Somogyi Ujsag, 1901. június-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1901-07-16 / 29. szám

Vili. évfolyam. »SOMOGYI ÚJSÁG.« 1901. julius hó 13. (Budapest, 1V., Sarkantyus­ utcza, 3. sz.) intézendők. — A magyar középosztály lapja, a Hazánk, a legutóbbi ideiben egészen visszatükrözi azt a fellendülést, a mely­ben a politikai viszonyok átalakulása következtében az agrárpolitikai viszonyok átalakulása következtében az agrárpolitika részesült. A magyar agrárpolitika ezen bátor és szókimondó orgánuma tartalmas­ságában gyarapodott, terjedelemben növe­kedett, a szerkesztőség Bulay Barna vezetése alatt egyesíti azokat a public­is­­tikai és gazdaságpolitikai, valamint szép­irodalmi erőket, a­melyek a lap nyolcz­­esztendős pályafutása alatt a politikai, társadalmi és gazdasági egyesületei nagy munkájának bátor harcrosai voltak a tollal. A Hazánk különösen foglalkozik a vidék ügyeivel, állandó összeköttetésben van a vidék vezéregyéniségeivel, annak a sajtó­jával s egyetlen orgánum a napisajtóban, a­melyet nem vakít el a csillogó főváros, hanem az ország gyors erősbödését a vidék erősítésében keresi. Védi annak gazdasági és társadalmi érdekeit, állandó harczot folytat a művelt középosztály érdekében, független a pártoktól, minden hatalmi tényezőtől, a kormánytól és nagy­tőkétől egyaránt, támaszát egyedül a füg­getlen társadalomban keresvén. A lap elő­fizetési ára félévre 14 korona, negyedévre 7 korona, egy hóra két korona 40 fillér. Állandó mellékletei a Hazánknak a Vasár­nap és a Szövetkezés, a­melyet az előfize­tők díjmentesen kapnak, ezenkívül a Hazánk előfizet­ő ajándékképpen egy díszes agráralbumban fognak részesülni. Előfizetések a kiadóhivatalhoz intézendők. (Budapest, VIII., Szentkirályi­ utcza 28.) — Nem kell a főnyeremény. A világ­nak kétségen kívül Nagy Mátyás debreczeni lakos a legboldogabb és legmegelégedet­­tebb embere, mert ő határozottan és kere­ken kijelentette, hogy neki nem kell fő­nyeremény. Hogy pedig ezt be is bizo­nyítsa, sorsjegyeit a kollégiumnak ajándé­kozta, mint reá nézve teljesen fölösleges dolgokat. Mikor kijelentésének és ajándé­kozásának hire ment, az emberek érdeklő­déssel fordultak felé és kíváncsian kérdez­gették, hogy miért nem kell neki a fő­nyeremény, mikor a pénz ráférne. Nagy Mátyás erre így felelt: „Azért nem kell, édes barátaim, mert a pénz nem boldogít.“ Én teljesen elégedett és boldog lettem azáltal, hogy a „Mátyás Diák“ czimű életlapra előfizettem és azt minden héten elolvashatom. Az az ember, a ki jókedvű, boldog s én a „Mátyás Diák“-kal ezt a jókedvet és boldogságot megszereztem. Az „Mátyás Diák“ czimű életlap, a­melyről a debreczeni czivis így nyilatkozott, Buda­pesten jelenik meg. Előfizetési ára egy negyedévre 3 korona. A „Mátyás Diákot“ Murai Károly szerkeszti s Wodianer F. és Fiai czég (Sarkantyus­ utcza 3.) adja ki. Mutatványszámot ingyen és bérmentve küldenek, titok is, megtudom én azt őrizni, akár csak eltemetve volna. »Bizom is én kendbe sógor , — hi­szen tudja, hogy mindig jó embere voltam­, a mai bakter választáskor is­­rászabako­­tami de igy lesz az a jövőre is, ne tar­tson tőle semmit. El is mondom a bajomat, úgy a­hogy van , majd meg is láthatja, hogy tiszta igazságom van. „Talán tudja sógor, az a rosz lelkű Király István szomszéd a múlt tavaszon vett egy sző­lőt , én szereztem neki, ígért is aztán 200 korona szerző pénzt, meg egy pár fejelés csizmát. Mikor pedig az alku, meg a, »kontraktust elkészült, többet még a köszönésem sem fogadta el. Most aztán tagad mindent, nem is akar hallani az ígéretről. Be kellett, perelnem , de­­ hát tudja sógor, nincs tanúm, pénze pedig neki sokkal több van, mint nekem. Mondja meg hát, mitevő legyek most ? Mert a poromét nagyon szeretném megnyverni.“ „Ha a sógor ! könnyű ezen segíteni 11 Jó hogy éppen nekem szólt kigyelmed. Hallottam én erről sokat , leszek én a kigyelmed tanúja, ink­ább mint azé a dölyfös Király Istváné ! Majd elmondom én a járásbirónak, hogy hun az igazság. Bízza csak rám.“ „Jó van édes sógor. — válaszolta Kakas János, — nem kívánom, én azt csak úgy Isten nevébe, én is tudok ám füzetni, ha kell !