Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-15 / 216. szám
i. Losonczi Pál ma érkezett Phenjanba (Folytatás az 1. oldalról) fásra a KNDK-ba tartó Losonczi Pállal. Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete négyórás repülőút után Szibéria fővárosában, Irkutszkban tartott rövid pihenőt. Újabb négyórás repülés, további két és fél ezer kilométer, s a különgép már Habarovszkban, az út utolsó szovjet állomásán landolt. Az Elnöki Tanács elnökét a repülőtéren a távol-keleti határterületi székhely vezetői fogadták. Losonczi Pál és kísérete Habarovszkban töltötte az éjszakát, s ma, szerdán — magyar idő szerint hajnali három órakor indult tovább a KNDK fővárosába, Phenjanba. (MTI) 1972. március 20-ra összehívják a szovjet szakszervezetek kongresszusát A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa Moszkvában folyó plénumán elhatározta, hogy 1972. március 20-ra összehívják a szovjet szakszervezetek XV. kongresszusát. Tímár Mátyás folytatta tárgyalásait (Folytatás az 1. oldalról) megvalósítja azt, amit maga elé tűzött. Ebben szükségünk van azok megértésére és szolidaritására, akik már elérték a célt, építik a szocializmust. — Mi itt, a Csendes-óceán déli részén az antiimperialista küzdelem részesei Olyan kontinens ez, vagyunk, ahol a harc sajátos útjaira van szükség, de kétségtelen, hogy a szocializmushoz vezető úton fel kell használnunk a szocialista országokait, okulnunk kell tapasztalataikből és sikereikből.tévedés Köszönöm, hogy itt vannak, látogatásuk hasznos Chilének. Ürítem poharamat népeink barátságára, a magyar kormány vezetőire, személyes boldogulásukra! Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese pohárköszöntőjében köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért, majd ezeket mondta: • — Nagy figyelemmel, érdeklődéssel tekintünk Chilére, különös jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy itt szocializmus építésének útjára a léptek. A magyar nép sokáig úgy tekintett Chilére, mint a dél-amerikai kontinens pán egyik országára, de csatavaly óta megnőtt nálunk az érdeklődés Chile, a chilei nép iránt. Tudjuk, értékeljük, hogy mindaz, ami itt történik, jelentőségét és tapasztalatait tekintve túlnő Chile határain. • A szocializmus építése sok gonddal, sok nehézség, hály leküzdésével is jár, akaaz utóbbi tizenöt évben gondjainkból sokat megoldottunk, s bár a nehézség, akadály ma sem kevés, úgy érezzük, népünk többsége támogatja politikánkat, mögöttünk áll. Megbeszéléseink során elsősorban az ön személyében, Allende , elvtárs, és megismerve más tárgyalópartnereinket, olyan vezetőkkel találkoztunk, akik a személyes rokonszenven túl hozzáértésükkel is nagy tiszteletet váltottak ki bennünk. — Ürítem poharam a magyar kormány s pártunk vezetői nevében Allende elvtársra és a kormány tagjainak egészségére! Ürítem poharam Chile népére, a chilei fejlődés sikerére! Ürítem poharam a chilei és a magyar nép barátságára! Tímár Mátyás később Carlos Concha egészségügyi miniszterrel tárgyalt. A megbeszéléseken a magyar gyógyszerek és gyógyszer-alapanyagok, továbbá orvosi műszerek és kórházi berendezések szállításának kérdései kerültek szóba. Hétfőn a késő délutáni órákban ismét tanácskozott a magyar—chilei gazdasági vegyesbizottság. Este Császár Ferenc, hazánk santiagói ideiglenes ügyvivője fogadást adott, s ezen megjelent Salvador Allende köztársasági elnök, a kormány több tagja, a földreformbizottság elnöke és a chilei társadalmi és kulturális élet sok más vezető személyisége. (MTI) Mi lesz Tajvannal? Amikor a farok a kutyát A második világháború után kialakult nemzetközi helyzet egyik legabszurdabb igazságtalansága az ENSZ-alapokmányt az elsők között aláíró, 700 milliós Kína kizárása a szervezetből. Helyette mindmáig a 14 milliós Tajvan lakosságából mintegy 2 millió csak a kínai — foglalja el a helyét (úgy is, mint a Biztonsági Tanács vétójoggal rendelkező állandó tagja). Miféle alapja lehetett