Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-10 / 134. szám
FIATALOK ÜZEME Az átlagos életkor tizennyolc év Három évvel ezelőtt még kukorica termett az épület helyén. Igaz, keservesen művelték, mert hajdan keresztül-kasul szánttották lövészárkokkal, és ezeknek nyomait két évtized múltán sem tudták teljesen eltüntetni. Ha ma a kanyargós Zrínyi Utcából befordul valaki a széles betonútra, hagyományos stílusú épületet talál itt, kellemes környezetben, a Kaposvári Ruhagyár nagybajomi telepének üzemházát. Előtte piros-fehérre festett padok, virágok sora. És nemrég ültetett fenyők. Fiatal üdén. Akárcsak bent, a szalagok mellett hosszú sorban dolgozó lányok, fiatalasszonyok. — Az átlagos életkor nem egészen tizennyolc év — mondja Barabás Ferenc, az üzem vezetője. Kint harminc fokos a hőség. Az ötven méter hosszú csarnokban azonban kellemes hőmérséklet. A nyitott ablakoakon át tiszta levegő árad. Távol a forgalmas út, por nem száll erre. — Ha fokozódik a meleg, mint a múlt hetekben, tizenötperces rendkívüli szünetet engedélyezünk. Ilyenkor valamennyien kimennek egy kicsit az árnyékba — tájékoztat Molnár János szalagvezető. 1969 októberében húsz fővel kezdték. Ma százhetvenen dolgoznak Nagybajomból és környékéről. Húsz-harminc kilométeres körzetből utaznak ide naponta, főképp busszal. Mózes Erzsébet Inkáról jár be. Hatvan kilométert utazik. — Megéri? — Közelebb nincs ilyen munkaalkalom — mondja. — És én mindig varrónő szerettem volna lenni. Már sokat tanultam az iskolában is a gyakorlati foglalkozásokon. Igaz, Feri bácsi? — fordul az üzemvezető felé. — Mikor idejöttem, mindjárt rám bízták a kötény varrását is. — Mennyit keres? — Ezerkettőt, ezerhármat. — Ilyennek képzelte-e az üzemet, amíg nem látta? — Azt hittem, kisebb, meg nincs ennyi gép. Először furcsa is volt, de hamar megszoktam A másik csarnokban, a 3-as szalagnál azt mondja az üzemvezető: — Ö a legügyesebb lányunk. Egy tizenhat tagú brigád vezetője. Szentes Ibolya nagybajomi kislány zavartan mosolyog nyílt dicséret hallatára. Tizenanyolc éves. Legfőbb szórakozása a kötés. De a műszak után ma kapálni megy a szüleivel. A szalagról a vasalóhoz kerülnek a munkadarabok. Most éppen kis- és nagykamasz-farmernadrágot varrnak. Az egyik vasaló nő, Simon Istivánné, másfél éve van itt, azelőtt a tsz-ben dolgozott. A szalagvezető elismeréssel szól a munkájáról. 1400—1500 forintot keres. A napi norma: hetven nadrág levasalása. Jövedelme azonban a szalag teljesítményétől függ. — Azt mi befolyásolja? — A hét első meg utolsó napján általában gyengébb teljesítmény. Hétfőn többen a a vasárnapi bál után fáradtan érkeznek, szombaton meg a hét végét tervezgetik. Az üzemben mindössze 17 férfi dolgozik. Egyikük, Landete János meós Segesdről jár be motorral. Régi szakember. — Hogyan vélekedik a fiatalok munkájának minőségéről? — A legifjabbak hajlamosak a felületességre. De nem is csodálkozom, hiszen a legtöbben egyenesen az iskola padjaiból kerültek ide, és nemrég még a babával játszottak. De fokozatosan kifejlődik bennük a felelősségérzet. Barabás elvtárs magyarázókig teszi hozzá: — Mi elsősorban nem a mezőgazdaságból kiszoruló felnőtt munkaerőre alapozzuk fejlesztésünket, hanem azokra a fiatalokra, akik az általános iskola elvégzése után e tipikusan női foglalkozást kívánják választani. Tudom, nevelésük, betanításuk nagy felelősséget jelent, de szívesebben vállaljuk, mint az esetleg gyakorlottabb, »»dörzsöltebb« vándormadarakkal való vesződést. Ezért