Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-17 / 217. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ! ” * Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LApJa XIV. évfolyam, 217. szám.Ara 50 FILLÉR Kedd, 1957. szeptember 17. A VASÁRNAP SPORTJA BEFEJEZŐDÖTT A NYUGATNÉMET VÁLASZTÁS A SZÍRIAI KÜLÜGYMINISZTER A TÖRÖK CSAPATÖSSZEVONÁSOKRÓL MEGSZOKÁSBÓL? Befejeződött a nyugatnémet választás Hamburg (MTI). Nyugat-Németországban vasárnap délután hat órakor lezárták a szavazóhelyiségeket és a választásvezetők azonnal megkezdték a szavazatok számlálását — jelenti a DPA. A parlamentben egyébként tíz képviselővel több lesz, mint az előzőben volt, e képviselők a Saar-vidék küldöttei, amely most először vesz részt szövetségi gyűlési választásokon. A 494 képviselőhöz 22 berlini járul. A Szövetségi Köztársaságban dühöngő náthamegbetegedések éreztették hatásukat a választás menetére. A Bundeswehr választásra jogosult katonáinak 90 százaléka szavazott le — jelenti a DPA. Freiburgban tiltakozott az FDP a CDU választási terrorja ellen. Az FDP arról panaszkodott, hogy a CDU a választójogosultak egyik névsorán megjelölte a választáson résztvetteket, hogy azután a nemszavazókat szavazataik leadására rábeszélje. A freiburgi választókerület választásvezetője e panaszt azzal az indokolással utasította vissza, hogy »nem lehet kifogásolni, ha a pártok munkatársaik útján nagyobb szavazatszám elérésére törekednek.« A nyugatberlini képviselőház vasárnap délután tartott rendkívüli ülésén hivatalosan megválasztotta azt a 22 képviselőt, aki a berlini tartományt a III. német szövetségi gyűlésben képviselni fogja. A képviselők mandátum szerinti megoszlása a következő: SDP 12, CDU 7, FDP 2, FDV (Szabad Demokrata Néppárt) 1 mandátum. A berlini képviselőknek a szövetségi gyűlésben nincs szavazati joguk. Berlin (MTI): A nyugatnémetországi választásokról a magyar sajtó nem tudósíthat közvetlenül a helyszínről. Az ok: a bonni belügyminisztérium állandó huzavonával megakadályozta Haynal Kornélt, az MTI berlini tudósítóját abban, hogy beutazhasson a nyugat-németországi választásokra. Hamburg (DPA): Nyugat-Németországban a vasárnapi választásokon 35 177 624 választó jogosult közül 31 055 412 szavazott, vagyis a jogosultak 88 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 29 884 110. Az érvényteleneké 1 170 964. (Folytatás a második oldalon.) Négy napig Kaposvárott a Hungária Nagy Cirkusz Szeptember 21-től négy napon keresztül Kaposvárott, a Vásártéren mutatja be Nyugat-Németországbam, Franciaországban és Belgiumban nagy sikert aratott műsorát a Hungária Nagy Cirkusz. A cirkuszi művészek nagy érdeklődésre számottartó programot állítottak össze megyénk székhelye lakóinak. Műsorukban fellép a 7 Dovejka, a Moszkvai Nagy Cirkusz ugró-akrobata csoportja, valamint a 7 Hermanos, nyugatnémet lovas-akrobaták. A külföldi vendégművészek sorába tartozik még a 2 Botev, a Bolgár Népköztársaság kiváló artistái is. A magyarok közül a 2 Alfa nyújtótornász humoros műsorral lép porondra. A 2 Deák excentrikusok a cirkusz kupolájában csillogtatják majd tudásukat. Horváth Mihály idomár négy szibériai barnamedvével és egy sereg más állattal mutatkozik be. Ezekkel állatrevűt rendez a porondon, majmai pedig légtornászként is szerepelnek. A cirkusz műsorának vidámságát a társulat négy bohóca adja meg, nevetésre serkentve a közönség arcizmait. A lelkesedés