Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12., szombat üipM <' V1/...y' ^ V" Somogyi Néplap Részembe jutott, ahogy­­ szeptemberben sora­koztunk a folyosón, a zöld olajfestékkel bemázolt fal mellett, és halkan meg­állt mellettünk az igazgató. Azt hittem, meg akar szidni valamiért. Amikor kihúzott a sorból és szinte suttogva rám parancsolt: „Gyere ve­lem!” — megrémültem. Pe­dig jóságos arcot vágott, de volt valami a szemében, a hangjában, ami megijesztett. Bevitt az irodába, leült az íróasztala mögé. Ott álltam a parketten, és alig kaptam levegőt az ijedtségtől. Anyu munkahe­lyét és telefonját kérdezte. Azt hittem, kicsapnak vala­miért. Azután kicsúszott a száján Zolika neve, és ak­kor arra gondoltam, hogy ő csinált megint valami ros­­­szat. Meg akartam kérdezni, hogy mit, de közben fölvet­te a kagylót, és tárcsázni kezdte Anyu számát. Soká tartott, míg Anyut előkerí­tették a gyógyszertárban. Akkor bemondta az igazga­tó a telefonba: „Valószínű­leg az ön fiúgyermeke. Verb­helyi Zoltán is a balesetet szenvedettek között van". Közben rám nézett. Hallottam, hogy Anyu fel­­sikolt: „És súlyos? Súlyosan megsérült? Hol van? Hol van most? Halló, halló...” Az igazgató kínos lassú­sággal felelt: „A rendőrségi vizsgálat még tart. Arra kér­tek, hívjam önt haza, a la­kásán már keresték, de nem találtak otthon senkit. Ismét keresni fogják. Alig egy órája történt a dolog. Pon­tosan fél háromkor. A kő­bányánál lakók értesítették a rendőrséget. Többet én sem tudok. A kislányt is hazaküldöm. Föltételezhe­­tően mennyi idő alatt ér haza?” Anyu egyre azt kérdezte, hogy hol van most a gye­rek? Miféle baleset történt? De az igazgató csak a kér­dést ismételte: „Mennyi idő alatt ér haza?” „Nyugodjék meg, asszo­nyom — mondta végül —, ami történt, megtörtént. Már nem lehet változtatni rajta. Fejezzük be a beszélgetést, hogy mielőbb hazaérhessen.” — Mi történt Zolikával? — kérdeztem, amikor letet­te a kagylót. — Kórházban van ? — Menj haza szépen. Má­ria néni már kihozta az osz­tályból a holmidat. Várnak rád a rendőr elvtársak. — A Nagymamának nem lehetne telefonálni? — Fél­tem egyedül hazamenni. Mit mondjak a rendőröknek? Hisz azt sem tudom, hogy mit csinált Zolika? Mikor elindultam az iskolába, még nem volt otthon. Kikészítet­tem az ebédjét, és írtam ne­ki egy cédulát, hogy tanul­jon. De megint nem foga­dott szót, ha a kőbányában baleset érte. Nagyon rossz gyerek, igaz, még csak ne­gyedikes. — Tudod a számát? Bemondtam az iroda tele­fonját, ahova a Nagyi dol­gozni járt. Az igazgató szót­lanul tárcsázott, majd oda­intett, és a kezembe nyomta a kagylót. Felállt, átment a tanáriba. Mária néni jelent meg az ajtóban, kezében a táskám. Türelmesen és szá­nakozva nézett rám. Talán ezért fakadtam sírva, ami­kor a Nagymama megszó­lalt a telefonban. — Kérlek, gyere azonnal haza, öcsivel nagy baj tör­tént! Rendőrök várnak ott­hon ... Anyunak és nekem is haza kell mennem. Nagymama megparancsol­ta, hogy menjek eléje a vil­lamosmegállóhoz. Előbb el­lenkezni akartam, de azután örültem, így nem nekem kell beszélnem a rendőrök­kel. Nagyon megkönnyebbül­tem. Mária néni a hátamra ad­ta a táskát. Ez nagyon szo­katlan volt egy tanártól. Éreztem, hogy tud valamit, amit én nem, de most már nem is akartam tudni. Fu­tottam a Nagyi elé. Milyen jó, hogy megbeszéltük ezt a találkozást. A második villamossal megérkezett. Nagyon sápadt volt, a szemüvege folyton lecsúszott az orráról. Ez ak­kor történik vele, ha ideges. — Mit csinált megint az a rosszcsont? Jaj, hogy egye­dül kell otthon hagyni egy ilyen gyereket! Beszéltél ve­le délben? Úgy siettünk, hogy égett a torkomban a levegő. — Nagyon nagy bajt csi­nált, ha rendőrök is van­nak ... Ha ezt szegény anyád megtudja ... A ház előtt egy szürke