Somogyi Ujsag, 1924. március (6. évfolyam, 51-74. szám)

1924-03-29 / 74. szám

Saposvár, 1924. VL évfolyam 74. szám. Szombat, március 29 ■MH1E»IK SlTjgrJSE EGMSZTÉSZ POUTOAi 5I1I1AP ELŐFIZETÉSI ALAK: Ül’l’.V 5 n' SMrtmtítéi «3 kMótoalal: rote«. txrkessH: l#US­BTTiS. “““’“IT“ toeio^aarsni i*1 e 10n. a. SS. Kaposvár, Kersca-alca 1. 88. ____________________________________ 150 kar., szövegrészben 180 korona, huu gorona A felhatalmazási törvényjavaslat betejesztésével elkezdődött az a munka, am nek­zik célja gazdasági helyzetünk jobbra fordítása. Ez az elszánt, komoly lépés magában hordja a rongysság jövendő sorsát. Nemcsak gazdasági szempontból kell e javaslatot nézni, hanem a nemzeti ügy minden oldaláról meg kell tekinteni. És csúrcs­ csavarás nélkül el kell ismernie mindenki­nek, hogy ezzel a­­­felhatalmazási javaslattal betetőz­ődött a magyar­ság tragédiája, befejeződött az ön­­célú akarat tehetetlen vergődése. Nem az a fontos ebben a javas­­latban, hogy a terheket emelni fog­ják esetleg a kibir­hatatlanságig, hogy a befelyő jövedelmeket meg­határozott és ellenőrzés alatt álló módon és célokra kell majd fordí­tani, mert terhet eddig is viseltünk igen sokat és sokszor látszatlan eredménnyel, hanem­ ez, hogy be­ismerjük , az önálló intézkedésre való képtelenségünket. Amely nemzet kénytelen beis­merni, hogy erőfeszítését saját maga nem képes céljai szerint száryítani, az eltávolodott céljaitól. És minket ez a tény jobban érdekel a javas­­lat egész tartalmánál, mert a beis­merés szolgálja ki a magyar aka­ratot az idegen akaratnak. Míg ide jutottunk, sokfelé kisér­leteztünk, kormányok jöttek, men­tek. Mindegyik ki akarta kapcsoln­i az 1014. óta történteket és abban a meggyőződésben koptatta el munkaerejét, hogy bele tudja kap­csolni a mai életet a katasztrofális esztendők előtt folyt életbe. Mind­­nyájan csalódtak. A méreg átjárta a nemzet testét és a méreg erő­sebb volt a kormányok akaratánál, amelyek irtóztak annyi hatalomtól, mint a­mennyit a most benyújtott javaslatban követelnek. A kormá­nyokat ezért a bátortalanságért na­gyobb felelősség terheli, mint a mai javaslatért, mert bátortalansága miatt jutott a mai napig. Ne hárítsunk azonban minden felelősséget a kormányokra. A nem­zet meg er is felelős kormányaiért. A tagoltság, a széthúzás, az egy­séges akarat hiánya volt az oka annak, hogy minden terv az első lépésnél megbukott, a kicsinyeske­dés, a saját érdekért folytatott önző harc okozta, hogy a nemzet nem tudta megtalálni egységét és rém bírja a kormányokat rákényszerí­teni a megalkuvás nélküli haladásra. Ha a magyarság nem fecsérelte volna el erejét a kritikában, hanem a nemzeti céért tett volna minden lépést, ma már könnyebben, gerin­cesebb tartással beszélhetnénk azok­kal, akik orvosoknak tolakodnak. Úgy látszik, a jövendő könyvé­ben szaporodnak a lapok, ame­lyekre a magyarság szenvedéseit írni fogják ás amelyek után a di­­csőséges feltámadás lapja követke­zik. Meg kell szenvednie ennek a nemzetnek azért, mert sorsdöntő órákban nem lo­zott sem magában, sem jövendőjében. A nyomorúság ka­lapácsának sűrű ülései ala­­ kell összeka­pcsolódnia, hogy se tőrei, se hajolni ne tudjon. S­ok perdig, akik a nemzet tehetetlenségét be­ismerő javaslat fö ott kritikát kg­nak