Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

XXVI. évfolyam, 102. szám / £ Árat 80 fillér május 4., hétfő Ünnepi nagygyűlésen MÁJUS ELSEJÉT KÖSZÖNTÖTTE KAPOSVÁR Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára mondott beszédet í . ... . . Derült, de hűvös reggelre ébredt a megyeszékhely lakos­sága máju elsején. Amikor hét óra után a pécsi honvéd­­zenekar, valamint a városi ta­nács fúvósegyüttese pattogó indulókkal végigjárta a főbb útvonalakat, még napfény is csillant a hangszereken. A nemzetközi munkásosztály tavaszi seregszemléjére ünne­pi külsőt öltött a város. Az üzemek, vállalatok, közületek fellobogózták székházaikat, színes plakátok pettyezték az utcák sorát, az üzletek kiraka­taiban a párt- és az állami vezetők portréi, az alkalomhoz illő ízléses dekorációk utaltak a nap jelentőségére. A Május 1. és az Ady Endre utcában hatalmas piros és nemzetiszínű lobogók pompáz­tak az úttest fölött, az ünnepi nagygyűlés helye, a Kossuth tér pedig szinte megújult transzparensek sokaságától. A a városi tanács székházának er­kélye fölött nagyméretű Le­­nin-kép emlékeztetett a hal­hatatlan forradalmár születé­sének 100. évfordulójára; vele szemben, a Noszlopy Gáspár utca saroképületén a népek összefogását szimbolizáló tab­lót helyeztek el, alatta a ti­zennégy szocialista ország százlaját lengette a szél. A Kapos szálló homlokzatán a foglalkozási ágak jelvényei utaltak a gazdasági építőmun­­kái jelentőségére; a viruló tu­lipánok mezejéből felmagasló Kossuth-szobor mögött, az Élelmiszeripari Szakközépis­kola épületére függesztett táb­lán stilizált fehér galamb és a béke szó ötnyelvű felirata hir­dette: a proletariátus csapatai szerte a világon a tartós bé­kéért küzdenek. Fél tízkor érkezett a városi tanács épülete elé Pallai Ár­pád, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára, a nagygyűlés szónoka, akit Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára és Rostás Károly, a városi rnte ' vb-elnöke fogadott. ta­A kedves vendéget és az őt kísé­rő Németh Ferencet a ZMP KB tagját, a mer­etbi­zottság első titkáré. _ áttö­rök virággal köszöntöttek. Közben a Kossuth tér kör­nyékén az üzemek, vállalatok, közületek dolgozói , a mind­jobban elboruló égen pedig sö­­tétlő felhők gyülekeztek. Tíz óra előtt rövid zápor áztatta a nagygyűlés színhelyét, majd az ötágú csillaggal ékesített, dísz­­emelvényen elfoglalta helyét az elnökség. Pallai, Németh, Somogyi és Rostás elvtársak mellett ott láttuk Böhm Józse­fet­, a megyei tanács vb-elnö­­két, a szovjet vendégeket, a megyei és a­­ városi párt-vb tagjait, a megye országgyűlési képviselőit, a társadalmi és a tömegszervezetek vezetőit, munkásmozgalom több veterán a harcosát, és az üzentek, szá­mos küldöttét. — Tisztelt ünnepi gyűlés! Kedves elvtársnők és elv­társak! ." Már több mint nyolcvan esztendeje annak, hogy a vi­lág munkásai az­ elnyomás el­leni küzdelem, a­­ munkásköve­­telésekért folytatott harc je­gyében, a dolgozók harcos ün­nepeként köszöntik e napot,­ május elsejét — kezdte beszé­dét Pallai elvtárs. — Mi teszi e napot harcos ünneppé, nemzetközi munkásosztály eré­­­jét, elszántságát kifejező de­monstrációvá? Mindenekelőtt az a tisztelet­adás és megemlékezés, amel­­­lyel a nemzetközi munkásmoz­galom adózik azoknak a mun­kástestvéreinek, a proletárok ismert és ismeretlen, bátor harcosainak, akik a legtöbbet, az életüket áldozták a munkás­érdekekért, az emberiség ha­ladásáért a tőkés diktatúra el­leni harcban. A bensőséges ünnep rangjá­ra e napot a munkás összefo­gás nemes eszméje, a proletár szolidaritás emelte és emeli. Ez az eszme vezeti munkásságát is, amikor korunk ma, május elsején a világ minden tájáról sokféle nyelven, de egyöntetűen hangzik fel, hogy egyek az osztályharcban, cselekvésben, a közös ellenség, a az imperializmus elleni harc­ban. A proletár Pontban tíz órakor, fanfárok felhívó jelére megkezdődött a közben*­­csapatokba rendező­dött tömeg felsorakozása. A cukorgyár, a víz- és csatorna­­művek, a 13. sz. AKÖV, a So­mogy—’Zala megyei Élelmi­szer- és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi V­állalat és a vasúti dolgozók­­ népes csoportjai ha­ladtak a térre összefutó utcák emberoszlopainak élén, s ha­marosan betöltötte a térséget az ünneplők sokezres serege. Zászlók erdeje lobogott, a fel­iratok a munkás-nemzetközi­séget, a proletariátus nemzet­közi összefogását, a Szovjet­uniót, valamint népünk vezető erejét, a kommunista pártot éltették, és tükrözték a telro­lizmus cselekvésre serkentő eszméjének jegyében született a munkásmozgalom, ez az ös­­­szefogás volt sikereinek forrá­sa. Ma sincs ez másként. Bár nagyot változott a világ és hatalmassá nőtt a munkásmoz­galom, a proletár szolidaritás jelszava, amelyet 1?4 évvel ez­előtt­ Marx és Engels fogalma­zott, meg — a Világ proletárjai, mit sem nutok politikai allas­foglalását. A közelmúltban kitüntetett vállalatok élen járó eredmé­nyeiket mutatták fel a kézben tartott táblákon, számos fel­irat az amerikai imperialisták vietnami, indokínai agresszió­jának megszüntetését követel­te. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára lépett a mikrofon elé, s köszöntötte az ünnepi gyűlés részvevőit, a város la­kosságát. Néhány gondolattal emlékeztetett a szabadságunk negyedszázada alatt megtett útra, majd Pallai elvtársat fel­kérte ünnepi beszédének meg­tartására­ vesztett időszerűségéből. A proletár szolidaritás eszméje kölcsönöz további erőt az osz­tályharcban, erősíti az együ­vé tartozás érzését ma buzdítást és bátorítást ad is, a munkásosztály harcához szerte a világon. Május elseje, a proletár in­ternacionalizmus tartalmának jelképes kifejezése a vörös zászló és az ötágú vörös csillag. Ezek a jelképek a dolgozó osztályokhoz tartozó emberek számára minden or­szágban ugyanazt jelentik. A vörös zászló és az öt­ágú csillag országhatárokon és kontinenseken át, fajra, nemzetiségre, vallásra, bőrük színére való tekintet nélkül, egyetlen nagy testvériségbe kapcsolja össze az elnyomot­takat és a kizsákmányoltakat — egymással és a szocializ­must építő, szabad népekkel. A továbbiakban Pallai elv­­társ azokra a hatalmas válto­zásokra emlékeztetett, melyek az első május elsejei munkás­megmozdulás óta bekövetkez­tek: akkor a világ munkásosz­tálya 30 millió főt számlált, ma meghaladja a félmilliár­­dot. — Egy évszázad a történe­lemben nem hosszú idő, de a világ munkásosztálya ez (Folytatás a 3. oldalon.)idő Pallai beszéde

Next