Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-14 / 244. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK)Aha i 50 fuléb SomogyiMéplaa AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ­a XXIV. évfolyam, 244. szám.4 1967. október 14., szombat Kassára látogatott a magyar küldöttség Baráti találkozó a kelet-szlovákiai vasmű dolgozóival Csütörtökön este még Prá­gától búcsúzott, pénteken reggel már Kassával ismer­kedett a magyar párt- és kormányküldöttség, amely a csehszlovák vasút különvo­­natával tette meg a mint­egy 850 kilométeres utat. Delegációnkat elkísérte Jozef Lenárt, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a kormány elnöke; Vladimir Koucky, a CSKP Központi Bizottságának titkára; Jozef Kudrna, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja, belügymi­niszter; dr. Jan Pudlak, a külügyminiszter első helyet­tese; Ladislav Novák, a köz­­társasági elnöki iroda veze­tője és Jozef Pucik buda­pesti csehszlovák nagykövet. A kassaiak szép fogadta­tást készítettek elő. Már jó­val az érkezés időpontja előtt valóságos embergyűrű övezte a pályaudvar előtti te­ret. Vendégei tiszteletére ün­nepi köntöst öltött a város, feliratok, csehszlovák és ma­gyar lobogók népünk küldötteit­ köszöntötték Pontosan kilenc óra volt, amikor a kü­lönvonat befutott Kassa fel­díszített pályaudvarára. A vo­natról lelépő magyar vezető­ket, Kádár Jánost, Fock Je­nőt és a küldöttség többi tag­ját elsőként Alexander Dub­­cek, a CSKP elnökségének tagja, a Szlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak első titkára és Michal Az állomásról gépkocsik­kal a kelet-szlovákiai vasmű­höz indult a küldöttség. Szá­zak és ezrek álltak, integet­tek az utak mentén. Kassa belvárosának utcáin és az új városnegyedben sok helyütt csak lépésben tudott halad­ni a gépkocsisor, annyian üd­vözölték a delegációt. Kassa ifjú ipari óriásának bejára­tánál Knizka Jaroslav, a kombinát igazgatója és Al­fonz Kudelasek kerületi párt­titkára fogadta szíves szóval a látogatókat. A Kassa belvárosától mint­egy 15 kilométernyire levő kombinát Csehszlovákia egyik legnagyobb épülő ipari léte­sítménye. A házigazdák el­mondották a magyar vendé­geknek, hogy a tervek sze­rint a kombinát elkészülte után évi 4,5 millió tonna acélt és egész sor más ter­méket gyárt majd. Impozán­sak a beruházások méretei is: 11 milliárd koronába ke­rül­­ a kombinát teljes ki­építése, és ebből eddig hét és fél milliárd korona értékű beruházást valósítottak meg. Chudik, a CSKP KB elnök­ségének tagja, a szlovák nem­zeti tanács elnöke, továbbá a helyi vezetők üdvözölték. Ott volt a fogadáson Sztankó Pál, hazánk pozsonyi főkonzulja is. A gyáróriásban jelenleg 11 ezren dolgoznak, de az 1970— 75 közötti időszakra a mun­kásgárda létszáma eléri majd a húszezer főt. A gyárkombinát környékén valóságos új városrészek nőt­tek ki a földből, amelyeknek modern lakóházaiban kultu­rált, kényelmes körülmények között laknak a kombinát dol­gozói. A vasmű központi iroda­épületénél autóbuszra szálltak a magyar és a csehszlovák párt- és állami vezetők, s üzemlátogatásra indultak kokszolóműbe, az acélgyárba­­ és a hengerműbe. A külön­böző részlegeknél tapssal, vi­rággal köszöntötték Kádár Jánost és a többi magyar vezetőt A gyárlátogatást baráti ta­lálkozó zárta be, amelyen kombinát vezetői, kiváló dol­­­gozói vettek részt. Részletesen beszámoltak vendégeiknek