au­tó állt, az oldalához támasz­kodva két rendőr cigarettá­zott. Nagymama megállított a kerítésnél, és a kocsihoz sietett. Rövid beszélgetés után a rendőrök kinyitották előtte a kocsi hátsó ajtaját. Szigorúan intett nekem, hogy menjek haza. Odafutottam, hogy vigyenek el engem is. Nagyi gyors mozdulattal be­ült, és határozottan szólt rám: — Várd otthon anyádat! — Hova mentek? Hol van a Zoli? A fejével jelezte, hogy majd később A kocsi a kő­bánya felé kanyarodott. Ki­csi, félbevágott domb volt a kőbánya, amiből régebben szekérszám hordták a mur­vát. Körülötte fenyőerdő. Mindkét oldalán házak so­rakoztak. Régi, földszintes, verandás házak, kopár ud­varokkal, néhány foltos tör­zsű fenyővel.­­ Szigorúan tilos volt ott játszanunk. A kőfalban ma­gasan lyukak voltak, barlan­gok. A fiúk szerettek föl­mászni. Veszélyes, omladé­­kos volt az elhagyott bánya fala. Biztos leesett onnan, és eltörhette a lábát. A barlangokban állítólag még ma is találnak háborúból ottmaradt robbanóanyago­kat, fegyvereket. Lesz ki­kapsz, csak hozza haza őt a Nagyi. Nem nagyon bántam, hogy nem vitt magával, pe­dig szeretek autózni. Fölmentem, kipakoltam. A konyhában látszott, hogy járt itthon a Zolika. Megint nem vett ki tányért, hanem a lábosból evett, még a ka­nalát is bent hagyta krumplifőzelékben. Nem ra­a­kodtam el, hogy megmutat­hassam Anyunak. Mindig sok volt az öcsi rovásán, de Anyu nagyon elnéző volt hozzá. Nagymama érkezett haza először. Betessékelte a rend­őröket a hallba. Én is le akartam ülni, de megsimo­gatta a fejemet, és megkért, hogy menjek a szobánkba. Ott is nagy felfordulást ha­gyott Zolika, de nem csi­náltam rendet, hanem az ajtóhoz bújtam és hallga­tóztam. Mikor megjöttek, észrevettem, hogy a Nagy­mama szeme ki van sírva. N­agymama halkan vála­­szolgato­tt, a rendőrök egy-egy sabban mondtak szót hango­Az egyik diktált, a másik írta a jegy­zőkönyvet. Néha elkaptam egy félmondatot: „minden kétséget kizáróan” vagy „a helyszíni szemle is megerő­sítette". Furcsa szavak vol­tak­. Feszülten vártam Tudtam, hogy bármelyik pillanatban megjöhet Anyu, és neki el kell mondják, mi történt. Ő biztos nem tud úgy vi­selkedni, mint a Nagyi, aki most is egyenesen tartotta a fejét. Anyu hangosan zokogva rontott be a lakásba. Már mindent tudott: a környé­ken elterjedt a három gye­rek halálhíre. Nagymama nyakába borult, s együtt ja­­jongtak. Én is kiszaladtam, hozzájuk bújtam, és sírtam. A rendőrök kimentek az erkélyre. A jegyzőkönyv még nem volt kész. T-nz^rv t te­­rmír C­ IRODALOM, MŰVES­ZET, KÖZMŰVELŐDÉ MEZScV KAT­ALIN Eszembe jutott az a nap... Kaszti Gyula rajza 9 KÉSZÜLŐDÉS 1991-RE Fafaragók Somogy­váron 1991-re készül Somogyvár, a bencés apátság alapításá­nak 900. évfordulójára. Az országos kitekintésű rendez­vénysorozathoz igyekeznek valamelyest a falu képét is alakítani. Többek között ez a szándék is szerepet ját­szott abban, hogy a tanács felajánlotta a somogyi fafa­ragóknak: az idén nyáron ebben a kis faluban tartsák meg táborukat. A „frigy” létrejött, így az alkotók augusztus 1-től 13- ig a somogyvári általános iskolában serénykednek Va­lószínűleg a tavalyi babó­­csai kellemetlenségek okoz­ták, hogy a húsz meghívott­ból ez idáig csak négyen érkeztek meg, Szőke Imre, Kustos János, Berki Antal és Bodor Imre. Jöttek, láttak csodát! Olyan szíves­­ fogadtatásban volt részük, amiről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mertek volna. Somogyvár bizonyságot tett amellett, hogy nemcsak akar, hanem tesz is az ügy érdekében. Az iskola erre a két hét­re valóságos fafaragó para­dicsommá változott. A csen­getést és a gyerekzsivajt víg kedélyű faművészek kopá­­csolás­a váltotta fel a folyo­sókon. A szállás és a mun­kahely egy épületben talál­ható így a munkabeosztás nem okoz