tüze olthatatlan •Az utóbbi hónapokban megyénk területén a tűzesetek száma az elmúlt évekhez viszonyítva emelkedett. Ez a körülmény parancsolóan követeli meg tőlünk az éberséget, a jobb felkészülést a felvilágosító munkát a lakosság körében, a gondatlanság, gyermekjáték és egyéb okokból keletkezhető tűzesetek előfordulásának megelőzésére. Messzehangzóan csengtek vasárnap, reggel a kaposvári Dózsa sporttelepen Várszeghy Gyula tűzoltó alezredes szavai. A salakos futópályán a lelátóval szemben, harminc tűzoltócsapat sorakozott, várva a vezényszóra, arra a pillanatra, amikor megmutathatják, milyen gyorsan szerelik tűzoltásra kész állapotban a futballpálya közepén felállított kocsi-fecskendőt, vagy a 800-as kismotor-fecskendőket.400-as: Az itt lévő önkéntes községi tűzoltócsapatok — a nemrég lezajlott járási versenyek győztesei — a nagy nyári mezőgazdasági munkák idején komoly feladatot láttak el. Vigyáztak dolgozótársaik jövő évi kenyerére, őrködtek, nehogy a tízó tűz martaléka legyen a puszszép termés, önként vállalták ezt a munkát a héthelyiek, lábodiak, csurgóiak, felsőmocsoládiak, mindazok, akik az elmúlt idők során olyan jól megtanulták a tűzoltószerek kezelését, hogy most eljutottak a megyei versenyre, s azok is, akik ezi alkalommal még otthon maradtak. A Javascorban lévő férfiak, rövid , nadrágos fiúk, gyorsmozgású, fiatal lányok váltották egymást a felszereléseknél. Közelükben ott álltak, s figyelték minden mozdulatukat a bíráló bizottság tagjai... A kocsifecskendő mögött felsorakozik a soron következő hat ember, elhangzik a parancsnok vezényszava , s egy kattanásra megindulnak a stopper órák. A vigyázóban álló tűzoltók szétrebbennek. Egy részük gyors mozdulatokkal szereli a szívó oldal vaskos csöveit, a többiek pedig messzire futnak a nyomótömlőkkel. Néhány másodperc a biztosító kötél felerősítése, az összekötő csavarok meghúzása, s máris felhangzik a jelentés: »Kész!« A bíráló bizottság tagjai alaposan megnézik munkát. Hibát keresnek. Ha találanak, a versenyzők egy kicsit elkedvetlenednek. Ez rossz pontot jelent. A fonyódi járás önkéntes tűzoltóinak versenyében első helyezést elért balatonberényiek gyakorlatuk végeztével szomorúan mennek vissza helyükre. — Az idő ugyanannyi volt, mint ! Nem kell hozzá különös tehetség, otthon. 45 másodperc — mondja egyikük, de akkor nem volt hibapont. Most a kútikötél rossz megkötése miatt hármat kaptunk. — Csak minket bíráltak ilyen szigorúan — mondja nekikeseredve a másik. De aztán rövidesen megnyugszanak. Az utánuk következő somogyi aracsiak 55 másodperc alatt szereli hogy meg lehessen állapítani, miért tartózkodnak itt az erdőben. Paul Hanemann öltözete, a zöld vadászruha árulkodik. — Valóban, vadászni jöttek a német vendégek, ad igazat Vágvölgyi József vadászati felügyelő, aki időközben vállalta a beszélgetés fordítását, a tolmács szerepét. — Mégpedig már nem is elsőték fel a fecskendőt, s még így hat hibapontot kaptak. Felsőmocsolád csapata következik. Ezeknek a tűzoltóknak aztán gyorsan mozog a kezük is, lábuk is. 43 másodperc alatt végeztek, s méghozzá hiba nélkül. Mégsem elégedettek. — Tegnap este otthon 34 másodperc alatt sikerült a gyakorlat —. méltatlankodik levonulás közben egy szőke tűzoltó. Igenám, az otthon volt. Megszokott környezetben, s géppel, közönség nélkül. Ebben az eredményben nincs benne a versenyzéssel járó izgalom, csekély kis kapkodási láz. Gyorsan, zökkenőmentesen peregtek a gyakorlatok. Rövid nadrágban, fehér ingben, tűzoltósapkában, szép rendre hajtották végre feladatukat a csurgói és igali lányok biztatása közben a balatonszabadi úttörő fiúk. Néhány perccel ezután a csurgói lányokra került a sor. Drimmel bácsi, az idős kárpitos mester, parancsnokhelyettes szavaira csak úgy röppentek a sötétkék szoknyák, s máris felhangzottak a nyomó oldalt összeszerelő lányok kérése: »Vizet!