Segélykiáltás, 1941 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
A tél áldásai. Miért van az, hogy az emberek jobban szeretik akármelyik évszakot, mint a szegény telet ? Hogyne idegenkednénk tőle, amikor a télben a legnagyobb és leghívebb földi barátunk, a természet hagy el bennünket s temeti hosszú álomba vidám, mosolygó és beszédes arcát! Nem élt nép e föld hátán és nem fog élni soha, akire a természet óriási hatást nem gyakorolt volna. És egészen természetes, ha a téli természet komorsága felvonul lelkünkre s kiül arcunkra és könnyen érthető, ha kivágyunk a télből és sóvárgó szívvel epedünk a tavasz után. De halljuk csak a zsoltáros szavát: „Isten, a telet te formáltad!“ Rövid és mély értelmű szó, mintha onnét a mennyország küszöbéről hullna alá lelkünkbe. Nem véletlen tehát, hogy tél van, mert a Teremtő maga akarta, hogy legyen, ő osztotta be azt e világ rendjébe. Néhány töredékes gondolat győzzön meg bennünket afelől, hogy a tél csakugyan jó, mint a jó Isten jó alkotása. Jónak azt szoktuk mondani, ami célunknak megfelel és minél több ember célját mozdítja elő, annál jobb. Ilyen egyetemes jó a tél is. Képzeljük csak el, mi lenne e föld növényvilágából, ha örökösen csak a mi júliusi és augusztusi hőségünk lebegne fölötte. Vagy ha a tél kimaradna az évszakok sorából és a föld 12 hónapon át szakadatlanul teremne az enyhe tavasz, a hév nyár s a szelíd ősz napjaiban: nem kimerülne-e? Csak akkor tudnánk meg, hogy micsoda áldás a tél, ha Isten ama szörnyű csapást mérné reánk, hogy kivenné a telet az évszakok sorából. De jó a tél nemcsak azért, mert tőle függ a mi és az egész állatvilág testi tápláltatása, hanem jó azért, mert rendkívüli hatással van egészségünkre is. Tehát olyan jó orvos a tél, aki nemcsak a meglevő egészséget tartja fenn és gyarapítja, hanem irtja, sőt megelőzi a betegségeket. A tél valóságos áldás nemcsak testi életünkre, hanem ezer meg ezer bölcs tanulságra oktat. A sok közül lássunk csak egyet. Sok gondolkodó fő megcsodálta már a költöző madarak titkát. Jeremiás próféta szent álmélkodással mondja: „Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben és a gerlice, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell menniök . ..“ (Jeremiás 8, 7.) Vájjon eszünkbe jut-e nekünk is, hogy Isten nekünk is két hazát adott, mint a költöző madaraknak? És nem szégyenkezünk-e mi is, ha látjuk, hogy e madarak mily hívek e két hazához. A tél közeledtekor csapatosan indulnak útnak, mennek, szállnak visszatarthatatlanul ! Mennyien nem tudják, hogy nekünk is két hazát adott Istenünk és ha tudják, milyen kevesen élnek e dicső joggal. Hol van hát a mi második hazánk? Krisztus így kezdte pályafutását: „Elközelített az Istennek országa“. Az Isten országa, a mi új, a mi második hazánk. Nincs távol tőlünk, úgyhogy mi boldogabbak vagyunk, mint a költöző madarak, mi nem cserélgetjük két hazánkat, mi benne élünk egyszerre mind a kettőben. Ha meghidegül körülöttünk e föld levegője, Isten országának örök melegével enyhíti azt. Ha az önzés, a földi csapások és ferdeségek olykor-olykor jégkérget vonnak szívünk körül, Isten országában mennyei Atyánk szeretetének égi sugaraitól nyomban leolvad. A tél még a költöző madarak által is tanít. Az a kérdés, hogy hívek voltunk-e két hazánkhoz, mint a költöző madarak. Ha igen, akkor beboríthatja e földet a téli szemfedő, szívünk, mint a madár elkerüli a telet, szebb