Somogyi Hirlap, 1904. szeptember (1. évfolyam, 103-127. szám)

1904-09-01 / 103. szám

o­ s Anyakönyvvezető kinevezések. A belügyminiszter Somogy vármegyében a rinyaszentkirályi anyakönyvi kerületbe Zieger Ferencz körjegyzőt anyakönyv­vezetővé és Hegedűs József segéd­jegyzőt anyakönyvvezető-helyettessé ne­vezte ki és őket a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. A Pénzintézetek és az O. M. K. E. Az országos magyar kereskedelmi egyesülés kaposvári kerülete felhívta somogy megye összes pénzintézetének igazgatóságait, hogy az egyesülés tagjainak sorába be­lépjenek. Nem lehet kétségünk abban, hogy a pénzintézetek, a­melyek közvet­len tapasztalás útján észlelhetik, hogy a becsületes, keresetében megtámadott és minden oldalról szorongatott kereskede­lem szervezetlenségében minő elhagyatott és védtelen, szintén nem fognak kérni, hogy áldozatkészen támogassák az O. M. K. B.-t s hogy belépjenek az egyesülés tagjainak sorába, amelyben úgy közve­tett, mint közvetlen érdekeik oltalomra találnak. A budapesti nagyobb pénzinté­zetek mind beléptek az egyesülésbe egyenkint 500—2000 kor. évi járadékkal. — Kaposvár legtöbb adófizetői. Ka­posvár legtöbb adófizetőinek névsorát most ál­lít­ja össze Sipos, városi főjegyző s aztán beterjeszti a városi tanácshoz. A névsort még bizottságok fogják átnézni. Az összeállítási munkálatokkal valószínű­leg szeptember végén lesznek készen, amikor a városi virilisek névsorát mi is közré tesszük. — Megcsodált üvegszem. Egy kapos­vári úriember baleset következtében el­veszítette az egyik szemét és amig nem segíthetett rajta, üres szemgödörrel járt­kelt a városban. Később felment Buda­pestre s néhány nap múlva hazajött, amikor már az ép szeméhez hasonló üveg­szem fénylett az üres szemgödörben is. Meglátja ezt Lencsi néni, városunk tipikus alakja, csodálja a fejét nagyon. A dolog nem megy a vén koponyájába sehogy sem. Végre megszólal s igy fakad ki: — Mégis hunczutok az urak. Ha egy magamfajta szegény vén leánynak a szeme kifolyik, hát kifolyt, azután vége. Egyszer menjen ki egy vagyonos urnak a szeme — másik nő a helyébe. — Diákfogdosás a vasúton. A rend­őrség figyelmét felhívjuk arra a körül­ményre, hogy a vasúti állomáson kétes alakok fogdossák el a szegényebb sorsú szülőket, akik gyermekeiket a kaposvári iskolákba akarják íratni és olyan csalá­doknál helyezik el, a­hol a gyermekek testi és erkölcsi épsége veszélyeztetve van. Jó lenne, ha a rendőrség véget vetne a diák-vitészek t­zelmeinek. — A dombóvári kórház sorsa. Dombó­váron a Vörös Kereszt-Egylet fiókja „Er­­zsébet-kórházat“ akar létesíteni 40 ágy­­gyal, amelyre egyesek már tetemes ado­mányokat helyeztek kilátásba. Az összes költség 70,000 koronára terveztetik, az aláírások pedig csak 40,000 koronára rúgnak és az egyesület Tolnavármegyé­hez fordult, hogy pótolja a hiányt. Dőry Pál alispán, aki minden humánus ügynek meleg párfogója, fölkarolta az Erzsébet­­közkórház ügyét és a rendelkezsre álló alapokból újabb 19.000 korona megyei hozzájárulást jelölt ki a nemes czélra, így aztán meglesz a dombóvári