is szeretnénk az újonnan beállítandó szalag mellé is 14—16 éves lányokat szerződtetni. Itt két hónap alatt betanított munkások lesznek, és akinek kedve van, hármévi gyakorlat után szakmunkásvizsgára jelentkezhet.Elvándorlásról, munkafegyelemről, igazolatlan hiányzásról érdeklődöm. — Szinte kizárólag családi okok miatt — férjhezmenés, elköltözés — lépnek ki az üzemből. Az igazolatlan hiányzás elenyészően kevés, a munkafegyelmet pedig igyekszünk nagyon emberségesen, de szigorral biztosítani — mondja az üzem vezetője, és még hozzáteszi: — Én igyekszem teljesíteni a dolgozók kéréseit, munkát azonban megkövetel lem. De így vannak a szalagvezetők is. Nincs is nagyobb baj. A teljesítménykimutatás is azt igazolja, hogy fokozatosan felzárkózunk a régebbi üzemekhez. Ha néhány százalékkal is, de minden szalag rendszeresen túlteljesíti a normáját. És a minőségre sem lehet különösebb panasz. Fiatal Üzem szinte csecsemőkorú. És máris a felnőtté válásra jellemző vonásokkal, szervezettséggel, sőt lassan hagyományokkal. Női tűzoltócsapata már tavaly versenyen vett részt, kispályás futballcsapata ugyancsak szépen szerepel a helyi bajnokságban. Énekkaruk van, ötven fős KISZ-csoportjuk pedig az önálló szervezeti életre készül. A legfontosabb azonban az egyre erősödő brigádmozgalom. Láttam egy példás gondossággal vezetett naplót — a brigádot Wirth Károlyról, a Tanácsköztársaság helyi mártírjáról nevezték el —, amely széles körű érdeklődésről, sokoldalú munkásságról és jó közösségi szellemről tanúskodik. Paál László Takarékosság vagy veszteség Egy panasz — néhány tanulsággal »Bizalommal fordulok önökhöz. Lapjukban sokat olvasok a háztáji gazdaságok támogatásáról, de én ebből most igen keserű leckét kaptam« — így kezdi levelét a siófoki Háry Ferencné. Keserűsége érthető, hiszen nem kis kár érte, s most hiába keres orvoslást, nem sok remény van arra, hogy meg is találja. Tulajdonképpen olyan történet az övé és a levelében említett öt asszonytársáé, amilyen számtalan volt már a megyében. E témában az egyik per a másikat érte, és végső soron ez nem volt jó senkinek. No, de ne vágjunk a tények elé! Háry Ferencné többedmagával kétszáz naposcsibét vásárolt a siófoki ÁFÉSZ-tól, csibék származási helye az unA does! Kossuth Tsz. Aztán csirkék hullani kezdtek. Állati orvosi vizsgálat, majd az Állategészségügyi Intézetben laboratóriumi vizsgálat, a pusztulás oka: baromfitífusz. És itt következik a »»történet« még ennél is szomorúbb része: ahhoz, hogy kártérítést kaphasson a termelő, az elhullás nagyságától függően, naponta rendeletben meghatározott számú elpusztult csirkét kellett volna küldenie laboratóriumi vizsgálatra. Ez elmaradt, és ilyen körülmények között még per útján sem sok remény van arra, hogy a kár megtérüljön. Nagy — és igencsak zsebet érintő, szomorú tanulság ez, de ezentúl is van még valami, amiről — úgy véljük — éppen ennek a sajnálatos esetnek a kapcsán feltétlenül érdemes és szükséges szólni. Háryné esete a korábbi években tucatjával előfordult a megyében. Ahogy dr. Egyed Lajos, megyei főállatorvos tájékoztatott bennünket: a megyében olyan nagy lett a tífuszos fertőzöttség, hogy egyszerűen nem lehetett keltetni. A körülmények kényszerítően megkívánták: új alapokra kell helyezni az egész baromfiprogramot. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság — akinek a »»kezébe került« az egész program — megtalálta mind a nagyüzemi, mind a háztáji termelés szempontjából kiválóan alkalmas fajtát, a Dekalb-hibridet. Ez garantáltan tífuszmentes. Ám az újtól , mint ez legtöbbször lenni szokott, sokan idegenkednek. Ezért aztán például a Pécsi Keltető Vállalattal 800 000, a székesfehérvári, a keszthelyi keltetővel száz-százezer, az andocsd szövetkezettel 300 000 napos baromfi átvételére kötöttek megállapodást az ÁFÉSZ-ek. Bár az előírt, szükséges vérvizsgálatot itt is — minden esetben — elvégezték (ahogy Háryné esete igazolja), mégis bekövetkezett a baj. Lehet, hogy egyetlen egy tífuszfertőzött tojás került a gépbe, de ez éppen elég a betegség elterjedéséhez. Joggal és okkal vetődik fel a kérdés: a múlt számtalan példája után, mikor már végre van biztos, jó megoldás, vajon miért nem ezt választják a termelők? Igaz, valamivel drágább a Dekalb-hibrid. De ha a kockázatot és az eredményt nézzük, melyik a költségesebb? Úgy véljük, a válasz csak egyértelmű lehet. Távol áll tőlünk, hogy »»beleszóljunk«, ki honnan és milyen baromfit kíván vásárolni. Ám a szomorú eset kapcsán el kellett mondanunk ezt is. Nem a Dekalb-hibrid, hanem éppen azok érdekében, akiket most ismét kár ért. Hogy se Háryné, se a többi asszony ne kapjon többé a mostanihoz, hasonló»keserű leckét«. T. M. Kadarkút, 1971 Sok a feladat, a tennivaló VÁRATLANUL, előzetes bejelentés nélkül kerestem fel Németh Lászlót, a kadarkúti tanács elnökét. Igazolványokat rendezgetett, a most megválasztott tanácstagokét. — Van közöttük olyan, aki az alakulástól kezdve tanácstag? — Igen, több is. Szalai László, a községi pártszervezet titkára, Horváth István, a tsz brigádvezetője, aztán Hencséről Tóth József, ugyancsak tsz-brigádvezető, meg Fodor Gyula, a szövetkezet kőkúti vendéglőse és Sípos Jánosné, a kőkúti termelőszövetkezet dolgozója az alakulástól kezdve tanácstagok. A Kadarkúti Közös Községi Tanácshoz két kisebb falu — Hencse és Kőkút —, több puszta és település tartozik. A lakosság meghaladja a négyezret. Megsokasodtak gondok, a tennivalók, s a taanács vezetőinek — együtt a párt- és a társadalmi szervezetekkel — nagyon sokat kell töprengeniük, hogyan juthatnának előbbre. — A legfontosabb most törpevízmű-társulat létrehozása, a munka megkezdése. szükséges kút már tavaly nyáron elkészült, most a 17 kilométernyi vezeték — a félmillióba kerülő árokásást társadalmi munkában végezzük —, az utcai csapok megépítése és a házakba a víz bevezetése van vissza. Ez a munka 4,2 millió forintba kerül, családonként — 670 családot érint — 4500 forinttal járulnak hozzá, s ad az Országos Vízügyi Hivatal is félmilliót... Ezután arról beszél az elnök, hogy mit jelent ez a falunak. A legtávolabbi utcában is lesz egészséges, jó ivóvíz, s az új házakat — az utóbbi években 150 épült — már fürdőszobával tervezik, illetve már így is építették. Igen nagy a községben az építkezési kedv, ezért a tanács a Kossuth Lajos utca környékén 4 holdnyi területet parcelláztat, 44 házhelyet alakítanak ki. Ezen a területen építik fel az ötéves terv végén 1,6 millió forint költséggel a község első emeletes állami lakását — hat család kap benne otthont —, s a Kaposvári Ruhagyár itteni telepének is készül egy négylakásos, ugyancsak emeletes épület. tat.Az elnök egy tervrajzot mu— Az új óvodáé. Sopronból hoztuk a terveket. Préselt faforgácsból készülnek a panelek, az építkezés gyorsabb és fele annyiba kerül, mint a hagyományos. Székesfehérváron láttunk belőle készen, nagyon szép. Az ősszel kezdjük az építkezést, és reméljük, hogy tavasszal a 75 gyermek már el is foglalhatja az új óvodát. Szeretnénk