Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)
1906-07-03 / 149. (323.) szám
2 Eötvös Károly jelölt. A képviselőház mai képe, hiába, fogyatékos. Hiányzik belőle egy jól ismert kerek fej, amelyben a legmagyarosabb gondolatok élnek és rajzanak. A vajda, Eötvös Károly nem tagja ma a parlamentnek. Úgy lehet azonban, hogy rövid idő alatt az lesz megint. Azzal, hogy Barabás Bélának aradi mandátumát kellett megtartania, fölszabadult a főváros VII. kerülete. Tegnap este az Erzsébetváros számottevő tagjai értekezletet tartottak és ezen elhatározták, fölkérik Eötvös Károlyt, fogadja el ő a kerület jelöltségét. Eötvös Károlyt tegnap megkérdezte egy újságíró, vajjon elvállalná-e az Erzsébetváros jelöltségét? A vajda a következőket válaszolta: — Értekezlet, jelölés és fölkérés előtt a kérdésre nem felelhetek. Függetlenségi és ellenzéki programmal esetleg elfogadnám. De függetlenségi kormánypárti programmal semmi esetre. Biztosra veszik, hogy Eötvöst az erzsébetvárosiak egyhangúlag jelölik s hogy egyhangúlag meg is választják. Az ipartörvény módosítása: 1. Kaposvár, július 2 A napokban hagyta el a sajtót az ipartörvény tervbe vett módosításának előkészítése céljából végzett munkának újabb hét vaskos kötete, mely méltó folytatása a már e részben régebben megjelent s a hazai joganyagot tartalmazó három kötetnek. E hét köte** közül hat a külföld gyűjteményei Az idevonatkozó külföldi törvényeknek és egyéb jogforrásoknak szószerinti fordítását nyújtja és pedig abban az áttekinthető rendszerben tagolva szét az óriási anyagot, amely rendszerben a törvény módosításához fűződő ipari és munkásvédelmi kérdések megoldása nálunk terveztetik. Ak egy-egy résztenkérdés iránt érdeklődnek, azok a kérdés pedig nincs más semmim, csak az a 2000 frank, amit itt kapok. De mi lesz velem azon a napon, mikor nem adják meg azt sem. (Könyekre fakad.) (Az irodafőnök nyugtalanul tekint maga körül.) Badin: Mindig ez jár az eszemben! Tegyük föl, hogy másutt találok keresetet, — ámbár ez nem valószínű, hiszen már harminc éves vagyok. De várjon találok-e másutt is ilyen jó elnéző főnököt, mint amilyen ön, s akinek ma ismételten határtalan hálámat s tántoríthatatlan ragaszkodásomat hoztam el. Higgye el, főnök úr, hogy 28 kilót fogytam, amióta nem voltam a hivatalban. Egész éjjel köhögök ötször-hatszor éjjente vizet kell innom. (Lemondóan.) Bizony ennek, érzem, nem jó vége lesz ... Az irodafőnök (meghatóban): Mitől se tartson, Badin úr. Csak járjon be rendesen a hivatalba. Badin: Nem, főnök úr, én nem bírok hivatalba járni. Ez túlhaladja erőmet, én . . . ses fejezet alatt könnyű szerrel a legtüzetesebb tájékozást nyerhetik. Mellesleg szólva azonban, talán nem volna fölösleges azok részére, kiket az egész anyag érdekel, egy kivonatos, szerény terjedelmű könyvet kiadni a szóban forgó joganyagból. Az egész anyag külföldi képviselőségeink hivatalos jegyzékei alapján és közreműködésével gyűjtetett össze és a kereskedelemügyi minisztériumban Szterényi József államtitkár, Diószeghy József segédtitkár és Torday Imre ipari szakiskolai igazgató közreműködésével dolgozta azt föl. Mint ilyen e külföldi anyaggyűjtemény adatai teljesen hitelesek, maga a mű pedig az európai iparjogi irodalomban ez idő szerint egyedül áll. A most megjelent utolsó kötet, amely az anyaggyűjtemény tizedik kötete, az ipartörvény módosításaival érintett hazai ipari viszonyok és intézmények egy részére vonatkozó főbb statisztikai adatokat tartalmazza. Ez a hét kötet 4224 úgynevezett lexikon nyolcadrét alakú oldalt tartalmaz. Beszédes adat ez a szám. Jellemző adat arra nézve, hogy a műnek szokatlanul nagy aránya hű kifejezője a szerkesztő-államtitkár nem mindennapi munkaerejének. Sértés volna föltenni e sorok olvasóiról, hogy nem olvasták el a napilapoknak e munkát részleteiben ismertető adataikat a hivatalos komünikének s éppen azért kerülve az ismétléseket, szabadjon az előttünk fekvő munkával "■ kapcsolatban magához az ip ''*.' “*v m'-’* fásának Art »1 • ■ K«l ..JsOiirti. V.UOY ^ .