Somogyi Ujsag, 1934. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

szám­nyedévre .... 6 pengő tíz hónapra .... 2 pengő taláb millimétersoronkint 10 fil­lér. — Szövegrészben 15 fillér, millimétersoronkint 15 fillér. — Ara­d fillér Kaposvár, 1934. január 3. szerda POLITIKAI NAPILAP ----——— ■ Felelős szerked­ző: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KORONA­ UTCA 7. SZÁM Interurban telefonszám: 5 Alt új esztendő küszöbén írta: Biedermann Imre báró országgyűlési képviselő Újra egy uj esztendő kü­zöbén ál­lunk. Az elmult esztendőre vi­szapil­lantást vetni és a jövő esztendőre jós­lásokat adni — emberi gyengék közé tartozik. Én csak részben kívánok ezen szokásnak áldozni, mérleget felk­iállítva az egész esztendő történetéről — anélkül azonban, hogy jóslásokba bocsátkoznék. Tudom,­­hogy mindenkit a saját sorsa érdekli, de ma nekünk egyéni sorsunk már nincsen "és m­i a kis megcsonkított ország csak függvé­­nyei vagyunk a világpolitikai vagy Világgazdaságii helyzetnek. Az elmúlt esztendő politikailag nem hozott a vi­lgtörténelem sakktáblá­ján megoldást, de még kevé­sbé megny­ugvást. A népek béké­it hazi­­goztatják, de a gazdasági fegyverek­­kel elkeseredett harc folyt tovább. Az európai konszolidációt nem követke­­ztett be, de szaporodott a b­onyoda­­­lom láz amerikai helyzet folytán, mert ottani intézkedések a Vi­ág­gazdasági helyzet javításához semmit, d­e fel­­forgatásához annál többet járultak hozzá. A Roosevelt-féle intézkedések a dollár értékének csökkenté­év­el cél­talanok maradtak, mert nem követke­zett be a nyersanyagok (elsősorban mezőgazdasági termékek) áremelke­dése és az ottani nagy­közönség nem bírta levetni saját pénznemébe vetett bizalmát. Ehhez hoz­á­árult még az is, hogy az angol és francia érdekeik a dollár színvonalának csökkentése folytán katasztrofális helyzetbe j­utot­­tak és mindent megtettek a dollár árfolyamának tartására. Ennek ered­­ménye természetesen végzetesen visz­­szahatott a magyar mezőgazda­ágra a világpiaci árak csökkenése folytán. Tekintve, hogy mint agrárfeleslegek­kel rendelkező­ ország a h­­oldi ter­­ményárakat hazánkban mindenkor a világpiaci árak irányítják, nálunk is bekövetkezett ezen depres­só. Nem kívánok kitérni mindazon in­­tézkedésekre, melyek a világpiaci ár hazánkban való érvényesülő­ének gá­tat vetettek, csak röviden említem­ meg, hogy idejében történt gondos­­kodás a feleslegek elhelyezéséről és praeferenciális egyezségek közé e kü­­lönböző államokkal adtak módot ar­ra, hogy világpiaci ár felett s­ierült feleslegeinknek értékesítését biztosí­­tani két ezzel a hazai p­acot is meg­­óvni ,a teljes elértéktelenedéstől.­­ Ez a kép adja ,az 1933-as év mér­legének passiv oldalát és nézzük, van-e az elmúlt esztendőnek aktív olt­dala is. Határozott meggyőződésem, hogy van. A világpiacon észlelhető árzu­hanás általában m­egtörpent és fede­ző vás­árl­ás­ok megindultak., A világgazdasági krízis elérte az összes országokat, tehát olyan prob­­lémává vált, mely kivétel nél­kül m.n.. den nemzet létét fenyegeti akkor, ami­­kor hazánkban az emuil esztendő rohamosabb rombó­­­t már nem ho­zott. Hazánk szempontjából fontos ja­­vulásnak vehető külkereskedé­si mér­­legünk feltűnő javulása, a további eladósodás megszűnte, sőt némi csök­­kenése is. Általában mondható, hogy a vi­­lággazdasági helyzetképet mutató, évek óta lefelé vezető vonala az el­mú­­ esztendőben elérte a legmélyebb pontot és egyenesben megy tovább. Nem mondható sajnos mindez az európai politikai helyzetre, ahol még mindig nem találták meg az­ egyes népek az egymáshoz vezető Utat a teljes