Somogyi Hirlap, 1905. december (2. évfolyam, 275-298. szám)
1905-12-01 / 275. szám
2 1905. december 1 „SOMOGYI HÍRLAP“_______ _ A király nem tud semmiről. Nem kívánjuk ő felségétől, hogy Mátyás király példájában álruhában végigjárja Magyarországot s igy győződjék meg országa hangulatáról s népe érzelmeiről. Hisz még egyenruhában sem jön közénk. Csak azt szeretnénk, ha egyszer félredobná azt a sok hazug és tendenciózus miniszteri jelentést és „sajtókivonatot“, amivel félrevezetik őt naponta a saját érdekükben a körülötte lebzselő alakok. S kezébe venne életében egy magyar lapot, amiben az események híven vannak leírva és legalább tájékozódást szerezne arról, hogy mit művelnek az ő emberei nálunk s mennyire nem tudják azt a célt elérni, amire ő törekszik. Egy krajcáros lapból megláthatja, hogy mily csúfos módon vált nevetségessé az ő kormányának politikája Pest vármegyében, Abaúj-Tornán, Zemplénben, az esküdtszéki tárgyaló teremben s mindenütt, ahol csak megnyilatkozott. Közeledik a december 19. A darabantok utolsó kísérlete. Szövetkezés a nemzetköziekkel. Szeptember 14-én december 19-ig napolták el a képviselőházat királyi kézirattal. Ez újabb elnapolást a király azon reményben tette, hogy a Fejérváry kormánynak időt adjon a válságból való kivezető utat megtalálnia. A kormány hozzá is látott „honmentő“ munkájához. Kapaszkodott fűhöz-fához, Mandolától egész Vészi Józsefig, aki aztán csinált egy olyan programmot Fejérváryék számára, hogy azok azt hitték, hogy megvan a csodaszer, melylyel a válság megoldható lesz és a magyar nemzet hálazsolozsmákat fog érte zengeni. * Nagy garral siettek is feltálalni a nemzetnek, hogy essék mámorba, de csodákcsodája a nemzet egészen hidegen fogadta és csakhamar az egész kotyvalékról kisütötte, hogy nem egyéb az humbugnál, mely csak becsapásra van szánva. A nagy örömöt ennek folytán nagyon rövid idő alatt keserű csalódás váltotta fel és a kormány most tehetlenül dühöng és egyebet nem tud tenni, mint folyton fenyegetődzik, hogy igy meg úgy idegrendszabályozza a törvényhatóságokat, ha azok továbbra is ellentállni mernek. A törvényhatóságok pedig nem ijednek meg s továbbra is ellentállnak minden törvénytelen intézkedésnek. * Legújabban felfüggesztésekben utazik a kormány, de ezzel sem ér el semmit, mert nem hederítenek rá és nem ismerik el hatalmát. Ilyen szánalmas helyzetben soha kormány Magyarországon nem volt. Semmi talaja nincs ebben az országban, csak felülről tartják meg, de ott is csak cérnaszálon, mely minden pillanatban elszakadhat és a kormány akkorát esik, hogy soha többé lábra nem áll. Lehet a botból borotva, lehet a pudliból szalonna, de a Fejérváry kormányból nem lesz soha semmi. Törvénytelen uralmának végnapjaiban vergődik immár és december 19 én a képviselőház bizonyára végkép eltemetni. Magyarország történelmének tehát nevezetes dátuma lesz december 19-ike. Mint hírlik, a kormány még egy kísérletet fog tenni e napon nemzetközi szövetségeseivel, hogy pressziót gyakoroljon a Házra, de amint szeptember 15-én nem ijedett meg a fölvonultatott nemzetköziektől, úgy december 19-én sem fognak a képviselők megrettenni tőlük s az e készült javaslat az általános, titkos választói jogról továbbra is csak írott betű, csábító csalétek marad még sokáig. Pedig ez az utolsó kártya volt, de ez is kárba veszett és ezzel a könnyelmű játszma is elveszett. A megvásárolt sajtó ellen. Érdekes nyilatkozat. A közönséget nem lehet félrevezetni. Egyik fővárosi újságban jelent meg az alábbi nyilatkozat, mely pompásan talál a vidéki megfizetett sajtóra is. Hogy védekezni kell, a napnál világosabb. Végre mégis a közönség az úr, nem a darabantkormány. A közönség tud védekezni a legkártékonyabb rovarok ellen is. A vérebet kővel dobálják el a búzatáblákról, van ellenszer a hamuféreg, a poloska, bolha, a bőrökbe gyökeredző állatkák ellen, bizonyára a támadásokat és támadókat is lehet lehetetlenné tenni. Az egyik vármegyében a főispánnal nem fognak kezet. Egy alföldi városban az átvedlett szerkesztőt