Somogyi Ujsag, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
X. évfolyam * 249. szám Ara 10 fillér Kaposvár, 1928. november 3., szerda Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal - Kaposvár, Korona utca 7. szá Interurban telefon 5. szám Magyar halottak napja Írta: Dr. Thurzay Károly kir. ügyész Szomorú visszaemlékezés, búbánatos és megindult mélységes részvét és a keserű csalódások keresztrefeszített halottjainak felvonuló áramlata lepi el az ember lelkét és gondolatvilágát ezen a nevezetesen nagy napon. Memento mori ! Emlékezz a halálra te gyarló, te gyenge, hibákkal és bajokkal küzködő földnek pora, emlékezz a halálra, mely dies certus, an incertus quando, de jön, közeleg és visz magával akaratod, ellenkezésed, haragod, gyűlöleted és undorodásod ellenére. Akármint is védekezel, bármiként is vélekedel, könyörtelenül, irgalmatlanul megragad és végez veled, te könnyelmű, léha, felfuvalkodott, nagyra megnőtt, kiművelt és megraffinált huszadik századbeli dicsi kis törpe, satnya, sápkóros és idegbeteg, agyrémes és fellengős, tudálékos ember, ki a mindenható és végtelenül bölcs és igazságos Istennel akarsz szembefordulni, Neki, a Mindenhatónak akarod a létezésétmegtagadni, Öt igyekezel magadhoz a sárba lerántani, igazságainak fittyet hányni s Öt magát kipellengérezni ? Óh te balga homunculus, nem érzed erőtlen gyengeségedet, nem látod vak és szörnyen spalga tudatlanságodat, nem tapasztalod nap-nap után földhöz ragadt szegénységedet lélekben, értelemben éstestiépségedben egyaránt ? Ha mindezeket nem látod, nem érzed és tapasztalod, sétálj csak ki akármelyik temetőbe s szólítsad meg a fejfákat beszélj a halottakkal, idézd magad elé lelkeiket, azután hallgatózz, figyelj, vigyázz s biztosan megkapod mindenre a választ egyetlen sírgödörből, mely reád is vár, téged is ölébe fogad s neked is meghozza az utolsó, azi végső csendes, zavartalan nyugvóhelyet. De nem, óh jaj, százszor is nem és nem hozhat nekünk Magyaroknak pihenést és megnyugvást a sír, hiszen legkedvesebb halottjainknak már porladozó hamvai sincsenek békességben, nyugalomban, pihenésben, mert ellenségeink még a sírok után is szedik a vámot, zsarolják a még életben maradottakat s haló poraikból is kiszórják szeretteinknek csontjait, ha gyalázatos követeléseiknek ellene mondanak ! S várjon pihenhet-e a magyar történelem legnagyobb hőseinek lelke és teste a betolakodó idegen bitangoknak járma alatt, mely még sírjaikat is feldúlja ? S pihenhetünk, megnyugodhatunk-e mi késői unokák a szégyen láttára, s rabigának erkölcsi és hazafiasságunkat becsmérlő roppant súlya alatt? Lehet-e egyetlen magyar is, aki ne akarná a masyar nagyoknak, a magyar hősöknek sírjait édes hazánk ölén látni és tudsz? Van-e, aki ne akarná ápolni, gondozni azokat fajszeretetének legbensőbb érzetével, aki nem akarna erőt és kitartást, bátorságot és reményt szerezni az ő ezeréves magyar földön pihenő magyar történelemről véres betűkkel fejfáikra rótt magyar sírjaiknak rejtekébő!! ;És ha talán mégis akadna csak egy is, ki megfeledkezett volna magáról, akár megalkuvással, akár haszonlesésből, akár gyáva hitszegésből, annak ezerszer is emlékezetébe idézem a magyar Mementot, mely sok...sok tízezer magyar vitéznek sírjából támad fel elé a végtelen orosz síkságokon, a magyar szent Kárpátok szorosaiban és fensíkjain, Doberdónak és a többi karsztoknak sziklaüregeiben, az Isonzó hullámaiban, Szerbiának, Albániának, Montenegrónak hegyeiben, völgyeiben és gyilkos mocsárvidékein, Verdun poklában és Törökországnak homoksivatagjain! És ha még mindez nem elég, tetemre hívom az ezeréves hazának magyar vitézségben és idegen érdekek védelmében elhalt millióit, végül minden magyar történelmi hősét és vitézeit. Merítsetek az ő erőikből, az ő hazafias lelki nagyságukból, az ő honszeretetükből, az ő rendíthetetlen magatartásukból, az ő vitézségeikből erőt és lelkesedést azeljövendő nagy napokra, melyekbaborult hazánknak feltámadását újabb ezeresztendőre megépítését teszik szent kötelességeinkké! Emlékezz magyar hogy a vénülőfélben tespedő Európának te voltál mindenkor igazi lovagias rettenthetlen hőse, kinek most is hivatása és történeti küldetése a hit, erkölcs és kultúra védelme a keleti végeken! Memento mori és sohasem pihenj, míg célodhoz nem érsz! Csendes közgyűlés keretében, közmegelégedésre töltötték be az alispán elnöklése mellett a városi írnoki és végrehajtói állást Viharos közgyűlést jósoltak, amelyből olyan csendes közgyűlés lett szerdán délelőtt 11 órakor, amelyhez hasonlóra tisztújító közgyűléssel kapcsolatosan a városnál nem emlékeznek. A rendkívüli városi közgyűlésen