megnyerni a ruhagyár támogatását is, mi pedig a dolgozóik gyermekei számára helyet biztosítunk az óvodában. Diákotthon épül a megyei tanács támogatásával, a lakosság közreműködésével pedig a külső területeken autóbuszvárókat létesítenek. A község üzletei ma már nem felelnek meg az igényeknek. Évről évre emelkedik a forgalom (tavaly például az előző évhez képest 35 százalékkal, s így másodikok lettek a megyében), új üzlet azonban az elmúlt években nem épült. • Milyen hálózatfejlesztést terveznek? — kérdeztem Fekete Jánost, az ÁFÉSZ elnökét. — Itt, Kadarkúton, az atádi út sarkán építünk egy 1000 négyzetméter alapterületű, kétszintes áruházat. Ez 8 millióba kerül. Jövőre kezdjük a munkát, s 1973-ban fejezzük be. Saját erőből 2,4 millió forintot költünk rá, a többit kölcsönből, hitelből fedezzük Hamarosan átadjuk Kadarkúton új gázcseretelepünket, s ezzel a lakosság régi kérését teljesítjük. A forgalmas nagyatád— barcsi út a községen visz keresztül, s Kadarkútnak egyetlen valamire való étterme van, de az is már régen korszerűtlenné vált, átépítésre szorul. Korábban tervezték is a bővítését, de mert állami tulajdonban van, nem sikerült elképzeléseiket megvalósítani. Ezt is jó lenne megoldani, s elérni, hogy az egyre jelentősebb idegenforgalommal rendelkező községnek legyen egy olyan étterme, ami az igényeknek megfelel. De egyre többen igénylik a közétkeztetést is, és a vendéglő már csak nem alkalmatlan feladatának ellátására a jelenlegi körülmények között... Előzetesen hosszan beszélgettem Szalai László párttitkárral, majd részt vettem a vezetőség ülésén is, ahol a tanácselnök a község fejlesztéséről, Szalavári László pedig a ruhagyár telepének munkájáról számolt be. S itt tapasztaltam azt a következetes pártépítést, amiről a titkár már tájékoztatott. Amióta önálló községi pártszervezetük van, tizennégy új párttagot vettek fel, a fele asszony, illetve leány. FEJLŐDIK A KÖZSÉG, ezzel együtt számban is erősíteni akarják a pártszervezetet, hogy feladatát minél jobban elláthassa. S talán ezért a jövőben sokkal nagyobb gondot kellene fordítania a pártszervezetnek a pedagógusok kommunistává nevelésére is, mert a több mint húsz tanerős kadarkúti iskolában mindössze egyetlen párttag van. Szalai László A Sopronból hozott tervrajzot nácielnök, mutatja Németh László ta ÉRDEK, ÖSZIÖKZÉS, DEMOKRATIZMUS pen szükséges a vállalat ka A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében a vállalati önállóság, érdekeltség és felelősség növekedésével kedvező lehetőségek nyíltak az üzemi demokrácia fejlesztésére. Valójában azonban mégsem növekedett észrevehetően a dolgozók — főleg a munkások — közéleti felelőssége és aktivitása a gyár, a vállalat ügyeinek intézésében. Ezt csak részben magyarázhatjuk azzal, hogy a megváltozott helyzet felismerése és a tudatos cselekvés érlelődési időt, személyes tapasztalatot igényel. Lényegesebb körülmény, hogy a legtöbb helyen a dolgozók nem tapasztalnak érdemi változást. Elsősorban azért, mert a vállalatok belső irányítása, érdekeltségi rendszere többnyire erősen centralizált maradt. Nem korszerűsítették az úgynevezett belső mechanizmust, s a megnövekedett hatáskörök jó része jelenleg is a vállalat felső vezetőinek kezében összpontosul. A népgazdasági és a vállalati érdekek ütközésének és az ellentmondások, rugalmas feloldásának lehetősége adott — elsősorban azzal, hogy tervutasításokat felváltó gazdasági szabályozás növelte közösség egészének önállóságát, felelősségét