gondot s mind­emellett védett helyen tud­­­nak dolgozni. Vidám han­gulat, fiatalos gyorsasággal mozgó kezek, melyek hihe­tetlen ügyességgel hívják elő a mintákat az élettelen fá­ból — így festett a kép megérkezésünkkor. — A hely kitűnő, a dol­gok előkészítettek, ezért vá­lasztottuk táborunk nyári rezidenciájául Somogyvárt — hangzott mindannyiuk véleménye. — Az anyagok érkezését előre megszervezték az ille­tékesek, s jövetelünket fo­lyamatos előkészítés meg. Ilyen feltételek előzte mel­lett az összehangolt munka és a kapcsolattartás is kön­­­nyedén ment. Feltétlenül em­lítésre méltó a község hoz­záállása. Szívvel-lélekkel segítenek nekünk, ami még több kedvet ad a munkához — mondják. — Milyen megbízásokat kaptak? — Főleg az 1991-ig szóló falucsinosítási programban veszünk részt. A pihenőhöz vezető útra egy díszkaput készítünk, amelyen az orom­falat helyi mintával díszít­jük. A faragott oszlopokat közösen tervezzük. Az ása­tásokhoz már elkészítettük az új táblát. Hároméves idő­szakra szól a 24. számú ve­gyesbolt körüli szoborpark kialakításának programja, s feladataink között szerepel 1991 után az autóparkoló, valamint a játszótér csino­sítása. — Hogyan fest a tábori élet? — Kötetlen munkaidőben­­ dolgozunk, csupán az étke­zések vannak időhöz kötve. A tanáccsal úgy szól a meg­állapodásunk, hogy a rendel­kezésünkre álló idő egyik felét a somogyvári megbízá­sokra fordítjuk, a másik fe­lét pedig saját munkáinkra. — Bármit végzünk is, min­dig tanulunk egymástól. Ta­pasztalatokat szerzünk a for­mák alakításában, számok kezelésében. a szer­Olyan ez, mint egy jól sikerült nyári vakáció! — hangzanak a válaszok, azután ismét a véső és a fa „párbeszéde" következik. Bánfai Tamara Válogatott versek, Budapest, 1989. A hírnök megérkezett szel­lemi hazájába, az ember­formáló művészet, a költé­szet otthonába, s most el­mondja mindnyájunknak, amit megtudott, látott, hal­lott, megismert vagy gon­dolt. A 732 lapos könyv mintegy 500 verse egy kere­kedő költői életmű eddigi summája. Ez az összegezés mindnyájunké — különösen a somogyiaké. Fodor András költői érté­kelésének elsősorban nem a három József Attila-díj az igazi minősítője. A versfor­dításokon és az esszéken túl elsősorban költészetének jel­legzetes világa szembesíti őt önmagával és az értékek rendjével. Lírai alkotásaiban gondolathullámai, érzelmi lüktetése, szín- és képvilága, nyelvi gazdagsága. Az, ami egész költészetét jellemzi. Az elfutó 35 év termésé­ből a „hírnök” — időrendet tartva — 21 ciklusban sora­koztatja elénk versei leg­javát. Részletes vizsgálódás helyett most ennek a lírai termésnek csupán — az ál­talam vélt — legjellemzőbb vonásait, alapértékeit emel­ném ki. A belső tartalom felől kö­zelítve költészetét: a termé­szetesség, a nyíltság, az őszinteség jellemzi. Úgy, ahogy a mézei kertek, a he­rényi nyárfák, a buzsáki vagy a fonyódi dombok nyit­ják, ölelik. Persze a gondo­lat- és képmoccanások mö­gött jelen van a magyar népköltészet és a klasszikus magyar líra hagyománya. Kerüli a „pompázkodást” — de nem fogadja el a rideg tárgyiasság világát sem. Ér­zékenysége, gondolatgaz­dagsága és tehetsége a sa­ját szemléletét, hangját ér­vényesíti. Gesztusainak zetesebb kísérője legkövetőe­n hűség. Egész életművét, magatartá­sát átszövi a szülőföldhöz, a nevelő vidékhez, a hazá­hoz való ragaszkodás. Ver­seiben számtalanszor vissza­tér Mérőhöz, Pusztaberény­­hez, Kaposvárhoz, Fonyód­hoz, a Balatonhoz , Pannon vidék minden domb­o­jához, kövéhez éppúgy, mint szellemi-erkölcsi-művészeti hagyományaihoz. Ez azon­ban nem puszta gesztus vagy külsőséges manír. Verseiben következetesen felmutatja azokat az összeötvözött szel­lemi-erkölcsi-művészeti ér­tékeket, amelyeket ez a táj dajkált, nevelt, gazdagított