Segélykiáltás, 1941 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

A tél áldásai. Miért van az, hogy az emberek jobban szeretik akármelyik évszakot, mint a szegény telet ? Hogyne idegenkednénk tőle, amikor a télben a legnagyobb és leghívebb földi ba­rátunk, a természet hagy el bennünket s te­meti hosszú álomba vidám, mosolygó és be­szédes arcát! Nem élt nép e föld hátán és nem fog élni soha, akire a természet óriási hatást nem gyakorolt volna. És egészen ter­mészetes, ha a téli természet komorsága fel­vonul lelkünkre s kiül arcunkra és könnyen érthető, ha kivágyunk a télből és sóvárgó szívvel epedünk a tavasz után. De halljuk csak a zsoltáros szavát: „Isten, a telet te formáltad!“ Rövid és mély értelmű szó, mintha onnét a mennyország küszöbéről hullna alá lelkünkbe. Nem véletlen tehát, hogy tél van, mert a Teremtő maga akarta, hogy legyen, ő osztotta be azt e világ rend­jébe. Néhány töredékes gondolat győzzön meg bennünket afelől, hogy a tél csakugyan jó, mint a jó Isten jó alkotása. Jónak azt szoktuk mondani, ami célunk­nak megfelel és minél több ember célját mozdítja elő, annál jobb. Ilyen egyetemes jó a tél is. Képzeljük csak el, mi lenne e föld növényvilágából, ha örökösen csak a mi jú­liusi és augusztusi hőségünk lebegne fölötte. Vagy ha a tél kimaradna az évszakok sorá­ból és a föld 12 hónapon át szakadatlanul teremne az enyhe tavasz, a hév nyár s a szelíd ősz napjaiban: nem kimerülne-e? Csak akkor tudnánk meg, hogy micsoda ál­dás a tél, ha Isten ama szörnyű csapást mérné reánk, hogy kivenné a telet az évsza­kok sorából. De jó a tél nemcsak azért, mert tőle függ a mi és az egész állatvilág testi tápláltatása, hanem jó azért, mert rendkívüli hatással van egészségünkre is. Tehát olyan jó orvos a tél, aki nemcsak a meglevő egészséget tartja fenn és gyarapítja, hanem irtja, sőt meg­előzi a betegségeket. A tél valóságos áldás nemcsak testi életünkre, hanem ezer meg ezer bölcs tanulságra oktat. A sok közül lás­sunk csak egyet. Sok gondolkodó fő megcso­dálta már a költöző madarak titkát. Jere­miás próféta szent álmélkodással mondja: „Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben és a gerlice, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell menniök . ..“ (Jeremiás 8, 7.) Vájjon eszünkbe jut-e nekünk is, hogy Is­ten nekünk is két hazát adott, mint a köl­töző madaraknak? És nem szégyenkezünk-e mi is, ha látjuk, hogy e madarak mily hívek e két hazához. A tél közeledtekor csapa­tosan indulnak útnak, mennek, szállnak visszatarthatatlanul ! Mennyien nem tudják, hogy nekünk is két hazát adott Istenünk és ha tudják, milyen kevesen élnek e dicső jog­gal. Hol van hát a mi második hazánk? Krisztus így kezdte pályafutását: „Elköze­lített az Istennek országa“. Az Isten országa, a mi új, a mi második hazánk. Nincs távol tőlünk, úgyhogy mi boldogabbak vagyunk, mint a költöző madarak, mi nem cserélget­jük két hazánkat, mi benne élünk egyszerre mind a kettőben. Ha meghidegül körülöttünk e föld levegője, Isten országának örök mele­gével enyhíti azt. Ha az önzés, a földi csa­pások és ferdeségek olykor-olykor jégkérget vonnak szívünk körül, Isten országában mennyei Atyánk szeretetének égi sugaraitól nyomban leolvad. A tél még a költöző mada­rak által is tanít. Az a kérdés, hogy hívek voltunk-e két hazánkhoz, mint a költöző ma­darak. Ha igen, akkor beboríthatja e földet a téli szemfedő, szívünk, mint a madár elke­rüli a telet, szebb hazába