hatalmas üzem munkájáról, a a folyamatban levő beruházá­sokról és a termelő munka eredményeiről. Szavaikra Ká­dár János válaszolt. Kádár János mondott kö­szönetet a házigazdáknak a szívélyes vendéglátásért. Be­szélt arról, hogy a magyar párt- és kormányküldö­ttség csehszlovákiai útja, látoga­tásai hozzájárultak a két nép barátságának erősítésé­hez, a kapcsolatok szorosab­bá tételéhez. Hangoztatta, hogy a két testvéri ország egyesíti erő­feszítéseit, az eddiginél is szélesebb körű együttműkö­dést valósít meg, s minden bizonnyal jelentékenyen meg­gyorsíthatja a szocialista épí­tés ütemét.­­ A küldöttség a kora esti órákban visszatért Kassára. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága, a szlovák nemzeti tanács és a kelet-szlovákiai kerületi nem­zeti bizottság pénteken este vacsorát adott a kassai Hut­­nik (Kohász) Szálló nagyter­mében a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteleté­re. A szívélyes, baráti légkör­ben eltelt vacsorán Alexan­der Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tag­ja, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség vezetője mondott po­hárköszöntőt. (MTI) A Hernád völgyében mintegy 2500 hektár terüle­ten gazdálkodik Szenya köz­ség termelőszövetkezete, ahova pénteken délután lá­togatott el a magyar párt­és kormányküldöttség. A kö­zös gazdaság vezetői és tag­jai nagy szeretettel üdvözöl­ték körükben Kádár Jánost, Fock Jenőt és a delegáció többi tagját, valamint a tár­saságukban levő csehszlovák államférfiakat. Megmutatták vendégeinknek korszerű bor­júnevelőjüket, tehenészetüket, majd a község kultúrházába invitálták látogatóikat, ahol fehér asztal mellett, közvet­len hangulatú beszélgetésen számoltak be életükről, munkájukról. A Hernád völgyi község alig kétezer lakost számlál. A felszabadulás óta mégis 205 új családi ház került te­tő alá, azaz — a számok ta­núsága szerint — lényegében minden család új lakáshoz jutott. Kultúrház, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő, bekö­tő út, sportpálya és víztá­roló vall a szenyaiak meg­változott életéről. Szívélyes fogadtatás a gyáróriásban Látogatás egy termelőszövetkezetben Antonín Novotny, Kádár János, Fock Jenő és Jozef Lénárt elvtársak a prágai vár­ban a magyar—csehszlovák közös nyilatkozat aláírása utáni percekben. (Tetefotó : MTI Külföld! Képszolgálat Ifjúsági nagygyűlés a Pamutfonó-ipari Vállalatnál Szolidaritási távirat a VDK budapesti nagykövetségének A nagy vietnami szabad­sághős, Nguyen Van Trot ha­lálának harmadik évforduló­ja alkalmából tegnap délután ifjúsági nagygyűlést tartottak a Pamutfonó-ipari Kaposvári Gyárában.Vállalat Balázs Nándor, a városi KISZ-bizottság politikai mun­katársa, a nagygyűlés szónoka először az ifjú hazafi életút­ját ismertette. Nguyen Van Trod egyszerű saigoni ifjúmunkás volt, aki több százezer honfitársával együtt gyűlölte a megszálló amerikaiakat. A munkapad mellett harcolt ellenük, egy­szer azonban alkalma nyílt közvetlenül is szembenézni az egyik legfőbb ellenséggel, Mc­Namara amerikai hadügymi­niszterel. Nguyen Van Troi megpróbálta aláaknázni azt a hidat, amelyen az agresszor útja vezetett. Terve, hogy megölje a zsarnok hadügymi­­nisztert, nem sikerült. Elfog­ták s az amerikai hadvezetés A késő délutáni órákig él­­t parancsára a saigoni bábkor­­húzódó beszélgetés végén I mány 1264. október 15-re ki­tűzte a halálos ítélet