“ így azután szépen megegyezett a két sógor. Elkövetkezett a tárgyalási nap. Meglettek idézve a felek: Kakas János uram vitte magával nagy kegyesen a Kurjancs Pál sógorát, mint tanút. A­ bíró kérdésére kijelentette, hogy itt a Kurjancs sógor, tud az mindent, hallgassák csak ki. Pedig annak a szavai szent igazak ám , mert a »belső embert, — a falu bakterja. Be is hivatta a biró Kurjancs Pált azonnal. Figyelmeztette őt az igaz vallo­másra, és a hamis vallomás következ­ményeire. Ki is jelentette Kurjancs Pál, hogy hát ő bizony hamisan nem is vallana, mert ő­ a legbecsületesebb ember az egész falujukba. Erre megkezdődött a tanúhallgatás , első­sorban az általános kérdéseket tette föl a bíró: „Hogy hívják magát ? — A tanú nem szólt. „Nem hallja, hogy hívják“ ? „De hallom, kérem alázatosan, de nem mondom meg.“ „Hát miért nem mondja meg ? !“ „Már csak azért kérem alában mert én mindaddig, még a 14 korona napidijja­­mat és fuvaromat meg nem kapom egy árva betűt sem mondok . — Ismerem én már az ilyen dolgot, én hitelre nem dol­gozom !“ „Nem mindjárt vallomást, — szótt ingerülten a biró , — rögtön meg­­birsági­lom és akkor majd még maga fizet“. „Azt megteheti a tekintetes biró úr, — mondá mosolyogva a tanú, de ha talál nálam, a miből megvegye, bizony isten derék ember lesz, mert­ nekem bizony régen nincs semmim sem“. „No majd akkor a pénzbüntetést, fogság büntetésre változtatom és leüli szépen, ha ez magának úgy tetszik“. „Óh ! Hogy az Isten szállana ki a tekintetes biró űrből és záratna be erre a télre, bizony isten jót tenne velem ; mert hát, nincs otthon mit enni, a bakteri fizetés meg már régen a Mózsikaszkijába hallgat; iga­zán jót tenne velem, ha kiteleltetne az állam !“ Hallgatta ezt Kakas János uram, nehogy azután tanúja egészen elkedvet­­lenkedjék, belenyúlt a paruszli belső zsebébe, kivette a 14 koronát és neki adta Kurjancs Pál tanúnak ; mire ez meg­köszönve a szívességet, kijelentette, hogy most készségesen megmond mindent, amit csak tud. Meg is felelt a bírónak minden álta­lános kérdésére , sőt még azt is megmondta, mikor lett bakter , mi mindent látott, ta­pasztalt ezen hosszú idő alatt, stb. " Mikor azután a bíró feltette neki a kérdést : «J) & A R N­O­K. Szezon versek. Fő-utczáb­an. Hol annyi tarka lepke szárnyal, Merengve jár a képzelet . Sétálni ad a fő-utczában . Ez ám az üdv, ez ám az élvezet !! Parfüme meg rózsa illat árja Borit el lassan kéjesen ; No néha egy kis porfelhőcske is Orrodba suttog édesen. Bólintgató fasoron által Ragyog egy fénylő napsugár; Az utcza öntők firduzi vizéből, Nyakadba téved egy kis vizsugár . .. Hol annyi tarka lepke szárnyal, Borongva jár a képzelet ; Sétálni ad a fő utczában. . . Ez ám az üdv, ez ám az élvezet! ! A „Korona“ előtt. Óh friss habok ! Ti kék hegyek ! Ti édes játszi sugarak ! Te nagy berek, hol ezrivel Csapongnak vízi madarak ! Feletek néz, sóhajt szivem­­ . . . Vajj mikor bontok lepedőt . . . Mig itt lődörgök szüntelen A „Catée Corona“ előtt. Partidon rajzik a tömeg, Vagy hűs árnyáku, fák alatt. . . Malacz hadak táborja fut, Mit a mezőről hajtanak. Elbódf­l egy-egy bus­zi­ó, Akkordja zondit levegőt. Ezt mind hall --és láthatod A „Cafes Corona“ előtt. A sétatéren. Lágy szerelmi kettős örömök tanyája, Hol an­yi czigánynak nőtt a teknyő fája; Feléd fordul végre vért, mártott tollam Festatlen pad­jai dicsérjem vagy rajtam. „Ringli rpil“ meg „régi csónakok“ libbennek, Sikongó zúgással szédülve keringnek , Nyaffog egy hegedű búbánatos árja, Nyalka baka gyerek tánczol meg a párja. Ott lenn a fák között áll a régi színház, Össze ne roskadjon két gerenda vigyáz, Színház háta mögött sok­ diák tanyázik. Két Don Juan egy szép bonnóra vadászik. Dugadölt a színház, kongó üregébe Zokog a sok lélek elszabadult réme, Panaszkodik a szél fent a jegenyéken, Hogy czirkuszt nem l­átott még ezen a télen. Tígy susog szegénynek reszkető levele : Adj uram ! szinházat hadd lenne az tele, Olvasnánk sok jó kritikát s egyebet Ennél meg igazán s­okkal jobb verseket! T-k P­l. 2914. sz. 1901. tkv. Pót hirdetmény. A kaposvár kir. tervszék, mint tlkvi hatóság közhírré teszi, miszerint a Lusztig József és fia tapó­czai elég végrehajtatnak Vörös Fer­icz kaposfüredi lakos végrehaj­tást szenvedett elleni 498 bor. 27 fill. s jár. iránti végrehajtási ügyében 1579— 1580—1581 fl­­01. sz. a. kibocsátott árverési hirdetményben a nevezett végrehajtást

Next