Sopron, 1905. január-március (35. évfolyam, 1-39. szám)

1905-01-01 / 1. szám

1905. január 1. lánglelkű Milton minden intő szava ellenére föltétel nélkül restaurálta a Stuartokat; ott van Franciaország nagy népe, mely a rend és béke érdekében nyakába vette Napoleon figá­­ját. De a magyar mindig csak a szabadságért rajongott. Szabad ez a nemzet! Írja róla több, mint ezer évvel ezelőtt Bölcs Leo, a görög császár. Szabadságáért folyton küzdött, harcolt, tűrt és szenvedett a magyar és ha kellett, életét is föláldozta érte. Rend és béke kell az ellenzéknek is, de nem a szabadság fejében. Szabad intézményekért küzdött min­dig a magyar és szíve mélyéből gyűlölte min­dig az erőszakot. Íme alig lépett Tisza az erőszak terére, rögtön ott hagyták Széll Kálmán, Darányi, Wlassits, Andrássy Gyula és még sok más­­ derék hazafi. A rend és béke nevében bor­­­­zasztó zavarba döntötte most Tisza az orszá­got, fölkorbácsolta a pártszenvedélyeket és ilyen állapotban viszi a nemzetet most, télvíz idején a választásokhoz. És ha még kilátá­sunk volna arra nézve, hogy azután a rend és béke vissza is tér. De hát erre vajmi cse­kély a remény, mert az az erőszaknak az átka, hogy makacs ellen­állásra kényszeríti az embert, kivált pedig a magyart. Szomorú szívvel néz minden hazafi a jövendő elé és nem jutalmazhatja bizalmával azt, ki ilyen­­ válságos helyzetbe juttatta a nemzetet. Ilyen módon fejtegette Bella az ellen­zék álláspontját. De természetesen hiába. Be­­s­szélhet a többségnek Kossuth, Apponyi, An­­­­drássy és maga a Jézus Krisztus is, az nem­­ hallgat semmi érvelésre, semmi okoskodásra.­­ Mienk a többség, tehát a hatalom és dicső­ség is, ezzel punktum. Ki kell emelnünk azt, hogy az ellenzék a városi közgyűlésen méltóságos magaviseletet tanúsított és csúffá tette azon kormánypárti jósokat, kik rettenetes dolgokat vártak az ellenzéktől. Látván a higgadt hangulatot egy­két atyafi azzal akarta zavarni Bellát, hogy rákiáltották, ne olvasson.- Hát az igaz, hogy sokszor nézte írását és midőn az iránt kérdést intéztünk hozzá, kiről mindenki tudja, hogy a legszövevényesb kérdésről akár órákig is tud beszélni írás nélkül. K.t felelé: „Először is ahhoz senkinek semmi köze, hogyan és miképpen adom elő beszéde­met, de másodszor és ezt jól jegyezze meg magának öcsém uram, az ember nem lehet eléggé óvatos a béke és rend pártjának­­ reportereivel szemben. Bizonyára emlékezik­­ még a­z év szept. ]­3-án tartott népgyű­­j­lésünkre; akkor rám és K­o­v­á­t­s István­­ dr. barátomra is ráfogták, hogy mi izgat­tuk föl a harmadik évüket kiszolgált­­ katonákat, pedig egy árva szóval sem emlékeztünk meg róluk. Most is lesték, hátha valamibe belekaphatnának , — majd holnapután !“ Városi közgyűlés, Sopron, december 31. A soproni kortesfőispán elnöklésével tartott a városi törvényhatósági bizottság csütörtökön közgyűlést. Beterelték erre a kormánypárt egész nyáját, hogy leszavazzanak a bizalmi nyilatkozat mellett. S meg is történt. Ez volt a mameluktábor dicsőséges tette, melyre most oly büszkeséggel hivatkoz­nak. Ám tegyék! Megjegyezzük azonban, hogy a leadott ellenzéki szavazatok a választó­közönség óriási többségét teszik. A közgyűlés lefolyásáról alább számo­lnnk be : A soproni színészet rendezéséről szóló közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóvá­hagyta. A közgyűlés e határozat tudomásul vétele mellett elhatározta a sopron-szombat­­helyi színiszövetség