Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

i iUü­rkuLtlAkjAl, töYfebOLJETElCl AZ MSZMP SOMO XXVI­I. évfolyam 237. szám Döntés előtt akkor kezdődik a pályavá­lasztás? A kérdésre szinte önként adódik a laikus vá­lasz: december körül, amikor az iskolákban a végzős diá­koktól megkérdezik, hogy ki hová szeretne menni és ki­osztják a jelentkezési lapo­kat. A munkaerő-tervezéssel és a pályaválasztással foglalko­zó szakemberek egészen más véleményen vannak: szerin­tük a pályaválasztásra való felkészülés folyamat, amely nem korlátozódik néhány hétre vagy esetleg hónapra, s az ezzel kapcsolatos tevé­kenység nemcsak a végzős osztályokra terjed ki. S eb­ben a felelősségteljes, sokré­tű munkában szerepet kap­nak a vállalatok pályaválasz­tási felelősei is. Ez a háló­zat még nem alakult ki tel­jesen, de a pályaválasztási felelősök tevékenységére már most is számítanak. Rájuk — a beiskolázási gondok­ enyhítése mellett — az a f­el­­adat is vár, hogy segítsenek beilleszkedni a fiataloknak a munkahelyi közösségekbe, is­merjék meg minél előbb az ottani szokásokat, a felada­tokat, értsék az üzem, válla­lat célkitűzéseit. Azt, hogy mennyire fontos a fiatalok megfelelő fogadá­sa, jól szemlélteti a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat példája. A náluk végzett ipari tanulók negy­ven százaléka a szakmunkás­bizonyítvány kézhezvétele után évről évre otthagyta vállalatot. Az idén a válla­a­lat központjában ünnepélye­sen osztották ki a bizonyít­ványokat, s a végzettek 90 százaléka nyomban átment a munkaügyi osztályra. Termé­szetesen nem lehet ezt a vál­tozást csak ennek az egy rendezvénynek az eredmé­nyére írni... De legalább olyan fontos a fiatalok tájékoztatása a le­hetőségekről: azt hiszem, senki sem tudná felsorolni valamennyi választható szak­mát. Néhány keresettet min­denki ismer. Az újakat? Aligha. Pedig a technika változásával egyes szakmák­ban csökken, másokban vi­szont erőteljesen nő a »ke­reslet«. Az építőiparnál ma­radva: a technológiai válto­zás maga után vonja több új szakma ismerőinek képzé­sét, míg egyesekből jóval ke­vesebb kell. A baj csupán az, hogy e szakmák egy részé­ben Somogyban jelenleg nincs képzés. Példaként az épületszerelőt lehet említeni, de hozzá hasonló más is akad. Pedig a következő években egyre több épület­­szerelőre lesz szükség. Beis­kolázni ide csak úgy lehet a fiatalokat, ha előbb megis­mertetjük velük: mit nyújt ez számukra, milyen lehető­séget teremt az új szakma. Ezért is kell szélesebb ér­telemben felfogni a pálya­választási tevékenységet, s nem lehet csak egy vagy né­hány ember munkájának te­kinteni. Időben sem szabad éppen ezért csak néhány hét­re vagy hónapra korlátozni. Sokkal előbb kell megkez­dődnie, mint amikor a je­lentkezési lapokat kitöltik, s a tanintézetekhez juttatják el. A pályaválasztással is egy­re több ember foglalkozik. Nem csupán a családok gondja ez, hanem a vállala­toké, üzemeké és a munka­erő-tervezéssel foglalkozó szerveké is. És e munka eredménye tulajdonképpen az igények és lehetőségek egyeztetésével mérhető. Ara: 8 € fillé 1972. október 7., szombat A SZOT ülése Tanácskozás az üzemi szervek jog- és hatásköréről A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Első napirendi pontja­ként Gál László, a SZOT tit­kára a vállalati és üzemi szak­­szervezeti szervek jog- és ha­tásköréről terjesztett elő je­lentésit, majd rámutatott, hogy a szakszervezeti mozgalom­ban az irányító munkát is erőteljesen tovább kell javí­tani. Ennek alapvető feltétele, hogy jobban alapozzanak a tagság előzetes véleményére, javaslataira, s a dolgozókat fokozatosan vonják be a fon­tosabb