Erzsébet­­közkórház. — Hoc tibi! . . . Egy kaposvári javakorában lévő úri­ember, aki semmi­képen sem akar megházasodni, de a korcsmát sem szereti, hanem inkább a kitűnő konyhát, olyan szakácsnőt szer­ződtetett, aki minden tekintetben meg­felel az ő gourmanderiájának. Nem is késett azért a hálája. Valósággal dédel­gette a gazdasszonyok gyöngyét, sőt ahányszor izes falatokat szállított az asz­talra, megtöltötte habzó borral serlegét s a klasszikusok nyelvén és szólásmódjával köszöntötte fel: — Hoc tibi! Szép volt ez a megtiszteltetés, való­ban szép, ám idegen nyelvű. A jókedvű unokaöcscs nem is késett a tréfával. — Hallja-e, Örzse néni, ha magának volnék, nem tűrném azt, amit a bátyám mond. — Mit, ifiúr ? — Azt, hogy: hoc tibi. Tudja-e, mit jelent az? — Ugyan mit ? Az öcscs odahajolt a hűséges gazd­­asszony füléhez és súgott neki valamit, amitől lángba borult Örzse néni arcza. Vasárnap volt másnap, a konyha fejedelme, ha duzzogva is, de azért teljes ambíczióval sütötte ropogósra a libát. Ihletett szónoklat volt ez inkább, nem is szakácskodás. Mikor pedig vitte volna be, a nagyságos úr szélesre nyúlt ábrázattal ragadja föl a poharat: — Hoc tibi! Örzse néni letette a sültet, oszt csí­pőjére illesztette a kezét. — Hűséges cselédje vagyok a nagy­ságos urnak, de ezt nem érdemeltem meg, hogy igy bánjék velem. Mert ha tibi is vagyok — itt lettem tibi. Kár ezt a szememre vetni! — A dombóvári posta­palota. Dombó­­várott, mint tudósítónk írja, nagyon szép palotát építettek az ottani posta- és táv­írda hivatal részére, amelyet ma nyitnak meg. A szép épületben egyúttal telefon­­központot is állítottak fel. —­ Fizetésképtel-enség. A bécsi hite­lezői védegylet jelenti, hogy Kohn R. kaposvári kereskedő, a „Párisi áruház“ tulajdonosa fizetésképtelenséget jelentett be. Kohn üzlete jelenleg különben is végrehajtási zárlat alatt áll. — Visszaküldött szabályrendelet. A somogymegyei vendéglősöket és korcsmá­­rosokat, mint annak idején megírtuk, vég­telenül elkeserítette a törvényhatóság nem régen alkotott szabályrendelete, amely szigorúan megnyirbálta eddig élvezett szabadságukat, különösen a zárórákra vonatkozólag. Vendéglőseink és korcsmá­­rosainknak, kik e szabályrendeletet a bel­ügyminiszterhez megfelebbezték, szolgál­jon örömére ama értesülésünk, hogy Bihar vármegye is hasonló szigorú sza­bályrendeletet hozott a korcsmárosok és vendéglősök ellen, de azt a belügymi­niszter visszaküldte s négy oldalon, 12 pontban foglalta össze azokat a kifo­gásokat, amelyek miatt nem erősíthette meg a szabályzatot. A kifogások éppen a túl szigoru zárórák behozatalát helyte­lenítik. — Szökik az asszony. Tegnap dél­után egy dúlt ábrázató, tagbaszakadt férfi robogott be a rendőrbiztos szobájába. Bepólyált fejű, kis gyereket vezetett s olyan vadul rángatta az ártatlan csöppség karját, hogy a szegényke riva fakadt. — Nem tudom jó helyen kereske­dem-e — szólt mély orgonahangon a férfi — egy szökést akarok bejelenti. — Micsoda szökést ? — Meg akar szökni a feleségem? És a hatalmas, erős ember heves zokogásban tört ki. — Úgy szeretem, mint