ennek az első pillanatban szemmel látható igazságtalanságnak és több mint két évtizedes állandósulásának? Lehet-e indokolni ezt a gyakorlatot, amely nyilvánvalóan szemben áll még az ENSZ alapokmányának szellemével is? Tajvanban megtalálták a formulát: az ideiglenesség hangsúlyozásában Csang Kajsek, a »»Kínai Köztársaság« agg elnöke jellemző módon rendezte be hivatali helyiségeit is. A hajdani japán főkormányzó palotájában — az ideiglenességet, a helyzet átmeneti voltát hangsúlyozva — mindenből kettő van még ma is: két elnöki terem, két miniszterelnöki szoba, két kormány számára berendezett helyiségek. Csang Kajsek mindmáig fenntartja azt a fikciót, miszerint a sziget Kína központja, van tehát »►központi kormány« és tajvani tartományi kormány. A központi kormány jelentős létszámú, 600 ezer főnyi jól felszerelt hadsereget tart fenn, amely az ideiglenesség felszámolására, a szárazföldi haza »felszabadítására« hivatott. Bármiféle — a jelenleginél lényegesen ésszerűbb és taktikusabb — formula sem érne azonban egy fabatkát sem, és a Csang Kaj-sek-rezsim nem tudott volna ilyen hosszan berendezkedni Tajvanon, ha az óceán másik partjáról nyúlnak igen erőteljesen nem hóna alá. Egyedül az ameriakai szuronyok és hadihajók, amerikai pénz és diplomácia »► igazolták« Tajvan létét, — az amerikaiakra jellemző módon — még csak formális indokot sem kerestek erre. Az amerikai Kína-politika is nagyjából abból a világháború után körvonalazódó doktrínából fakadt, amely szerint a legreakciósabb diktatúra is jobb, mint egy szocialista kormány. »►Az idén a »pinpong« és a mosoly-diplomáciával« megindult és a Nixon látogatásának bejelentésével kiteljesedő új Kína-politika alapvető változásokat hozhat a népi Kína és Tajvan helyzetében. Több megfigyelő is nyomatékosan aláhúzza, hogy az Egyesült Államok lépését — legalábbis részben — kényszer motiválta. A nyugaati tőkés országokban és a harmadik világban szinte láncreakciót indított el Kanada lépése: Ottawa az idén elismerte a Kínai Népköztársaságot, s egyidejűleg megszakította a kapcsolatokat Tajvannal. (Jelenleg a Kínát elismerő államok száma 60, míg a Csang Kaj-sek rezsimmel csak 59 tart kapcsolatot. Most ■ először- ’ billent a mérleg a KNK javára.) Mi várható az ensz őszi ülésszakán? Az USA Kína tagságának kérdésében nyilván nem fogja mozgósítani szavazógépezetét, s nyilvánvaló, hogy a KNK »► visszatérése« elől elhárul az akadály. Csakhogy nem bontottak még le az útból minden torlaszt. Az amerikaiak ugyan feladták az »egy Kína« elméletet, de helyette újat kreáltak: »egy Kína, egy Tajvan«. Valahogy így lehetne röviden összefoglalni a Rogers által nemrég bejelentett állásfoglalást: a KNK és Tajvan egyaránt helyet kapna az ENSZ-ben. (S ehhez újra kitűnő eszköznek bizonyulhat a hagyományosan jól működő szavazógépezet.) A feltételes mód azonban nagyon is indokolt: képes lesz-e az Egyesült Államok — mint eddig annyiszor — ismételten mozgósítani »► szövetségeseit«, s elfogadtatni az ENSZ-ben, hogy Tajvan kizárását »fontos kérdés«-nek nyilvánítsák. A helyzet fonákságára jellemző: sem Kína nem akar az ENSZ tagja lenni Tajvannal, sem Tajvan Kínával. Az amerikaiakat két évtizede messzemenően kiszolgáló, tőlük függő Csang Kaj-sek berzenkedik, támadja Nixon Kína-politikáját, s elítéli Rogers állásfoglalását. Ez berzenkedés nem új, sőt igen a gyakori az amerikaiak szövetségesei körében. Neve is van a politikai zsargonban: a farok csóválja a kutyát — mondják. S hozzáteszik: az ilyen duzzogások célja rendszerint a zsarolás. Itt azonban valószínűleg másról van szó. Az Egyesült Államoknak kapóra jönne, ha a sértett Csang Kaj-sek és klikkje kivonulna az ENSZ- ből... Lehet, hogy a sértődött tajvani kórust Washingtonból vezénylik? Csupor Tibor ••• SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. szeptember 15. Az ENSZ-közgyűlés új eiste U Izatnál Adam Malik indonéz külügyminiszter, a most megnyíló ENSZ-közgyűlés új elnöke