hazába száll, oda, ahol enyhe, örök tavasz van! A dicsőségre előléptetve! A budapesti központi osztály jelenti, hogy Báron Margit nővérünk halálával érzékeny veszteséget szenvedett. Az elhúnyt nővérünk több mint egy éve csatlakozott az Üdvhadsereghez s amíg egészségi állapota engedte, a legnagyobb igyekezettel és legjobb tudása szerint, jó üdvkatonához méltóan tevékenyen munkálkodott, hogy az Üdvözítőjéhez minél több megfáradt lelket vezethessen. Körülbelül fél évvel ezelőtt lappangó betegség hatalmaskodott el rajta. Hónapokon keresztül kórházban és szanatóriumban kezeltette magát. Reménykedve vártuk felgyógyulását, hogy értékes zenei tudása által bajtársainknak segítségére lehessen, de Isten másképen rendelkezett. November 26-án hű szolgálóleányát egy fensőbb szolgálatra magához szólította. Földi porhüvelyét november 29-én, a rákoskeresztúri temetőben adták át az anyaföldnek. A ravatalnál, melyet a szűk családi körön kívül a Központi Terem bajtársai megilletődve álltak körül, Tebbe Albert egy utolsó ,,istenveled“-del méltatta az elhúnyt nővérünk hűséges életét. Majd a gyászkocsira emelték a koporsót s a menet megindult, melynek élén a Központi Zenekar rázendített a „Jézus megy elöl“ kezdetű énekre, melynek éneklését a sírhoz vezető úton Baron nővérünk még életében kifejezetten kívánt. A sírhoz érkezve, leemelték a koporsót és a nyitott sír fölé helyezték. Papp adjutáns a feltámadás reménységéről beszélt, majd — ugyancsak nővérünk kívánsága szerint — elénekeltük a „Jézus ölébe bizton, Hajtom fejem le én“ kezdetű éneket s az utolsó versnél leengedték a koporsót a sírba. Tebbe Albert ajkáról felhangzott: „Földet a földnek, port a pornak, hamut a hamunak ...“ és a rögök dübörögve hullottak a koporsóra. A szeretetnek virágaival feldíszítették a frissen hantolt sírt s az Üdvhadsereg kis csoportja elgondolkozva indult hazafelé. Ismételten felvetődött a kérdés: „Vájjon ki lesz a következő?“ Papp Kálmán adjutáns. * December 11-én kísértük utolsó útjára id. Tóth nővérünket, aki akispesti osztálynak hűséges katonája volt. Habár sok szenvedéssel kellett küzdenie, úgy mégis hirtelenül és váratlanul ért bennünket hazaköltözése. Amikor a budapesti és környéki tisztek, valamint bajtársak megálltunk elhúnyt nővérünk ravatala előtt, Tebbe ezredes búcsúzott tőle az Üdvhadsereg megszokott módja szerint. Majd felcsendült az ének: „Ha földi munka, szenvedés után...“ A központi zenekar ugyancsak kivette részét ez alkalommal. A zene hangjai mellett kísértük bajtársunkat örök nyugvóhelyére. Zakariás adjutáns felolvasta Jób 19, 25. versét: „Tudom, hogy az én Megváltóm él! ...“ Végül Tebbe Albert imádkozott. Emlékösszejövetele vasárnap, december 15-én volt, mely alkalommal megemlékeztünk elhúnyt bajtársunk hűségéről, Isten és az Üdvhadsereghez való ragaszkodásáról. Ezen az összejövetelen Tebbe Albert is résztvett, aki megemlítette, hogy bajtársunk egyes bizonyságtételei kísérni fogják. Hadosztályunk egy nagyon hűséges és imádkozó katonáját veszítette el. Várjon ki fogja a helyét betölteni .... Zakariás adjutáns. KARÁCSONYI MEGVENDÉGELTETÉSEK. Az elmúlt karácsony alkalmával különböző állomásaink a rendelkező csekély anyagi eszközökhöz képest igyekeztek a szegények segítségére lenni. Sajnos, nem sikerült annyit tenni, mint azt máskor szoktuk. Azonban e cél elérésére szükséges bevételek annyira megcsappantak, aogy legjobb szándék mellett sem lehetett többet elérni. Alantiakban adjuk az összesített eredményt: , Csomagot kapott felnőtt .... 