Somogyi Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-17 / 269. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Csokonai Vitéz Mihály születésének 180. évfordulója 180 évvel ezelőtt 1773 'november 'keserves tapasztalatokkal került 17-én született Debrecenben a fel-szembe. „Templomkerülő, istent avilágosodás korának nagy magyar !gadó“ — vádolták, mert diáktárkölltője, Csokonai Vitéz Mihály. Alsaival a debreceni nagyerdőben tanép érdekét, haladását szolgáló sáikozott templomjárás helyett és ott, verseket olvastak, természettudományos kérdésekről vitatkoztak- Tekintélyrombolónak és erkölcstelennek bélyegezték meg, mert nem tette magáévá a feudális kor rothedt erkölcseit és szomjas, fogékony szelleme feszegette azt a börtönt, amelyben maradi professzorok légmentesem szerették volna elzárni a fiatalságot az új felfogások elől. A kollégium kapuja becsuikódott előtte és ez jelképes volt egész életére. A költő előtt, aki a haladás szolgálatában állt, aki a fejlődés utáni vágyát, a magyar elmaradottság miatt érzett fájdalmat fejezte ki, bezárult minden. Debreceniből Sárospatakra ment jogot tanulni, de néhány hónapos bepillantás abba a jogi csűrés-csavarásba, mely mindig megtalálta a megfelelő cikkelyt ahhoz, hogy a népet kisemmizze és a hatalommal szembenállóikat elnémítsa, elég volt ahhoz, hogy itt is kiteljék az ideje. A felvilágosodás harcosa nem vállalhatta a kiválóságok, előjogok védelmét. Visszatér az irodalomhoz. Nyakába veszi az országot, hogy könyve kiadásaihoz pénzt kerítsen. Begyalogolja rossz tüdejével a fél országot, pártfogóit, mecénást keres, gondolathóhér cenzorokkal viaskodik. Pozsonyban már belefárad a harcba, megalkuszik önmagával, megpróbál alkalmazkodni a kor szelleméhez, hogy gondolatait nyomtatásban lássa, s megindítja hetilapját, a „Diétás Magyar Múzsá“-t. Az alkalmazkodó versek közé csempészi igazi írásait. Vállakozása kudarccal végződik. Keserű csalódással megy Komáromba, ahol szintén nem tája négyéves korában meghalt. Főj ál mecénást, de találkozik Vajda !ó szegénység légkörében nőtt, fel, Júliával s ennek köszönheti a n ®*tt vidám, gondtalan gyermekkar gyár költészet a Liuliai-dalokat. Álteljesen elsikkadt életéből. Már ajtóst hajszol, tanári foglalkozást debreceni kollégiumiban, ahol jó- nya'lal Csurgón. A gazdag gabonamódú idiáktársamnalk lenézésével tajkereskedő apa azonban nem egy elátkozott, vaskalapos, maradi gonj2“ beje "anyának a szegény kök dol-kodású, engedelmeskedő és valós házasságaiba, s az őszirodalomban ragyogó fejezetet jelent munkássága, melynek különösen első szakaszában, a Martinovics-mozgalom felszámolásáig terjedő időben, bátran leplezte le a rendi társadalom, a kiváltságosok 2üllöttségét, szenvedélyesen ostorozta a nép kizsákmányolóit, megmutatta az iga alatt nyögök keserves szenvedéseit. Haladást szolgáló eredeti mondanivalóit, a legtökéletesebb és legsokoldalúbb történeti jelentőségét legnagyobbjaink, Petőfi, Arany, Ady, József Attila is hangsúlyozták. Ady „A magyar pimodán“-ban ezt írja: „Legrosionabbnak az összes volt és lehető magyar költők közül Csokonai Vitéz Mihályt érzem magamhoz .. . Unokájának érzem és tudom magam“. A felvilágosodás harcosának hangja legtisztábban, legbátrabban a debreceni évek alatt írt költeményekben csendül meg. Bírál, ostoroz mindent, ami megérett a változásra: az ingyen élő heréket lakájaikat, a haladástól irtózó, műés véletlen magyar nemeseket, a Parasztnyomorító törvényeket, a közigazgatás és „igazságszolgáltatás“ embertelenségét, a nagybirtok és születés előjogán felépült magyar feudális társadalmat, az önző, kapzsi polgárt, a pénzsóvár cívist. Ez a költő, akit a polgári irodalomtörténetírál s a rokokó kor kecses bájait megszólaltató, pillangóként csapongó, játékos lélekké, majd önmagával mégha sonkát szellemmé, költészetét életen kívüli, elzárt ligetté hamisította — a magyar valóság sebeit és bűneit kérte számon ebben az időben. Nem is lehetett ez máskép. Apsem gondolkodó diákokat kívánó tanárok reakciós felfogásával ütközött össze: kínzó problémákkal, egy gazdag kereskedőhöz. tálykorlátok merevsége egy álommal ismét szegényebbé teszi Csokonait. Vajda Júlia feleségül megy Huszonöt éves Csokonai, amikor a komáromi nagy csalódás után összeomlott vágyakkal megy tovább. A csurgói tanárkodás „utód koldulás“ útjára, hogy vécs gyi, amikor Csurgón megbízatása lejár, ismét kezébe vegye a vándorbotot és haragyalogol Debrecenbe,hogy irodalomnak szentelje életét. Itt küzd a szegénységgel, lázongó lélekkel javítgatja összegyűjtött írásait, már nem is remélve, hogy a nyomtatásban lássa viszont. Egyre fogyatkozó tüdejével már csak a jövő számára dolgozik. A jövőről álmodik.Barangolása során még jobban megismerkedett a néppel, még mélyebben összeforrott sorsa velük, a kisemmizettekkel, akiket ugyanúgy kifosztottak, megalázták, mint őt. Ugyanaz társadalom fosztotta ki a szegény a népet, amelyik tőle elvette Lillát, az írásai nyilvánosságát, amelyik becsukta el att a kollégium kapuját, elzárta előle az élet lehetőségét, mély szellemi vesztegzár alá helyezte műveit. De így sem gondolt rá, hogy az írást abbahagyja. „Ha írok is, amint hogy én már anélkül nem tarthatom fenn létemet, írok a boldogabb maradékoknak, írok a XX. vagy XXI. századnak“. Csokonai nem is hagyja el többet Debrecent. A költővel, aki Tempefőiben megmutatta a rendi Magyarország züllöttségeit, kulturális elmaradottságát, aki a Dorottyában első igazi komikus eposzunkat adta, a „Cultura“ című vígjátékában a típusallkotás felejthetetlen példáit állította elénk, akinek költészetében a legvaskosabb népiesség kapott költői szárnyalást: harminckét éves korában végzett a tüdőbaj, írásait elszárta a nyilvánosságtól korának uralkodó osztálya, költészetét igyekezett meghamisítani a burzsoá irodalomtudomány. Napjainkban azonban tisztán látjuk jelentőségét, szocializmust építő népünk szeretettel hajol művei felé. S örök útravalóul viszi magával, amint halad a boldog kor felé melynek eljövetelében rendíthetetlenül ihitt Csokonai, amikor írta: „Én ugyan lelketlen ,por leszek de jöttödre vígan zengemmár akkor énekemet“ December 31-ig lehet jelentkezni az 1954. évi aspiranturára A tudományos kutatómunka előtt álló feladatok maradéktalan végrehajtásának elősegítése érdekében a tudományos minősítő bizottság a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. évi 44. sz. törvényerejű rendelete alapján pályázatot hirdet az 1954. évi aspiránsfelvételekre. Az aspiránsképzés célja valamely tudományág területén kitűnően felkészült, a szűkebb szakterületen kiterjedt és elmélyült ismerettel rendelkező — s a kutatás módszertanában járatos, önálló tudományos kutatómunkára marxista-leninista világnézetű képes, dősjelöltek szervezett képzése.InAspirantúrára jelentkezhet az, aki a tudományos kutatómunka iránt kedvet és tehetséges éret, abban az esetben, ha egyetemet vagy főiskolát végzett, vagy egyetemi tanulmányait az 1954—55-ös tanévben