tekintve, hogy részleges tisztújításról volt szó, Tallián Andor alispán f elnökölt. Az alispán megnyitó szavai után Vétek György dr. polgármester emelkedett szólásra, hogy elbúcsúztassa a hivatalos minőségben utoljára működő alispánt. Szép és emelkedett beszédben méltatta a polgármester Tallián Andor érdemeit, melyre ő azzal válaszolt, hogy továbbra is e város lakója lesz és mint ilyen többet és lelkesebben foglalkozhatik a város ügyeivel, mint eddig, amit a közgyűlésnek meg is igér. Az alispán lelkes ünneplése után Bereck Sándor, Mayer Bertalan,Berger Samu és Stecz László képviselőtestületi tagokból megalakult kandidáló bizottság visszavonult a jelölés megtartására a polgármesteriszobába. Az irnoki állásra jelölték: Németh Miklóst, Juranovics Józsefet és Tóth Józsefet. A végrehajtói állásra jelölték Szentes Imrét és Tapacsek Józsefet. A megejtett titkos szavazás értelmében az irnoki állással kapcsolatosan Juranovics József 43, Németh Miklós 31, Tóth József 11 szavazatot kapott, míg a végrehajtói állásnál Tapacsek József 13, Szentes Imre 40 szavazatot kapott. Juranovics József és Tapacsek József letették a hivatalos esküt, mely után az alispán szavaival a közgyűlés véget ért. Az egész város temetőinkbe zarándokolt a warod&Hein Liebl gyönyörű időben Szerdán este szemetelni kezdett az eső, azután fátyolszerű könnyű köd ereszkedett alá. Úgy látszott, hogy november elsejére csakugyan megjön a tél. Nem jött meg, sőt olyan nyári ragyogással tündöklött felettünk az ég, "hogy elmaradt a mindszenteki télikabát-divatbemutató, sőt még az átmeneti kabátok is lekerültek...* Az egész város temetőinkbe zarándokolt, leróni a kegyeletet, emlékezés és hála adóját. A halottak birodalmában eleven élet pezsdült,gyertyák ezrei gyúltak ki jeles és jeltelen sírdombokon. A temetőszéli fák, félig csupaszan hirdették a nagy uralkodó gondolatát: — memento mori. — Emlékezzünk a halálra. Ez az emlékezés sok-sok könnyben, a múlt idők szép emlékeinek elgondolása, felelevenítése után kicsordult könnyben nyert kifejezést. És elhalmozták a keresztetkoszorúkká, gyertyavilággal, sok bánatosan térdelő imája szárnyalt a kereszt tövéből az égre. * Lassan ereszkedett alá az alkony. Hamvasszürke fény futott szét pillanatok alatt a fák között, azután az esti sötétség sietett be a temetőbe, ide küzdött, birkózott vele az ezernyi gyertyaláng,, amelynek fénye egybefolyva csodálatos színjátékot adott ajándékul az itt időzőknek. És a sápadt koronájú fák közé is felfutott a fény, amely mint "sárgásvörös hatalmas folyam elöntötte az egész temetőt, amelybe ezen a napon beletemetkezett az ember is, mint a hit és szívnek embere. * Este nyolc órakor a nagyszerű küzdelem a sötétség javára fordult és Úriz tórára diadalmaskodott a múló gyertyafény felett a következetes sötétség. Úgy, mint az életiben. Temető, ez lesz a helye mindazoknak, akik itt gyertyákat gyújtottak és elborították elhervadó világokkal a sírokat. Mindennél nagyobb az a halál, mindennél nagyobb hatalom az élet felett diadalmaskodó elmúlás . Megemlékeztek azokról is, akiknek életét nem az elmúlás ereje, de la fegyverek oltották ki. A hősök temetőjében minden síron gyertya égett és virágos kis koszorú pompázott, hirdetve az élet értékessének halál után is élő erejét, a megbecsülést azok részéről, akikért életüket adták. A Szigetvári utcai hősi temetőbe kivonultak az összes leventék, számszerűt kétszázan. Magukkal vittek 3000 koszorút,1800 csokrot, és minden sírra négy gyertyát helyeztek. Innen — onnan az angolok elterjeszkedése Indiaijain Az angolok terjeszkedésének ideje Indiában egybeesik az európai iparosodás fellendülésének korszakával. Az angolok először mint kereskedők jelentek meg Irdiában, alázatosan könyörögve a Nagymogul trónja előtt a kereskedés megengedéséért. Befolyásukatfokozatosan terjesztették mind szélesebb területen és ügyesen felhasználták azt a páratlan előnyt, melyet a mongol birodalom bukását követő zavaros idők nyújtottak számukra. Ebben az időben nyíltan a kizsákmányoló politikát kezdték űzni és magukévá tették India óriási gazdagságának minden forrását. Az ország maga elszegényedett s Anglia teljesen keresztülvihette nagyarányú indusztrializálási programját. Az argói kormány politikája arra irányult, hogy Indiát csupán nyersanyagtermelő és az angol iparcikkeket fogyasztó területté változtassa. Míg azelőtt India számos vidékkel tartott fenn élénk kereskedelmi összeköttetést, most minden ilyen érintkezése megszűnt, sőt magát a belső kereskedelmet is mindenféle zaklatásokkal igyekeztek háttérbe szorítani. A kézimunkások országából, ami azelőtt India volt, teljesen