Somogyvármegye, 1915. január-március (11. évfolyam, 1/2854-73/2926. szám)
1915-03-20 / 65. (2918.) szám
► 1915. március 20. tat vessenek s az állatállomány pusztulását is megakadályozzák. Csak el ne késsünk vele, mert ha az állatállomány legjavát elhordták, nem lesz mit rekvirálni. A vármegye hatóságának törekvése a legteljesebb elismerésre méltó s kívánatos, hogy kezdeményező lépését siker kövesse. Tiltsák el az élelmiszer-kivitelt Somogybál. Az alispántól vár a közönség segítséget. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, március 19. Hogy Somogyban, az ország egyik legelső és leggazdagabb mezőgazdasági vármegyéjében is erősen érezhetővé vált a háború által teremtett hallatlan élelmiszerdrágaság, sőt hovatovább az élelmiszerhiány, ezt a legilletékesebb hatósági jogi közegek is nagyon jól tudják. Makfalvay Géza főispán a múlt hét folyamán Kacskovics Lajos alispánnal együtt Budapesten járt és ott beható tanácskozást folytattak a belügyi és földmivelésügyi miniszterrel a vármegye élelmiszer-szükségletének biztosítása végett. Somogyból az üzérkedés von el minden élelmiszert, úgy, hogy a végén a lokális szükségletet sem lehet majd kielégíteni. Ezen a kérdésen az élelmiszerk.''vitel eltiltásával igen könnyen lehet segíteni és erre már több vármegye példát is szolgáltatott eddig. Biharmegye alispánja már négy hét előtt eltiltotta, hogy a vármegye területéről bármiféle élelmiszert ki lehessen vinni. Egy hét előtt Csanád megye alispánja adott ki hasonló rendeletet, amely teljes szövegében így szól: «Miután arról győződtem meg, hogy a legszükségesebb élelmicikkek árai az üzérkedők által, akik az élelmicikkeket tömegesen összevásárolják,oly mértékben emeltetnek föl, hogy manapság már nemcsak a helyi szükséglet, de a katonaság által igényelt szükséglet sem elégíthető ki, ennélfogva elrendelem, hogy a vármegye területéről burgonyát, babot, vagy, egyéb főzelékfélét, zsírt, szalonnát, tojást és baromfit kivinni tilos. Fölhívom a járási főszolgabírákat és Makó város rendőrkapitányát, hogy haladék nélkül tegyék ezen rendeletemet közhírré s figyelmeztesse a lakosságot, hogy az ellene vétőkkel szemben törvényes szigorral fog eljárni. Meghagyom az elsőfokú hatóságoknak, hogyezen rendeletemnek pontos és szigorú végrehajtásáról gondoskodjék, különösen ügyeljenek föl arra, hogy üzérkedők a rendeletet ki ne játszhassák. Ügyeljenek föl, hogy a piacokon tömeges vásárlások ne történjenek, ügyeljenek föl arra,hogy az üzérkedők a termelők közvetlen fölkeresése által e rendeletet ki ne játszák. Tudomásomra jutott az is, hogy galíciai és máramarosi ügynökök a tanyákon és falvakon járnak és a lakosság félrevezetésével vásárolnak, sőt rekvirálnak is. Ezekkel szemben a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolják s a rajtaértekkel szemben azonnal szigorú megtorló intézkedéseket tegyenek. Ezen rendeletem azonnal végrehajtandó s annak megtörténte hozzám bejelentendő». Hasonló rendelettel Somogyban is sikerülne azonnal rendes állapotokat teremteni. Nem mondjuk, hogy ezzel nyomban megszűnik a hallatlan drágaság, de legalább elérjük azt, hogy ne idegenből kelljen azokat az élelmiszereket Somogyba Visszaszállítani, amiket az itteni földeken termeltek. l6MOGY.VARHEGYI! A kaposvári vészkuvikok, ma én •• 1-1 i— A lefülelt kávéházi komitácsi. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 19. Csak olyan kis világháború folyik. Olyan, aminő még nem volt e nyomorult sárgolyóbison. A vér folyik s a milliók, a nehezen összegyűjtött milliók ömlenek a semmiségbe: fiaink fagyban-szélben vitézkednek a messze gránicon, pusztítják rettenetesen a kifogyhatatlan tömegű muszkát. Mi meg itthon vagyunk s a gőzfütéses kávéházak puha kanapéin lessük, hogy hány ezer muszkát fog Hindenburg s hányat lőnek halomra Dukla alatt... Oly jó a meleg kávéház, a félbarna pikkoló, oly jó a sok újság, a sok jó hír, hogy Varsó már csak alig az oroszé, hogy Bukovina már egészen a mienk, hogy Keletporoszországban nem negyven-, hanem százezer vagy még több fogoly esett... És jön a vészhírnök. Rendesen vagyonos az, aki esetleg tíz koronás aranyért tiz korona húsz fillért is képes adni, jön s pihegve szól: — Nem én mondom ... Iksz-Ipszilon mondja: elesett — Przemysl. S a Konrádok fölütik fejüket és senki nem azt kérdezi, vájjon az elesett — megütötte-e magát, hanem kórusban zsenglik: — Tudtam... Ugye én mondtam... És senkinek sem jut eszébe, hogy a vészhirnökök, a rémhirkomitácsik, a ku-Vikok ellen törvény van s hogy az ilyen silánylelkű emberekbe annak szigorával kellene a kuvikolást belefojtani. Csak egyszer kellene a nyakába akasztani nyolc-tiz napi fogházat, még a dédunokája is elfelejtené a rémhíreknek a bizakodó, becsületes emberekbe való huhogását... De senkinek se jut eszébe egy ilyen lepofozás, mely pedig fölérne egy profilaktikus védőoltással, így aztán nem csoda, ha naprólnapra újabb és újabb részékek kelnek szárnyra Kaposváron. Ma az oroszok Kassán nyaralnak, holnap a szerbek Pécsen fagylaltoznak, holnapután Duklánál alig néhány százezer katonánk orosz fogságba esik, aztán meg egy egész zászlóalj 44-est egy kémkedő mozdonyvezető útközben a muszkák kezére adott vonatostul együtt. Ezt a vészhirkomitácsi mind pozitív forrásból tudja, hisz őt ha ki nem rúgják mind az öt sorozáson, ma már biztosan vezérkari káplár lenne. De tovább is van. Ma Olaszország megüzente ellenünk a háborút, holnap Karánsebest kell védenünk a románok ellen. Tegnap azonban egy ily kávéházi komitácsi, egy ily vészkuvik alaposan megjárta. Jött és leadta a vészhírét: — Csernowitzot tegnap ismét visszavették az oroszok, Románia hadat üzent a monarkiának! Én azonnal nekiszegeztem az ágyút: — Kuvik úr, én önt följelentem, azonnal. Az urak tanuk. Kuvik úr rémül. Aztán kér, könyörög. A többi kuvikok helyeselnek; az egyik megjegyzi, hogy a rémhírt Kuvik ur ott kint már A, B, C és Dének is elmondta. És indulok följelenteni, Kuvik ur jön utánam és kér, hogy ne jelentsem föl. A szivem végre meglágyul s kijelentem: — Rendben van. Hozzon egy nyilatkozatot A, B, C, D uraktól. Csak ennyi legyen benne: Alulírottak tanúsítják, hogy Kuvik ur becsületszavára kijelentette nekik, hogy az előttük ugyancsak becsületszavára állított rémhír közönséges hazugság. A bizonyítvány félóra múlva kézben volt s Kuvik ur azóta a kávéházi törzsasztal színe előtt esküszik, hogy három nap alatt kenterben verjük az oroszt. Alkalmi ajándéktárgyak BOSKOVITZ ANTAL és FIA órás és ékszerészeknél KAPOSVÁROTT, Korona-szálloda épületében. Tekintettel a háborúra, nagyon jutányos áron adunk el mindennemű dísz és ékszertárgyakat. Ékszerek javítását és vasgyűrűk bélelését arannyal, ezüsttel olcsón vállaljuk. Órajavító műhely és egyedüli vésnöki műterem. Nagy raktár tábori látcsövekben. Vidékre készéggel küldünk választékot. Inte Orbán telefon 144. 348 128. 128. A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL TELEFONSZÁMA: 128. 128.