Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-01-15 / 5. szám
tökélletesítni óhajtó villám eszek meg fogja másítni, és használhatóbbá tenni az előttünk, vagy általunk fényre hozott találmányt; ele azért ezek sem vélhetik, hogy egész lészen a’ tökélletesedés a’ mellyre jutandnak. Ezer, ’s véghetetlen változásokon megy ezen múlandóságban minden által, minden élőknek tulajdon kényjére szorítva, ’s így soha semmi sem fogja meghatni az örökké egy karban való meg állapodást. Magunk, tulajdon véleményünkben sem lévén állandók , bár hányszoros legyen is az; mindenkor találunk önnön magunk benne hiányosságot, mellyhez még véghetetlen kipótolás kivántatnék. Hogy lehetne tehát valamennyi ember előtt állandó egynek gondolata ? ’S miként kötelezhetnénk le magunkat annak soha meg nem másítására ? Mi ugyanúgy véljük, hogy a mi állításaink igazak, és kellemeztetők. Úgy van tulajdon érzésünk úgy kívánja. De találkozik ollyan, kinek érzése egészszen ellenkezőt óhajt. — Ezeket jól tudván, mint hogy nem lehet semmit egyes akaratunk szerént erőszakkal fordítani; tehát tsak minden résztulajdon véleményeit szülje és terjeszsze az egésznek elejbe, mellyet ez kiválogatván a használhatóbbakat, és jobbakat közönségessé fogja tenni. így születik majd időnk, ’s kényünk szerént is egy kellemeztető uj történet, mellyet jövendőink ismét tulajdon kényeikhez fognak simítani. Hogy édes anyanyelvünk néhány évek lefolyta alatt igen sokat gyarapodott, és tsínosodott, senki sem tagadhatja, és ezt egyedül szorgalmatos Szerzőinknek köszönhetjük, kik először is a’ szív érzeménnyeit érdeklő szavakat, és gondolatokat iparkodtak nyájasan ki fejezni, ’s ajakunkra édesíteni, ’s ez után feltalálván a’ Vitézi Szívnek bátrabb, és élesebb kifejezéseit, annak forrásaiból merítették a’ kellemetes férjfiúi hangot, ’s igy mindent tárgyazó szavaink kívánt elegen-