Segélykiáltás, 1938 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Átadás és megszentelődés­ ­ BRENGLE vezérezredestől VAGY MAGASÁLLÁSÚ hivatalnok fele­­sége rendszeresen látogatta össze­jöveteleinket és látszólag nagy érdeklő­dést tanúsított. Egy nap hozzám jött és azt mondta: Brengle testvér, szeretném, ha csak az átadást prédikálná és ne a megszentelődést is, akkor a mi gondola­taink egybehangzanának. De én nem átadásra gondolok, hanem gondolok a megszentelődésre és ez olyan nagy különbséget jelent kettőnk között, amilyen messze van az ég a földtől, az emberek és Isten munkája között a kü­lönbség. Az a tévedés, amely ennél a nőnél elő­jött, gyakran előjön. El akarta rabolni a természetfeletti elemek vallását és a maga munkáján megnyugodni. Intő szavam felemelem s mindenkit figyelmeztetek, hogy az átadás, ahogy azt az emberek gyakran elképzelik, egyszerűen csak em­beri munka és nem elég, hogy a lelket megmentse. Illés megépítette oltárát a Kármel hegyén és az egész oltárt leön­tötte vízzel. Ez teljes odaadás volt. Ezt megtették —­ a víz kivételével — a Baál papjai is. Megépítették ők is oltárukat, körülvették, a napot vallásos cselekvé­sekkel töltötték el s ha emberi szempont­ból nézzük az eseményeket, úgy azok sokkal többet tettek, mint Illés. Mit tett Illés többet, mint ők? Nem többet, minthogy vizet öntött az oltárra; ez a hit vakmerősége volt. Ha tovább nem feszegette volna a dolgot, a világ nem tapasztalt volna semmit sem. De teljes bizonyossággal hitte azt, hogy Isten itt valamit tenni fog. Várakozott, imádko­zott azért és Isten kitárta az égnek kapu­ját és tüzet küldött le, amelyik az áldo­zatot megemésztette és az oltár köveit, valamint az oltár körüli árokban levő vizet is felszárította. Ez volt a megszentelő­dés. Milyen erő volt el­rejtve a hideg kövek­ben, a holt állatban hogy Istent megdicsői­­tette és egy pártütő népet megtérésre bírt? És mégis az áldozati állatot a mennyei tűz megemésztette, a nép arcra esett és azt kiál­totta: Az Űr az igaz Isten! Az Űr az igaz Isten ! Mit használnak a nagy adományok, be­szédek és az úgyneve­zett átadások, hogy a világot ezáltal megmentsem és Istent megdicsőítsem? És ha vagyonomat mind felétetném is és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. Istennek megszentelt emberekre van szüksége. Természetesen az embereknek át kell adni magukat, ami azt jelenti, hogy át kell adni magukat azért, hogy meg legyenek szentelve. De ha valaki tel­jesen átadta magát egész bensejével, gondolataival, szellemével és akaratával, kezével, lábával, kétségeivel és félelmei­vel, fogyatékosságaival és tehetségeivel együtt és mégis mindez hiábavaló, ha szenvedélyük ellentmond s mindig, ag­gódnak és morognak, amikor átadásuk próbára lesz téve. Ha ezt megteszik és nem igyekeznek, hogy Istenre várjanak és alázatos, de merész kéréssel hozzá kiált­sanak, addig Szentlélekkel és tűzzel nem kereszteltettek meg. Isten megígérte, hogy ezt megteszi és meg fogja tenni, azonban erre várnunk kell és imádkoz­nunk. Otthonszövetségünk VIDEN OLVASÓMNAK és otthon­­szövetséges testvéremnek gazdagon megáldott új esztendőt kívánok a zsoltár­író szavaival: „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.