kérdések eldöntésébe is. A továbbiakban a SZOT tit­kára az ellenőrzési, vélemé­nyezési és döntési jogok gya­korlásának tapasztalatait elemezte. A dolgozók érdekvé­delmének egyik legfontosabb tényezője ugyanis az alapos, mélyre ható ellenőrzés. A mű­­helyb­izottságoknak minde­nekelőtt azt kell figyelemmel kísérniök, hogy a vállalati szakszervezeti tanács vagy az szb és a vállatvezetés megál­lapodásait, határozatait vég­rehajtják-e az adott munkahe­lyen, s számon kell tartaniuk a dolgozók javaslatainak­ sor­sát. Végül a SZOT titkára a ta­nácsülést számos javaslatról tájékoztatta, amelyeket­ a vál­lalati szakszervezeti szervek nyújtottak­ be a szakszervezeti munka további javítására. A második napirendi pont­ként Timmer József, a SZOT titkára a magyar szakszerve­zetek nemzetközi munkájáról számolt be. Ezután Földvári Aladár, a SZOT elnöke a két ülés között végzettt munkáról számolt be. Végül széles körű vita ala­kult ki a szakszervezetek jog- és hatáskörének érvényesülé­séről. A tanácsülés valamennyi előterjesztett jelentést egyhan­gúlag jóváhagyta. (MTI) Párdi Imre Moszkvába utazott Megbeszélések a gazdasági együttműködésről Pávdi. . Imre,, , az Országos Tervhivatal elnöke pénteken Moszkvába utazott, hogy ott N. K. Bajbakovval, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnök­helyettesével, az állami terv­bizottság elnökével megbeszé­lést folytasson a két ország közötti gazdasági együttműkö­dés időszerű kérdéseiő. (MTI) Háromszor jeleztek légiriadót Saigon körül támadtak a népi erők Rakétákkal lőtték Hanoit • Általános mozgósítás Dél-Vietnamban Az amerikai légierő B—52-es nehézbombázói nagy ará­nyú szőnyegbombázásokat hajtottak végre a a dél-vietnami főváros körzetében, hogy megakadályozzák a felszabadító erők feltételezett nagyobb csapatösszevonásait. Ismét támad­ták a Demokratikus Vietnam területét is: Hanoiban három­szor volt tegnap légiriadó, s hat amerikai támadó gépet lőttek le a VDK fölött. Az amerikai légierő B–52- es nehézbomibázói két év óta nem hajtottak végre Saigon körzetében olyan nagy arányú szőnyegbombázásokat, most, péntekre virradóan, mint A nyolcmotoros óriásgépek 14 hullámban bombázták a fővá­rosi katonai körzet területét abban a feltételezésben, hogy a felszabadító erők nagy ará­nyú csapatösszevonásokat haj­tanak végre Saigon kapui előtt. A nyugati tudósítók ír­ják: Saigonban egész éjjel re­megtek az ablakok a szűnni nem akaró légitámadások kö­vetkeztében. Ugyanakkor Saigontól 10, 12 és 27 kilométerre zajlottak le pénteken jelentősebb össze­csapások a felszabadító fegy­veres erők és a Thieu-katona­­ság között A fővárosból északnyugat felé vezető 13. számú országút több szaka­szán — a saigoni jelentés sze­rint — »felfüggesztették forgalmat«. (A saigoni katonai a körök szóhasználatában a »felfüggesztés« gyakorlatilag az ellenőrzés lenti!) A népi elvesztését je­lzők Saigon hegy környékén tegnap öt falut fel­­­­szabadítottak.­­ A B—52-es légierődök csü­törtökön és pénteken egyéb­ként 1260 tonna bombát szór­tak le a főváros közelében a szabadságharcosok feltétele­zett állásaira. A B—52-esek ezenkívül tá­madták az úgynevezett északi front tartományait, a Da Nangtól délre elterülő had­műveleti övezetet és a kam­bodzsai határ mentén húzódó felszabadított területeket. A felszabadító fegyveres erőknek a saigoni alakulatok ellen végrehajtott rajtaütés­­szerű támadásai e héten már másodszor emelkedtek egy 24 órás időszakon belül száz fölé. Pénteken közzétették Sai­gonban Tran Thien Khiem miniszterelnök, had- és bel­ügyminiszter rendeletét, amely felszólítja a fegyveres erőkhöz nem tartozó összes férfiakat, jelentkezzenek