megalakítását. A belügyminiszteri leiratok a Sopron­ban felállítandó áll. polgári fiúiskola anyagi segélyezése iránt hozott közgyűlési határozat­nak, a Sopronban alkalmazott állami és tör­vényhatósági tisztviselők árvái javára átenge­dett 20.000 korona alapítványra vonatkozó alapító levélnek jóváhagyásáról, a fogyasztási adópótlékok kivetése, beszedése, ellenőrzése és kezelése tárgyában alkotott városi szabály­­rendelet érvényének meghosszabbítása tárgyá­ban, továbbá a belügyminiszter jóváhagyása, hogy a házi pénztár 1. évi ok­óber hó 1-én a pesti magyar kereskedelmi banknak helybeni fiókjánál 25.000 korona ideiglenes kölcsönt vett fel és azt október 4-én vissza is fizette és a közgyűlés ama határozata, melyben Pachhofer Nándor közkórházi gondnok 360 korona személyi pótlékának a nyugdíjba leendő beszámítását kimondotta, úgyszintén a főispán értesítése, hogy az állásától felfüg­gesztett Lederer Endre kiadó helyébe­n a felfüggesztés tartamára ideiglenesen G­e­­s­c­h r­e­y Samu I. oszt­ írnokot helyettesí­tette, tudomásul szolgáltak. Az egyes bizottságokba történt válasz­tások következő eredménnyel jártak: Az igazoló választmányba választott tagok: Friedrich Lajos, Kugler György, Klausz Lajos, Rösch Frigyes, ifj. Schwartz Miklós dr. Kinevezettek: Nelky József mint elnök, Hering Zsigmond, Proszvimmer Sándor dr., Wallner Ignác dr. A számonkérő székhez: Gar­­lathy Géza, Spiesz Antal. Az esküdtek és helyettes esküdtdtek kiválasztására rendelt bizott­ságba : Hauer Antal, Mager Vilmos, Lehrei­ner Károly dr., Steiner Károly, Winkler Adolf dr, Seltenhofer Frigyes. Az esküdtképes egyének névjegyzékének összeállítására kirendelt bizott­ságba : Roth Gyula, Rösch Frigyes, Russ N. János, Tschürtz Pál. De im, most, hogy összerándul, Köny pereg le az arcáról. . . Mély sóhajtás, panaszos hang, Mint a sírba lehulló hant; Úgy tör elő — sír, fölzokog; Ajkán kél egy szörnyű átok. Odaért az álmodása, Hol bitó áll, sír van ásva. Bitó, melynek szent a fája, Sír! egy nemzet borul rája! S mintha őt is megragadnák... Ez nem álom, — ez valóság! Felriad egy durva szóra, Rendőr kiált a „csavargóra“. „Hejh, csavargó“ — mond s remegve Lehajol a hideg földre; Fölveszi a koldusbotot, Mit a „hálás“ nemzet adott. A bálterem ablakából Lármás kacaj, vigasság szól S mikor arra elkísérik, Benyillalik a szivéig... „Hejh, hogy egykor kint a síkon, Mért nem akadt nekem sírom !“ Hat árvaszéki ülnök: Babos Imre, Jány Ferenc, Nelky József, Presszvim­­mer Sándor dr . Zeherbauer Ottó dr., Gon­­zalles Frigyes A leavató bizottság elnöke: Steiner György. A 3 becslő és az állatorvos a főispán rendelkezése folytán az eddigi marad. A tiszti ügyész helyettese: Müller Józsf­er Ezekbe az egyes bizottságokba az ellenzék is jelölt, de hát leszavazták őket. Aki pedig még azt hangoztatná, hogy a sop­roni közgyűlés a polgárság zömének a ki­fejezője, tudja meg, hogy egyetlen bizottságba sem került bele az ellenzék embere, azé az ellenzéké, melynek minden egyes tagját úgy választották, tehát nem virilis jogon ül a városházán. A közigazgatási bizottságba név szerinti titkos szavazással választottak : Lahne Vilmos 78, Nelky József 79, P­o­s­z­v­é­k Sándor 79, ifj. Schwartz Miklós dr. 79 és Schreiner Károly dr. 79 szóval. Az ellenzék jelöltjeire 26—25 szavazat esett. A kecskeméti átiratot a kormánynak bizalmatlanságot szavazandó, elutasító, 56 városi képviselő indítványát bizalomszavazás tárgyában, elfogadó