Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1927 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1927-01-01 / 1-4. szám

XXIX. évfolyam, 1—4. szám, 1927. január—április. SIKETNÉMÁK ÉS VAKOK OKTATÁSÜGYE A SIKETNÉMÁK ÉS VAKOK TANÁRAI ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. TARTALOM: A gyógypedagógiai tanárok helyzete. (Schulmann Adolf.) — Mód­szerfejlődés és történettanítás a siketnémák iskolájában. (Völker József) — A vak beszéde. (Schreiner Ferenc.) — Tanterv-vázlat a siketnémák előkészítő osztálya számára. (Hochrein Lajos.) — Heinicke Sámuel emlékünnep. (Schulmann Adolf.) — Szemle. — Hivatalos rész. Tóth Lajos. — Különféle Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen. A gyógypedagógiai tanárok helyzete. Megjelenik havonta. SCHULMANN ADOLF - Immár több mint másfél évtizede annak, hogy a gyógypedagógiai ta­nárok státusát sűrű, áthatolhatatlan köd lepi be. Az 1910-ik évi első gyógy­pedagógiai kongresszus nyomán fa­kadó napsugár az elmúlt évszázad visszatérő megbecsültetésének a re­ményét varázsolta pillanatnyilag elénk... de csak pillanatnyilag... az­óta egyre sűrűbb, egyre fojtogatóbb, halálosan fojtogató a köd ... Áldott emlékű, a harctéren fertőző betegségbe esett hőseinket önfeláldo­zóban gyógyító és a legnemesebb hiva­tásnak áldozatul esett néhai vezérünk, N­á­r­a­y-S­z­a­b­ó Sándor dr., ny. ál­lamtitkár, ama alkalommal, amidőn a Siketnémaintézeti Tanárok Orszá­gos Egyesületének elnöksége 1913-ban átnyújtotta neki az Egyesület dísztag­­jává történt megválasztásáról szóló oklevelet, ezt a kijelentést tette: »...Sajnálom, hogy személyi dolgok­ban a­­ státust már nem emelhettem méltó színvonalra.« A 90-es években keletkezett és évtizedekig tartó lázas munkában a vezér is, a közkatona is csak a fogyatékosok embermentési ügyét látta, csak ezért dolgozott min­denki. A nemzeti fellendülés nagy munkájában, — anyagiak dolgában — megfeledkeztünk magunkról, — de ■ kormányzatunk is elfelejtette a jó munkást megfelelően értékelni. Intézeteink száma megsokszorozó­dott, az addig humanitásos, emberba­­ráti ügyből komoly nemzetművelődési és közgazdasági tényező vá t; a siket­­némák, vakok és a szellemileg fogya­tékosok mind nagyobb számban lettek e hazának kenyerüket önállóan meg­keresni tudó, műveit és adófizető pol­­gáraivá. Az a szerencsétlen ember­társunk, aki addig a család boldogu­lásának a kerékkötője és a társada­lom terhe, nyűge volt, az a család tá­mogatójává, családal­­ pít­óvá, a ma­gyar nemzeti társadalom értékes té­nyezőjévé válhatott és vált is a mi munkánk révén. Aki szerte az ország­ban dolgozó fogyatékosok munkáját csak némi figyelemmel kíséri, a­­l­­ál­ja azt a produktív nagy munkát, ame­lyet az intézetet végzett és tanult va­kok példásan megszervezett egyesü­letének foglalkoztató intézete végez­nek, aki szemléli az Országos Siketné­­ma­ Otthonban tömörült felnőtt és ta­nult siketnémák elismerésre méltó szervezetét és társadalmi életét, ahol a cipészinas-, szabómester-, nyom­dász-, hivatalnok-, festő- és szobrász­­művész- és költősorstárs testvéri össz­hangban egymásért, egymás javára Előfizetési ára egy évre 16 pengő Egyesületi r. tagok a lapot tag­illetményük fejében díjtalanul kapják. 7 0 SOI 8 rev 2010

Next