«OJ«». . Fölvágva és figyelmese'^ átlapozgatva e két kötetet, első pillanatra föltűnik az, hogy a munka legnagyobb,részét a munkásvédelmi kérdés rendezésére vonatkozó külföldi jogszabályok bemutatása képezi. A munkásvédelmi jogszabályok ismertetése annyiban is több helyet foglal el a munkában, mert ezen fejezetnél nemcsak az Az irodafőnök: Ha az ön kollégái annyit mulasz .. . Badin (gyorsan, fölháborodva vág közbe): Ne hasonlítson, főnök úr, engedmet hozzájuk! Ők csak buzgalmukat, idejüket, igyekezetüket szentelik a hivatalnak de én ... én az életemet áldoztam föl ! (Kétségbeesve.) Ah, főnök úr, ezt nem lehet tovább kitartani Az irodafőnök: Én is azt hiszem. Badin (kezet csókol főnökének): Ah, köszönöm, főnök úr, köszönöm! Az irodafőnök: Nyújtsa be hozzám lemondását, én majd átadom a miniszternek .. . Badin (elámulva): A lemondásomat. De hiszen én nem akarok lemondani az állásomról. Ellenkezőleg, fizetésemelést kérek. (A főnök bámulva néz rá.) Úgy van főnök úr, egy kissé igazságosabbnak kellene lennie velem szemben. Beláthatja, hogy havi 200 frankért csak nem tehetem magamat tönkre európai, hanem az északamerikai Egyesült Államok idevonatkozó jogforrásait is közölve tudjuk. Akit a munkáskérdés közelebbről is érdekel, az egy gondosan egybeállított s tanulságos történeti áttekintést is olvashat e munkában a munkásvédelmi törvényhozás múltjáról és fejlődéséről. Annyit jelent ez, hogy az új ipartörvény legfontosabb részét a munkásvédelem kérdésének korszerű és részletes szabályozása fogja képezni. Ezt a gondolatot olvassuk ki az előttünk fekvő munkából s e terv arra vall, hogy a kodifikátor tetőtől talpig modern ember s eléggé meg nem becsülhető szociális érzékkel bír. Bűne, vagy ha úgy tetszik, sajátossága a magyar közéletnek, hogy a munkásvédelem kérdésének, korunk legnagyobb kérdésének, alig szentelt figyelmet. Politikusainknak, képviselőknek s publicistáknak egyaránt, kisebb-nagyobb gondjuk volt e kérdéssel foglalkozni. A munkaadótársadalmunk struccpolitikát folytatott, nem akarta észrevenni e kérdés létezését s azt hitte, hogy ezzel a kérdésben relős veszély is eltűnik. Az ugyancsak közelről érdekelt munkások is akár a szocialista pártgyűléseken, akár magukban a szakszervezetekben sok minden egyébbel foglalkoztak, mint e kérdés törvényhozási megoldásának gondolatával. Állítólag az »osztályharc« elvével nem férne össze, keresni és kutatni a módokat, mikép volna a munkásvédelem ügye törvényhozási úton rendezhető. Csak a napokban lezajlott legutóbbi pártgyűlés ébredt végre annak tudatára, hogy a munkásvédelem kérdésével az ipartörvény módosításának nézőpontjából foglalkozni kell magának a munkásságnak is. Ez mindenesetre rokonszenvesebb lépés, mint az, hogy eddig minél több és minél erőszakosabb sztrájkok rendezésébe merült. Ez úgyszólván minden virtusa a vezetőknek. A kereskedelmi alkalmazottak igyekeztek az érdekeltek közül még leginkább szociális törvényeket sürgető memorandumaikkal a kérdést előbbre vinni. Ez az általános nemtörődömség a társadalom minden tényezője részéről, oka bizonyára nagyrészt annak, hogy a mi sajátos viszonyaink mellett a munkásügy terén, gyenge iparunk mérhetetlen kárára, csaknem anarchikus jelenségek mutatkoznak. A munkásvédelmi kérdés törvényhozási megoldása terén mindenütt a világon — erről világosít föl bennünket a külföldi joganyag — nemes versengés folyik a nemzetek között. Az erősen kapitalista jellegű parlamentek is kitesznek magukért és népszerű politikát látnak a törvényes munkásvédelem minél nagyobb arányú fejlesztésében. Feltétlen jótékony hatással van e téren a nemzetközi munkásvédelmi mozgalom, mely a még egymással gazdasági versenyben álló nemzetekre nézve is lehetővé teszi az egyöntetű emberies intézmények életbeléptetését. Erős a hitünk aziránt, hogy a készülő törvényjavaslat, az előkészítő munkálat anyagának minél nagyobb mértékben való SOMOGY VÁRMEGYE, 1906. július 3.