száll, oda, ahol enyhe, örök tavasz van! A dicsőségre előléptetve! A budapesti központi osztály jelenti, hogy Báron Margit nővérünk halálával érzé­keny veszteséget szenvedett. Az elhúnyt nővérünk több mint egy éve csatlakozott az Üdvhadsereghez s amíg egészségi állapota engedte, a legnagyobb igyekezettel és legjobb tudása szerint, jó üdvkatonához méltóan tevékenyen munkál­kodott, hogy az Üdvözítőjéhez minél több megfáradt lelket vezethessen. Körülbelül fél évvel ezelőtt lappangó betegség hatalmas­kodott el rajta. Hónapokon keresztül kórház­ban és szanatóriumban kezeltette magát. Re­ménykedve vártuk felgyógyulását, hogy ér­tékes zenei tudása által bajtársainknak se­gítségére lehessen,­­ de Isten másképen rendelkezett. November 26-án hű szolgáló­­leányát egy fensőbb szolgálatra magához szólította. Földi porhüvelyét november 29-én, a rá­koskeresztúri temetőben adták át az anya­földnek. A ravatalnál, melyet a szűk családi körön kívül a Központi Terem bajtársai meg­­illetődve álltak körül, Tebbe Albert egy utolsó ,,istenveled“-del méltatta az elhúnyt nővérünk hűséges életét. Majd a gyász­kocsira emelték a koporsót s a menet megin­dult, melynek élén a Központi Zenekar rázen­dített a „Jézus megy elöl“ kezdetű énekre, melynek éneklését a sírhoz vezető úton Ba­ron nővérünk még életében kifejezetten kí­vánt. A sírhoz érkezve, leemelték a kopor­sót és a nyitott sír fölé helyezték. Papp ad­jutáns a feltámadás reménységéről beszélt, majd — ugyancsak nővérünk kívánsága sze­rint — elénekeltük a „Jézus ölébe bizton, Hajtom fejem le én“ kezdetű éneket s az utolsó versnél leengedték a koporsót a sírba. Tebbe Albert ajkáról felhangzott: „Földet a földnek, port a pornak, hamut a hamu­nak ...“ és a rögök dübörögve hullottak a koporsóra. A szeretetnek virágaival feldíszí­tették a frissen hantolt sírt s az Üdvhadse­­reg kis csoportja elgondolkozva indult haza­felé. Ismételten felvetődött a kérdés: „Vájjon ki lesz a következő?“ Papp Kálmán adjutáns. * December 11-én kísértük utolsó útjára id. Tóth nővérünket, aki a­­kispesti osz­tálynak hűséges katonája volt. Habár sok szenvedéssel kellett küzdenie, úgy mégis hir­­telenül és váratlanul ért bennünket hazaköl­tözése. Amikor a budapesti és környéki tisztek, valamint bajtársak megálltunk elhúnyt nő­vérünk ravatala előtt, Tebbe ezredes búcsú­zott tőle az Üdvhadsereg megszokott módja szerint. Majd felcsendült az ének: „Ha földi munka, szenvedés után...“ A központi zenekar ugyancsak kivette részét ez alka­lommal. A zene hangjai mellett kísértük baj­társunkat örök nyugvóhelyére. Zakariás ad­jutáns felolvasta Jób 19, 25. versét: „Tudom, hogy az én Megváltóm él! ...“ Végül Tebbe Albert imádkozott. Emlékösszejövetele vasárnap, december 15-én volt, mely alkalommal megemlékez­tünk elhúnyt bajtársunk hűségéről, Isten és az Üdvhadsereghez való ragaszkodásáról. Ezen az összejövetelen Tebbe Albert is részt­­vett, aki megemlítette, hogy bajtársunk egyes bizonyságtételei kísérni fogják. Had­osztályunk egy nagyon hűséges és imádkozó katonáját veszítette el. Várjon ki fogja a helyét betölteni­­ .... Zakariás adjutáns. KARÁCSONYI MEGVENDÉGELTETÉSEK. Az elmúlt karácsony alkalmával különböző állomásaink a rendelkező csekély anyagi esz­közökhöz képest igyekeztek a szegények se­gítségére lenni. Sajnos, nem sikerült annyit tenni, mint azt máskor szoktuk. Azonban e cél elérésére szükséges bevételek annyira megcsappantak, aogy legjobb szándék mel­lett sem lehetett többet elérni. Alantiakban adjuk az összesített ered­ményt: , Csomagot kapott felnőtt .... 