végre­hajtását. A kivégző osztag előtt Troi letépte a szemére kötött kendőt, s bátor tekin­tettel nézett szembe gyilkosai­val. A sortűz ropogásán ke­resztül még hallani lehetett utolsó szavait: éljen a szabad Vietnam! Halála óta Vietnamban a példamutató, jó munkáért já­ró elismerés: egy vörös se­lyemzászló, amelyre Troi arcképét hímezték. Ország­szerte jelző lett: Éljünk úgy, mint ő! Befejezésül Balázs elvtárs a város KISZ-fiataljainak tá­mogatásáról biztosította a hős vietnami népet, s megbélyegez­te a megszálló amerikai csa­patokat, Johnson kalandor külpolitikáját. Az ifjúsági nagygyűlés be­fejeztével a részvevők táv­iratot küldtek a VDK buda­pesti nagykövetségének és a DNFF magyarországi képvi­seletének, s felajánlották t­vábbi segítségüket a hős viet­nami népnek. Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülése Az ENSZ-közgyűlés péntek délelőtti — magyar idő sze­rint délutáni — ülésén az elsőnek felszólaló küldött a rhodesiai rwandai kérdés­ben fejtette ki kormányának álláspontját, sürgette a viet­nami béke megteremtését, állást foglalt az atomsorom­­pó-egyezmény mellett, és szorgalmazta a Kínai Nép­­köztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. Szíria képviselője, Asszad Khandzsi a közel-keleti vál­ságról szólott, sürgette, hogy az ENSZ szólítsa fel Izraelt a háború idején megszállt arab területek feltétel nélkü­­li kiürítésére. Bírálta Izrael elutasító, mindennel szembe­helyezkedő magatartását. A Szíriai küldött furcsállotta, hogy annak idején Izrael az ENSZ közreműködése alap­ján Palesztina kettéosztásá­ból alakult meg, most pe­dig éppen ez az ország kö­veteli, hogy az ENSZ sem­miféle szerepet ne játszék e probléma megoldásában. Paul Hasluck ausztáliai külügyminiszter rövid fel­szólalásában arra szorítko­zott, hogy az Egyesült Álla­mok vietnami agresszióját védelmezze. A DPA hírügynökség az ENSZ székhelyéről olyan ér­tesülést közöl, amely szerint a közgyűlés napirendjére tű­zött közel-keleti vitát való­színűleg egy héttel elha­lasztják. A vitának hétfőn vagy kedden kellene meg­nyílnia. A DPA értesülése szerint U Thant ENSZ-főtitkár, to­vábbá egyes küldötségek —■ elsősorban az angolok — azon fáradoznak, hogy a kö­zel-keleti kérdés megvitatá­sát ismét a Biztonsági nács hatókörébe utalják. Ta­(MTI) Indira Gandhi Belgrádb­ól Szófiába utazott Indira Gandhi indiai mi­­niszerelnök 48 órás hivatalos belgrádi látogatása után pén­teken délelőtt elutazott Ju­goszláviából. A belgrádi re­pülőtéren Tito elnök és Gandhi asszony nemzetközi sajtóértekezleten az indiai—jugoszláv számolt be tárgya­lásokról. Indira Gandhi hangoztatta, hogy a belgrádi tárgyaláso­kon megvitatott nemzetközi kérdésekben Jugoszlávia és India hasonló álláspontot vall. Tito kijelentette, hogy a kö­zel-keleti válságra a nagyha­talmaknak kell megoldást ta­lálniuk az el nem kötelezett országok és más békeszerető hatalmak támogatásával. A feszültség igen nagy ebben a térségben, naponta újabb és újabb veszélyek merülnek fel. A vietnami helyzetről szólva Tito újból leszögezte, hogy amíg az Egyesült Államok folytatja a bombázást, nincs lehetőség a megoldásra. Indira Gandhi síkraszállt az India és Jugoszlávia közötti kétoldalú, valamint az India —Jugoszlávia—Egyesült Arab Köztársaság közötti háromol­dalú kapcsolatok fejlesztése mellett. Az indiai miniszter­elnök a kínai—indiai hatá­ron történt összetűzéseket