7 Csomagot kapott gyermek ... 20 Megvendégelésben részesült felnőtt 350 Megvendégelésben részesült gyermek 80 összesen: 457. Karácsony másnapján a Központi osztálynak igen mozgalmas napja volt. Vetítettképes előadás, bélyegkiállítás, zene- és énekszámok, szavalatok stb. tarkították ez ünnepséget. Külön dicséretet érdemel Bercsényi Irén és Gáspár Ilona művésznők cimbalom kettős zeneszámai. A hatalmas terem egész napon telve volt boldog, örvendező lelkekkel. Istené legyen a dicsőség! HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK Áthelyezések: Massányi József Miskolcra, Juhos Béla Pestszenterzsébetre (segédlet): Tebbe Albert. A VEZETŐ POSTÁJA Őszinte és meleg szeretettel köszöntöm kedves olvasóimat a Jézus Krisztus nevében. Az újév kezdetén vagyunk. Bár lenne ez az esztendő mindanyiónknak gazdagon megáldott. Szívleljük meg Józsué 1, 9. versét és legyen az új esztendőben jelszavunk. . .légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled az Úr, a te Istened mindenben..." Szegényétkeztetés. Debreceni hadosztályunkban december közepén ismét működésbe lépett a szegénykonyha. A város ezúttal is gondoskodik a maga szegényeiről és az Üdvhadsereg ottani vezetőit bízta meg ezúttal is az étel kiosztásával. Bordás kapitány és nejének nagy elfoglaltságot jelent ez, de szívesen és örömmel teszik, boldogok, hogy ily módon is testi és lelki segítséget nyújthatnak embertársaiknak. Karácsonyi ünnepségek mindenfelé. Annak ellenére, hogy kevés anyagiakkal rendelkezünk, de ez alkalommal — amint a jelentésekből látom — úgy vidéki, mint budapesti állomásaink gyermekeket és felnőtteket egyaránt e napon megvendégeltek. Feleségemmel meglátogattam mindkét otthonunkat. Karácsony szentestéjén , a férfiotthon 200 lakója és az ünnep első napján délután a Nőiotthon 55 lakója kapott ízletes ünnepi vacsorát. Akik elköltöztek, Svédországból kaptuk a hírt, hogy Gundersen vezérezredes, aki Olsóban nyugállományban élt, december 11-én hazaköltözött Urához. . A vezérezredes egyike volt azoknak, akik Svédországban kibontották az Üdvhadsereg lobogóját. Sok éven át különböző beosztásokban tevékenykedett, legutoljára mint vezérkari titkár. Felesége és két felnőtt gyermeke gyászolják. Visszapillantás az ójévre. Alázatos szívvel kell beismernünk, hogy nagyon jó volt hozzánk az Úr. Csodálatosan segítségünkre volt nehéz helyzetünkben és hogy fennakadás nélkül tovább folytathatjuk munkánkat. Sikerült istentiszteleti célra alkalmas helyiséget kapni a város szívében, a Rákóczi út 63. szám alatt, ugyancsak Pestszenterzsébeten is megfelelő helyiséget találtunk a Tompa u. 9. sz. házban. Kongresszusunk várakozásunkon felül sok áldást nyújtott. Új énekeskönyvet adattunk ki. Mindkét otthon állandóan telt volt és sok alkalom szolgált arra, hogy lakóiknak testi-lelki segítséget nyújtsanak. Az újesztendőben is tovább akarunk dolgozni a fenti jelszó mellett. Tegye mindenki kezét az eke szarvára és hűséggel végezze kötelességét azon a helyen, ahová Isten állította. Mindenki, aki szívén viseli eme nemes munkát, vigye imában kérését Isten elé. Tebbe Albert. Felelős szerkesztő és felelős kiadó: Króner Margit kapitánynő. Budapest, Vili., Rökk Szilárd ucca 6. Telefon: 131—662. Bethánia-nyomda, Bpest, VIII., Gyulai Pál u. p. 141 Felelős: Horváth János.