feladatával kapcsolatos megbeszélést folytatott U Thant ENSZ-főtitkárral. Képünk a találkozóról készült. (Telefotó: AP—MTI—KS) Csaknem ultimátumszerűsen A brüsszeli három pont Brüsszelben amely immár nemcsak a Belga Királyság, hanem a Közös Piac »fővárosa« is, tizenegy órán keresztül tárgyaltak az EGK pénzügyminiszterei. A téma enyhén szólva adva volt: a hatoknak el kellett dönteniük, hogyan reagáljanak Richard Nixon emlékezetes gazdasági—pénzügyi döntéseire. Óriási túlzás lenne ezt a fontos büüsszeli tanácskozást a részvevő hatalmak látványos egységdemonstrációjának nevezni. Semmiképpen nem volt az. A határozaton még a kevéssé rutinos megfigyelő is észreveheti a komoly nézeteltérések jeleit. Volt azonban három lényeges pont, amelyben egyetértettek a Közös Piac országai, s ezt deklarálták is: 1. Valamennyien a dollár leértékelése mellett szálltak síkra. 2. Követelték, hogy szűnjék meg a dollár tartalékvaluta szerepe, és 3. hogy az Egyesült Államok elnöke mielőbb szüntesse meg a nemrég bejelentett tízszázalékos import- vámot, amely gyakorlatilag lehetetlenné tesz csaknem minden, az USA-ba irányuló exportot. Szembetűnő, hogy mindhárom pont — több szempontból is — rendkívül fontos. Gazdasági vonatkozásban mindegyik önmagáért beszél: ma már aligha szorul magyarázatra, miért követelik a Közös Piac pénzügyminiszterei a dollár leértékelését, tartalékvaluta-jellegének megszüntetését és az őket nagymértékben sújtó amerikai importvám eltörlését. Az ilyen horderejű gazdasági követeléseknek azonban politikai jelentőségük is van. És ez az, amiről eddig erről viszonylag kevés szó esett. Ami Brüsszelben történt, természetesen nem fújta és nem fújhatta el a nézeteltérések s viszályok felhőit a Közös Piac egéről. De először fordult elő, hogy a hatok ilyen súlyos kérdésekben egyértelműen fellépnek az Egyesült Államokkal szemben, és követeléseiket csaknem ultimátumszerűen szedik pontokba. AI néhai Charles de Gaulle a Közös Piac legmarkánsabb személyisége mindig is úgy képzelte, hogy ez a szervezet egy napon majd képes lesz szembefordulni a hatalmas Egyesült Államok diktátumával. Nem rajta — de Gaulle-on —, hanem számtalan gazdasági és politikai körülményen hogy ez a nap nem múlott, előbb következett be. . A Gaulle-ista Nations Amerika-ellenes frontról, az erősebb jogával szemben megmutatkozó bizonyos ellenállás erősödéséről beszél. A fogalmazás vitatható: brüsszeli döntés politikai vonatkozásait nem szabad túlbecsülni. De figyelmen kívül hagyni sem. Szadat tárgyalt az angol külügyminiszterrel Szudán jövőre csatlakozik az államszövetséghez Anvar Szadat egyiptomi államelnök kedden fogadta a vasárnap óta Kairóba tartózkodó Sir Alec Douglas-Home brit külügyminisztert. A megbeszélésen a közel-keleti helyzetről, valamint Egyiptom és Nagy-Britannia kétoldalú kapcsolatairól volt szó. A brit diplomácia vezetője e megbeszélés előtt Mahmud Favzi megbízott egyiptomi miniszterelnökkel találkozott. »Szudán 1972-ben csatlakozik Egyiptom, Líbia és Szíria államszövetségéhez« — közölte kedden Abu Bakr Audallah szudáni miniszterelnök-helyettes. Rádióbeszédében Abu Bakr Audallah elmondotta: Gaafar Nimeri vezérőrnagynak elnökké választása után az lesz az első feladata, hogy megtegye a szükséges lépéseket Szudánnak az államszövetségbe való felvételére. A miniszerelnökhelyettes megfogalmazása szerint e lépések: az állandó alkotmány kibocsátása, a parlament megalakítása és az — egyiptomi mintára — egypártrendszer bevezetése. említett elnökválasztás szerdán kezdődik meg Szudánban. Hat napig fog tartani, s ezalatt több mint 4 millió szudáni választópolgár járul majd az urnákhoz. Szudán függetlenségének kikiáltása (1956) óta ez lesz az első elnökválasztás az országban. Gaafar Nimeri vezérőrnagy, a forradalmi parancsnoki tanács elnöke bízik abban, hogy a választáson győzelmet fog aratni. Magabiztosságára jellemző, hogy korábban bejelentette: ha nem kapja meg a szavazatok 85 százalékát, akkor