Siklós és Vidéke, 1901 (14. évfolyam, 2-50. szám)
1901-01-13 / 2. szám
klós, 1901. január 13.2. szám. Tizennegyedik évfolyam. Közérdekű Hetilap— Megjelenik Minden Vasárnap* Szerkesztőség : 2r. Hirling Károly ügyvédi irodái». Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Előfizetési dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 16 fii. Felelős szerkesztő : Dr. HIRLING KÁROLY Főmunkatárs: RÉDEI KÁROLY Ki6-hivatal : Harangozó József könyvnyomdája. A főtéren. Rídetések. Egy hasábos petitsoronként 12 fii. Nyiltéri-kölleményekf. Egy hasábos petitsoronként jó filér. A drávai híd kérdéséhez. Akár ki mit mond, de igazuk volt az angol bölcselőknek, miidőn a múlt századokban hirdették, hogy a „Nép szava, Isten szava !“ De igaza van a hadügyek minisztereinek is, midőn nekik stratégiai erősség kell. Ezek előre bocsájtásával nézzünk körül, hogy mi fog történni vidékünkön, a megyében A múlt héten miniszteri kiküldöttek és magyar meg horvát részről is kiküldöttek találkoztak a Dráván túl D. Miholjácon, hogy tanácskozzanak a két ország összekötéséről a Dráva folyón egy híd által. A Preko Drávácsak kijelentették, hogy nekik ez ügyben érdekeltségük nincs. Vagyis magyar állam építsd ki magyar érdekeltségeddel a hidat, mi meg majd utazunk rajta Ez a nagyhangú testvériség, ami átzeng a Dráván. Mi nem igen szoktunk könyörögni ti. a magyar kormány, hanem milliókat építünk be a horvát területen. Igen jól van ez így is. Mi itt a Drávár intrense szélén jobban érezzük a horvát testvérek szívverését mint ott fenn a magasban. De hagyuk ezt másokra-Mi is a szándékolt és tervbe vett cél ? A Dráva folyót áthidalni. Ez általában az országra nézve, sőt a Monarkiára nézve stratégiai szempontból nagy fontosságú, mert az országnak délfelé eső rész közepén nincs vasúti híd, mely a gyors katonai mozgást elősegítené, tehát feltétlenül kell a híd A vasúti híd megyei érdekeinknek is megfelel, sőt a zsákba szorult megyei székhelyünknek, Pécsnek nagy előnyére lesz minden tekintetben Akár vasúti forgalmát nézzük, akár nemzetgazdászati szempontból tekintjük, Pécs sokat nyer, mert hozzá jut sok oly olcsó fűhöz fához mi most neki drága, s viszont ipara és kereskedelme emelkedni fog a slavoniai piac által. De mit szóljunk mi Siklósiak Dráva áthidalása ügyében ? No itt álljunk meg és kérdezzük meg előbb a magyar és slavon köznépet, a két partvidéki népet Én a Drávavidék mindkét részének, partjának községeit városait ismerem és sokszor éveken át beutaztam. Megismertem ipari viszonyait és vajmi keveset igénylő kereskedelmét. A magyar községek lakói igen sűrűn jelennek meg heti és országos vásárokon Slavoniában nagyrészt házi készítményeikkel és azért is hogy viszont az ő szükségleteike a Dráván túl olcsón beszerezzék. Viszont a slavon nép — ez már ritkában — felkeresi a mi piacainkat. A köznép érintkezése megvan mindkét részről és elég sűrűen is, de a közlekedés nehézségei miatt rengeteg időt és munkaerőt veszítenek s igy nemzetgazdasági szempontból a mostani állapot keserves állapot Mondom, ha a két partvidék népét megkérdeznék, hogy vasúti híd kell-e a Dráván ? Bizonyára - felelik, hogy nem. Igazuk is van, mert nem nyernek általa semmit. Ez kissé sokak előtt merész állításnak tűnik fel, de vizsgálódjunk tovább. Ha már vasúti híd nem kell, akkor mi kell ? Na most nézzünk a mi érdekeinket is és érdekeltségünket. Mi siklósiak határozottan azt mondhatjuk, hogy vasúti híd nem kell, ez ipari, kereskedemi, közgazdasági, forgalmi tekinteben érekeltségünk sem lehet egy kizárólag vasúti hiddal szemben, mely fölemészt bennünket mint a Pelikán a fiait Elveszítjük teljesen azt a kisiparunkat is, ami még lézengve meg van, tönkrelányúl az amúgyis konkurenciával züggő kereskedelmünk is, továbbá mezőgazdasá 1 , 3 tag mit várjunk egy mellettünk elfutó talán percre megálló nagy fontosságú vasúttól. Gabonánk a vasút által csak olcsóbbodni fog, de nem ám drágulni-kérdezheti valaki joggal : hát tulajdonképen mi kellene ? T A R C Z A. A népszámláló és Tántim Farsa isten teremtése is az Istennek egy leány. Kifürkészhetetlen a szíve Van benne annyi jóra való hajlandóság, mint a gunyhó lakójában. Szeretné átölelni az egész emberiséget, ha . . . dúsgazdag volna. De van a leányban aztán ezer incselkedő ördög is. Elnyeli a férfiakat mint a cethal Jónást. Szóval a férfiúból tud gyúrni angyalt és ördögöt egyaránt. No de én nem ilyen tűzről pattant leányzókról beszélek, hanem azokról, akikről a megkopaszodott és szürkült szamár koponyájú férfi nem megfeledkezett és örökös párjában hagyta az úgynevezett aggszüzeket. Minek is foglalkoztam az ilyen „várt leány várat nyertekről.