Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

Golda Meir Washingtonba készül Izrael régi taktikája Golda Meir izraeli minisz­terelnök ugyanazon a napon érkezik Washingtonba, amikor az ENSZ-közgyűlés New York­ban megkezdi a közel-keleti kérdés vitáját. Nixon elnök és Golda Meir tárgyalásainak célját előrevetíti az amerikai szenátusnak az a döntése, hogy a katonai költségvetés módosításával ötszáz millió dollárt fordítanak Izrael fel­fegyverzésére, s ennek a felét kimondottan Phantom-típusú vadászbombázók beszerzésére szánják. Az Egyesült Államok a nem­zetközi erőfeszítésekkel szem­­­behelyezkedve nem mond le monopolizált közvetítő tevé­kenységéről, az amerikai típu­sú rendezés szorgalmazásáról. Ez a magatartás a legnagyobb akadálya a Jarring-misszió és a nagyhatalmi tárgyalások felújításának, a világszervezet hatékony fellépésének. Az egyiptomi fővárosban érezni lehet a feszültség nö­vekedését. Anvar Szadat elnök két hétvégi beszéde óta újabb és újabb intézkedéseket, ren­deleteket hoznak. Ezek arról tanúskodnak, hogy Kairóban nem zárják ki a harci cselek­mények kiújul­ás­ának lehető­ségét. Az egyiptomi sajtó azzal vá­dolja Izraelt, hogy pontosan azt a taktikát alkalmazza, amit 1967-ben, azaz megpróbálja önmagát olyan békeszerető ál­lamnak feltüntetni, melyet az arab országok agressziójának veszélye fenyeget ENSZ-határozat Home: egyezmény és őszibarack Douglas­ Home, Nagy-Bri­tannia külügyminisztere, egy eddig még nyilvánosságra nem hozott brit­ rhodesiai megál­lapodással a zsebében és 36 láda friss afrikai őszibarack­kal a poggyászában tegnap reggel hazaérkezett Londonba. Az egyezménnyel kapcsolat­ban — amelyről Nyerere, Tan­zánia elnöke azt mondja, hogy kétséget kizáróan az afrikai érdekek kiárusítását rögzíti — Londonban most azt a kér­dést teszik fel leggyakrabban, vajon hogyan egyeztethető össze azokkal az elvekkel amelyeknek a teljesülését az egymást követő brit kormá­nyok a »rhodesiai vita« megol­dásának feltételeként jelölték meg. Az öt elv egyebek között kimondja, hogy az afrikai többségi kormányzás folyama­tát nem szabad feltartóztatni; biztosítékokat kell adni arra, hogy a jelenlegi fehértelepes rendszer nem táncol vissza az új alkotmány gondolatától; azonnal javítani kell az afri­kaiak politikai helyzetén, el kell indulni a faji megkülön­böztetés felszámolása felé; a függetlenségi megállapodás­nak elfogadhatónak kell len­nie az egész rhodesiai nép szá­mára. Néhány órával azután, hogy Salisburyben bejelentették a tárgyalások befejezését és a »viszály végét« jelző egyez­mény létrejöttét, 33 ország ja­vaslatára az ENSZ-közgyűlés gyámsági bizottsága 89 szava­zattal 10 ellenében, 13 tartóz­kodás mellett határozatot fo­gadott el, amely felszólítja Nagy-Britanniát: »tegyen energikus lépéseket a rhode­siai törvénytelen, fajüldöző, kisebbségi rendszer megdönté­sére«. A határozat a továb­biakban felszólítja Dél-Afrikát­ és Portugáliát, hogy­­ az ENSZ által jóváhagyott szankciókkal megfelelően szakítsák meg po­litikai, gazdasági és más kap­csolataikat Rhodesiával, min­denekelőtt pedig vonják ki a rhodesiai területen állomásozó katonai egységeiket. AZ ESEMÉNYEK MÖGÖTT­, A két Douglas egyezkedik A napokban jelentették a hír­ügynökségek, hogy Sir Alec Douglas Home angol külügymi­niszter és Ian Douglas Smith, a rhodesiai fehér telepes kormány miniszterelnöke megegyeztek két ország közötti ellentétek el­a­simításában. A megállapodás szö­vegét még nem tették közzé, de az eddigi rhodésiai események felvázolásával valószínűsíthető friss kompromisszum tartalma.a A volt brit koronagyarmat Rho­desia 389 362 négyzetkilométeren­­ terül el az afrikai kontinens déli részén, a Dél-Afrikai Köztársaság és Zambia között. Lakossága több mint négymillió, de ebből kétszázezer a fehér telepes, csak ré­szint búr, de többségében angol. 