Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Heath Singapore-ban Edward Heath brit minisz­terelnök Kuala Lumpurból szerdán megérkezett Singapo­­re-ba, hogy részt vegyen Brit Nemzetközösség csütörtö­­­kön megnyíló csúcsértekezle­tén. Ugyancsak szerdán Nyerere tanzániai és Kanada zambiai elnök is megérkezett. (MTI) A hóhér halála A bajorországi Bad Tölz kórházában Szerdán 65 éves korában elhunyt Heinz Bern­hard Lammerding volt SS-tá­­bornok, akit a világ »oradouri hóhér« néven ismer. A tábornok a hírhedt Das Reich SS-páncéloshadosztály parancsnokaként 1944. június 10-én a közép-franciaországi Oradour-sur-Glane egész la­kosságát — így sok nőt, gyer­meket és idős embert — a falu templomába záratta, majd templomot és az egész községet a felgyújtatta. A lángok közt 042 ember lelte halálát. (Az előző nap Tulle községben 99 túszt akasztatott fel.) Az SS-tábornokot egy fran­cia bíróság 1951-ben — távol­létében — halálra ítélte. Az 1954-ben a bonni kormány és a három nyugati szövetséges hatalom között létrejött meg­állapodás értelmében viszont lehetővé vált a nyugatnémet hatóságok számára, hogy ne indítsanak eljárást olyan há­borús bűnösök ellen, akiket valamilyen szövetséges bíróság már elítélt. Ez lehetővé tette Lammerdingnek, hogy háborí­tatlanul éljen Nyugat-Német­­országban. Az AP szavaival élve »sikeres építési vállalko­zóvá« átalakult egykori S3- tábornok Düsseldorfban villát építtetett és két személygépko­csija volt, ugyanakkor a nyu­gatnémet kormánytól nyugdí­jat élvezett. A francia kormány ismétel­ten kérte kiadatását, de ered­­m­énytelen­ is­, mivel a bonni al­­alkotmány­­­ tiltja nyugatnémet állampolgárok kiadatását. L­am­merding hosszabb idő óta szívbántalmakban szenvedett, s az okozta halálát is. Újabb hárompontos béke­terv (Folytatás az 1. oldalról.) béke helyreállítását érdemi megbeszélések szolgáló előké­szítéséről. Jarring El Farra jordániai és Tekoah izraeli ENSZ-nagykövettel tanácsko­zott. Az előzetes tárgyalások je­­lenlegi szakaszában a New York-i megfigyelők szerint nem várható látványos előre­haladás. Bizonyos azonban, hogy Jarring a hét hátralevő részében újabb kontaktusokat keres majd a szemben álló fe­lek, illetve a négy nagyhata­lom New York-i képviselőivel. A három napja Kairóban tartózkodó Edmund Muskie amerikai demokrata párti sze­nátor szerdán sajtóértekezletet tartott az EAK fővárosában. A szenátor, aki kairói láto­gatása előtt Izraelben járt, ki­jelentette, hogy a közel-keleti országok jövendő kapcsolatai­nak fő problémája a »bizalom­ problémája«. Muskie szenátor, aki az Egyesült Arab Köztársaság­ban tett látogatása során ta­lálkozott Szadat elnökkel és különböző politikai cégekkel, csütörtökön személyi­Moszk­vába utazik. (MTI) Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisz­tere (balról) fogadta Kairóban Edmund Muskie amerikai demokrata szenátort. (Telefotó: AP—MTI—KS) Belfast ismét nyugtalan Újabb zavargások törtek ki szerdán a kora hajnali órák­ban az észak-írországi Belfast­ban. A város katolikus negye­dében a fiatalok benzines pa­lackokat dobáltak a körzetben cirkáló angol katonákra. A hatóságok kilenc személyt letartóztattak, sebesülésekről nincs hír. A ngela Hauls percről A, kommunistaellenes néze­teiről közismert NAACP, a Színes bőrűek Fejlődésének Elősegítésére Alakult Országos Szervezet nyilatkozatban ítélte el a »gyilkosság, emberrablás és bűnös összeesküvés« vádjá­val Angela Davis ellen folyó eljárást. Stephen G. Spottwood püspök, a szervezet elnöke többi között hangoztatta: „Nyilvánvalóan azzal kísér­leteznek, hogy Angela Davist megfosszák az ártatlanság fel­­tételezésének jogától, s ily módon gyilkosságért elítéljék, még mielőtt egyetlen tanút is kihallgattak volna ügyében ... LENGYELORSZÁG Mattick