befejezi. Kivételes esetben egyetemi vagy főiskolai végzettség nélkül is lehet jelentkezni aspirantúrára, amennyiben a pályázó az egyetemi vagy főiskolai végzettségnek megfelelő szakmai tudással rendelkezik. A tudományos minősítő bizottság 1954. évi aspiránsfelvételekkel kapcsolatban pályázati hirdetményt tett közzé, amely az összes egyetemeken, főiskolákon és nagyobb üzemekben megtalálható. A pályázati felhívás részletesen tartalmazza a pályázattal kapcsolatos kérdéseket és felsorolja a tudományterületeket, amelyekre pályázni lehet. A pályázati kérelmeket 1953 december 31-ig kell a tudományos minősítő bizottsághoz beküldeni. A NÉPMŰVELÉSI MINISZTÉRIUM MÚZEUMI FŐOSZTÁLYÁNAK FELHÍVÁSA A népművelési minnisztérium, vas-és fémhulladék gyűjtésével kapcsolatban felhívja az üzemeik, vállalatok, intézmények és a mKlgyközönség figyelmét, fordítsanak különös gondot olyan anyagokra, amelyek a műszaki tudományok és az iijpati fejlődések szempontjaiból a létesítendő műszaki múzeum számára értéket jelentnek. Ilyen anyagokról (régebbi gépeik,grépiailklartresizek, szerkezetek, műszereik, egyéb eszközeik, stb.)biadlékosaik beszédigátlttatás előtt értesítsék a népműviellésii mag-mnisztérium múzeumi főosztályát (VIII. Puskin 4. 14—lő. telafon1 141—080 99 mellék propaganda csoport) Ez a felhívás vonatkozik a mán.' esetleg begyűjtött anyagira. ás, eziért a múzeumi főosztály kéri a MÉH telepvezetőket , l filgyelmesien nézzék át a hulladékanyagot, s amennyiben a műszaki, múzeum szlalmérai érteiket jelentő anyagra akadnak, értesítsék a múzeumi főosztályt. MI TÖRTÉNT TRIESZTBEN? A „Mi van a 'nagymillágban’1 sorozat novemberben megjelenő 25. füzete a triesztii kérdéssel foglalkozik. Árkus István írásaiból világos képet ikiapunk ai triesztii kérdés létrejöttének előzményeiről, s arról, milyen aljas szerepet visznek az ameirikai imiperiaiMisitiííka kérdések mérgiesítésében". A trieszti ügy egyike azoknak a problémáknak, amelyek tárgyaláskklal, a nemzetközi egyezmények betartásával könnyen megöli,dhatók. Az ami-iikai,a.nigio ámpeiiiíaOjiisták azonban nem a. pnoibliámák magoldálsára, hanem elméregye&íifíéöéne törekednek, hogy növeljék a nemzetiközi feszültséget s előkészítsék a III. világháború kirobbantitását. Árkus István írása megvilágítja, mennyiben Veszély kihületi a trieszti kérdés megoldatlansága az emberiség békéjét, mi a ínyítja a trieszti kérdés megcsisáinak, s mi a békemozgalom feladata a kérdés békés rendezéséneik elősegítésében. Az Országos Biokiotanácts legújabb kiülpolilitikai kiadványai újabb segítséget nyújtanak a béke magyarorszsági híveinek, hogy helyesen tájékozódjanak a legfontosabb nemzetközi,, külpolitikaii eseményekben. APRÓHIRDETÉSEK Vizsgázott gőzgépkezelőket, egyéb gépkezelőket és traktor vezetőket, valamint segédmunkásokat somogymegyei munkára azonnali belépéssel felvesz a 3. sz. Mélyépítő Vállalat Kaposvár, Május 1-utca 57. Eladó kettő darab márkás szép kluMotel asztal’íkával, nagy kép. Kanizsai-utca 3. Irodába is alkalmas Schöberl ágy és asztalka! eladó. Bajcsi Zs.-u. 46. Keresek bérbe zongorát vagy pianinót. Ajánlatot Kanizsai-u. 18 alá kérek Farkas Pál névre. Vennék negyvenes bilgerli csizmát. Eladó buktatás üstház, 100 SAGNS-motor. Horváth Streith-u. 13. Használt íróasztalokat veszünk. Fűszért Központ Kaposvár, Ady Endre-u. 8. SOMOGYI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Zsurakovszki Mihály Felelős kiadó: Tóth István. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor-u. 7. Telefon: 901, 463, 168. Kiadóhivatal: Kaposvár, Május 1 utca 12. Telefon: 999. Somogymegyei Nyomdaipari Vállalat Kaposvár, Latinka Sándor u. 6. Telefon: 828 Nyomdáért felel: Hidas János. Kedd, 1953 november 17. 9 SPORT Nagy küzdelem után — döntetlen SVÉDORSZÁG—MAGYARORSZÁG 2:2 (0:0) A magyar csapat nem tudta kihasználni első félidőben nyomasztó fölényét Gyönyörű Népstadionunkban vasárnap volt az első nemzetek közötti válogatott labdarúgómérkőzés. A 19. magyar—svéd mérkőzésre ismét megteltek a lelátók. Nyolcvanezer néző előtt, rövid, ünnepség után kezdődött még a iái mérkőzés az osztrák Steiner játékvezető isipjelére. A csapatok így állllak fel: Magyarország: Grosics, Buzánszki, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Svédország: K. Svensson, Samuelsson, Gusttafsson, Bergmark, S. O. Svensson, Lindh, Harmrin, K. A. Jakobsson, J. Eriksson, Kallgren, F. Jakobsson. Hidegkúti indította el a labdát szélről hátban. Az első támadásukat a magyar csapat vezette, amelyeket a svéd védelem nehezen tudott elhárítani, majd Hidegkut távoli lövése elkerülte a kaput. Percekig pattogott a labda a svédek térfelén. Bozsik 20 méteres lövése a kapu fölé szállt, majd ,szép adogatás után Puskás kitörése akadt el a jól tömörülő svéd védelmen. Elég gyors iramú, érdekes volt a játék. A 10. percben Hidegkuti előtt nyílt alkalom góllövésre, már egyedül állt a kapuval szemben, hét méterről lőni készült, amikor a fürge svéd kapus, merész vetődéssel mentett. A svédlek eddig csak szórványosan támadtak, de amikor aztán lélegzethez jutottak, azonnal komoly veszélyt teremtettek a magyar kapu elöt. A 15. percben a két Jakobson vezetett formás támadást, amelynek végén Eriksson kitűnő helyzetben a kapu mellé gurította a labdát. Ezután a magyar együttes az eddiginél is nagyobb, néha nyomasztó fölényte került. A svéd csapat teljesen beszorult, ‘csak védekezett, de ezt jól csinálta. Hátvédei egyeszerűem, tisztán, gyorsan rombolták szét a magyar támadásokat. Igaz, hogy dolgukat megkönnyítették a magyar csatárok, akik sokszor felesleges adogatással, körülményesen szőtték támadásaikat. Főleg Kocsis volt erőtlen. A svéd kapu ostroma közben a 22. percben Puskás, egy perccel később pedig Bozsik erős lövése pattant vissza a kapufán. A szerencse is elpártolt a magyar csapattól, sorra maradtak ki a gólt ígérő helyzetek, emellett Svensson az „egykapus“ játékban kitűnően védett. Néhány perced a félidő1 befejezése előtt ismét biliden támadást indítottak a svédek, firosics tétovázott a kifutásnál, a svéd jobbösszekötő előbb érte el a labdát, az üres kapura fejelt és Buzánszky esőik az utolsó pillanatban tudott nem leni. A féidő végéig nem esett gól. A szünetben a magyar csapat cserét határozott el: a bokáját faláhvló Kocsis helyére Hidegkuti került, a középcsatár pedig Palotás tett. A második félidőben — az addig ,szelíden játszó, inkább csak szerényen védekező svéd csaiat már az első pillanatttól kezdve meglepte a magyar csapatot és a közönséget friss, gyors kezdeményező játékával. A svéd válogatott — mint kitűnt — az erős széllel szemben az első félidőben csak védekezésre rendezkedett be, most azonban a sdefct „megnyergelve“ igyekezett mind gyakrabban támadni.