Somogyvármegye, 1915. január-március (11. évfolyam, 1/2854-73/2926. szám)

1915-03-20 / 65. (2918.) szám

► 1915. március 20. tat vessenek s az állatállomány pusztulá­sát is megakadályozzák. Csak el ne kés­sünk vele, mert ha az állatállomány leg­javát elhordták, nem lesz mit rekvirálni. A vármegye hatóságának törekvése a legteljesebb elismerésre méltó s kívána­tos, hogy kezdeményező lépését siker kö­vesse. Tiltsák el az élelmiszer-kivitelt Somogybál. Az alispántól vár a közönség segítséget. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, március 19. Hogy Somogyban, az ország egyik legelső és leggazdagabb mezőgazdasági vármegyéjében is erősen érezhetővé vált a háború által teremtett hallatlan élelmi­szerdrágaság, sőt hovatovább az élelmi­szerhiány, ezt a leg­illetékesebb hatósági jogi közegek is nagyon jól tudják. Mak­­falvay Géza főispán a múlt hét folyamán Kacskov­ics Lajos alispánnal együtt Bu­dapesten járt és ott beható tanácskozást folytattak a belügyi és földmivelésügyi miniszterrel a vármegye élelmiszer-szük­ségletének biztosítása végett. Somogyból az üzérkedés von el min­den élelmiszert, úgy, hogy a végén a lokális szükségletet sem lehet majd ki­elégíteni. Ezen a kérdésen az élelmiszer­k.''vitel eltiltásával igen könnyen lehet se­gíteni és erre már több vármegye pél­dát is szolgáltatott eddig. Biharmegye alispánja már négy hét előtt eltiltotta, hogy a vármegye területéről bármiféle élelmiszert ki lehessen vinni. Egy hét előtt Csanád­ megye alispánja adott ki ha­sonló rendeletet, amely teljes szövegé­ben így­ szól: «Miután arról győződtem­ meg, hogy a legszükségesebb élelmicik­kek árai az üzérkedők által, akik az élelmicikkeket tömegesen összevásá­rolják,­­oly mértékben emeltetnek föl, hogy manapság már nemcsak a helyi szükséglet, de a katonaság ál­tal igényelt szükséglet sem elégít­hető ki, ennélfogva elrendelem, hogy a vármegye területéről burgonyát, babot, vagy, egyéb főzelékfélét, zsírt, szalonnát, tojást és barom­fit kivinni tilos. Fölhívom­ a já­rási főszolgabírákat és Makó város rendőrkapitányát, hogy haladék nél­kül tegyék ezen rendeletemet köz­hírré s figyelmeztesse a lakosságot, hogy az ellene vétőkkel szemben tör­vényes szigorral fog eljárni. Megha­gyom az elsőfokú hatóságoknak, hogy­­ezen rendeletemnek pontos és szigorú végrehajtásáról gondos­kodjék, különösen ügyeljenek föl ar­ra, hogy üzérkedők a rendeletet ki ne játszhassák. Ügyeljenek föl, hogy a piacokon tömeges vásárlások ne történjenek, ügyeljenek föl arra,­­hogy az üzérkedők a termelők köz­vetlen fölkeresése által e rendeletet ki ne játszák. Tudomásomra jutott az is, hogy galíciai és máramarosi ügynökök a tanyákon és falvakon járnak és a lakosság félrevezetésé­­vel vásárolnak, sőt rekvirálnak is. Ezekkel szemben a legszigorúbb el­lenőrzést gyakorolják s a rajtaértek­kel szemben azonnal szigorú meg­torló intézkedéseket tegyenek. Ezen rendeletem azonnal végrehaj­tandó s annak megtörténte hozzám bejelentendő». Hasonló rendelettel Somogyban is si­kerülne azonnal rendes állapotokat te­remteni. Nem mondjuk, hogy ezzel nyomban megszűnik a hallatlan drága­ság, de legalább elérjük azt, hogy ne idegenből kelljen azokat az élelmiszere­ket Somogyba Visszaszállítani, amiket az itteni földeken termeltek. l6MOGY.VARH­EGYI! A kaposvári vészkuvikok, m­a én •• 1-1 i—­ A lefülelt kávéházi komitácsi. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 19. Csak olyan kis világháború folyik. Olyan, aminő még nem volt e nyomo­rult sárgolyóbison. A vér folyik s a mil­liók, a nehezen összegyűjtött milliók öm­­lenek a semmiségbe: fiaink fagyban-szél­­ben vitézkednek a messze gránicon, pusz­títják rettenetesen a kifogyhatatlan tö­megű muszkát. Mi meg itthon vagyunk s a gőzfütéses kávéházak puha kanapéin lessük, hogy hány ezer muszkát fog Hindenburg s hányat lőnek halomra Dukla alatt... Oly jó a meleg kávéház, a félbarna pikkoló, oly jó a sok újság, a sok jó hír, hogy Varsó már csak alig az oroszé, hogy Bukovina már egészen a mienk, hogy Keletporoszországban nem­ negyven-, hanem százezer vagy még több fogoly esett... És jön a vészhírnök. Rendesen vagyonos az, aki esetleg tíz koronás aranyért tiz korona húsz fillért is képes adni, jön s pihegve szól: — Nem én mondom ... Iksz-Ipszi­­lon mondja: elesett — Przemysl. S a Konrádok fölütik fejüket és senki nem azt kérdezi, vájjon az elesett — megütötte-e magát, hanem kórusban zse­n­­glik: — Tudtam... Ugy­e én mondtam... És senkinek sem jut eszébe, hogy a vészhirnökök, a rémhirkomitácsik, a ku-Vikok ellen törvény van s hogy az ilyen silánylelkű emberekbe annak szigorával kellene a kuvikolást belefojtani. Csak egyszer kellene a nyakába akasztani nyolc-tiz napi fogházat, még a dédunokája is elfelejtené a rémhíreknek a bizakodó, becsületes emberekbe való huhogását... De senkinek se jut eszébe egy ilyen lepofozás, mely pedig fölérne egy pro­­filaktikus védőoltással, így aztán nem csoda, ha napról­­napra újabb és újabb részék­ek kelnek szárnyra Kaposváron. Ma az oroszok Kassán nyaralnak, holnap a szerbek Pé­csen fagylaltoznak, holnapután Duklánál alig néhány százezer katonánk orosz fog­ságba esik, aztán meg egy egész zászló­alj 44-est egy kémkedő mozdonyvezető útközben a muszkák kezére adott vo­natostul együtt. Ezt a vészhirkomitácsi mind pozitív forrásból tudja, hisz őt ha ki nem rúgják mind­ az öt sorozáson, ma már biztosan vezérkari káplár lenne. De tovább is van. Ma Olaszország meg­üzente ellenünk a háborút, holnap Ka­­ránsebest kell védenünk a románok ell­en. Tegnap azonban egy ily kávéházi komitácsi, egy ily vészkuvik alaposan megjárta. Jött és leadta a vészhírét: — Csernowitzot tegnap ismét vissza­vették az oroszok, Románia hadat üzent a monarkiának! Én azonnal nekiszegeztem az ágyút: — Kuvik úr, én önt följelentem, azon­nal. Az urak tanuk. Kuvik úr rémül. Aztán kér, könyö­rög. A többi kuvikok helyeselnek; az­ egyik megjegyzi, hogy a rémhírt Kuvik ur ott kint már A, B, C és Dének is el­mondta. És indulok följelenteni, Kuvik ur jön utánam és kér, hogy ne jelent­sem föl. A szivem végre meglágyul s kijelentem: — Rendben van. Hozzon egy nyilat­kozatot A, B, C, D uraktól. Csak ennyi legyen benne: Alulírottak tanúsítják, hogy Kuvik ur becsületszavára kijelen­tette nekik, hogy az előttük ugyancsak becsületszavára állított rémhír közönsé­ges hazugság. A bizonyítvány félóra múlva kézben volt s Kuvik ur azóta a kávéházi törzs­asztal színe előtt esküszik, hogy három nap alatt kenterben verjük az oroszt. Alkalmi ajándéktárgyak BOSKOVITZ ANTAL és FIA órás és ékszerészeknél KAPOSVÁROTT, Korona-szálloda épületében. Tekintettel a háborúra, nagyon jutányos áron adunk el mindennemű dísz és ékszertárgyakat. Ékszerek javítá­sát és vasgyűrűk bélelését arannyal, ezüsttel olcsón vállaljuk. Órajavító műhely és egyedüli vésnöki mű­terem. Nagy raktár tábori látcsövekben. Vidékre kész­éggel küldünk választékot. Inte Orbán telefon 144. 3­48 128. 128. A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL TELEFONSZÁMA: 128. 128.

Next