vagy a (Folytatás a 2. oldalon.) Az egész gazdaságnak nyereségesen kell termelnie Dr. Dimény Imre előadása az állami gazdaságok vezetőinek tanácskozásán arab hármas csúcs Pénteken a Magyar Tudo­mányos Akadémia dísztermé­ben rendezn­ék­­ meg az­ állami gazdaságok vezetőinek máso­dik országos tanácskozását, amelyen több mint négyszá­zan vettek részt. Dr. Dénári Lajos mezőgazdasági és élel­mezésügyi­­ miniszterhelyettes megnyitója után dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter értékelte a mezőgazdaság szocialista ál­lami nagyüzemeinek munká­ját. Dr. Dimény Imre elmondot­ta, hogy a gazdaságok területi koncentrációja lényegében be­fejeződött: átlagos földterüle­tük alkalmas a korszerű ter­mesztési és tartási technológi­ák széles körű bevezetésére. A gazdaságok munkájánál elő­térbe lépett a gazdaságosság és a jövedelmezőség, amit az is jelez, hogy a úgy alakították ki nagyüzemek termelési szerkezetüket, hogy lehetőség szerint , a legnagyobb nyeresé­get érhessék el. A rentábilis gazdálkodás előmozdítására egész sor, s azóta már bevált központi intézkedés történt. Ezután rámutatott: a gazda­ságokban különböző módon növekedett a termelés és a nyereség; ebben a tekintet­ben eléggé nagyok a különb­ségek, ami a vezetés haté­konyságával és az eltérő ter­mészeti adottságokkal függ össze. Kifejtette: a kedvezőt­len természeti adottságok va­lóban sok mindent meghatá­roznak, de a gazdaságok ve­zetőinek ilyen körülmények között is lehetőségük van az eredményes gazdálkodás meg­szervezésére, amit egész sor jó példa bizonyít. Sajnos, az el­lenkezőjére is van példa: a gazdaságvezetés hibája miatt 1971-ben kilenc gazdaság ke­rült nehéz anyagi helyzetbe. A bajok forrása itt a vezetők gyengesége volt, nem pedig a természeti adottságok mosto­­hasága. A nem kellően meg­fontolt vezetési döntések kö­vetkezménye, hogy helyen­ként a vállalati alapokat túl­ságosan nagy összegű hitelek­ felvételével terhelik, ami anyagi nehézségeket teremt. — A­ Vezetőknek azt is tudomá­sul kell venniök, hogy ma már­nem elegendő néhány­ terme­lési ágban kiugró eredménye­ket felmutatni, hanem a köz­­gazdasági környezet figyelem­be vételével az egész gazdasá­got kell nyereségesen vezetni — mondotta. Ezután arról szólott, hogy a fejlesztésnél alapos megfon­toltságra van szükség, a tü­relmetlenség nem jó tanács­adó. A koncentrálódás és a szakosodási semmiképpen folyamat például sem járhat­­ együtt az állóeszköz-állomány idő előtti selejtezésével. Elismeréssel szólt dr. Di­mény Imre arról, hogy az ál­lami gazdaságok a magasabb szintű gazdasági együttműkö­dés, a társulás lehetőségeinek megteremtése óta szorgalmaz­­­­zák a különféle anyagi érde­keltségen alapuló közösségek létrehozását. Eddig két egye­sülést és ugyanennyi közös vállalatot alapítottak és mint­egy hetven egyszerű gazdasá­gi társulás szerveződött köz­reműködésükkel. Az együttműködés bővítésé­nek fontos követelménye, hogy a gazdaságok felismer­jék: a többletnyereség felté­tele az összehangolt munka, a leggazdaságosabban előállí­tott, kitűnő minőségű végter­mék. A nagyobb nyereség alapja tehát a közös munka és a közös érdekeltség. A miniszter leszögezte: az élelmiszergazdasági együtt­működés továbbfejlesztésénél olyan termelési és árukapcso­­­latok kialakítására kell töre­kedni, amelyekben az érdekel­tek —­ a termelők és a feldol­­­gozók — a többletjövedelmet közreműködés arányában osztják meg egymás között. Ezután Klenczner András, az állami gazdaságok központ­jának vezérigazgatója számolt be a nagyüzemek eredményei­ről és terveiről. — A nagyüzemek úttörő munkával járultak iparszerű termelési hozzá az