javaslattal terjesztette a tanács a közgyűlés elé. Bella Lajos tanár kifejtette az ellenzék álláspontját. A beszéddel lapunk más helyén foglalkozunk. A szavazás­nál 75 szóval 31 ellen elfogadták a bizalmi indítványt. Az ellenzékkel szavaztak : H­e­­r­i­n­g Zsigmond ügyvéd, Zeherbauer Otto úr városi plébános, Heiszter J. M. pék, K­r­a­b­e­r Károly bornagykereskedő, B­a­b­o­s­s Imre ügyvéd és R­o­h­n Nándor iskolaigazgató Nem szavaztak : Forster Gusztáv, U­t­t­e­i­n József, Z­a­g­a György, Schneider G. A. és ifj Schwartz Miklós dr. A hat heti német színi idény Wiede­mann Henrik bécsújhelyi színigazgatónak adatott ki. Az első osztályú írnoki állásra Huber Aladár, a másodosztályúra Friedrich Nándor választatott meg. Utolsó pont volt Schneider Márton és társainak fürdőház létesítésére szükséges telek­nek ingyen átengedésére vonatkozó érdemleges határozat. Bella Lajos bizottsági tag azon kérdést intézi a polgármesterhez, vájjon azon konzor­cium letette-e már a kikötött 10.000 korona kauciót. A polgármester felvilágosítja inter­­pellálót, hogy a kauciót a konzorcium csak akkor teszi le, ha majd a minisztérium hely­ben hagyja a közgyűlési határozatot. (Csodálatos megfordított világ uralkodik újabb időben a mi városházunkban. A­helyett, hogy a városatyák és a tanács csakis gazda­sági politikával foglalkoznának, beviszik a magas politikát. Sokkal fontosabb lett volna ezen fürdőügynek lebonyolítására több figyel­met fordítani, mint Tiszának bizalmat sza­vazni, mert többet ér Sopron városának az, hogy modern fürdője legyen. A programm utolsó pontjára a város érdemleges határozatot hozott, ismét nem előnyére, hanem hátrányára. A város ad telket és adóengedélyt s a­helyett, hogy ő szabott volna feltételeket, még neki szabnak A város nem is tudja, hogy milyen fürdőt építenek drága telkére. Teljesen kiszol­gáltatta magát egy konzorciumnak. Nézetünk szerint, a helyes eljárás az lett volna, hogy legelőször a városi szakbizottságokhoz kellett volna juttatnia, a létesítendő fürdőnek tervét véleményezés végett s ha ez kedvező, akkor adhatja oda a város a telkét, de egyúttal akkor azonnal le is kell tenni a biztosítékot, csak így kaphatunk fürdőt. A város pedig ellen­kezőleg cselekedett Odaadta a telket és biz­tosított 15 évre községi adómentességet s csak akkor fogja tárgyalni a konzorcium által neki szabott feltételeket. Hátha azok nem vezetnek eredményhez ? Nos ezen eljáráshoz bővebb kommentár nem szükséges !) A többi ügy csekélyebb jelentőségű volt. — Roskadt izmát összerázza Az álomnak a varázsa! — Szózatot hall. Bágyadt, gyenge, Beteg ember szól remegve... Halvány arcú, de szemében A villámot tartja féken. A gyenge hang nő s miként a Viharfelhő- úgy dong néha. . . „Ő“ szól, „Ő “, az álmok hangján, Ki maga is álmodik tán... Piros már az arc rózsája, Lobogó tűz festő rája. S akik hallják, megnyil ajkuk, Égre törve zúg: „Megadjuk“! . Majd robogó hadak jönnek, Zászlók, vérrel öltözöttek. . . Damjanich jön a diadalra... „Csak előre, rajta-rajta!“ Kavarog a por utánok: „Ott-ott _­ennek a huszárok !“ S a nyomorgó agg honvédnek Álomképek így beszélnek: Hajába hull a dér teája, Nem ébred fel a csókjára. Újra túl ég az erekben: Álmodni sem lehet szebben. Huszár György. SOPECN. Japán-orosz háború. Sopron, december 31. Ha az atyuska a nyugodni száll­­­ó­ esz­tendei gazdag eseményein végig járatja lelki szemeinek bús tekintetét, bizonyára panaszos

Next