megérkezett, mára várják Barselt Varsóba érkezett Kurt Mat­­tick, a nyugatnémet szociál­demokrata párt parlamenti képviselője, a Bundestag kül­ügyi bizottságának alelnöke. Lengyelországi tartózkodása idején megbeszéléseket folytat a szejm külügyi bizottságának vezetőivel, a külügyminiszté­rium képviselőivel a lengyel— nyugatnémet politikai kapcso­latok normalizálásának idő­szerű kérdéseiről, s előadást tart a lengyel nemzetközi kap­csolatok intézetében. A lengyel—nyugatnémet sze­mélyi kontaktusok és látogatá­sok ezekben a hetekben meg­élénkülnek. Január 19-én Var­sóba várják Vöröskereszt a nyugatnémet küldöttségét, hogy az úgynevezett család­­egyesítési kérdésekről tár­gyaljon. Egy nappal később kezdődik Rainer Barzelnak, a CDU a CSU parlamenti frakció vezetőjének háromnapos len­gyelországi látogatása. (MTI) Kár a benzinért? M 111 VIST 1 elnyerte füg­getlenségét, soha nem vol­tak ennyire válságosak a francia—algériai kapcsola­tok — írja »A szakítás kí­sértetem című vezércikkében a Le Monde. Elég egy pillan­tást vetni a francia sajtóra, és az ember megérti, hogy a figyelmet keltő cím nem va­lamiféle zsurnalisztikai túl­zás, mert a legteljesebb mér­tékben indokolt. A Magyar Televízió nemrég mutatta be Az algíri csata cí­mű világhírű filmet, amely hazánkban is milliókat emlé­keztetett arra, milyen árat fi­zetett függetlenségéért az al­gériai nép. Ez az ár és az el­hunyt de Gaulle tábornok po­litikai bölcsessége, amely fel­ismerte, hogy Párizs nem bír­na el még egy Vietnamot — ez volt az a két alapvető té­nyező, amely elvezetett az eviani egyezményig és amely meghatározta a Francia Köz­társaság és a független algé­riai állam kapcsolatait. Ebben a viszonyban elke­rülhetetlenül akadtak kisebb­­nagyobb megrázkódtatások, de lényegében korrekt, konst­ruktív érintkezés alakult ki a két ország között — különö­sen a múlt keserű előzmé­nyeihez képest. Az algériai vezetők nagy realitásérzékről tettek tanú­ságot, amikor megértették, hogy egyszerűen nem szakít­hatnak el minden — Francia­­országhoz fűződő — gazdasági köldökzsinórt, ehhez túlságo­san sok a múltbéli összefonó­dás. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy az algé­riaiak ezt a kapcsolatot gaz­daságilag egyenrangúnak tar­tották volna. Sem Párizsban, sem Algír­ban nem volt kétség aziránt, hogy a múlt — bizonyos neo­­kolonialista pozíciók egyenlőtlenül elosztott és az ha­szon formájában — tovább él ezekben a kapcsolatokban. Akkor azonban, amikor egy súlyos örökséggel szembenéző nép kialakítja, megformálja független államát, saját létér­dekei követelnek meg bizo­nyos kompromisszumokat, pontosan ez történt a francia —algériai gazdasági kapcso­latok első esztendeiben, töb­bek között az olajfronton is. Algériának — erről a gyar­matosítók mindig gondos­kodnak — nem voltak szak­emberei, nem volt kereske­delmi hálózata, hiányoztak a kitermeléshez szükséges esz­közök is. Csakhogy változnak az idők, és ma már mindez legalább­is kialakulóban van. Sem az ország belső helyzete, sem a nemzetközi progresszió álta­lános pozíciói nem teszik in­dokolttá, hogy Algír bele­nyugodjon az eddigi helyzet­be. Milyen helyzetbe? Gaz­dasági kérdésről lévén szó, a válasz a számok nyelvén legérthetőbb: »Minden frank­ó­ból — írja az Humanité —, amelyet a francia fogyasztó az algériai benzinért fizet, 7,9 centime jut Algériának, francia államnak pedig csak a adó címén csaknem 50 centi­me. Biztos, hogy ez az arány előbb-utóbb megváltozik. Al­géria számára ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. január 14. Nemzetközi légi biztonsági értekezlet A washingtoni külügymi­nisztériumban második napja folyó nemzetközi légi biztonsá­gi értekezleten Carl Marsch, az amerikai szövetségi légügyi bizottság biztonsági osztályá­nak vezetője