“ Itt van az én Emma Tántim, aki nem szereti, ha »nagynéninek” mondom. Duzzog érte mint a darázs. Az aggleányok természete úgy is olyan egyforma mint a tyúktojta tojás. A többi jó nagykorú leányokról nem szólok, mert még nyilvánosan megtépáznák kopasz fejemet. Édes Tántim, megbocsásson, mondája én, hogy tollam hegyére szúrom az egyszer, mint Feri fiam a cserebora’, de hiszen tudja úgyis, hogy már ötven év óta mindig csintalan vagyok. Emlékszik ugye bár, hogy körülbelül harminc éve jó,t mint őeltem at reszkető karommal s mint borultam hón dobogó kebelére . . . Hja ! akkor meg nem volt polgári házasság, hanem közülük volt a nagy víz,a Duna, ez a régi elavult házassági törvény. No de nem volt baj, mert hát gombház . . . Mondja csak édes Tántim, ugyan miért haragszik már megint ? (A vén lányok mindig haragasznak, Furcsa természetök is van !) Kár volt kérdeznem, mert oda kívánt, ahol a gyehenna tüzét élesztik. Ej, ej, Tan’i ! Talán már kérője akadt ? Akad ám Rágó öcsém az istennyila a nyakad közé. Te gézen gúz, olyan vagy épen mint az, aki az előbb innen kirepült. Az a bolond, az a becstelen szájú, az a világ csúfja, az a rajzender, aki most házról házra jár, az a csavargó, naplopó, léhűtő, siklósi címeres járdataposó ! . . . És az ég tudná leírni, azt a sok titulust, amit hirtelenében világgá röpített aggsziszi haragja az én kedves Károly barátom után, aki Tántim utcájában, a Szerelemhegyi utcában írta össze a népeket . . . Szóval több titulust kapott barátom mint az a néptanító, aki vizitkártyájára nyomat, a titulusait és azt is hogy ott született, ahol Istvánffy Miklós híres történetírónk, kinek külömben születési helyét nem is tudjuk ma sem. Végre is megeredt bőven Tántim nyelve, akárcsak a volapük nyelv és közbe közbe elmondotta, hogy az a szószátyár mennyire szemtelen volt, igen is szemtelen — monda — mert az 1999. évi népszólalási törvény nem lehet oly erkölcstelen, hogy tisztességes és becsületes leánytól megkövetelje, hogy feleljen az ilyen kérdésekre Férjes vagyok-e , vagy özvegy. A gazember Hesseley Károly jól tudja, hogy férjem ' soha sem volt és hogy hol látott a bitang özvegy lányt . . Azután komiszkodva kérdi, mily nemű vagyok ! Hát latja, feleltem neki ! Ugyan, ugyan édes Tántim, hát Hesseley ,ur. honnan és mikor ! ’agy győződött meg Tanti férfi vagy nanem?,'ég-T?’, csak nem volt Éva kosztümben ! Hát igaz ,a, tüzel a Tanti, hogy merészli kérdezni, melyik év, hó és napon születtem ! Mi köze hozzá, mi ? Aztán meg azzal faggat a hájfejű, hogy melyik nyelvet vallom a magaménak ? Mégis mondtam neki, hogy az ő nyelve : disznónyelv, én meg beszélek legszívesebben a magam nyelvén. A pokolra való még azt is kérdezte, hogy törvényeden elvált vagyok-e , és mi a testi fogyatkozáson és milyen ez ? Ne ilyen becstelenséget elkövetni csak egy férfi képes, mert ezt se kívánhatja a törvény. Mi a fő és mellékfoglalkozási ágam ? Erre már feleltem, hogy ágról szakadt árva vagyok. Azt hitte az a paraszt nyelvű népszámláló, hogy vérem és mérgem lecsillapult igen lecsillapult, pedig hát úgy fel voltam fúvódva, mint a Vulkán kitörése ott. De bocsánatot kért — kezd, gondolom, sima nevű lenni, — és még vakmerőbb kérdéseket adott fel, hogy mi címen lakom saját házamban ti. cseléde, intézeti tag es Mit ? én cseléd , én miféle intézeti tag vagyok ! Hát az urat még nem ütötte meg a mennydörgős menykő ? ! . . . Mi ? . . . Minek néz engem ? Szemtelen kurafi maga, tudja-e ? ! . . . üzer bocsánat, Nagysad, még egy kérdésem volna. Ugyanis »ágyrajáró-e ?« No erre lecsapott a Tánti villáma és akkorác csattantott az ártatlan népszámláló képére és Karcsi barátomat assistensével a Haraszti rendőrrel együtt kidob" Hja baratom "adod lódoktorunk mindig •ii -hia : a kancao ». '»t ki kell allani. Te meg in.ii , ezekért Kapsz meg Hat Korona napi dijat is van...;sul . . . ,’Kiszti Hand“ „Emma Tánti !“ Regó