1963-ban a brit igazgatás alatt álló Rhodésia-Nyaszaföld szövet­ség három részre szakadt: létre­jött Dél-Rhodésia brit gyarmat, továbbá Zambia és Malawi. (Rho­­désia az afrikai kalandortól, Ce­cil Rhodestől kapta a nevét.) A rhodésiai fehér telepesek azonnal megmozgattak mindent, hogy in­tézményesítsék a faji megkülön­böztetésen alapuló uralmukat. Egy évvel később London szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben Rhodésia kikiáltja függetlenségét. Salisbury-ben többi afrikai ország függetlensé­­­gének megadására Rhodésiában azonban hivatkoztak. semmiféle biztosítéka és feltétele nem volt annak — és ma sincs —, hogy egy demokratikus állam jöjjön létre. A hatalom ugyanis szilár­dan a fehér telepesek kezére ke­rült különösen azután, hogy Ian Smith szélsőségesen reakciós kor­mánya vette kézbe az ügyeket, és dél-afrikai példára a faji el­különítés és a terror politikáját folytatta. Októberben Dél-Rhodé­­sia nevét Rhodésiára változtatták. 1965. november 11-én Rhodesia egyoldalú függetlenségi nyilatko­zatot­ tett — az afrikai államok nyílt megütközésére — és vissza­utasította azokat a brit követe­léseket, hogy vonják be a hata­lomba az afrikai színesbőrű la­kosságot. 1966-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazta Britanniát, hogy akár erőszak al­kalmazásával is akadályozza meg, hogy olajszállító hajókról Rhode­­siába kerüljön ez a fontos nyers­­­anyag. Wilson munkáspárti mi­niszterelnök súlyosnak látszó gazdasági szankciókat léptetett életbe. Az afrikai államok fegy­veres erőszak alkalmazását köve­telték, az angolok azonban erre nem voltak hajlandók. A benn­szülött lakosság betiltott politikai szervezete a Zimbabwe Afrikai Népi Szövetség gerillaháborút szervezett. A brit gazdasági szank­ciók — bár érzékenyen érintették Smith rendszerét — mégsem tud­ták azt megrendíteni, mert Rho­desia hatékony segítséget kapott a szomszédos Portugáliától és a Dél-afrikai Köztársaságtól. Wil­son és Smith decemberben egy hajón tanácskozott Gibraltár kö­zelében, de Salisbury ura hajtha­tatlan volt. Két évvel később is­mét találkoztak, de Rhodesint változatlanul nem sikerült en­gedményekre bírni. 1969-ben a rhodesiai képviselő­ház fajüldöző alkotmányt szava­zott meg, amely biztosította fehér telepesek uralmát. Az am­­­rikai többséget teljesen megfosz­tották a politikai jogaitól. Moder­nül felszerelt rendőri és katonai egységeik hajtóvadászatot indí­tottak a gerillák ellen. A bennszü­lött lakosságot a faji megkülön­böztetések a gazdasági életben is sújtják. A bantu munkások — azonos munka esetén — csak a 10—15-öd részét kapják a fehérek bérének. Társadalombiztosítás csak a fehérek számára van. A következő évben Rhodesia köztársasággá kiáltotta ki önma­gát, Smith és rendszere — »álta­lános választásokon« — megsze­­s össze« mandátumot. Ő végül az utolsó felvonás: a konzervatív kormány lord Good­­mann-t küldte Salisbury-be, aki előkészítette a két Douglas talál­kozóját. 