« A Textilművek sötétkék overállba is svejci sapkába öltözött férfi csapata is felkészült már. Ők — sajnos versenytárs nélkül — azt mutatták be, milyen gyorsan tudják összeszerelni a legnagyobb, percenként nyolcszáz liter vizet adó kismotor-fecskendőt. Minden mozdulatuk pontos, összeszokott. Látszik, hogy gyakorolták. Várszegi Gyula alezredes előtt ismét felsorakoztak a csapatok. Jutalomosztás következett. Tűzoltóruhák, avarállók, ingek, rádiók, töltőtollak, vizes-, süteményes-, kompótos készletek. Ezeket kapták a boldog nyertesek, a felsőmocsoládiak, akik a kocsifecskendő szerelésben elsők lettek, az utánuk következő balatonnagyberényiek, az igali lányok, s a balatonszabadi úttörő fiúk. Ha a megyei verseny után melyik kívülálló nézőtől azt ralakérdezzük, melyik az a tűz, amit nem lehet eloltani, nem biztos, hogy tudott volna válaszolni. Pedig a felelet egyszerű. Ez a tűz a lelkesedés tüze, amely minden önkéntes tűzoltót szemmel láthatóan át meg átjárt ezen a versenyen, s ezt az önként vállalt hivatásszeretetet nem tudja senki eloltani. NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Balatonlellén rendezték meg Dunántúl népművészeti alkotásainak kiállítását a Balatoni Hetek alkalmával. Fényképezőgépünk lencséje a kiállítás két részletét örökítette meg. Felső kép: Sarokrészlet népművészeti cserépkályhával, ralifutóval és hímzett térítőkkel, melyek gyönyörűen mutatnak a fonott garnitúrán. Alsó kép: Népművészeti faragások, szoborcsoport és különböző dísztárgyak az üvegfalú vitrinben. MÉLY CSEND honol a ropolyi erdőben. A hatalmas fáknak még a levele sem rezzen. Mind sütkérezik a délutáni nap sugaraiban. Nagy utat kell megtenni ahhoz,hogy egy embert találhassunk ebben a dombos, zöldlombú tündérkertben. Még a fiatal lányok, akik a csemeték között dolgozgatnak, vagy az egyik tisztáson szénát gyűjtő férfi is szinte áhitatos csendben végzik munkájukat. Szép, hatalmas, csendet parancsolóan fenséges az erdő. A »strekk« a farengetegen keresztül vezető út egy völgyben kettéválik. Egyik ága továbbsziglad két zöldellő domb között, a másik felkúszik a közeli emelkedőre. Néhány száz méter után hirtelen végeszakad, s a vén, vastag törzsű fák közül előtűnik a fehér, hosszú nyitott folyosós ropolyi vadászház. A folyosón, a korlátnak dőlve, két fiatal lány beszélget. De úgy látszik mások is vannak itt, méghozzá amint a lombok alatt szürke Mercedes gépkocsi pihenő rendszáma mutatja, külföldi vendégek. Az egyik szobából hamarosan elő is kerül Paul Hanemann és felesége, Vilma asszony, majd harmadiknak Heinz Egon Malsbenden. alkalommal vagyunk itt — toldja meg Hanemann úr. — Eddig összesen háromszor jöttem Magyarországra vadászni, s ebből most másodszor vágyóik a ropolyi erdőben. A ház előtti zöld gyepre állított asztalnál, rövidesen előkerülnek fényképek. Az egyiken szép szaru vas látható. Élettelenül fekszik a fűben. — Itt lőttem Magyarországon, — magyarázza sok trófea büszke