Sokféle, 1832 (1. évfolyam, 1-70. szám)
1832-05-29 / 9. szám
kiapadhatatlan források által gyámolítva, kedvelt lakóidra áradva, eredni szemléltetnek!!! K. F. Loudon ’s Gellert. A’ hét esztendős háború elmúltával Loudon Carlsbadba ment, hogy a’ sok véres hartz viszontagságai után kinyugodja magát. Itt esmerkedett meg e’ nagy hadvezérrel a’ szeretetre méltó Gellert, ki igy ír róla: „Első ’s legkedvesb ismerősöm Loudon General lett; különös characterű férjfiu; komoly, szerény, félig szomorú, tsaknem mint én; ki keveset beszélt, tsaknem mint én, de súlyosan, ’s igazán, soha semmit ön tetteiről, keveset a’ háborúról; ha más szóllott, ő a’ legnagyobb figyelemmel hallgatta, egész viseletében, ’e ruházkodásában kitűnő valt azon szép kellemes egyszerűség, ’s illendőség, melly beszédében uralkodott. Termetére nézve nem nagy, de szép növésű, sovány, de kevésbé, mint én, világos szürke, vagy is kékes szemei, mellyek mindenkor gondolatokba merülve látszanak, mélyen vannak fejébe rejtve. —Tsak lassan lett nyájas, ’s barátságos irántam , oka talán szomorú képem lehetett. „ ! “ így szóllott egyszer hozzám, midőn a’ fasorban találkoztunk, „ sokszor örömmel látogatnám meg Kegyedet, de félek, nem tudom szivesen lát-e’ Kegyed.“ — Máskor pedig igy kezdé beszédét: „Tsak mondja meg Professor Úr, hogy írhatott annyi könyvet, ’s pedig annyi édesdeden nyájast, annyi elmésen, ’s tréfásan mulattatót? Én meg nem foghatom, ha igy megnézem Professor urat.“ — „Ezt bizony megmondhatom , “ felelek, „de mondja meg Generál úr előbb, hogy lehetséges az, hogy General úr megnyerhette az ütközetet Kunnersdorfnál, ’s hogy bevehette egy éj alatt az erős Schweidnitzet ? Én meg