8 az eredmény? Smith: »Az ország lakossága valószínű­leg kielégítőnek találja majd a megállapodást«. Smith nyilván a fehérekre gondolt. De vajon mit szól ebhan a mégymORÓ nincs- 1 SOMOGYI Páatak. ML SSPtié Castro chilei bányászok között A chilei El Teniente rézbányában Fidel Castro kezet fog a bányászokkal.­­(Telefotó: AP—MTI—KS) Kína a régi Az ENSZ Biztonsági Taná­csa szerdán 14 szavazattal — az Egyesült Államok tartóz­kodása mellett — jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely felszólítja Portugáliát, hogy haladéktalanul vessen vé­get a Szenegál elleni fegyve­res agresszióknak és­ biztosítsa az önrendelkezési jogot Por­­tugál-Guinea — jelenlegi gyarmata — lakosságának. A szovjet leszerelési javas­latról folyó vitában felszólalt Csiao Kuan-hua külügyminisz­ter-helyettes, a kínai ENSZ- delegáció vezetője is. Szovjet­­ellenes vádaskodásoktól hem­zsegő beszéde végén nyíltan azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy tegye félre az általános leszerelési konferenciára tett szovjet javaslatot és ezen az ülésszakon ne is szavazzon ró­la. A kínai érvelés szerint amíg az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tesznek ünnepélyes ígéretet, hogy nem nyúlnak elsőként nukleáris fegyverhez az ilyen fegyverrel nem rendelkező országokkal szemben, nem szerelik le kül­földi támaszpontjaikat és nem vonják vissza külföldről nuk­leáris fegyvereiket és célba juttató eszközeiket, határozat és egyezmény minden írott malaszt marad. Jakov Malik szovjet ENSZ- fődelegátus válaszában rámu­tatott, hogy az Egyesült Álla­mok után most Kína a máso­dik ország, amely ellenzi a le­szerelési konferencia szovjet tervét, és kijelentette, hogy ♦ ez a duett élesen disszonáns hangot ütött meg a többi dele­gátus nyilatkozataihoz képest­. Rámutatott, hogy a kínai felszólalás ajándék az impe­rialistáknak, akik 26 éve har­colnak a leszerelés ellen. Tárgyalások Rawalpini Sikere Vérdíj a partizánok Fejére A Szovjetunió és az Egye­sült Államok pakisztáni nagy­követe külön-külön tárgyalt a rawalpindi Kiumban. Egy külügyminiszte­külügyminisz­­tériumi szóvivő a találkozók­ról nem közölt­­ részleteket, csupán annyit mondott, hogy Pakisztán szívesen venne min­den nagyhatalmi kezdeménye­zést a szubkontinensen ural­kodó helyzet normalizálására, és örülne, ha a Szovjetunió­ és az Egyesült Államok közös lépésekre határoznák el ma­gukat. Rawalpíndiiben homokzsá­kokkal vették körül a fontos kormányériületeket és meg­kezdték az álcázást is. A ke­let-pakisztáni hadihelyzetre vet jellemző fényt, hogy az or­szágrész fővárosában, Daccá­­ban, vérdíjat tűztek ki a par­tizánok fejére: 10 000 rúpiát (900 font sterling) kap az, aki az ellenálló harcosok vezérét, és 500 rúpiát, aki egy egyszerű harcost a hatóságok­­ kezére juttat. Új-delhi diplomáciai forrá­sok a kampány szerdai beje­lentése alapján úgy vélik, hogy az indiai csapatok­­ elég gyakran átlépik a határt a kelet-pakisztáni felkelők tá­mogatására, de néhány óra múlva mindig visszahúzódnak. Csou En-laj kínai miniszter­­elnök csütörtökön fogadta K. M. Kaisert, Pakisztán pekingi nagykövetét, aki átnyújtotta neki Jahja Khan elnök üzene­­tét. A kínai kormányfő aggo­dalmát fejezte ki az indiai— pakisztáni feszültség miatt, amit szerinte »India katonai provokációja« idézett elő. N­DP-kongresszus Tegnap délelőtt megnyílt Düsseldorfban a Német Kom­munista Párt négynapos ko­ng­­resszusa.iA nyugatnémet kom­et­nisták seregszemléjén 605 küldött és 245 vendégküldött vesz részt. A kommunista testvérpárto­kat 22 küldöttség képviseli. Jelen vannak a szocialista or­szágok