benne. Emlékképeiben, vers­soraiban bölcsen, derűsen visszaintenek Berzsenyi, Ta­­káts Gyula, Fülep Lajos,­ Weöres Sándor — vagy ép­pen a népköltészet és a pa­raszti élet hagyományai. S mindezt saját látásmódja közvetítésével olyan költői világba emeli át, amely jel­legzetesen Fodor András-i lírát szül. Sőt ebből a meleg, itthoni fészekből gyakran ki­lép a szélesre táruló nagyvi­lág felé. Sevilla, Dublin, az Akropolisz vagy Bombay egyaránt magyar szellemi értékek, emlékek motívu­maival ötvöződik verssorai­ba­n az európai kultúrával, az emberiség értékjelölő ha­gyományaival. A hűség-eszmény kötődé­se azonban sokkal szélesebb körű, összetetten és teljes mélységében jelentkezik a szerelemben, a barátságban és szinte minden emberi kapcsolatban. S ez a költői megjelenítés gondolatgazdag szenvedélyes, — olykor lángoló vagy lázadó hangú; maradéktalanul, teljesen és odaadóan humánus. (Lásd pl. a Sárközi lány, az As­­­szony-monológ vagy a Töre­dék, a C. M. sírkövére, Hűség bűne c. verseket.) Al­a­kotásaiban újra és újra meg­fogalmazza az emberi kap­csolatok morális­­ értékrend­jét, szépségeit, igényes meg­valósulásait. Olykor ugyan megszólal az aggodalom, a féltés, a bizonytalanság, félreértés lehetősége, az em­­­beri gyöngeség hangja is, de a végső kicsengés — vis­­­szatalálva önmaga érték­rendjéhez — mégiscsak bi­zakodó, megnyugtató. A hűség töretlenül jelen van a szép, a jó, az igaz iránti lelkesedésében is; művészet értékeihez, az al­a­kotás gyönyörűségéhez való ragaszkodásában ugyanígy. Akár a kortársak eszméi, akár az emberiség meghatá­rozó szellemi-művészeti tö­rekvéseinek harcai bukkan­nak fel verssoraiban — fél­reérthetetlen megnyilatko­zásokat, egyenes vonalveze­tést, tiszta utakat találunk. A testvérmúzsákhoz kötő­dését leginkább zenei témá­jú versei és képzőművészeti vonatkozású alkotásai iga­zolják. S mindez gazdag, emelkedett, harmonikus tó­nusú, igényesen kimunkált. Gondoljunk csak olyan ver­seire mint a Bartók, a Bach-fúga, a Hangverseny Párizsban, vagy a Vízrenéző, a Műteremlátogatás. A zene és a festészet olyan régiói­ba jutunk a szavak közvetí­tésével, amit csak az igaz művészet biztosíthat. Soká lehetne sorolni, bon­colgatni azoknak a gondola­ti elemeknek a jellemzőit, amelyek átszövik Fodor András egész versvilágát. Legtöbb alkotása meghatáro­zott gondolatfüzér vezetésé­hez vagy éppen villanásai­hoz kötődik biztos kompozí­cióban, hogy aztán értésünk­re adja, emlékezetünkbe idézze mindazt, amit gondo­lunk, hiszünk, vélünk a kor­ról, a népről,­­ a hazáról, a világról, az örökről vagy a mulandóról, az emberekről vagy az emberek alkotta ka­tegóriákról.­­ Ennek a vizs­gálódásnak azonban itt most nincs helye. De azt mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy az eddig említetteket a nyel­vi gazdaság, a költői képal­kotások, a változatos rit­mus, a brilliáns formakeze­lés avatja igazán lírai ér­tékké. Többen elemezték már azt a nyelvi leleményessé­get, tömörséget, a hasonla­tok, a metaforák, a szimbó­lumok színes, fordulatos, szuggesztív alkalmazását, ami a Fodor-verseket együttesen élménnyé avatja. Hiszen akár kőnyomatokat iktat „az évek kőlapjai közé", akár fogoly­ként „az idő táncolt éksze­rét” villogtatja, akár „Báb­­színpadunkon” nem látja „még a mozgatót” — mindig van ereje elővarázsolni „a másik végtelenből” azt, ami mindnyájunk számára „nagy ismeretlen ország, új haza". Ez az alkotás szuggesztiója, ez a hiteles költői alkotás, és mozgósító c­íme: most elősorolt né­hány motívum is jelzi, hogy Fodor András költészete ki­bontakozott és beérett. Azt alkotta meg, amit — úgy vélem — a magyar líra a jövőben is értékként fog számon tartani korunk ma­gyar irodalmáról. (Magvető Könyvkiadó, 1989) Szirmay Endre Fodor András: Pünkösdi hírnök

Next