7 Csomagot kapott gyermek ... 20 Megvendégelésben részesült felnőtt 350 Megvendégelésben részesült gyermek 80 összesen: 457. Karácsony másnapján a Központi osz­tálynak igen mozgalmas napja volt. Vetítettképes előadás, bélyegkiállítás, zene- és énekszámok, szavalatok stb. tarkították ez ünnepséget. Külön dicséretet érdemel Ber­csényi Irén és Gáspár Ilona művésznők cim­balom kettős zeneszámai. A hatalmas terem egész napon telve volt boldog, örvendező lelkekkel. Istené legyen a dicsőség! HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK Áthelyezések: Massányi József Miskolcra, Juhos Béla Pestszenterzsébetre (segédlet): Tebbe Albert. A VEZETŐ POSTÁJA Őszinte és meleg szeretettel köszöntöm kedves olvasóimat a Jézus Krisztus nevében. Az újév kezdetén vagyunk. Bár lenne ez az esztendő mindanyiónknak gazdagon megál­dott. Szívleljük meg Józsué 1, 9. versét és le­gyen az új esztendőben jelszavunk. . .légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert ve­led az Úr, a te Istened mindenben..." Szegényétkeztetés. Debreceni hadosztályunkban december kö­zepén ismét működésbe lépett a szegény­konyha. A város ezúttal is gondoskodik a maga szegényeiről és az Üdvhadsereg ottani vezetőit bízta meg ezúttal is az étel kiosztá­sával. Bordás kapitány és nejének nagy el­foglaltságot jelent ez, de szívesen és öröm­mel teszik, boldogok, hogy ily módon is testi és lelki segítséget nyújthatnak embertársaik­nak. Karácsonyi ünnepségek mindenfelé. Annak ellenére, hogy kevés anyagiakkal rendelkezünk, de ez alkalommal — amint a jelentésekből látom — úgy vi­déki, mint budapesti állomásaink gyermeke­ket és felnőtteket egyaránt e napon megven­dégeltek. Feleségemmel meglátogattam mind­két otthonunkat. Karácsony szentestéjén , a férfiotthon 200 lakója és az ünnep első nap­ján délután a Nőiotthon 55 lakója kapott íz­letes ünnepi vacsorát. Akik elköltöztek, Svédországból kaptuk a hírt, hogy Gun­­dersen vezérezredes, aki Olsóban nyugállo­mányban élt, december 11-én hazaköltözött Urához. . A vezérezredes egyike volt azoknak, akik Svédországban kibontották az Üdvhadsereg lobogóját. Sok éven át különböző beosztások­ban tevékenykedett, legutoljára mint vezér­kari titkár. Felesége és két felnőtt gyermeke gyászolják. Visszapillantás az ójévre. Alázatos szívvel kell beismernünk, hogy nagyon jó volt hozzánk az Úr. Csodálatosan segítségünkre volt nehéz helyzetünkben és hogy fennakadás nélkül tovább folytathatjuk munkánkat. Sikerült istentiszteleti célra alkalmas helyi­séget kapni a város szívében, a Rákóczi­ út 63. szám alatt, ugyancsak Pestszenterzsébe­­ten is megfelelő helyiséget találtunk a Tompa­ u. 9. sz. házban. Kongresszusunk várakozásunkon felül sok áldást nyújtott. Új énekeskönyvet adattunk ki. Mindkét otthon állandóan telt volt és sok alkalom szolgált arra, hogy lakóiknak testi-lelki se­gítséget nyújtsanak. Az újesztendőben is tovább akarunk dol­gozni a fenti jelszó mellett. Tegye mindenki kezét az eke szarvára és hűséggel végezze kötelességét azon a helyen, ahová Isten állí­totta. Mindenki, aki szívén viseli eme nemes munkát, vigye imában kérését Isten elé. Tebbe Albert. Felelős szerkesztő és felelős kiadó: Króner Margit kapitánynő. Budapest, Vili., Rökk Szilárd ucca 6. Telefon: 131—662. Bethánia-nyomda, Bpest, VIII., Gyulai Pál u. p. 141 Felelős: Horváth János.

Next