Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-09-17 / 75. szám
Nagy Constantin. A’ gyógyíthatatlan sebet el kell vágni. Constans. A’ mint nevekedik a’ kevélység, kissebedik a’ szerentse. Gratianus. Nem minő sokáig, hanem minő jól. Első Leo. Kegyelem a’ király oltalma. Phocas. Könnyebb megtalálni a’ szerentsét, mint azt megtartani. Heraclius. Az Istentől jön a’ győzedelem. Második Justinian. Soknak igen sok vagyon, senkinek sínts elég. Philippicus Bardanes. A’ szerentse hamar viszsza veszi a’ mit adott. Harmadik Leo. Az alattomos ellenségek a’ legveszedelmesebbek. Constantinus Porphyrogenitus. Átkozott dolog aszszonynak parantsolni. Geographiai tudositás a‘ temetőről. A’ temető békességes tsendes kis ország. Az éjfél égallyában fekszik egyik oldalról határos estével, keletfelé pedig egy esméretlen, de mint mondják igen szép boldog országgal. A’ lakosok száma igen nagy és még mindég nagyobbodik, mert a’ ki egyszer polgárjává lesi ezen országnak, azt többé el nem hagyja. A’ földje hideg é s hamvas számos kis dombokból áll, de imitt amott nyílik egy kis völgyetske, melly elég nagy hogy a’ megelégedett lakost keskeny házával együtt elfogja. Harmat ’s fájdalom könnyei öntözgetik; a’ levegője hideg ’s némellykor fagyos szelek borzasztják, mellyek sóhajtásoknak neveztetnek ; leg inkább terem itt sárguló fű között a’ Nefelejts. A’ lakosok különös emberek; mindnyájan némák, kiki megelégszik kis házá