pártjainak delegációi is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt képviseletében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vesz részt a kongresszuson. KOHL ELÉGEDETT Az államtitkár Bonnban éjszakázik Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtit­kára tegnap kora délután visszaérkezett Bonnba. A né­met államközi tárgyalások folytatása előtt tartott az NDK megbeszélést küldöttségé­vel, amely Bonn­ban töltötte a csütörtökre virradó éjszakát. Az NDK államtitkára új­ságírókkal közölte, hogy a mai éjszakát Bonnban tölti, ahol »szeretné jól kialudni magát«. Arra a kérdésre, hogy a dolog már teljesen rend­hsa­mm Kahl bizáró vá­laszt adott, s csak annyit mon­dott, hogy az ügy »bonyolult« Azt azonban megerősítette, hogy a tárgyalások utolsó for­dulójában »kevesebb nehéz­ség« merült fel Az is megfe­lel a valóságnak — fűzte hoz­zá —, hogy csütörtökön haj­nalban azért utazott Berlin­be, hogy jelentést tegyen kor­mányának. Végezetül tréfásan megje­gyezte, hogy jó dolog az NDK fővárosában lenni, de­­ Bonn­ban is igen barátságosan bán- Kölcsönös előnyök a bauxit­kutatásban Hazánk és Guinea Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének sze­mélyében első alkalommal látogat magyar államfő Guineai Köztársaságba. A lá­­­togatás Sekou Touré elnök 1965. évi hivatalos magyaror­szági baráti látogatásának viszonzása. A két állam leg­főbb vezetői ez alkalommal tehát immár másodszor foly­tatnak közvetlen eszmecserét országaink­­ kapcsolatának helyzetéről, az együttműködés további kibővítésének lehe­tőségeiről. A magyar nép mindig nagy együttérzéssel kísérte a gui­neai népnek nemzeti érde­keiért, hazája függetlenségé­nek megvédéséért folytatott harcát. Guinea függetlenségé­nek kivívása óta sokoldalúan fejlődtek politikai és gazda­sági kapcsolatai Magyaror­szággal. Hazánk igyekszik erejéhez mérten segítséget nyújtani Guineának az or­szág fejlesztéséhez, a külön­­böző gazdaságpolitikai célok megvalósításához. A kereskedelmi kap­csolatokon túl hazánk szak­emberek kiküldésével is tá­mogatja Guinea gazdaságfej­lesztési programjának kibon­takozását, másrészt guineai szakértők magyarországi kép­zésével segíti elő a fiatal állam saját szakkádergárdá­­jának nevelését. A guineai hivatalos fóru­mok elismeréssel nyilatkoztak az országukban működő ma­gyar szakértők munkájáról. E téren egyik legjelentősebb vállalkozás­a is­ a csa­ sz­geti nauAnuanyák kitermelése volt, amelyhez népes magyar szakértő csoport nyújtott se­­­gítséget. Guinea köztudomásúan A­ruea bauxitban leggazda­gabb országa, Magyarország pedig nemzetközileg is az él­vonalba tartozik az alumí­­niumiparban. A magyar szak­értők nagy tapasztalatait, amelyről a­­ guineai fél meg­győződhetett, továbbra is ka­matoztatni lehet a bauxit­­kutatásban és feltárásban, a timföldgyártásban és alumí­niumkohászatban egyaránt. Felvetődött az is, hogy a közvetlen áruszállításokon túl egyes ágazatokban külön is együttműködést alakíthatna ki a két ország. Gondolunk itt elsősorban arra, hogy ma­gyar közreműködéssel, felsze­relésekkel és technológiával kis üzemek létesítésére nyílna mód Guineában. E kérdés ta­nulmányozására járt már ma­gyar delegáció a baráti afri­kai országban. A felmérések arról tanúskodnak, hogy e té­ren is tovább lehetne fejlesz­teni a hagyományos kereske­delmi kapcsolatokat. A magasszintű ma­gyar—guineai minden bizonnyal tárgyalások feltárják majd az együttműködés fej­lesztésének újabb lehetősé­geit. Jí. U