Somogyi Hirlap, 1904. szeptember (1. évfolyam, 103-127. szám)
1904-09-01 / 103. szám
o s Anyakönyvvezető kinevezések. A belügyminiszter Somogy vármegyében a rinyaszentkirályi anyakönyvi kerületbe Zieger Ferencz körjegyzőt anyakönyvvezetővé és Hegedűs József segédjegyzőt anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki és őket a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. A Pénzintézetek és az O. M. K. E. Az országos magyar kereskedelmi egyesülés kaposvári kerülete felhívta somogy megye összes pénzintézetének igazgatóságait, hogy az egyesülés tagjainak sorába belépjenek. Nem lehet kétségünk abban, hogy a pénzintézetek, amelyek közvetlen tapasztalás útján észlelhetik, hogy a becsületes, keresetében megtámadott és minden oldalról szorongatott kereskedelem szervezetlenségében minő elhagyatott és védtelen, szintén nem fognak kérni, hogy áldozatkészen támogassák az O. M. K. B.-t s hogy belépjenek az egyesülés tagjainak sorába, amelyben úgy közvetett, mint közvetlen érdekeik oltalomra találnak. A budapesti nagyobb pénzintézetek mind beléptek az egyesülésbe egyenkint 500—2000 kor. évi járadékkal. — Kaposvár legtöbb adófizetői. Kaposvár legtöbb adófizetőinek névsorát most állítja össze Sipos, városi főjegyző s aztán beterjeszti a városi tanácshoz. A névsort még bizottságok fogják átnézni. Az összeállítási munkálatokkal valószínűleg szeptember végén lesznek készen, amikor a városi virilisek névsorát mi is közré tesszük. — Megcsodált üvegszem. Egy kaposvári úriember baleset következtében elveszítette az egyik szemét és amig nem segíthetett rajta, üres szemgödörrel jártkelt a városban. Később felment Budapestre s néhány nap múlva hazajött, amikor már az ép szeméhez hasonló üvegszem fénylett az üres szemgödörben is. Meglátja ezt Lencsi néni, városunk tipikus alakja, csodálja a fejét nagyon. A dolog nem megy a vén koponyájába sehogy sem. Végre megszólal s igy fakad ki: — Mégis hunczutok az urak. Ha egy magamfajta szegény vén leánynak a szeme kifolyik, hát kifolyt, azután vége. Egyszer menjen ki egy vagyonos urnak a szeme — másik nő a helyébe. — Diákfogdosás a vasúton. A rendőrség figyelmét felhívjuk arra a körülményre, hogy a vasúti állomáson kétes alakok fogdossák el a szegényebb sorsú szülőket, akik gyermekeiket a kaposvári iskolákba akarják íratni és olyan családoknál helyezik el, ahol a gyermekek testi és erkölcsi épsége veszélyeztetve van. Jó lenne, ha a rendőrség véget vetne a diák-vitészek tzelmeinek. — A dombóvári kórház sorsa. Dombóváron a Vörös Kereszt-Egylet fiókja „Erzsébet-kórházat“ akar létesíteni 40 ágygyal, amelyre egyesek már tetemes adományokat helyeztek kilátásba. Az összes költség 70,000 koronára terveztetik, az aláírások pedig csak 40,000 koronára rúgnak és az egyesület Tolnavármegyéhez fordult, hogy pótolja a hiányt. Dőry Pál alispán, aki minden humánus ügynek meleg párfogója, fölkarolta az Erzsébetközkórház ügyét és a rendelkezsre álló alapokból újabb 19.000 korona megyei hozzájárulást jelölt ki a nemes czélra, így aztán meglesz a dombóvári Erzsébetközkórház. — Hoc tibi! . . . Egy kaposvári javakorában lévő úriember, aki semmiképen sem akar megházasodni, de a korcsmát sem szereti, hanem inkább a kitűnő konyhát, olyan szakácsnőt szerződtetett, aki minden tekintetben megfelel az ő gourmanderiájának. Nem is késett azért a hálája. Valósággal dédelgette a gazdasszonyok gyöngyét, sőt ahányszor izes falatokat szállított az asztalra, megtöltötte habzó borral serlegét s a klasszikusok nyelvén és szólásmódjával köszöntötte fel: — Hoc tibi! Szép volt ez a megtiszteltetés, valóban szép, ám idegen nyelvű. A jókedvű unokaöcscs nem is késett a tréfával. — Hallja-e, Örzse néni, ha magának volnék, nem tűrném azt, amit a bátyám mond. — Mit, ifiúr ? — Azt, hogy: hoc tibi. Tudja-e, mit jelent az? — Ugyan mit ? Az öcscs odahajolt a hűséges gazdasszony füléhez és súgott neki valamit, amitől lángba borult Örzse néni arcza. Vasárnap volt másnap, a konyha fejedelme, ha duzzogva is, de azért teljes ambíczióval sütötte ropogósra a libát. Ihletett szónoklat volt ez inkább, nem is szakácskodás. Mikor pedig vitte volna be, a nagyságos úr szélesre nyúlt ábrázattal ragadja föl a poharat: — Hoc tibi! Örzse néni letette a sültet, oszt csípőjére illesztette a kezét. — Hűséges cselédje vagyok a nagyságos urnak, de ezt nem érdemeltem meg, hogy igy bánjék velem. Mert ha tibi is vagyok — itt lettem tibi. Kár ezt a szememre vetni! — A dombóvári postapalota. Dombóvárott, mint tudósítónk írja, nagyon szép palotát építettek az ottani posta- és távírda