elmondta, hogy a szeptemberi rendkívüli intéz­kedések bevezetése óta össze­sen 259 személyt tartóztattak le. Csupán egy részüknél talál­tak fegyvert, a többi letartóz­tatott személyt a vámelőírások megszegése miatt vették őri­zetbe, vagy azért, mert lopott holmit találtak nála. (MTI) Vádat emeltek Stat „háborúellenes összeesküvő” ellen Kissinger különleges védőőrizetben Washingtonban kedden több hetes vizsgálati fogság után vádat emeltek hat személy, köztük három lelkész és­ egy apáca ellen, mert állítólag összeesküvést szőttek Henry Kissingernek, Nixon elnök ta­nácsadójának elrablására, va­lamint a washingtoni kor­mányépületek fűtőberendezé­seinek felrobbantására. Az igazságügyminisztérium közleménye szerint az összees­küvőket a 47 éves Philip Ber­­rigan lelkész irányította, aki hároméves börtönbüntetését tölti, mert a vietnami háború elleni tiltakozásul katonai be­hívókat semmisített meg. Az igazságügyminisztérium nyilatkozata nem szól az ös­­­szees­küvés politikai­ról. Ismeretes viszont, háttere­hogy Edgar Hoover, az FBI igazga­tója tavaly november 27-én egy szenátusi albizottság előtt kijelentette: a szervezkedés részvevői rá akarták kénysze­ríteni az Egyesült Államokat a délkelet-ázsiai bombázások beszüntetésére és a politikai foglyok szabadon bocsátására. A vádirat azt állítja, hogy az összeesküvők el akarták ra­bolni Kissingert, az elnök nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó tanácsadóját. Ezt követte volna »a háborúellenes összeesküvők« követeléseinek, előterjesztése. A letartóztatások óta Kissin­­gert különleges védőőrizetben észesítik a Fehér Ház bizton­sági szolgálatának emberei. (MTI) BRAZÍLIA Taktikázás A hetven brazíliai politikai fogoly szerdán este még min­dig nem indult el Rio de Ja­­neróból Chilébe. Általános vélemény szerint a brazíliai kormány halogató taktikájával azt akarja de­monstrálni, hogy az első dip­lomatarablások óta az idők megváltoztak, és ma már a ha­tóságok diktálják a feltétele­ket és ők szabják meg a tár­gyalások alakulását. A foglyok valószínűleg csak a késő éjszakai órákban vagy csütörtökön hajnalban indul­hatnak Santiago felé. (MTI) Hackihajók - Nixon amerikai elnök ked­den aláírta azt a törvényja­vaslatot, amely újabb ötéves időtartamra meghosszabbítja a tengeralattjárók és rombolók kölcsönzését Törökországnak, Görögországnak, Pakisztánnak és Dél-Vietnamnak. A tör­vény értelmében Görögország kölcsönben és Pakisztán a következő öt évben tovább használhatja rendelkezésére bocsátott egy-­­ egy tengeralattjárót. Dél-Viet­­nam ismét kap két rombolót. Törökországnak pedig két ten­geralattjárót kölcsönöz az Egyesült Államok. A nílusi óriás Az asszuáni nagygát építkezési munkálatai befejeződtek, és pénteken kerül sor az ünnepélyes felavatására. A munkálatok során 57 millió köbméter földet mozgantak meg, és 1,3 millió köbméter vasbetont építettek be a gátba és tartozékaiba. vízgyűjtő, a »Győze­lem« nevet viselő ha­talmas mesterséges tó befogadóképessége 164 köbki­lométer. Ez a hatalmas léte­sítmény szabályozza a Nílust és 74 köbkilométer víz hasz­nosítását teszi lehetővé (eb­­ből 18 köbkilométer Szudán­nak jut). A gátépítés ered­ményeként az Egyesült Arab Köztársaságban már 1964 óta ismeretlen fogalom az árvíz és aszály. * Sok millió feddan földet tettek azóta öntözhetővé, és körülbelül egymillió feddan földet az év minden szakában öntöznek. Ezekről a földekről évente több termést takaríta­nak be. A több mint kétmillió kilowattos asszuáni erőmű — bekapcsolódva az egységes energetikai rendszerbe — je­lentősen emelte az ország energiaellátását. Nagyon érdekes a gátépítés története. 