“ (Zsolt, 107, 1.) Mi is az „Otthonszövetség“? Otthon­szövetségnek nevezzük az Üdvhadsereg­nek kizárólag nők kö­zött folyó munkaágát. Hetenként egyszer tart az Otthonszövet­­ség összejövetelt, me­lyen minden 18 éven felüli nőt, asszonyt és leányt szívesen látunk. Az összejövetelek mű­során ének, oktató elő­adás, bibliamagyará­­zat szerepel. A nők kézimunkáznak, ha szükséges, saját dol­gaik kijavításánál is segédkezünk. Teaün­nepélyek és előadások az összejövetelekbe egy kis változatossá­got visznek be. Az Otthonszövetség célja a nők életét öröm­telibbé, hasznosabbá tenni, jó irányba befolyásolni és Krisztushoz vezetni, hogy ezáltal több örömet és világosságot vihes­senek otthonukba. Az első Otthonszövetséget 1907-ben alakította meg Booth Vilmos tábornok, az Üdvhadsereg megalapítója s tagjai­nak száma csak Angliában ma már 100.000 felett van. Otthonszövetségünket a Mindenható az elmúlt évben Magyarországon örvendetes módon vezette. Úgy volt egyéni életünk­ben is, amint írva van, harcoltunk, hogy győzzünk, Örömömre szolgált, hogy vidéki Ott­­honszövetségeinket az elmúlt évben több­ször meglátogathattam s a budapesti és környéki Otthonszövetségekben több összejövetelen­­ és ünnepélyen vehettem részt. Hálával gondolok az egyes Ott­honszövetségek vezetőire és köszönöm fáradozásukat. Meg kell emlékeznem a budapesti és környéki Otthonszövetségek jól sikerült nyári kirándulásáról. Gyönyörű és öröm­teli napot töltöttünk együtt Isten közelé­ben az otthonszövetségi tagokkal és hozzátartozóikkal. Frissítőt, nemkülön­ben több alkalommal teát és cukrot Han­­kinson úr juttatott az Otthonszövetségek­nek, melyért ez úton is köszönetet mon­dok. A Budapest I. hadosztály Otthonszö­vetségének vezetője, Bremner Erzsébet nyári szabadsága alatt, melyet London­ban töltött, meglátogatta Booth Evange­line tábornokot s átadta Budapest I. Ott­honszövetségének ajándékát, egy kézi­munkát. A tábornok melegen érdeklődött a magyarországi munka iránt és az Ott­honszövetségeknek üdvözletét küldte. Bízzunk a most kezdődő évben is Is­ten segítségében, haladjunk bátran­ to­vább megkezdett útainkon nagyobb hű­séggel, hívogassunk szorgalmasabban az összejövetelekre, szolgáljuk nagyobb örömmel családunkat és hozzátartozóin­kat, mint eddig. Kísérjen bennünket egész évben Józsué szava: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk“1. (Józsué 24, 15.) Tebbe Albertné alezrede­sné, otthon szövetségi titkár. Egy hajóskapitány utasai között egy misszionáriust talált, kit megkérdezett: —­ Mi az ön utazásának célja? — Afrika. — És mi a cél? — Az evangéliumot akarom hirdetni a néger törzseknek, hogy megtérjenek. — Ön akarja megtéríteni a vadembe­reket? — Isten és én. — Ha Istennel számol, az más — szólt a kapitány. Mit mondott volna akkor, ha a misszio­nárius a saját bölcsességével és erejével számolt volna? A HIT Hárman voltak együtt. Matyi bácsi és két sógora. És hát, —­ mint mindig — most is Mátyás vitte a szót. — Hiába is mosolyogtok, — mondta rosszalóan — mégis csak nekem van iga­zam. Nem elég az, hogy hiszek, hiszek. Azt tudni is kell, hogy mit hiszek és mért hiszek. Az igazi hit olyan, mint a délibáb. Tiszta képet nyújt arról, amit szemmel nem láthatunk. —­ Délibáb?! — meresztgette szemeit a két sógor. — Ezt már igazán nem ért­jük .. . — Pedig egyszerű. A délibáb által megláthatjuk a láthatár mögött levő tár­gyak képét. A hit által megláthatjuk a felhőkön túl levő ország képét. Hát nem világos ? A sógorok ráhümmögtek. — Az a. Csakugyan. De a délibáb csak nyáron van. Akkor is ritkán. Oszt a hit mégis csak ... izé . .. Mátyás elkomorodott. — Kár okoskodni. Az igazi hit — én mondom — ritkább a délibábnál. Már az Úr Jézus maga mondta: Vájjon mikor eljön az Embernek fia, talál-e hitet a földön? . .. A három ember összenézett és mélyen hallgattak, mert érezték a szavak nagy igazságát. (A Kürt.)

Next