* A taktika sikerrel járt. A játék kiegyenlítetté vált, már nemcsak a magyar csapat támadott, hanem igen sokszor komoly gondot okoztak a magyan védőjátékosoknak a svéd csatárok gyors, néhány húzás ta is megoldott, de mindig veszélyes akciói. Az egyik támadás végén a 7. percbem Namrin beadásánál a teljes magyar védelem már „sakk-malit* voflfc, két svéd játékos állt szemben —az üres kapuval. Eriksson négy mié* térről küldött fejese azonban a kapufáról visszapattant, s Källgren lövését Buzánszky a gólvonalról vágta vissza. Még ugyanebben a percben nagy esélyhez jutott a magyar csapat. Samuelsson svéd jobbhátvéd a tizenhatoson Ibnül kézzel érintette a labdát, de a 11-HiSt Puskás a kapus mellé lőtte. Válogatottunk ismét elszalasztotta a kedvező alkalmat. Ez felvillanyozta e svédeket, a magyar játékosok pedig idegesen játszottak tovább. A 15. percben Kálrigrerz kapta a labdát, mintegy 20 méterre a kaputól. Buzánszky és Lóránt — bár mindketten a közelben voltak késlekedtek a beavatkozással. Az összekötő hirtelen a kapu felé fordult, a jól eltaláütt labda a szél szárnyán védhettetlenül vágódott kapu sarkába. (1:0). A közönség nagy tapssal* jutalmazta a svéd játékosok kitűnő teljesítményét. A gól után a magyar csapat erősített, s a 22. percben két szabadrúgás szöglet, jelezte a magyar labdarúgók rendühletesebb játékát. Végre a 28. percben megzünetelt a kiegyenlítő gól. Hidegkúti igen ügyesen magára vonta a védőket, majd a teljesen tiszán álló Palotásnak adta a labdát, aki hat méterről erős 215 véssel gólt lőtt. (1:1). A gól szárnyakat adott a magyar csapatt, naiv, hangot a közönségnek. A 33. percben Czibor váratlan lövéssel megszerezte a vezetést, is a magyar válogattatnak. (1:2). Mármár úgy látszott, hogy a magyar csapat „zsebében“ van ja győzelem. De nem így történt: a svéd csatar*sor még egyszer kihasználta a magyar védelem ingadozását. A 42. percben Grosicsi a kapu elé íveln a labdát elvétette, azt kiperdült a kezéből és a fedezetlenült hagyott, szemfüles Slamrin az üres kapuba fejelte. (2:2.) Ez az eredmény már nem változott. A mérkőzés váratlan eredményt hozott, hiszen a magyar válogatott az utóbbi mérkőzéseken mindig biztosan győzött a svéd csapat ellen. Ezúttal azonban játékosaink elmaradtak szokott formájuktól a lelkesedésmellett nem csillogtatták azokat az erényeket, amelyek a magyar labdarúgást a világ legjobbjai közé emelték: a gyorsaságot, leleményességet, átütőerőt, biztonságos védelmet.. Az első félidőben valósággal kllasszisfölénymutat lkozott a két csapat között a csapat értékes fölényét azonban a magyargólok jelentették volna. Rossz fényt vet a magyar csatársorra, hogy nagy fölényét ekkor egy gól erejéig nem tudta kihasználni. Támadásai később is gyakran túlságosan bonyolultak, lassúak voltak, kevés helyváltoztatást labdafutiatást llátunk, és a gyors svéd védők, mindig idejében összetömörültek a kapu előtt. A magyar csapatban csupa nn Bozsik és Buzánszky játszott jól. Hidegkuti ugyan kitűnően kezdett, de aztán ő is elmerült a pepecselgetésben, s csak a második félidőben volt néhány újabb jó akciója. Puskás ezúttal színre affig jelentett veszélyt a kapura — igaz, hogy erősen vigyáztak rá. A többiek általában közepes teljesítményt nyújtottak. A svéd együttes a vártnál kedvezőbb benyomást keltett. Játékosai az első félidőben, a védekezésben tűntek ki, a másodikban, már többet és veszélyesebben támadtak. Bebizonyították hogy a labdarúgómérkőzésestí nagyon sok függ a jós taktikáitól. Azi »első félidőben, szélel szemben a svéd taktika ez volt: lehetőleg gólt nem kapni és gyors előretörésekkel megzavarni az ellenfelet. A szünet után a taktika megváltozott ,a szél segítségével már sokszor osromoltak is. A közvetíténi