önként lemond. A hatnapos szudáni elnökválasztás eredményeit október 1-én hozzák nyilvánosságra. Ali Szabri * * * volt egyiptomi alelnök és 11 vádlottársa kedden mondta el védőbeszédét a forradalmi különbíróság titkos tárgyalásán. Az ügyész a 12 vádlott közül kilencre fát kérte.halálbüntetés kiszabáA keddi kairói lapok arról adtak hírt, hogy a hazaárulással és összesküvéssel vádolt összesen 91 személy közül további hétnek a pere szeptember 19-én fog kezdődni. A helyettes kormányfő által az AFP értesülése szerint ÉSZAK-ÍRORSZÁG Bombákkal dobálták a rendőrséget Keddre virradóra Belfast különböző pontjain tíz pokolgép robbant. A legsúlyosabb az a merénylet volt, amely egy Crumlin Road-i lakóházban súlyosan megsebesített négy embert. A többi bomba üzletekben, egy gyárban, egy népjóléti irodában és a szélsőséges protestáns Orániai Rend klubhelyiségében, robbant fel, könnyebb sebesüléseket okozva. Egy észak-írországi kisvárosban a katolikus tüntetők körülvették, és bombákkal dobálták a rendőrséget, de nem sikerült az épületet lángba borítaniuk, Londonerryben pedig a katolikus tüntetők megint megtámadtak egy katonai őrhelyet. Az egyik robbanásért a protestáns csoportok a felelősek. Azt nem közölték, hogy melyik merényletet hajtották végre a belfasti hatóságok támogatásával nyíltan szervezkedő ultrák, de ismeretessé vált: éjszaka az unionista huligánok csoportosan támadtak meg katolikus munkások lakta házakat (MTI) RÖVIDEN »Döntő szakaszába lépett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítése« — mondotta Schumann francia külügyminiszter kedden a nemzetgyűlés külügyi bizottságában tartott beszámolójában. Helsinkiben megtartották a SALT-tárgyalások ülését. A következő megbeszélésre már pénteken a szovjet nagykövetségen kerül sor. »Szabadságot Angela Davisnek!« jelszóval New Yorkban kedden a Daily World szervezésében tömegtüntetést tartottak. Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezetője kedden Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel megvitatta a szovjet—angol kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kérdéseit. Az afgán király, Mohammed Zahir sah kedden hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett. Kedden folytatódtak az Amerika-ellenes tüntetések Huéban, az egykori császári fővárosban és Saigonban. Vizsgálatot fog kérni az ENSZ-től Georgia Jackson asszony, az augusztus 21-én meggyilkolt néger forradalmárnak, George Jacksonnak az édesanyja fia halálának körülményeiről. Vérengzés a börtönben Nixon helyesli Nixon elnök teljes helyesléséről biztosította Rockefellert, New York állam kormányzóját, amiért a börtönhatóságok letörték az atticai fegyházban kirobbant lázadást. A valóságos vérfürdővel végződő rendőrroham után 28 fogoly és 9 őr maradt a helyszínen holtan. A hevenyészve felszerelt börtönkórház legalább száz sebesült rabot kezel, közülük soknak az állapota válságos. A börtönviszonyok miatt fellázadt rabok lázadása egyébként az utóbbi idők legvéresebb ilyen incidense volt az Egyesült Államokban. Bobby Seale, a harcos néger polgárjogi szervezet, Fekete Párducok vezetője, aki a a múlt héten sikertelen közvetítési kísérletet tett a börtönhatóságok és a lázadók között, élesen elítélte az állami börtönfelügyelőség eljárását. Kijelentette, hogy az egész börtönfelügyelőséget perbe kellene fogni tömeggyilkosság miatt, mert támadásukkal ben halálra ítélték a lényegefogva tartott túszokat és a fellázadt rabokat is. Az atticai hatóságok alig néhány órával a börtön visszafoglalása után meghívtak egy csoport sajtótudósítót, végigvezették őket a vérszagtól és könnyfakasztó gáztól bűzlő udvaron, hogy megmutassák nekik, »mit műveltek« a fellázadt néger rabok. A tárgyi bizonyítékok között azonban csupán konzervdobozok, matracok, szakadt pokrócok és kések voltak. Az ezekkel felfegyverzett rabokat lőtték halomra távcsöves automatafegyvereikkel a mesterlövész rendőrök, és a nemzeti gárdisták.