helyi incidenseknek nevezte, de hozzátette, hogy Indiának ébernek igen hosszú kell lennie, mivel a határövezete. Gandhi hangoztatta, hogy In­diában szívesen látják Tito elnököt, ha látogatást tesz az országban. Indára Gandhi Todor Zsiv­­kovnak, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsa elnö­kének meghívására pénteken délben hivatalos látogatásra Szófiába érkezett. A magas­ rangú vendéget Todor Zsivkov és más bolgár vezetők fogadták a zászló­díszbe öltözött szófiai repülő­téren, ahol a bolgár és az indiai nép barátságát éltető transzparenseket helyeztek el. Felhangzott az indiai és bolgár himnusz, majd Indira­a Gandhi és Todor Zsivkov el­lépett a felsorakozott dísz­­őrség előtt. A repülőtéren Todor Zsiv­­kov és Indira Gandhi beszé­det mondott. Pénteken délután megkez­dődtek a bolgár—indiai hiva­talos tárgyalások. Este Todor Zsivkov fogadást adott Indira­­ Gandhi tiszteletére. (MTI) Külpolitikai vita a Bundestagban A bonni Bundestag pénte­ken hosszú külpolitikai vitát rendezett európai kérdések­ről. A vita azonban, amely reggeltől a késő délutáni órá­kig tartott, semmi újat nem hozott. Brandt külügyminiszter elis­mételte az NSZK kormányá­nak ismert álláspontját az atom-stop-egyezmény kérdé­sében, majd hosszasan kifej­tette, hogy Bonn európai békerendezést valóban kíván. Újból leszögezte azonban azt a tézisét, hogy az NDK de jure elismerése nem jöhet számításba, s ez a kérdés még megbeszélés tárgyát sem al­kothatja. A külügyminiszer aláhúzta, hogy kormánya minden más kérdésről kész tárgyalni a Szovjetunióval és hozzáfűzte — nyilván Carap­­kin nagykövet csütörtöki lá­togatására célozva —, hogy egyes ügyekben a tárgyalások folyamatban vannak. A népi demokratikus or­szágokról szólva Brandt azt mondta, hogy Bonn hajlandó velük a kapcsolatokat olyan mértékben fejleszteni, ami­lyen mértékben erre az érintett államok hajlandók. A vitához hozzászólt Kie­singer kancellár is. Hangoz­tatta, hogy amikor a közel­múltban az »elismerési pár­tot« támadta, eszébe sem ju­tott, hogy oda sorolja a Bundestagban képviselt pár­tok képviselőit. Egyes publi­cistákra gondolt, akik meg­nehezítik a kormány tevé­kenységét. A kancellár to­vább ment Brandtnál és azt mondotta, hogy az NDK-nak sem de jure, sem de facto elismeréséről nem lehet szó. Tüntetések Franciaországban Minden nagyobb incidens nélkül zajlott le Franciaor­szág középső és délnyugati vidékein a parasztok csütör­tökre hirdetett tüntetése. Ti­zennégy megyében több tíz­ezer paraszt eltorlaszolta a legforgalmasabb országutakat és vasútvonalat, tüntetett a megyei székhelyek utcáin. Az ismétlődő paraszttünte­tések oka a francia kis- és középparasztok súlyos hely­zete. Ellentétben a gabona­­termeléssel foglalkozó nagy­­­­daságokkal, az állatte­­yésztéssel foglalkozó kis- és középgazdaságokat rendkívül­­ súlyosan érintik a közös piaci árpolitikából származó alacsony felvásárlási árak. Emiatt sok kisgazdaságnak a fennmaradása is veszélybe került. Az utóbbi években végbement nagyarányú kon­centráció ellenére még min­dig erősen kisbirtokokra ta­golt francia mezőgazdasági termelésben az állattenyész­tés és a tejtermelés adja teljes termelésérték több mint a 60 százalékát. A parasztok mozgalmával egyidejűleg a városokban folytatódik a fizetésből és a bérből élő dolgozók tiltakozó mozgalma a kormány szociá­lis és gazdasági politikája ellen

Next