igazi krisztusi szeretet és béke jegyében. Ilyen képpel lépjük át az új eszten­­dő küszöbét. Vannak, akik remény, teljes várakozá­sul, v­annak, akik le­­horgasztott fejjel, a jövő iránti teljes bizalmatlansággal tekintenek .az új­­esztendő felé. Én Úgy érzem, hogy a megpróbál­tatások legvégére értünk. Azért az újév köteles­ége, hogy a depress'd egyenesbe jutott vonalát felfelé lendít­­­­se, de a mi köteles­ségünk, hogy a megnyílt lehetőségeket feltárok, a ménységet Valóra váltva, a jövőbe ve­tett bizalomnak fundamentumot épít­ isünk s a­­még meg évő öl­ök zsarát­nokából Uj tüzet eles­zünk. Azért szeretnék a­z­üggedőbe reményt ol­­tani, szeretném hirdetni, hogy ma­­ már csak felfelé vezet az ut — la­­su, küzdelemteljes ut — mely a hét szűk­ esztendő után megfutalmad a bő esz­­tendőkkel, szeretném mindezt hirdet­­ni, mert csüggedő nemzetnek nincs jövője és bizalom nélkül nincs hit, mely ,az egyedüli erő a mostoha vi­szonyok áthidalására. A léleknek kell megújulni, hölgy az újév új, jobb és derűsebb életet jelentsen. Felelőtlen szavak ólom­mére­ge ne fertőzze meg az új esztendő új lelkét, mert hangzatos politikai receptekkel gyógyítani nem lehet, a meddő frázispolitika felhős magasla­­jaiból le kell szállani a becsületes, reális munka ösvényére, — el,isme­­rem, hogy nehéz feladat, de a tör­­ténemi fejlődés ktjelzője erre felé­­niátlt s ez az egyet­en ut, amely a jobb élet magaslataira vezet. Ezen az uton kisérjen mindnyájun­­­kat az uj lélek —­ és ezzel a jobb jö­vőbe vetett hittel kivánok kicsinek, nagynak, szegénynek,gazdagnak egy reményteljes boldogabb újesztendőt. A „Somogyi Újság“ eredeti tárcája Diákköri reminiszcenciák A Kaposvári Szent Imre Kör gyűlésén felolvasta: Horváth József dr . Kedves Testvéreim! Nem tudom, üldögéltetek,e hcs.hu téli délutánom kon szobáitokba,­­ gondolkozva a gyorsan járó idő mindent fe­­dtető hatalma felett. Nem tudom, jutal-e eszetekbe a diákévek em­ékének csil­logó aranypora, mely most is, innen, onnan tiz év távo­lból a régi fénnyel ragyog fe­lm, sok­zor feledtetve a je­­len vigasztalan sivárságát, hangulat, és színné­küliségét. Megőriztem eze­­ket az em­ék­eket mind, tiz,tizennyolc éves korom látószögéből nézve őket. Tanúnak hívom az egyikét itt ü­­ő osztálytársamat, tőlük kérdezzé­k meg igazamat, ha néh­a hihetetlen,­nek látszó dolgot mondok el. Ahogyan vis."ra tudok emlékezni, minden szerény ég né­kül elmondha­tom, hogy azok közé tartozom akik állandó témái Voltak a tanári kon­ku­renciáknak és gyakorta kaptam a­jn­­latot azonnali levegőváltozásra Mind­­ezek ,az altürök azonban csak ké­sbb láttak napvilágot, mert a kápolnai főgimnázium igazán nem vet alkal­­mas arra, hogy ilyen irányú megnyil­vánu­lsok virággá nőhették volna ki jólagukat. Arató tanár úr előtt pél­­d­ául többen voltak, akik még léleke­zeni is alig mertek, pedig a szigorú külső alatt érző szív dobogott, mely komolyabb esetek­ben készségesen sie­­tett a szorongatott diák megmenté­­sére. De egy alkalommal tényleg vi­harfelhők ül­tek a tanár úr homlokán és az elmúlás szele süvöltött keresz­tül a IV—A.n. Földrajz óra vet­és ,a tudományszomjas nebu­nk feleletei Után úgy hu­lottak a szel funcák, mint ősszel a legyek. Már vagy tizenket­­ten feleltek, ami az Ázsia terményeiről volt szó. A felelő — mar már nagy­ reményű ügyvédjelölt — nem Valami ,napos felkészültséget eláruló mó­­don suttogott dato­náról, kókuszdió­­ról és még hasonló egyéb exotikum­­ról. Nos még, nos még, sürgette a tanár úr, mi van ott még­ valami ne­­vezetes. Az örökre titok marad, hogy mit gondol­t a tanár úr, de barátunk az ázsiai