gyakorolni, először nézzenek­­ b­**«-ba, vizsgálják meg, hogy mit véte­­k a nemzet ellen. És fan vé­­­tettek — óh de sokan vétettek — gondol atnak arra, hogy a keresz­túr­y Magyarország fölépítése min­den magyarnak egyforma köteles­sége, a nyomorúságból, szenvedés­ből pedig azok is ki fogják venni részüket, akik azt hitték, hogy mé­nés­ü­l­tnek. Sajnáljuk a ho­mályt és sajnál­juk a nemzetet, hogy nem a tett­ben, hanem a tehe­­t­enség be­­ mérésében utáltak egymásra, mindennek. Nem hinné, hogy lenne közöttünk egy is, aki visszakívánná azt, ami vé­t (siri csend), de köte­lessége figyelmeztetni az urakat, hogy vigyázat, a kazán túlfűtött és ha robban, jaj a gépésznek. Érzik az emberek, hogy vandnak a he­gyek, hogy szülés lesz, de nem egér lesz, hanem legalább is ele­fánt. Vannak sokan, akik azt kí­vánják a szociáldemokrata párttól, hogy telj­eessen radikálisabb politi­kát El kell vetni a parlamentariz­must, elővenni a proletárokat, az utcát és ezekkel teremteni új hely­zetet. 1919­ért felelőssé tenni a munkásságot nem lehet, hanem oka a begyöpösödött konzervatív po­­litika, melynek szükségszerű vele­járód volt. A harcát a reakciós poltika ellen kívülről és belülről folytatni kell. Gyűlés betiltással, lap­elkobzással a törekvéseket meg­akadályozni nem lehet. Ha a mun­kásság követs­égéért sztrájkot kezd, jön a csendőr, rendőr, Zalaeger­szeg. Ilyen kétlaki politikával kor­mányozni Becs lehet. Itt van a kaposvári épíő mun­kások bérharca. Ezt a harcot fel­­télien győzelemmel kell befejez­niük. Sajnos, Kaposvárt még egész crolcsó mucskás van, akik az egyik fülükön beeresztik, a másikon ki­eresztik a jelszót, pedig megmarad történeti igazságnak az, amit han­goztatott, munkások szervezked­jetek. A har­cet, amely itt az építő­iparban folyik, nem szabad, hogy Kapu­vár munkássága ölhetett kéz­zel nézze, össze kell fogni és en­nek a gyűlésnek erkölcsi köteles­sége kimondani, hogy szolidáris a sztrájko­lókkal és erkölcsileg, anya­gilag támogatni fogja őket. Közös küzdelemmé kell tenni, meg kell törni a makacs ellenállást Ha másként nem megy, elutaztatjuk ezeket a munkásokat innét. Beszé­dét azzal fejezi be, hogy ne ugorjanak be az ázsán provoka­­tőröknek. Sibján Péter mindenek előtt kö­szönetet mondott az előadásért, majd sajnálattal állapította meg, hogy am­kor a várost körzetekre beosztva megkezdték a szervezést, nagyon sokan kimaradtak. Kapos­vár proletárséga — mondotta — nagyobb vehemenciával teljesíthetni szocialista kötelességét. A gyűlés fél 10 óra után ért véget és legérdekesebb momen­tuma az volt, hogy elejétől végig az ügyeletes rendőrtisztviselő nél­kül folyt le. Amikor már a tömeg nyugodtan oszladozott, egy öblös hitig betekiáltotta a csendbe: „él­jen a Népszava." Pár é­ven vála­szolt innen is, onnan is, de egyéb folytatása nem volt. Talán ezt a kiáltást sem hallotta meg a fejét már álomra faajtó város ... — h­igregBézis. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint továbbra is esőre hajló idő várható némi hősüllyedéssel. Az egységes párt magáévá tette a szanálási javaslatokat Budapest, Március 28. MOT, jelenti. A keresztény, kis­gazda, földmives és po­gáti párt tegnap este Mayer János elnöksé­géve­l é­tekezletet tartott, amelyen tárgyalták a szanálással kapcsolatos tövényjavaslatokat. Az értekezlet elején Plathy György a Kossuth letétre vonatkozó indítványt ter­jesztette be, mely szét irt a kor­mánypárt Kossuth örök emlékeze­tének szem­edit tárásává r­­észt kíván venni anunk hagya­tékából, az állam által megvá­lról­ és a Nemzeti Múzeumban levélben lévő és a kikötött 30 év letétjével fel­bon­ásra kerülő iratok felhasználá­sában és leltározásában. Indítvá­nyozta, hogy a párt a napfényre kerülő iratok kiadását saját maga válalja és az ezen trunkó elvégzé­sére a kiküldött bizottság vala­melyik neves történt uiret kérje fel. Az értekezlet az indítványt el­fogadta. Ezután az é­tekezlet a szanálási törvényjavaslatok tárgyalására tért át. Az összes felszólalások meg­egyeztek abban, hogy a kormányt a legnagyobb elismerés illeti azért a fáradozásáért, amellyel a szarvá­­r­si akci­ó mai stádiumába eljuttatta. A korm­ány és a párt mindent el fog követni abban a tekintetben, h­ogy a benyújtott javaslatok válto­­zatlanul, úgy amit vannak, elfoga­dásra találjanak. Bethlen I Iván gróf miniszterel­nök válaszolva a felszólalásokra, megnyugtatta Lovász Jánost, hogy a jövedelmi teónál megfelelően ér­vényes teni fogja a progresszivi­tást. Egyébként pedig a 2­8060 koronás létminimum, amely a köl­csönrészletek fizetésénél érvénye­sülni fog, teljesen elegendő. Kilá­tóba helyezte a földadóra vonat­kozó kedvezmények fenntartását és megígérte, hogy az új pénzügymi­niszténél egyetértésig teljesíteni fogja a gazdatársadalom azon kí­vánságait, amelyek az állam pénz­ügyi érdekeinek sértése nélkül tel­­jes­thetők. A kényszerkölcsönre vo­na­tkozólag kijelentette, hogy az újabb kölcsönrészleteket részben júniusban, részben ped­g az aratás után kell befizetni. Szociáldemokrata népgyűlés a Korona kabaré helyiségében Batitz Gyula nemzetgyűlési képviselő a politikai és gazdasági helyzetről tartott előadást Körülbeül 4­586 ember szó­forgott tegnap este a Korona szálló kabaré helyiségében, jórésze a szociáldemokrata párt helybeli szervezetéből került ki, de szép számmal voltak a rózsaszín érdek­lődők is, akik csak épei ezért, hogy meglu­tgassák, mit is csond, bátorkodjak be. Már nyolc s­a simult, amikor Sabjén Péter megnyitotta a gyűlést. Utána Batitz Gyula szociáldemo­krata nemzetgyűlési képviselő szó­lót a meglepően csendben tartóz­kodó közönséghez. Majdnem 2 óra hosszan beszélt, azonban semmi újat rem mondott. Ezt különben maga is elismerte, amikor beszéde elején kijelentette, hogy ezek élcsé­pelt kérdések, ezekkel kapcsolatban semmi újat mondani nem tud, szalmacsépelést végez, a császár szakállát rángatja. Amikor a szociáldemokrata párt — mondd­­a — politikai harcra hívja fel a munkásságot, most ne felejtsük el, amilyen egy ország politikai berendezkedése, olyan a gazdasági helyzete, ez nem fölös­leges. A pol­itiki és gazdasági harc egy. Az 1848 as szabadságharcról szólva megállapította, hogy annak egyik sarkalatos pontja a jobbágy­ság felszafersditásának kérdése volt, majd rátért a világháborúra és be­jelentette, hogy jön idő, lesz idő, amikor mérlegre lesz rakva, ki mi­lyen módon teljesítette kötelességét, így érkezünk el 1919. március 21 -hez, amit rendesen a munkás­ság fejéhez vágnak és őt állítják oda bűnbaknak, hogy ő az oka A mai szám ára 600 .

Next