1893—1902-ben As­­­szuán környékén egy kisebb gát épült, amelyet a későb­biekben kétszer is bővítettek. Ezt követően megszületett Egyiptom és Szudán vízellá­tásának brit terve, amely sze­rint a Níluson és mellékfo­lyóin több vízgyűjtőt létesí­tettek volna az áradás szabá­lyozására. A költséges terv csak részben került kivitele­zésre, mégpedig úgy, hogy négy kisebb víztárolót létesí­tettek Szudánban, és egy tar­taléktárolót a Viktória-tavon. A teljes vízellátás problémá­ját csak az 1952-es forrada­lom után oldották meg: októ­ber 8-án dekrétum jelent meg az asszuáni gát és egy 150 köbkilométeres víztároló épí­téséről. ikor befutottak a nyu­gatnémet, francia és (másodszor) az angol tervpályázatok, a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bank 418 millió egyiptomi fontban állapította meg az összköltséget. (Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdetben 200 millió dolláros hitelt szavazott meg, termé­szetesen számtalan kikötés mellett.) 1935 szeptemberében megtörtént az első kapavá­gás. Ezután előbb az ameri­kai, majd az angol kormány állt el a segélynyújtástól. Ez­zel akartak nyomást gyako­rolni az egyiptomi népre, hogy letérítsék a kiválasztott útról, ezzel akarták megaka­dályozni az ország gazdasági fejlődését. Egyiptom kormánya ekkor a Szovjetunióhoz fordult se­gítségért. 1958 októberében megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió részt vesz az asszuáni gát építésében, műszaki segítséget nyújt hoz­zá. 1960 augusztusában alá­írták a második megállapo­dást a második részleg építé­séről. A kivitelezéssel a Gid­­roprojekt szovjet vállalatot bízták meg, amely 1959-ben elkezdte a nagyszabású terv kidolgozását. A reakciós körök kételked­tek abban, hogy az EAK a Szovjetunió segítségével meg­birkózik e nehéz feladattal. Az amerikai Time például azt bizonygatta, hogy az arabok és az oroszok lehetetlen do­logra vállalkoztak. V­égül 1964. május 15-én elkészült a Nílus záró­gátja. 1968 decemberé­ben a gát elérte a tervezett magasságot. 1966. október 27-én indult az első turbina. Az utolsót, a 12 agregátot, 1970 júliusában helyezték üzembe. Minden berendezést és minden anyagot a szovjet ipar szállított. Szovjet mér­nökök, technikusok és szak­munkások dolgoztak az épít­kezésen, s ugyanakkor az egy­kori fellahok is, kitanulták az építői és szerelői szakmát (18 ezer egyiptomi munkás tanult meg 75 féle szakmát, s 160 arab szakember tanult a Szovjetunióban­. K. Szmirnov, az asszuáni gát szovjet főépítésvezetője Tiltakoznak a szakszervezetek A londoni Albert Hallban az angol szakszervezetek tilta­kozó gyűlést tartottak a kon­zervatív kormány szakszerve­zeti jogokat korlátozó törvény­javaslata ellen. Harold Wilson volt képünkön: munkás­párti miniszterelnök mond be­szédet. (T­ űefotó: AP/MTI—KS) URUGUAY A kormány nem tárgyal a fogolycseréről Kedden üzenetet adott át az uruguayi katonai hatósá­goknak egy 25 éves fiatalem­ber — aki a szervezete tagjának Tupamaros mondta magát — a gerillák kezén lé­vő túszokról: Jackson angol nagykövetről, Claude Fly amerikai megbízottról és segélyszervezeti Dias Gomi­­de brazíliai konzulról. Az üzenetet a fiatalember, Nu­nez Hernandez, egy dobozban vitte oda az elnöki palota őr­ségéhez. Az írás azt állította, hogy Dias Gomide és Fly egészsé­gével nincs baj. Jackson azonban »némi egészségügyi problémával küzd«. Nunez Hernandezt azonnal őrizetbe vették. Néhány óra elteltével közlemény jelent meg, amely szerint az üzenet hamisítvány volt, a fiatalem­ber pedig elmebeteg. Ezen a mozzanaton s azon a híren kívül, hogy London­ból magas rangú külügymi­­nisztériumi megbízott tart Montevideo felé, semmi ér­demleges hír nincs Uruguay­­ból, ahol — mint a hírügy­nökségek írják — példátlan embervadászat folyik. Több ezer katona és esendő­ fésüli át a fővárost. Második nap­­a tartanak a kutatások ház­tól házig, s 200 gyanúsítottat tartóztattak la,

Next