg zászlaját Magyarországon kibonthattam? Szinte el sem akarom hinni, hogy azóta 13 év telt el. Hála Istennek, hogy ez az idő nem veszett el, hanem megengedte, hogy ezt az időt az ő oldalán küzdve harcolhattam végig úgy a gazdagon megáldott Magyar­­országon, mint hazámban, Németországban. Ezután Tőled is volna kérdeznivalóm, kedves Olvasóim: Milyen volt az életed eddig? Milyenek voltak az elmúlt éveid? Nem kell Neked is azt mondanod: „Az eddig eltöltött időm el­veszett, az életem eddig üres volt. Hiába készítettem terveket, hiába hajszoltam örömöket, hiába tettem meg mindent kíván­ságaim beteljesülésére, az eddig elmúlt éveket elpazaroltam és mindennek csak annyi értelme volt, mint az üres fecsegés­nek“. Kedves Testvérem, arra kérlek, gondold meg mit mulasz­tottál eddig. Csinálj egy záróvonalat eddigi életed alá az elmúlt év mérlegének elkészítésekor és kezdj egy új életet Isten veze­tésével és az ő oldalán. Ke­resd őt, alázd meg magad előtte. Nemrég ünnepeltük kará­csonyt. Lélekben üdvözöltük a jászol gyermekét, azt a gyer­meket, aki Szabadítónkká lett, és aki a nagy megváltási mun­káját a kereszten el is végezte. Csak ennél a Megváltónál és Szabadítónál szűnhet meg szí­ved nyugtalansága, ő megmu­tatja, hogy tudod a gyorsan tovarohanó éveket gyümölcs­­hozóvá tenni és kihasználni, mert csak annak az időnek van értéke az örökkévalóság­­ban, melyet az ő oldalán, az Ő akaratának teljesítésében töltöttél el. „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom, mint a fű, amely reggel sar­jad; reggel virágzik és estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a te haragod által és a te búsulásod miatt megromliunk!“ — írja a zsoltáríró. Mit szólnál akkor, ha most meg kellene jelenned Isten ítélőszéke előtt? Mit tudnál felhozni védelmedre? Mivel igazolnád elfecsérelt életedet? Gondoltál már erre? Nem kell azonban kétségbeesned. Van még mentség szá­modra. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ (Ján. 3, 16.) Ez a Megváltó keres Téged! ő hív Téged! Borulj le bűnbánó szívvel és kérd, hogy térjen be hozzád. Ő nyugodalmat és békét ad, életed tartalmassá teszi s új életcélokat tűz ki eléd, melyek, ha híven jársz az általa ki­tűzött úton, feltétlenül elérhetők s egykor nyugodtan állhatsz meg majd az ítéletkor, mondván, Uram én bűnös, haszontalan vagyok, de a Te Fiad, akit követtem s akinek a nyomdokain jártam, vérével elfedezte azokat. Adja a Mindenható, hogy 1938-ban találkoztál Vele, lelki­leg szüless újjá és legyen így egy kimondhatatlanul boldog új esztendőd és mérhetetlen nagy értéked úgy most, mint az örökkévalóságban.

Next