Segélykiáltás, 1940 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

A VEZETŐ POSTÁJA Örömöt jelent számunkra, hogy e Segélykiáltás ismét négy oldalon jelenhet meg. Szeretettel üd­vözlöm lapunk kedves olvasóit. Legyen az új­­esztendő az eredményeknek esztendeje és koro­názza siker­munkánkat és terveinket. Mindenek­előtt adjon az Úr kegyelmet mindenkinek arra, hogy az évnek minden napján legyünk készen az örökkévalóságra. 1939. Mily mozgalmas év volt az elmúlt esztendő az­ Üdvhadseregben. A Szeretet Lelke hadjárat ez év első felében, a csodálatos Kongresszus és ennek folytatása. Rothstein ezredes hadjárata, a különleges összejövetelek Budapesten és vidé­ken, hadosztályainknak élénk munkája, vala­mint otthonaink csendes, áldásos tevékenysége stb. Isten csodálatos keze és áldása volt raj­tunk. Önmegtagadási erőfeszítés már befejeződött és ezúton mondok szívből köszönetet a kedves bajtársainknak és bará­tainknak az általuk hozott áldozatért. Isten gaz­dag áldása kísérje önöket mindazért, mit e szent ügy érdekében tettek. Ha van valaki, aki megfeledkezett volna erről, úgy kérem a 18.364. számú csekklapon azt hozzánk eljuttatni. ‘ Karácsony. Csak röviden említem, hogy igen áldásos és örömteli napok voltak ezek. Szegény konyha. A debreceni hadosztálynak so­k munkát ad a szegényétkeztetési akció. A város az egyik ke­rület szegényeinek étkeztetését bízta hadosztá­lyunkra, mit a termében végez. Örömet­­jelent ez nekünk, mert alkalmunk nyílik segíteni a szegényeken, közelebb férni lelkükhöz és ahol szükség van arra, ott segítsünk. Pestszenterzsébeten néhány hét óta szintén szegénykonyha áll fenn, mit Hevesi adjutáns közbenjárása révén sikerült megindítani. Mily szívesen és örömmel végeznénk ezt máshol is, ha e célra megfelelő anyagiakkal rendelkeznénk. Előttünk fekszik az 1940-es év, melyben ma­gasztos feladat vár reánk. Hány segítségért es­deklő kéz nyúlt felénk, melynek legjobb bizo­nyítékai az előttem fekvő levelek. Többek közt ezt írják: „Nem gondoltuk volna, hogy egyszer a szükség arra kényszerít, hogy az Üdvhad­sereghez folyamodjunk...“ Mily sokan mond­ták ezt nekünk és hány esetben siethettünk se­gítségére ezeknek. Otthonainkban ezer és ezer esetben előfordult, hogy szegényeink nem tud­ták a szükséges hálapénzt előteremteni, az otthon kapui azonban nem zárultak be előttük. Egyik alkalommal egy rendőr egy asszonyt hozott hoz­zánk négy gyermekével és kért, hogy adjunk nekik helyet. Máskor pedig egy lelkipásztor kül­dött néhány gyermeket, hogy adjunk nekik szál­lást. Számtalan ehhez hasonló esetet sorolhat­nánk fel. Az elbocsájtott fegyencek gondoskodása is a szívünkön fekszik. Tisztjeink szívesen vállalkoz­nak arra, hogy már a büntetésnek ideje alatt összeköttetésbe lépjenek ezekkel az emberekkel, hogyha majd kiszabadulnak, egyengessék út­jukat a polgári életbe. Mennyi minden vár még megoldásra és bár kapnánk segítséget, hogy eme terveinket ke­resztül vigyük. Nem is említettem még szegénygondozó állo­másunkat, melynek kibővítését vettük tervbe. Itt közlöm postacsekkszámlánk számát: 18.364. Készen vagyunk minden egyes adományt arra a célra felhasználni, amit az adakozó kijelöl. Otthonszövetségi bazárt rendezett december 14-én az első hadosztály. Papp adjutánsné és bajtársaina­k köszönhető, hogy a bazár változatos és oly szép volt, hogy a látogatók kellemes emlékkel tértek ottho­nukba. Amint értesültünk, úgy pestszenterzsébeti és újpesti hadosztályaink is rendeznek rövidesen otthonszövetségi bazárt. E havi aranymondásom: „És az Úr hozzá­forduló és monda: Menj el ezzel a te erőddel és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldetek téged?