az életemet, tekintetes úr. Hat éve élek vele. Hat esztendeje . . . Soha egy szó nem zök­kent köztünk. A kórság tudja mi állt most belé. Összeszűrte a levet a lakómmal. Egy tejfölös szájú kölyökkel, kérem alá­­san. Egy kölyökkel . . . Beletemette a fejét a roppant te­nyerébe s a vállai vonaglottak a zoko­­­gástól: — Istenem, istenem! Itt ez a sze­gény gyerek. Ez a gyönyörűsége, boldog­sága, és most itt akar hagyni bennünket. Szökik avval a tintásujjával . . . Istenem istenem. Az esti vonattal akarnak elszökni tekintetes uram . . . A fogalmazó m­egilletődve hallgatta a boldogtalan férj panaszát: — Baj, baj, öregem — mondta — hát az a kívánsága, hogy megakadályoz­zuk a szökést? Az atyafi vad irtózattal hőkölt vissza : — Nem, nem, az istenért! Hadd menjen, csak menjen! Hanem azt kérném, hogy a ládáját tessék visszatartani, ne­hogy elvigye a ruháimat . . . — Iskolagondnoksági tagok Szigetvá­ron. Tál­lián Béla főispán a szigetvári állami elemi iskolához a következő gond­noksági tagokat nevezte ki: Tóth István elnök, Balogh József, Dr. Berkes Mór, Boronkay Kálmán, Duchon Ödön, Herger József, Dr. Kriszt Béla, Oscsodál Gusztáv, Dr. Raksányi Árpád, Valentényi György, Vargha Sándor, Walde Lajos. — Katona­zene a Ferencz József-Szállóban. Ma este a „Ferencz József“ a 44. gyalogezred zenekara hangversenyt rendez. Értesülésünk szerint az ezred itt tartózkodása alatt még itt este rendeznek hangversenyt a „Ferencz József“ szál­lóban.­­ A balatoni Halászati Részvénytársa­ság legutóbbi közgyűlésén, a­melyet a múlt héten tartottak Siófokon Szabó Imre elnöklete alatt konstatálták, hogy az 1903—904. üzleti évre vonatkozó mér­legük 132,494 korona 30 fillér nyereség­gel zárult. Ez összeget a közgyűlés a következőleg osztotta fel: 1. Rendes tartalékalapra 6,624­72 K. 2. Rendkívüli „ 20,000— K. 3. Értékcsökkenési tartalék­­alapra 41,63348 K. 4. Alkalmazottak jutalom­dijára 3,634­43 K. 5. Részvényeseknek osztalék 48,000­— K. 6. Jövő üzleti év számlájára 12,60167 K. Összesen 132,494 30 K. Az intézet első ízben került abba a kellemes helyzetbe, hogy részvényeseinek osztalékot fizethetett. — Részeg ember, mint titkos rendőr. Egervári Péter napszámos sok rém­regényt olvasott, amelyekben a titkos rendőrök nevezetes szerepet játszanak. A múlt vasárnap egy szigetvári korcsmában alaposan beszeszelt, ilyen illuminált álla­potban titkos rendőrnek képzelte magát s az utczán megállította Offerm­iller Antal vándor aranymivest. — Megállj! kiáltott rá, a törvény nevében mutasd meg az igazolványodat. A vándor aranymives látta, hogy részeg emberrel van dolga, nem engedel­meskedett a felszólításnak, mire Egervári nekitámadt és elverte. Böle János való­ságos rendőr szabadította ki a vándor aranymivest a nehéz helyzetből s a talmi rendőrt pedig bekísérte. — Babona és őrlemények szállítása. A m. kir. államvasutak igazgatósága közli, hogy a kereskedelemügyi miniszter f. évi 57351—904. sz. engedélye alapján a Fiuméba, valamint általában a vámkül­földre rendelt gabona szállítmányokat és SOMOGYI HÍRLAP Csütörtök, 1904. szeptember 1

Next