védelemben és a mindössze 19 éves- Ilamrinbani kitűnő játékosokat ismert meg a budapesti közönség. A sportszerű, baráti keretek között lefolyt mérkőzést Steiner osztrák játékvezető kitűnően irányította. A vasárnapi mérkőzés ,sok tanulsággal, szolgált a november 25-i, londoni magyar— angol találkozó előtt. A magyar válogatottnak a Wembley-stadionban sokkal gyorsabban, erőteljesebben, határozottabban, kevesbbé körülményesen kell játszania, ha meg akarja őrizni hároméves veretlenségét. Nyilatkozat a mérkőzésről Mándi Gyula állami edző: „A svéd labdarúgó válogatott vonalanuS igen kemény ellenítésnek bizonyult. A magyar csapat az első félidőben jelentős fölényben volt, csatár sorunk azonban nem volt képest megbirkózni az igen jól védekező svédekkel. A szünet után kiegyensúlyozottabbá tett a játék, a svédek többször támadásba lendültek. A magyar csapat ekkor halványabban játszott. Végeredményben nagy küzdelem után döntetlen eredménnyel kellett megelégednünk. A 2:2 azonban egyáltalán nem lehangoló a november 25-i angol— magyar mérkőzés előtt. Csapatunk játékában kétségtelenül voltak hibák, a csatársor kissé körülményesen játszott, nem tudta megtalálni a tömörülő svéd védelem elleni leghelyesebb taktikát. Mindenekelőtt ezen a hibán kell javítanunk. Változatlanul bizalommal vagyunk a csapat valamennyi tagja iránt, reméljük, hogy november 25-én sokkal jobban megy majd a játék.“ Bozsik József: ,,Nagyon jól akartunk játszani, de időnként megleletősen széteső volt csapatunk játéka. Rengeteg jó helyzetünk alapján gólokkal nyerhettünk volna. A svédek nagyszerűen küzdöttek, az eredmény igazságos.“ Rudolf Kock, svéd szövetségi kapitány „Nagyon örülünk a 2:2-es ereménynek, amely csapatunk egyik legnagyobb sikere a legutóbbi években. Játékosaink jól játszották avédekező taktikát, sikerült a renkívül veszélyes magyar csatársort megakadályoznunk több gól elérésében. Együttesünkből különösen Gustafsson emelkedett ki, aki fáradhatatnul és jól küzdött. A magyar válogatott gyengébben játszott mint legutóbb Stocholmban, de időnként igyi is megmutatta, hogy» rendkívüli tudású együttes. Különösen a két fedezet játszott jól. Ki kell emelnem a magyar közönség tárgyilagosságát, hozzáértését.“ J. Eiilesson, a svéd válogatott középcsatára: „Taktikailag arra készültünk, hogy erőteljes védekezéssel csak kisgólamyú vereséget szenvedjünk az olilmpiai bajnok magyar csapattól. Az első félidő után azonban úgy láttuk, hogy gyakori támadásokkal érméi jobb eredményt is elérhetünk az ezúttal gyengébbem játszó magyar* válogatott ellen- Teljes mértékben elégedettek vagyunk a döntcettennel.*’ John Gamikin, a „New Chronicle“ című angol lap Budapestre küldött tudósítója: „Először láttam a magyar labdarúgó válogatottat, s annak ellenére, hogy a csapat játéka elmaradt a várakozástól, látszott, hogy komoly, nagy erőt képviselő együttes. A magyar csapat csatárai nem játszottak eléggé célratörően. A svéd csapat védelme egészen rendkívüli teljesítményt nyújtott, s a második félidőbem csatársora veszélyes támadásokat szetett. A magyar válogatottból Bozsik tetszett a legjobban, aki egyike a legjobb játékosoknak, akiket valaha láttam. Érdeklődéssel nézek a november 25-i angol—magyar találkozóré, amely szerintem az évszázad legnagyobb mérkőzése lesz. Meg kell azonban álllapítanom, hogy a magyar válogatottnak Londonban jobban kell majd játszania, sikert akar elérni az angol csapat ellen.“ ha (Megjelent a „Szabad Nép“ november 16-i számában.)