“ Tebbe Albert alezredes. Zeece al&zM­cU&it juiéui n­dmedeU Újra tovasuhant egy esztendő, mely­nek mezsgyéjéből köszöntjük a küszö­bön álló új esztendőt s aggódó szívvel kérdezzük egymástól: Vájjon mit hoz az új esztendő? A jelen eltemeti a múltat kellemes és szomorú emlékeivel együtt és csak a jövőnek hatalmas kérdőjele áll előttünk. Ilyen az élet... Az egyik év felváltja a másikat, míg csak el nem érünk földi életünk utolsó állomásához, a sírhoz. Kedves otthonszövetségi nővérek! Használjuk ki ezt a földi életet és ké­szüljünk elő az örök életre, ahol meg­szűnik idő és tér. Lobbanjon lángra szí­vünkben a szeretet fénye újév küszöbén és annak melege töltse be otthonunkat. Kérem Önöket, tartsák szem előtt az Otthonszövetség célját és legyenek rajta, hogy mindazt előmozdítsák, ami ennek célját szolgálja. Remélem, hogy ismét lesz alkalmam az otthonszövetségi estéken résztvenni, mely mindig nagy örömöt adott nekem. Boldog és áldott új esztendőt kívánok Önöknek és olvassák el Efézus lev. 3, 16—17. verseit s kérem a Mindenható Istent, hogy ebben az értelemben érjék meg az 1910. évet. Mindnyájukért imádkozó T­EBBE ALBERT­NÉ alezredes, otthon szövetségi titkár. TERBE ALEZREDES ÉS NEJE ÁLTAL VEZETETT ÖSSZEJÖVETELEK: * Jan. 13. Felsőgalla. (Este.) * Jan. 14. Felsőgalla. (Délelőtt.) * Jan. 14. Komáro­p. (Délután, este.) Jan. 21. Budapest II. (Délelőtt.) Jan. 21. Budapest HI. (Délután.) Jan. 21. Újpest. (Este.) Jan. 28. Budapest I. (Délelőtt.) Jan. 28. Kispest. (Este.) * Febr. 2. Miskolc. * Febr. 3. Nyíregyháza. * Febr. 4. Debrecen. * Csak az ezredes. (Közelebbit lásd a hadosztályban. ) A világ minden tájáról ANGLIA. A tábornok rend­eletet adott ki, amely­ben felhívja az egész világon lévő szalufistákat egy buzgó üdv­hadjáratra. Idejét 1940 pünkösdtől húsvétig hatá­rozta meg. Az angol Segélykiáltás arról értesít bennünket, hogy a röviddel ezelőtt nyu­galmazott Booth tábornoknő megérke­zett Amerikába, ahol Newyork közelében telepedett le. Carpenter György, az új tábornok Anglia minden részében üdvözlő össze­jövetelt tartott, melyeken nagyszámú hallgatóság melegen üdvözölte és számos magas­ személyiség jelent meg. A londoni Regenten-csarnokban Cun­ningham Alfréd, az új vezérkari főnök tartotta üdvözlő összejövetelét nagy­számú hallgatóság jelenlétében. A vezér­kari főnök beszédének egyik fejezetében többek közt ezt mondta: „Minden­ ü­dv­­katona e­gy lélekmentő, kiknek közös a céljuk.“ A tábornok meglendítette, hogy a vezérkari főnök megválasztása előtt hosszú időt töltött imában. Meg van győ­ződve, hogy ez a döntés Isten akarata szerint történt. Áldja meg a Mindenható Isten az új tábornokot és a vezérkari főnököt. SVÁJC. ■ Sibilin Mária genfi tiszthelyettest oda­adó és hűséges szolgálatainak elismeré­séül az alapító­ renddel tüntették ki.­­ A kitüntetés a városnak egyik, legna­gyobb termében ünnepélyes keretek közt történt meg­. Igen sok vezető személyiség vett ez ünnepélyen részt és többen meg­ható szavakban ecsetelték a kitüntetett­nek odaadó munkáját. Sibilin Mária 55 év óta tagja az Üdvhadseregnek és 42 éve tiszthelyettes Genfben. A tiszthelyet­tes nő 32 éven keresztül a rendőrséggel együtt dolgozott bukott leányok és alko­holisták megmentésén. Az ő odaadó munkájának az eredménye, hogy három otthont alapítottak. FINNORSZÁG: A svédországi Segélykiáltásból értesü­lünk, hogy az Üdvhadsereg népjóléti be­rendezésével az ország rendelkezésére állt. Igyekszik segítséget nyújtani az arra szorulóknak. Helsinkiből a Főhadiszállás elköltözött Vasa városba és az ottani ve­zető, Sladen ezredes érintkezésben van 75 ezer odamenekülttel, akiknek nagy szükségük volna élelemre és ruházatra.

Next