Scheel Moszkvában Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön kora délután a szovjet kor­mány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érke­zett A repülőtéren Scheel­t szovjet kollégája Andrej Gro­­miko, valamint más szovjet hivatalos személyiségek fo­gadták. Scheel külügyminisztert az ötnapos látogatásra a nyugat­német külügyminisztérium több vezető munkatársa, is el­­­kísérte. A külügyminiszter szovjet kollégájával,­­ Gromi­­kóval, továbbá a szovjet kor­mány más vezető képviselői­vel folytat majd tárgyalásokat ,a kelet és nyugat közötti vi­szony kérdéseiről«. Gyerekszáj A kis Dávid sajtótájékoztatója Kisgyerekekkel gyakorta fordul elő, hogy alkalmatlan helyen mondják el, amit apukától hallottak. David Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági főtanács­adójának a Fehér Ház »szürke eminenciásának« Nixon legbelsőbb tanács­adójának fia ugyanis — mint most kiderült — Washingtonból San Clemen­ a­te felé tartó repülőgépen szerda este »kifecsegte« az újságíróknak, hogy Nixon március elején érkezik Pe­kingibe. Az apa az elnöki gép egy másik szakaszában beszél­getett a sajtó embereivel, amikor látta, hogy fia — igen élénken és láthatóan igen élvezve a helyzetet — éppen a Fehér Ház, nemhi­vatalos szóvivőjének a sze­repét játssza. »­Eleget be­szélté­l« — mondta gyorsan David­ nek, s elparancsolta a gyereket. Az újságírók természete­sen azonnal megkérdezték Kissingert, mi az igazság a dologban; ő azonban nem volt hajlandó válaszolni. Ziegler, a Fehér Ház sajtó­titkára a tisztéhez illő ko­molysággal annyit mondott: az elnök utazásának idő­pontját néhány nap múlva amúgy is nyilvánosságra hozzuk. Pham Van Dong, Csou En-laj, Szihanuk H pekingi vacsora A Vietnami Demokratikus Köztársaság Pekingben tar­tózkodó párt- és kormánykül­döttsége, amelyet Pham Van Dong, a VDP KB politikai bizottságának tagja, kor­mányának elnöke a VDK vezet, szerdán este vacsorát adott a kínai vendéglátók tiszteletére. A vacsorán kínai részről megjelent Csou En-laj, a KKP KB politikai bizottsága állan­dó bizottságának tagja, és mi­niszterelnök. Részt vett a va­csorán Norodom Szihanuk, kambodzsai államfő is. RÖVIDEN Hanoiban és Oslóban közle­ményt hoztak nyilvánosságra tegnap a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és a Norvég Királyság diplomáciai kapcso­latainak létrehozásáról. Ugyan­ilyen értelmű közleményt ad­tak ki Hanoiban és Koppen­hágában is a VDK és a Dán Királyság diplomáciai kapcso­latainak felvételéről is. A Lenin-békedíjjal kitünte­tett Ivai Akira, a Japán Szak­­szervezeti Főtanács (Sohyo) volt főtitkára tegnap Moszk­vába utazott. Ivai háromhetes körutat tesz a Szovjetunióban, Magyarországon, Csehszlová­kiában és Olaszországban. Madridi látogatásának első programpontjaként Schumann francia külügyminiszter teg­nap este másfél órán át tár­gyalt kollégájával, Lopez Bra­­vóval. Tito jugoszláv elnök kü­lön­­vonatán a tegnapra virradó éjjel Temesvárról visszaérke­zett Belgrádba. A romániai városban két napon át gyűlt Ceausescu államfővel.Bár­A bolíviai belügyminiszter szerint »szó sem lehet« arról, hogy Che Guevara holttestét a Kubában fogva tartott ellen­­forradalmárokért cserébe ki­adják. Több mint 17 ezren léptek be ebben az évben az Argen­tin Kommunista Párt és az argentin KISZ soraiba —­­jelentette a KP lapja, a Neuestra Palabra. Kadhafi líbiai elnök kabi­netjének több tagjával együtt részt vett az idei olaj­bogy­ó­­betakarításon.

Next