Segélykiáltás, 1938 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Átadás és megszentelődés BRENGLE vezérezredestől VAGY MAGASÁLLÁSÚ hivatalnok felesége rendszeresen látogatta összejöveteleinket és látszólag nagy érdeklődést tanúsított. Egy nap hozzám jött és azt mondta: Brengle testvér, szeretném, ha csak az átadást prédikálná és ne a megszentelődést is, akkor a mi gondolataink egybehangzanának. De én nem átadásra gondolok, hanem gondolok a megszentelődésre és ez olyan nagy különbséget jelent kettőnk között, amilyen messze van az ég a földtől, az emberek és Isten munkája között a különbség. Az a tévedés, amely ennél a nőnél előjött, gyakran előjön. El akarta rabolni a természetfeletti elemek vallását és a maga munkáján megnyugodni. Intő szavam felemelem s mindenkit figyelmeztetek, hogy az átadás, ahogy azt az emberek gyakran elképzelik, egyszerűen csak emberi munka és nem elég, hogy a lelket megmentse. Illés megépítette oltárát a Kármel hegyén és az egész oltárt leöntötte vízzel. Ez teljes odaadás volt. Ezt megtették — a víz kivételével — a Baál papjai is. Megépítették ők is oltárukat, körülvették, a napot vallásos cselekvésekkel töltötték el s ha emberi szempontból nézzük az eseményeket, úgy azok sokkal többet tettek, mint Illés. Mit tett Illés többet, mint ők? Nem többet, minthogy vizet öntött az oltárra; ez a hit vakmerősége volt. Ha tovább nem feszegette volna a dolgot, a világ nem tapasztalt volna semmit sem. De teljes bizonyossággal hitte azt, hogy Isten itt valamit tenni fog. Várakozott, imádkozott azért és Isten kitárta az égnek kapuját és tüzet küldött le, amelyik az áldozatot megemésztette és az oltár köveit, valamint az oltár körüli árokban levő vizet is felszárította. Ez volt a megszentelődés. Milyen erő volt elrejtve a hideg kövekben, a holt állatban hogy Istent megdicsőitette és egy pártütő népet megtérésre bírt? És mégis az áldozati állatot a mennyei tűz megemésztette, a nép arcra esett és azt kiáltotta: Az Űr az igaz Isten! Az Űr az igaz Isten ! Mit használnak a nagy adományok, beszédek és az úgynevezett átadások, hogy a világot ezáltal megmentsem és Istent megdicsőítsem? És ha vagyonomat mind felétetném is és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. Istennek megszentelt emberekre van szüksége. Természetesen az embereknek át kell adni magukat, ami azt jelenti, hogy át kell adni magukat azért, hogy meg legyenek szentelve. De ha valaki teljesen átadta magát egész bensejével, gondolataival, szellemével és akaratával, kezével, lábával, kétségeivel és félelmeivel, fogyatékosságaival és tehetségeivel együtt és mégis mindez hiábavaló, ha szenvedélyük ellentmond s mindig, aggódnak és morognak, amikor átadásuk próbára lesz téve. Ha ezt megteszik és nem igyekeznek, hogy Istenre várjanak és alázatos, de merész kéréssel hozzá kiáltsanak, addig Szentlélekkel és tűzzel nem kereszteltettek meg. Isten megígérte, hogy ezt megteszi és meg fogja tenni, azonban erre várnunk kell és imádkoznunk. Otthonszövetségünk VIDEN OLVASÓMNAK és otthonszövetséges testvéremnek gazdagon megáldott új esztendőt kívánok a zsoltáríró szavaival: „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.