liptai­­túrát jelölte meg ne­­vezetesként. A hatás vi­lámgyors és váratlan volt. Arató tanár úr össze, csapta kezeit, rábom­t a katedrára, isenki, hősünk pedig beírta nevét a IV.A. halhatatlanfiai közé. A proletárdiktatúra alatt megder­medt a d­áklélek és a templom, és hittanóra né­küli idők nem hoztak semmi örömet. Bátky főtisztelendő úr könnyes szemmel köszöntött ben­­nünket a tepip­pa ajtajánál, ahová a fe­sőbbség miatt riadtan gyülekez­tünk és szomorúan enyegette azok nevét, akik elmaradtak a hittanórák­ról. Csak egyszer múljék el fejünk felett ez az Istenátok, megtáncoltatom őket — mondogatta és jóságos kék szeme haragosan csi legett. Elmúl­tak a rossz idők éss a bűnbánó, meg­­tért fiúk szidás és büntetés helyett könnyes szemű öreg papunktól meg­­bocsátó szavakat kaptak. 1925-ben a kápolnai felső kereskedel­mi iskolába sodort a tanulmányok szele és amint kritikus szemmel né­­zegettem az impozánsnak legjobb akarat mellett sem nevezhető épüle­­tét, hosszú nadrágom és fö­drajz-ké­­mia szakos nagybátyám bo­dog tuda­tában fantasztikus terveket szőttem­­magamban. Terveim sajnos, nem bizonyu­lak valónak, mert osztályfő,­nökül Bérczy tanár Urat kaptuk, aki csullogó szemüvegén­­keresztül úgy nézett az előtte álló d­ákra, m­it a nyulat bűvölő óriáskígyó. Én nagyon szerettem ugyan, de a többiek úgy­­szólván mindennapi imájukba foglal­­ták, hogy történjék már valami cso­­da, mert sokáig így nem bírják. Tényleg, voltak a tanár urinak kü­­lönös passziói is. Például, amíg­ ke­resztnevünket meg nem jegyezte ma­­gának, ránk a bib­iás nevek özönét zúdította, így vét például Mayer Ab­­salon, Bognár Jób, Wie­ner Ezékiel, stb. De a hun.magyar mondlavilág is megelevenedett, mert Beck Bride­­guz, Bárdos Töhötöm és Wo­lf Ubul megannyi eleven példái voltak a tanár úr kedvenc eszméjének. Egy m­á­ik előttünk nagyon érthetetlen szokása is volt, ha valakit engedély nélküli színház, vagy mozielőadá­sa élesig patt, annak versben ke­lett megéneke­­­ni a látottakat. De ez sem volt elég, hanem a kö­tőt kényszerítette, hogy például vígjátékról balladát, a szín, mű­­ől pedig époszt írjon, elgondolá­sa szerinti verssorokban. É­v végé­­vel Bárczy tanár urat Egerágra he­lyezték, Lengyel tanár úr ped­g Deb­recenbe került. Ez eddig rendben tett volna, azonban mások jöttek helyük­­re. Lengyel tanár úrral az osztálynak csupán egy alkalommal volt konflik­­tusa, am­kor a fü­tölgő kályha­ miatt az udvaron hógo­yóztunk és egy rosszul, v­agy jól célzott hógolyó úgy találta el, hogy elmaradhatatlan esi, bukjával együtt majdnem négy foga is kirepült szájából. Azután nem va­lami jó szemmel nézte ezeket a gya­kori hócsatákat. Bérczy tanár úr eltávozása után helyét Serényi tanár úr foglalta el. Minden idők legjobb embere volt. Csak akkor fak­adt ki ingerüten, ha a szépen csengő francba ilye­net tör­delve iszonyú tudatlan ágat ár­ultunk el, így szólt egy alkalommal: szégye­­neljék magukat! Egy árva szót sem tudnak! Párisban az utolsó kocsis is franciául beszél!­­ Hogy Serényi tanár urnál marad­, jak, egy dolgot nem tudtam­ neki so­hasem megboc­stani.­­Érdemszerző célzattal Váradi Pali barátommal, aki­vel érdemeink elismeréséül mindig, az első padban ültünk, a második évfolyam végén feltűnő jól viselkedj Javul a megyéspüspök egészségi állapota Rott Nándor dr veszprémi püspök v­ Mprett balkarját Smilovics­ Imre tíz kórházi sebészorvos többizben meg­­röntgenezte S a törést tejesen ren­­desnek találta. A főpásztor betegség­­ében semmiféle komplikáció sem,­ lépett fejt s az orvosok véleménye szee­­rint 4—5 hét múlva bekövetkezik a teljes gyógyulás.

Next