Somogyi Ujsag, 1922. június (4. évfolyam, 133-145. szám)

1922-06-22 / 139. szám

Kaposvár, 1922, II. évfolyam 139. szám Csütörtök, janias 22 ■säumig ^S.szar” “T“ *HmiStoutikaimnm ílímsTEsi niu: **»*«• «» * I Sm­innUMe és kMéHntai: rMft mriunte:tOViS ISTVÍS. *«»•« »«»■ 4ra 2 k»'“. St., “ “ 1 Kapmár, korona-utca 7. szám. palyaMvarokon 3 korona. I p Az új nemzetgyűlés írta: Tasnádi dr. Kovács József Összeült a nemzetgyűlés. Szé­pen, díszesen nyílt meg, mint illik is egy országos gyűléshez. Eddig rendben van, de mi lesz tovább, mert erre vagyunk mi egyszerű polgárok életbevágóan kiváncsiak. Most nem akarok az urak játékaival, a parlamenti szócsa­tározásokkal bíbelődni. Sajnos lesz, ha a helyzet ide zsugoro­dik össze. Én most nagy dol­got feszegetek és ez az ország megmaradhatásának a kérdése. Belevágok tehát a dolgok kö­zepébe és azt kérdem: mi lesz Trianonnal? Mi, mint képvise­lők nem fogadtuk el, mint pol­gárok még kevésbé fogadhatjuk el, mert jól ismerjük és tudjuk, hogy ha ez az oktroj béke me marad, akkor történhetik bármi, eljöhet a Deák Ferenc bölcsessége, jöhet Kossuth La­jos nemzeti hatása — pedig ma még ezek sincsenek — nem lehet semmi üdvöset csinálni. Összes javaink évtizedeken át idegenek martalékává válik és nekünk annyi sem maradna, ami elég lenne az éhenhalás­­hoz. Aki elolvasta ezt a „bé­két“, ezt mind tudja jól. Ha ez a „béke“ megáll, akkor min­den hatalomnak csak azt mond­hatjuk mi magyarok: Ave Cae­sar, moritur­ te salutant és pe­dig úgy, ahogy ezt mi gon­doljuk. Ez a „béke“ kivégzi Magyarországot végképen. Az új nemzetgyűlésnek tehát a napi dolgai mellett a belső erők konszolidálásával a kül­földre úgy kell hatni, hogy ez a Trianon megszűnjék. Diplo­máciánk éppen ezért legyen végre magyar diplomácia. Le­gyen a Martinuzzi féle ügyes­ség és legyen a Hunyadi okos­ság együtt. Jól tudjuk, hogy a kis ántánt egyszerűen meg akarja semmi­­siíteni a magyarságot. Ezzel ma­gának is sirt­ás, de a rossza­ság és a vakgyűlölet soha nem ismerte a helyes utat. Ott van azonban a művelt nagy ántánt, ahol már Apponyinak, Teleky­­nek és más okos, bölcs és tudós embereinknek sikerült leg­alább annyit elérni pár év alatt, hogy az angolok, franciák, ola­szok, sőt Amerika is meglátnak bennünket és ha saját érde­kükben is, de mégis kezdik be­látni azt az igazságot, amit a Főurunk maga mondott ki a budapesti iparkiállítás megnyi­tásakor csak a napokban, hogy „Magyarország erejére Európá­nak van szüksége“. Ez az a pont, ahol Trianont meg lehet dönteni és ez a sisifusi munka vár az új nemzetgyűlésre. Ha ezt keresztül viszi, teljesítette feladatát, de ha nem képes reá, akkor nem csinált semmit. Nem lehetünk hivatva a ta­nácsolásra, de mint a közvéle­­mény szócsöve, igenis köteles­ségünk felhívni a kormányt és a nemzetgyűlést az egyetlen helyzet megoldásra és e köte­lességünket teljesítjük. Amikor elleneztük Trianont, igen magas helyről a Mille­­rand-féle kísérő levéllel vála­szoltak, hogy abban van Tria­non orvossága. Beigazolódott azóta, hogy nem a „bölcsek­nek“ volt igazuk, mert a „béke­szerzők“ a kísérő levelet egy­szerűen félredobták és ezt min­den jogász embernek előre tudnia kellett és maradt a maga megsemmisítő erejében Tria­non. Nem kell tehát mellékvá­gányokon haladni, mert vak­­sinre jutunk. Számolni kell az oktrojjal és ez Trianon. De ez­zel le is kell számolni ugyan­azon az útón, amelyen létrejött. Trianon megdöntése nem más, mint a magyarság létkérdése és Trianon fennmaradása sem más, mint a magyarság tönkre­té­tele. A teljesítés eleve kizárt, lehetetlen. Ha megérti Európa, hogy a magyarság gazdasági tönkreté­tele nem más, mint Európa éléstárának megsemmisítése, ak­kor maga szünteti meg a he­venyében és rossz tanácsadókra hallgatva hozott „békét“. Ezt pedig már látnia kell, mert a­mióta eltépték a magyarságtól erőforrásait, azóta ezek az erő­források (bányák, erdők, folyók stb.) pusztulnak az egész Európa kárára, holott míg a kulturált magyar kezekben voltak ezek, addig bőven pénzelt ebből nem-­ csak Ausztria, Németország, de az egész „győző“ külföld is. Az uj nemzetgyűlésnek a kötelessége tehát ledönteni Tria­­­nont, hogy valódi béke derül­­­jön az egész Európára és eb­ben és ennek javára is vissza­­szálljon újra az Egész­ Magyar­­ország. F. hó 19 én tartotta a Marczali- Segásd egyházkerület r. k. ta­­nítóegylet ez évi rendes közgyű­lését A szakadó eső dacára szép számban megjelentek úgy a tanítók, mint a tanügybarátok. Je­len voltak a tanítóságon kívül: Siposs György dr. járási főszolga­bíró, Vörös János mesztegnyői esp. plébános, Erdőssy Károly tapsonyi esp. plébános, Blasutigh Sándor marczall­i, Keresztes Jó­zsef tótszentpáli plébános. A gyűlés előtt ünnepélyes szent­mise volt, melyet Erdőssy Károly celebrált. A gyűlést 10 órakor nyi­totta meg Zsömbölyi Sándor al­­elnök. Utána Markovics Gyula pénztáros jelentése következett. Közben megérkezett Szabady Sán­dor elnök, aki átvette az elnöklést. Hazafias, magasszárnyalású be­szédben jelölte meg a ma tanító­ságának útirányát, a lelkek műve­lését és gazdasági életünk fellendí­tését. Indítványozta, hogy a cse­kély tagsági díjakat emeljék fel 50 koronára, melyből 20 korona az egyleté, 30 korona pedig a „Gondviselés“ c. segélyegyleté leend. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. (Erről a jelen nem volt tanítók ezúton értesü­lő­inek.) Kovács Sándor marczall­i igaz­gató a szabadoktatásról tartott ta­nulságos előadást. Különösen a falu három faktorának: a papnak, tanítónak és jegyzőnek összetartó­ Ez az „egy“ kérdés a fon­tos, mert a többinek a meg­oldása mind ennek az egynek a megoldásától függ.­­­sát hangsúlyozta, mint az ered­­­­mény főfeltételét. A gyűlés követ­­­­kező száma Németh József mész-­i zegnyői kántortanió előadása volt, „A szocializmus és a keresztény­ség“ címmel tartott nagy készült­ségre valló, magasröptű előadást, amelyet a jelenvoltak a legnagyobb figyelemmel hallgattak végig. Mind­két előadást lelkesen megéljenez­ték s jegyzőkönyvben mondtak köszönetet nekik. Elnök kegyeletes szavakkal em­lékezett meg a kör elhunyt tagjai­ról. A központi gyűlésre egyhan­gúlag Karbuczky tapsonyi és Schá­­ringer balatonberényi kántortanító­­kat delegálták. Elnök indítványára a gyűlés kérte a megyéspüspököt, hogy a nevetségesen alacsony stóladíjakat emelje Ezután elnök az uj egyház két. tanfelügyelőt, Frászt János balatonberényi h. esp. plébánost üdvözölte és előd­jének Vörös Jánosnak érdemeit méltatta, akit a tanítóság meleg szeretettel ünnepelt. A közgyűlés táviratilag üdvözölte a megyés­­püspököt és dr. Strauss Istvánt, a kerület nemzetgyűlési képviselőjét. A gyűlés a Hymnus hangjaival 1 órakor ért véget. Utána a Keresz­tes féle vend­előben társasebéd volt, hol Erdőssy Károly esperes plébános és Szabady Sándor kör­elnök mondtak felköszöntőt a megyéspüspökre. (K­ l.) Tanitógyűlés Marczaliban Lelkek művelése A kereszténypárt értekezlete Megválasztották a tisztikart — A nemzetgyűlés alelnöki állá­sára Huszár Károlyt jelelik Budapest, június 21. Magyar Kurír jelenti. A keresztény nem­zeti egyesülés pártja kedden este hét órakor Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelemügyi miniszter elnökletével értekezletet tartott, amelyen a pártnak majdnem min­den képviselő tagja jelen volt. Az értekezleten megalakították a párt­­ vezetőségét. A választás szerint a párt alelnöke lett Csilléry András, háznagyok Bartos János és Fehér­­váry Ödön, pártigazgató Frühwirt Mátyás. Megválasztották az intéző­­bizottságot is, amelynek tagjai let­tek : Ernszt Sándor, Huszár Károly és Wrolff Károly. Az értekezlet a párt részéről a nemzetgyűlés be­töltendő egyik alelnöki állására Huszár Károlyt, az egyik jegyzői állásra pedig Bartos Jánost jelöli.

Next