tulajdonosaként. A következő fotóhoz már nem is kell kísérőszöveg. Jól látható a ropdlyi vadászház előtti tisztás, ahol Paul Hanemann áll a »zsákmánnyal«. Düsseldorfból jöttek a német vendégek, hogy most, a szarvasbőgés idején néhány újabb, élményekkel teli napot töltsenek itt Somogyban, s aztán ismét szép trófeákkal térhessenek haza. — Paul Hanemann négy szarvasbika elejtésére kötött szerződést — ad felvilágosítást Vágvölgyi elvtárs — s kettő ebből kapitális. — Volt-e már valami eredmény? — tesszük fel a kérdést a vadászoknak. — Eddig még nem — hangzik a felelet, s a bizakodó kiegészítés: — de reméljük rövidesen elejtjük az első bikát. DRÁGA MULATSÁG az ilyen vadászat. A külföldieknek, akik erdeinkben vadat akarnak ejteni, meg kell fizetni még azt a lövést is, amivel egyáltalán nem találnak. Dehát aki szeret puskával kezében cserkészni a vadak után, semmi sem drága, így van annak Paul Hanemann és Egon Malsbenden is. Igaz, az ő pénztárcájuk bírja. Hanemann úr otthon likőr- és pálinkaexport-importtal foglalkozik, Egon Malsbendennek pedig jól jövedelmező lokálja van Szorgalmasan járják Düsseldorfban, hát az erdő ösvényeit, figyelik a magas lesekből a tisztásokat, hátha valahára puskavégre kaphatják az első vadat. Reggel is, este is kinn találhatók mindannyian azon a tájon, ahová az itt élő erdészek és főként Bálint Tibor kerületveztő vadász véleménye szerint, várható szarvas. Hanemann úr felesége, Vilma asszony legtöbbnyire a férfiakkal tart. Ezenkívül pedig gondoskodik a kis társaság ellátásáról, ebédjéről, vacsorájáról. Az erdészházban csak szállást kapnak a vendégek, egyébként mindenről maguknak kell gondoskodniuk. Egy ügyes háziasszony számára ez azonban nem jelent különösebb nehézséget, meg aztán a munkához segítség is van. A két fiatal magyar lányka, akik ha más tennivaló nincs, magyarul tanítják a vendég hölgyet. Vilma asszony szívesen bemutatja az eddig tanultakat: »Köszönöm szépen«, »Jó napot kívánok«, — mondja tisztán, érthetően, s mi felsóhajtunk: bárcsak ilyen gyorsan sajátítanánk el a német nyelvet, akkor zökkenőmentesebb lehetne ez a kedves, vidám társalgás, amelynek végefelé előkerült az egyik Hanemann-féle csemege, a swarzwaldi különleges cseresznyepálinka is. Esteledik. Búcsúzni kell. A férfiak már készülődnének az éjszakai leshez, nem szabad visszatartani őket. Paul Hanemann lassú, nyugodt mozdulatokkal ölti magára zöld vadászzakóját — éppen úgy, mint egy sokat látott vadászember. Egon Melsbendem ezzel szemben a fiatalemberek fürgeségével siet ruhát váltani. Amikor visszatér a többiekhez, arcán már meglátni a várható eseményeket, megelőző izgalmat. Bálint Tibor ,kerületvezető vadász a szarukürtjét próbálgatja. A szarvasbőgést igyekszik utánozni vele. Erre a »fortélyra« azért van szükség, hogy hamarabb megjelenjen a kiszemelt áldozat. — Gut, gut, — jó, jó, — mondja elismerően Paul Hanemann, s most már ő is izgatott lesz. — Jó vadász szerencsét! — köszönünk el, s ő azt feleli: — Köszönöm. Ha jól sikerül minden, jövőre is eljövünk vadászni ide a szép ropolyi erdőbe... MÁR MENNEK IS. Kezükben puskával indulnak a sűrűn nőtt fák közé lesni a vadat, a leendő zsákmányt. Lassan elnyeli alakjukat az erdő, s később az éjszaka is. Talán ma sikerül. Vagy ha nem, hát, holnap. Ki tudja hogyan forog a vadászszerencse, mikor veri fel a puskaropogós zaja az erdő nagy csendjét?... - ger — említek a mpaliji ecd ébem