rendsze­rek kialakításához és a szán­tóföldi növénytermesztés fel­lendítéséhez, s nagyobb ös­­­­­szegű beruházásokkal foltoz­ták a termelést — mondotta, s a továbbiakban a beruházá­sokról szólott, majd arról, hogy a munkaszervezést még javítani kell és a műszaki fej­lesztést is megalapozottabbá kell tenni. A tanácskozás részvevői ez­után megvitatták a mezőgaz­dasági termelés, feldolgozás és forgalmazás időszerű kér­déseit. A tanácskozás ma, szomba­ton folytatódik. Véget ért Kairóban pénteken véget ért az Arab Köztársaságok Szövetsége elnöki tanácsának 5. ülésszaka. Ennek keretében­­ Szadat egyiptomi, Kadhafi lí­biai és Asszad szíriai elnök kétnapos tanácskozáson átte­kintette a jelenlegi közel-ke­leti politikai és katonai hely­zetet, valamint a szövetség egyes szervezeti kérdéseit. Mohamed Ahmed, a tanács titkára az ülésszak után közöl­te: az államfők megvitatták a két Jemen közötti testvérgyil­kos háború kérdését, és meg­bízták Szadat elnököt, hogy­­ a két államban ténymegálla­­pító körúton levő személyes megbízottjának visszatérése után — tegye meg a szükséges intézkedéseket a konfliktus rendezésére. Az elnöki tanács tanulmá­nyozta az NSZK-ban élő arab állampolgárok ellen hozott in­tézkedéseket, és úgy döntött: hasonló korlátozásokat léptet életbe a három köztársaság­ban tartózkodó NSZK-állam­polgárokkal szemben. Az El­nöki Tanács ülésszakának be­fejeztével Kadhafi líbiai ál­lamfő elutazott Kairóból. Gierek befejezte Párizsi tárgyalásait Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára és Georges Pompidou francia köztársasági elnök pénteken Párizsban aláírta a Lengyel Népköztársaság és Francia Köztársaság barátsági a és együttműködési nyilatkoza­tát — jelentette a TASZSZ. Edward Gierek párizsi tár­gyalásairól nyilakozatot adott a lengyel távirati iroda (PAP) munkatársának. Kijelentette, hogy elégedett párizsi látoga­tásának eredményével. Az aláírt két okmány nagy jelentőségű a lengyel—francia kapcsolatok további fejlődése és erősödése szempontjából. Az egyik — a barátságról és együttműködésről szóló nyilat­kozat — politikailag is nagyon fontos. A másik okmány a gaz­dasági, ipari és tudományos­­, műszaki,­­ együttműködéséről szóló szerződés. Ez megerősíti az együttműködésről eddigi szféráit, újakat jelöl ki, megteremti ehhez a szélesebb­­ kereteket és a kedvezőbb fel­tételeket. Edward Gierek, az LEMP KB első titkára és kísérete pénteken befejezte franciaor­szági látogatását, és Párizsból hazautazott Varsóba. (MTI) • Munkáspárti kongresszus nem állt ki a javaslat mellett A brit munkáspárt kong­resszusa pénteken nem volt hajlandó kiállni egy olyan ha­tározati javaslat mellett, amely követelte az internálá­sok haladéktalan megszünte­tését, Írország egyesítését és a protestáns ultrák »fegyveres klubjainak« leszerelését. A blackpooü országos kong­resszus pénteki zárónapján vitára bocsátott határozatter­vezetet azokban az órákban vonatta vissza a pártvezetés,­­ amikor Belfastban megerősí­tették a hírt, hogy egy szélső­­séges protestáns csoport át­csapott az Ír Köztársaság te­rületére, és ott fegyvereket zsákmányolt (állítólag az­ ille­gális IRA ideiglenes szárnyé­tól). Az Írországgal kapcsolatos szavazás volt a munkáspárti kongresszus záróakkordja, blackpooli kongresszusi terem­­­ben október 11-én a konzer­vatív pártkongresszus ül ös­­­sze. Vasárnapi számunk tartalmából LAJOS GÉZA: A nagyváros az Ob partján (3. oldal) REZES ZSUZSA: „Alvó óriás“ (4. oldal) HORÁNYI BARNA: Őrző gömbakácok alatt (5. oldal) LESKÓ LÁSZLÓ: Gyökerek (7. oldal) SZEKERÉNYI LEHEL: Egy vonattal később (8. oldal) PINTÉR DEZSŐ: A nagy üzletek vége (iö. oldal)

Next