a közgyűlési teremből kiakolbólitották. Szóval az ethnográfiai viszonyok szerint más más módon járnak el az emberek. A fővárosi kommentár és e nyilatkozat így szól: A kormány megvásárolt sajtója meg akarja szolgálni becstelen kenyerét. Nincs az a méltatlan rágalom, gyanánúsítás, piszkolódás, amit reá ne szórnának a nemzet szeretett vezéreire és harcosaira. Velük polémiába bocsátkozni egyrészt hiábavaló, mert hiszen a megfizetett meggyőződést kapacitálni nem lehet, másrészt undorító, mert aki szenyével érintkezik, kiteszi magát annak, hogy ragad rá valami belőle. Ezt a felfogást tükrözteti vissza az a távirat is, melyet nemzeti ügyünk egyik előkelő harcosa, Teleki Arvéd gróf Újvidék város képviselője tett most közzé. Idegen zsoldban álló bérencek ellen való szent nemzeti harcunkban az ellenséges lapok méltatlan szitkokat szórnak vezéreinkre és közkatonáinkra. Ezekre való reflektálással csak magunkat becstelenítenék meg. Találóbb választ nem adhatunk, mintha méltósággal és megvetéssel ignoráljuk erőlködéseiket. Teleki Arvéd gróf, úgy a nagyközönség, mint a kaposvári kereskedők s iparosok érdekeit szolgálná. A kereskedő, iparos, várva-vár arra az alkalomra, hogy árucikkein túladhasson. Kaposváron egész esztendőben úgyis oly gyengén mennek az üzletek, hogy a karácsonyi nagyobb arányú bevásárlások igen szükséges kiegészítő részét képezik az évi forgalomnak. De a jelenlegi állapotok mellett ezen karácsonyi vásár eredménye sok kereskedő s iparosra nézve a véletlen szeszélyének van kitéve. Egyik-másik kereskedő ügyesen reklámhoz, jó helyen van az üzlete s az ilyen kereskedő hús haszonhoz jut, — ellentétben a többivel, akiknek alig jut valami. Ezen segíteni kellene és pedig úgy, hogy a számbavehető kereskedők és iparosok együttesen rendezzenek be speciális karácsonyi áruházat, amelyben mindenféle áru fel legyen halmozva, úgy, hogy a vásárló közönségnek ne kelljen üzletről— üzletre mennie, hanem egy helyen találja meg mindazt, amire szüksége van. Béreljenek megfelelő helyiséget s rendezzék be azt a karácsonyi áruházat, — meglássák nem lesz eredménytelen. A jövő úgyis a nagy áruházaké, — a nagy városokban ezek dominálnak — miért ne lehetne Kaposváron egy alkalmi árucsarnokot létesíteni karácsonyra? HÍREL Karácsonyi vásár Kaposváron. — Kaposvár kereskedőihez. — Karácsony szép ünnepétől még nagy idő választ el bennünket, de tekintve azt, hogy a kereskedelmi forgalom a karácsony előtti hetekben szokott a legnagyobb méreteket venni, — már most egy üdvös eszmével hozakodunk elő, mely — A somogyi főispánság. Zatán Gyula Somogyvármegye főispánja, tudvalevőleg már hónapokkal ezelőtt a belügyminiszter rendelkezésére bocsátotta állását és kérte a fölmentését. A belügyminiszter nem fogadta el Tallián Gyula lemondását és megkérte, hogy maradjon meg továbbra is állásában. A főispán megmaradt ugyan állásában, de midőn a múlt hóban megkezdte Kristóffy úr végzetes erőszakoskodásait, Tallián Gyula ismételten kérte fölmentését. A belügyminiszter nem mentette fel, de mint biztos forrásból értesülünk, a főispán semmi körülmények között sem hajlandó tovább a darabantok eszköze lenni és a legenergikusabban követeli a méltóságos címmel járó tehertől való megszabadítását. Ennek meglett a hatása, mert mint fővárosi tudósítónk telefonálja, Tallián Gyulát már a legközelebbi napokban fölmentik főispáni állásából, helyette pedig egy magasabb állású állami tisztviselőt nevez ki Kristóffy úr. Tudósítónk meg is nevezi az illető tisztviselőt, de e kinevezést annyira hihetetlennek tartjuk, hogy meg sem írjuk a nevét. De ha mégis megtörténnék e kinevezés, akkor a somogyvármegyei installációnak is hite lesz ez országban. Mert Somogyország magyar ám ! — Tanügyi kinevezés. A miniszter Schuller Ida szigetvári állandó helyettes tanítónőt, ugyanezen állami elemi népiskolához rendes tanítónővé nevezte ki. — Magyarul! Elszomorító, s szégyenletes dolog, hogy Magyarországon, az ország legmagyarabb városában még ma is akad kereskedő, aki magyar üzletfeleivel