hivatal részére, amelyet ma nyitnak meg. A szép épületben egyúttal telefonközpontot is állítottak fel. — Fizetésképtel-enség. A bécsi hitelezői védegylet jelenti, hogy Kohn R. kaposvári kereskedő, a „Párisi áruház“ tulajdonosa fizetésképtelenséget jelentett be. Kohn üzlete jelenleg különben is végrehajtási zárlat alatt áll. — Visszaküldött szabályrendelet. A somogymegyei vendéglősöket és korcsmárosokat, mint annak idején megírtuk, végtelenül elkeserítette a törvényhatóság nem régen alkotott szabályrendelete, amely szigorúan megnyirbálta eddig élvezett szabadságukat, különösen a zárórákra vonatkozólag. Vendéglőseink és korcsmárosainknak, kik e szabályrendeletet a belügyminiszterhez megfelebbezték, szolgáljon örömére ama értesülésünk, hogy Bihar vármegye is hasonló szigorú szabályrendeletet hozott a korcsmárosok és vendéglősök ellen, de azt a belügyminiszter visszaküldte s négy oldalon, 12 pontban foglalta össze azokat a kifogásokat, amelyek miatt nem erősíthette meg a szabályzatot. A kifogások éppen a túl szigoru zárórák behozatalát helytelenítik. — Szökik az asszony. Tegnap délután egy dúlt ábrázató, tagbaszakadt férfi robogott be a rendőrbiztos szobájába. Bepólyált fejű, kis gyereket vezetett s olyan vadul rángatta az ártatlan csöppség karját, hogy a szegényke riva fakadt. — Nem tudom jó helyen kereskedem-e — szólt mély orgonahangon a férfi — egy szökést akarok bejelenti. — Micsoda szökést ? — Meg akar szökni a feleségem? És a hatalmas, erős ember heves zokogásban tört ki. — Úgy szeretem, mint az életemet, tekintetes úr. Hat éve élek vele. Hat esztendeje . . . Soha egy szó nem zökkent köztünk. A kórság tudja mi állt most belé. Összeszűrte a levet a lakómmal. Egy tejfölös szájú kölyökkel, kérem alásan. Egy kölyökkel . . . Beletemette a fejét a roppant tenyerébe s a vállai vonaglottak a zokogástól: — Istenem, istenem! Itt ez a szegény gyerek. Ez a gyönyörűsége, boldogsága, és most itt akar hagyni bennünket. Szökik avval a tintásujjával . . . Istenem istenem. Az esti vonattal akarnak elszökni tekintetes uram . . . A fogalmazó megilletődve hallgatta a boldogtalan férj panaszát: — Baj, baj, öregem — mondta — hát az a kívánsága, hogy megakadályozzuk a szökést? Az atyafi vad irtózattal hőkölt vissza : — Nem, nem, az istenért! Hadd menjen, csak menjen! Hanem azt kérném, hogy a ládáját tessék visszatartani, nehogy elvigye a ruháimat . . . — Iskolagondnoksági tagok Szigetváron. Tállián Béla főispán a szigetvári állami elemi iskolához a következő gondnoksági tagokat nevezte ki: Tóth István elnök, Balogh József, Dr. Berkes Mór, Boronkay Kálmán, Duchon Ödön, Herger József, Dr. Kriszt Béla, Oscsodál Gusztáv, Dr. Raksányi Árpád, Valentényi György, Vargha Sándor, Walde Lajos. — Katonazene a Ferencz József-Szállóban. Ma este a „Ferencz József“ a 44. gyalogezred zenekara hangversenyt rendez. Értesülésünk szerint az ezred itt tartózkodása alatt még itt este rendeznek hangversenyt a „Ferencz József“ szállóban. A balatoni Halászati Részvénytársaság legutóbbi közgyűlésén, amelyet a múlt héten tartottak Siófokon Szabó Imre elnöklete alatt konstatálták, hogy az 1903—904. üzleti évre vonatkozó mérlegük 132,494 korona 30 fillér nyereséggel zárult. Ez összeget a közgyűlés a következőleg osztotta fel: 1. Rendes tartalékalapra 6,62472 K. 2. Rendkívüli „ 20,000— K. 3. Értékcsökkenési tartalékalapra 41,63348 K. 4. Alkalmazottak jutalomdijára 3,63443 K. 5. Részvényeseknek osztalék 48,000— K. 6. Jövő üzleti év számlájára 12,60167 K. Összesen 132,494 30 K. Az intézet első ízben került abba a kellemes helyzetbe, hogy részvényeseinek osztalékot fizethetett. — Részeg ember, mint titkos rendőr. Egervári Péter napszámos sok rémregényt olvasott, amelyekben a titkos rendőrök nevezetes szerepet játszanak. A múlt vasárnap egy szigetvári korcsmában alaposan beszeszelt, ilyen illuminált állapotban titkos rendőrnek képzelte magát s az utczán megállította Offermiller Antal vándor aranymivest. — Megállj! kiáltott rá, a törvény nevében mutasd meg az igazolványodat. A vándor aranymives látta, hogy részeg emberrel van dolga, nem engedelmeskedett a felszólításnak, mire Egervári nekitámadt és elverte. Böle János valóságos rendőr szabadította ki a vándor aranymivest a nehéz helyzetből s a talmi rendőrt pedig bekísérte. — Babona és őrlemények szállítása. A m. kir. államvasutak igazgatósága közli, hogy a kereskedelemügyi miniszter f. évi 57351—904. sz. engedélye alapján a Fiuméba, valamint általában a vámkülföldre rendelt gabona szállítmányokat és SOMOGYI HÍRLAP Csütörtök, 1904. szeptember 1