“ (Zsolt, 107, 1.) Mi is az „Otthonszövetség“? Otthonszövetségnek nevezzük az Üdvhadseregnek kizárólag nők között folyó munkaágát. Hetenként egyszer tart az Otthonszövetség összejövetelt, melyen minden 18 éven felüli nőt, asszonyt és leányt szívesen látunk. Az összejövetelek műsorán ének, oktató előadás, bibliamagyarázat szerepel. A nők kézimunkáznak, ha szükséges, saját dolgaik kijavításánál is segédkezünk. Teaünnepélyek és előadások az összejövetelekbe egy kis változatosságot visznek be. Az Otthonszövetség célja a nők életét örömtelibbé, hasznosabbá tenni, jó irányba befolyásolni és Krisztushoz vezetni, hogy ezáltal több örömet és világosságot vihessenek otthonukba. Az első Otthonszövetséget 1907-ben alakította meg Booth Vilmos tábornok, az Üdvhadsereg megalapítója s tagjainak száma csak Angliában ma már 100.000 felett van. Otthonszövetségünket a Mindenható az elmúlt évben Magyarországon örvendetes módon vezette. Úgy volt egyéni életünkben is, amint írva van, harcoltunk, hogy győzzünk, Örömömre szolgált, hogy vidéki Otthonszövetségeinket az elmúlt évben többször meglátogathattam s a budapesti és környéki Otthonszövetségekben több összejövetelen és ünnepélyen vehettem részt. Hálával gondolok az egyes Otthonszövetségek vezetőire és köszönöm fáradozásukat. Meg kell emlékeznem a budapesti és környéki Otthonszövetségek jól sikerült nyári kirándulásáról. Gyönyörű és örömteli napot töltöttünk együtt Isten közelében az otthonszövetségi tagokkal és hozzátartozóikkal. Frissítőt, nemkülönben több alkalommal teát és cukrot Hankinson úr juttatott az Otthonszövetségeknek, melyért ez úton is köszönetet mondok. A Budapest I. hadosztály Otthonszövetségének vezetője, Bremner Erzsébet nyári szabadsága alatt, melyet Londonban töltött, meglátogatta Booth Evangeline tábornokot s átadta Budapest I. Otthonszövetségének ajándékát, egy kézimunkát. A tábornok melegen érdeklődött a magyarországi munka iránt és az Otthonszövetségeknek üdvözletét küldte. Bízzunk a most kezdődő évben is Isten segítségében, haladjunk bátran tovább megkezdett útainkon nagyobb hűséggel, hívogassunk szorgalmasabban az összejövetelekre, szolgáljuk nagyobb örömmel családunkat és hozzátartozóinkat, mint eddig. Kísérjen bennünket egész évben Józsué szava: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk“1. (Józsué 24, 15.) Tebbe Albertné alezredesné, otthon szövetségi titkár. Egy hajóskapitány utasai között egy misszionáriust talált, kit megkérdezett: — Mi az ön utazásának célja? — Afrika. — És mi a cél? — Az evangéliumot akarom hirdetni a néger törzseknek, hogy megtérjenek. — Ön akarja megtéríteni a vadembereket? — Isten és én. — Ha Istennel számol, az más — szólt a kapitány. Mit mondott volna akkor, ha a misszionárius a saját bölcsességével és erejével számolt volna? A HIT Hárman voltak együtt. Matyi bácsi és két sógora. És hát, — mint mindig — most is Mátyás vitte a szót. — Hiába is mosolyogtok, — mondta rosszalóan — mégis csak nekem van igazam. Nem elég az, hogy hiszek, hiszek. Azt tudni is kell, hogy mit hiszek és mért hiszek. Az igazi hit olyan, mint a délibáb. Tiszta képet nyújt arról, amit szemmel nem láthatunk. — Délibáb?! — meresztgette szemeit a két sógor. — Ezt már igazán nem értjük .. . — Pedig egyszerű. A délibáb által megláthatjuk a láthatár mögött levő tárgyak képét. A hit által megláthatjuk a felhőkön túl levő ország képét. Hát nem világos ? A sógorok ráhümmögtek. — Az a. Csakugyan. De a délibáb csak nyáron van. Akkor is ritkán. Oszt a hit mégis csak ... izé . .. Mátyás elkomorodott. — Kár okoskodni. Az igazi hit — én mondom — ritkább a délibábnál. Már az Úr Jézus maga mondta: Vájjon mikor eljön az Embernek fia, talál-e hitet a földön? . .. A három ember összenézett és mélyen hallgattak, mert érezték a szavak nagy igazságát. (A Kürt.)