HasonlóképAz egysíkú ösztönzés káros hatásait hiba volna csupán az öntudat fejletlenségével magyarázni. Az üzem- és művezetők szintén »»szűklátókörűek«, s részlegük belső tartalékainak eltitkolásában, alacsony tervfeladatok kiharcolásában érdekeltek,, ha például mechanikusan, a program teljesítésének arányában kapják prémiumukat. Olyan érdekeltségi viszonyok lönböző részlegeinek, rétegeinek érdekeltségét növelni megteremtve a különböző érdekek egyeztetéséhez és az ellentmondások feloldásához nélkülözhetetlen feltételeket A vállalaton belüli részlegek és rétegek érdekei objektíve különbözőek, ugyanis ösztönző teljesítménybér esetén például a munkások érdekelték a termelés mennyiségének növelésében, de a termelési eszközök több műszakos kihasználásában, üzemeltetésében, a minőség javításában, az anyag s a szerszám takarékos felhasználásában, a gépek kímélésében már kevésbé (főleg az ún. sima darabbérezés esetén). Sőt, időszakonként — főleg a normarendezések alkalmával — még a teljesítmények visszafogásával megpróbálnak kedvezőbb kerereseti feltételeket elérni. megteremtésére van tehát szükség, amelyek minden szinten a vállalat rövid és hosszú távú feladatainak végrehajtására ösztönöznek. Igaz, a vállalatoknak hatékonyságra ösztönző, de meglehetősen bonyolult jövedelem- és bérszabályozása nem bontható le üzemekre, műhelyekre és munkásokra. Körültekintő elemzéssel és bizonyos egyszerűsítéssel azonban elérhető, hogy a műhelykollektívák (csakúgy, mint a különböző szintű vezetők, műszakiak, közgazdászok) a vállalati fő feladatokkal egyezően tevékenykedjenek. A termelési és társadalmi aktivitás feltételezi a helyesen meghatározott érdekeltségi viszonyokat. Az érdek döntő szerepet játszik emberi cselekvésben, minden de az emberi cselekvés egyben tudatos megnyilatkozás is. Nélkülözhetetlen tehát a bonyolult társadalmi munkamegosztás, a sokrétű emberi kapcsolatok összefüggéseinek ismerete. Ennek hiányában a szűklátókörűség, az önzés — szükségszerűen és indokolatlanul — összeütközések, feszültségek forrásává lesz a köz- és a magánéletben egyaránt. A jól körvonalazott, világos körülményekre épülő érdekeltség viszont meggyorsítja a társadalmi tudat fejlődését A felvilágosító munka, a széles körű tájékoztatás lehetővé teszi, hogy a dolgozók felismerjék saját érdekeiket, s így tenni harájuk anyagi erővé váljon. Bármilyen oldalról közelítjük is meg a kérdést: a demokratizmus fejlesztése minden szinten fontos vezetői feladat. S minden szinten olyan önállóságra és hatáskörre van szükség, amely lehetővé teszi a dolgozók ésszerű javaslatainak megvalósítását, jogos igényeik kielégítését. Furcsa ellentmondás napjainkban, hogy a termelőszövetkezeti parasztság sokfelé tevékenyebben vesz részt a közösség ügyeinek intézésében, mint néhol a nagyüzemi munkásság. A gazdálkodás formája persze más, és a csoporttulajdonon alapuló flletőben közvetlen demokrácia hatóköre is szélesebb. A demokratizmus eltérő fejlettségét mégsem magyarázhatjuk csupán a tulajdonformák különbözőségével: sok szempontból tsz-ek és tagjaik érdekeltsége a is egyszerűbb, korszerűbb, kevésbé bürokratikus, és az emberi — köztük a vezetői — kapcsolatok is közvetlenebbek. Mindebből sok állami vállalat vezetői is okulhatnak, amikor az anyagi ösztönzés továbbfejlesztése, a belső mechanizmus korszerűsítése, a közösséggel kapcsolatos önzetlen felelősségérzet fokozása van napirenden. K. 3. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. június 10.3