Soproni Hirlap, 1927. február (14. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

XIV. évfolyam, 25. szám. Ára 16 fillér. Kedd, 1927 február 1 Befizetési ár egy bóra 2 pengő 80 fillér. Egyes példány ára helyben­ és vidéki árusítóinknál köznapon 16 fillér, ünnepnap 24 fillér. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztői vitéz Tóth Alajos. Társszerkesztő: Dr. Berecz Dezső. Nappali szerkesztőség és kiadóhivatal,Sopron Színház­ utca 24. Telefon 345.* Éjjeli tel: 263. Véres harcot vívtak egymással vasárnap délután Somfalván a frontharcosok és a szociáldemokraták Az ütközetnek három halottja és nyolc súlyos sebesültje van Az osztrákok által megszállt ma­gyar te­rületeken rettenetes viharok dúlnak át azóra, amióta a kérdéses terület az osz­rák köztársaság ideig­lenes impériuma alá került. Nem szorul különösebb bizonyítgatásra az a körülmény, hogy a magyar uralom id­­én éppen a határszéli sávba eső trezidek nyugodt gaz­dsaági és kulturális fejlődése évszá­zadokon keresztül biztosítva volt, hogy a mai „Burgenland” népe éppen az utóbbiak miatt olyan szellemi és gazdasági érit gyűjt­hetett, mely jólétet biztosított szá­mára. A jólét csodálatos, békés harmóniában telepedett meg a köz­ségekben. A továbbfejlődés lehe­t­sége, az anyagi jólét biztosítása és a kulturális előrehaladásra való tö­rekvés megszűnt azonban abban a pillanatban, amint a magyar ható­ságok őrködése megszűnt a nyugati végek felett, megszűnt akkor, amidőn a magyar királyság utolsó csendőre a békeszerződések nyorása alatt kényszerült elhagyni állomáshelyét. Az osztrák megszállás óta a meg­­szállt­erületeken hihetetlen mérete­ket ölt az osztrák szociáldemokrata párt féktelen terrorja, mely a meg­szállás pillanatában már nem kívá­natos elemeket ültetett a községek nyakára, a gazdira és az önálló iparosra pedig az adónak akkora kvantumát vetette ki, hogy úgy a gazda, mint az iparos a nyomor és a biztos csőd felé halad. A vallási élet lerontására törekedett a párt akkor, amidőn a papságot egy, a parlamen­ten keresztül erőszakolt törvénnyel megfosztotta nem egy esetben a létfenntartást célzó anyagi javadalmainak 70—80 százalékától. Fékevesz­ett esztveszeltségében a gyerek­ elitekhez akart most nyúgn azáltal, hogy kiadta a jelszót az összes felekezeti iskolák államosí­tására. Előre látható volt, hogy a határ­talan terror előbb utóbb ellenhatást vált ki és kirobbantja az évek hosszú során át felgyülemlett haragot és gyű­ölttel. Ez a kirobbanás­­ kö­vetkezett néhány héttel korábban, amidőn a szociáldemokrata párt úgy Lépesfalván, mint N­gymsztonban a felfegyverzett frontharcosok szerve­zett töme­gével találta magát szem­ben, amidőn mi­nkét részről elő­ször dördültek el a fegyverek s szakadtak fel kigyógyu­lhatatlan se­bek. Az osztrák karhatalmi alakula­tok akkor csupán a frontharcosokat­­ találták rendbontóknak és az ő tá­borukból le is tartóztattak és bör­tönbe cipeltek két vezető embert. Jillerme azonban az osztrák köz­állapotokra, hogy 12 órai fogság­­ után a frontharcosok anélkül sza­badították ki vezéreiket, hogy a ha­tóságok bünteti szankciót mertek volna csak kilátásba is helyezni. A három hét előtti első eme­­csapásnak három sutyoa sebesültje lett, akiknek gyógykezelését a szo­ciáldemokrata párt rem akarta vál­lalni amik­ord­ra, hogy a háború­ság előidézője ő volt. A fronthar­cosok szintén nem vállalhatták a költségek viselését, hiszen ők vol­tak a megtámadottak. Annak a kér­désnek tisztázására, hogy ki vizelje a kfslaégeket, a szocisdemokrata párt január 30 kára, vasárnapra n­­­­gy ülést hívott egybe Somf­aivára, a népgyűlés összehívásával egyidőben azonban fennhangon hirdettek a­pírt szónokai, hogy leszámolnak végér­vényesen a frontharcosokkal. A somfaival front miként már tegnap megállapítást nyert, a szociiidemokraták népgyű­­lésének előkészületeit Bécsújhelyből irányítój­ák, a párt bécsújhelyi iro­dája félhivatban kötelezte a kör­nyékbei szerveze­tit, hogy tagjaikat feltétlenül irányítsák Somfalvira. A b­ésújhelyi központ a szó szoros érte­mében valóságos csatateret ké­szített elő Somfalván , így nem csoda, hogy a gazdapolgárságot összefogó Irán harcosok szövetsége a nagyobb bajok elhárítása végett szintén megtette a szükséges élőkés­­zületeket és a készülő szociá­de­mokrata támadásról idejében értesí­tette társegyesületeit. Csatatér az Állo­más előtt A szociáldemokrata párt a dél­utáni két órai vonattal várta a nép­­gyűlés szónokainak megérkezését a lépesfalvi vrsuti állomásra. A bécs­újhelyi szónokok elé azonban nem csak a szocialisták, hanem a front harcosok is kü­dnek küldö­­séget, az utóbbiak azért, hogy a küldött­ség tagjai a "vörös urakat" ne en­­gedjék be a hiába. A két küldött­ség tagjai, m­a mielőtt elindultak volna az állomás felé, szidalmazták, majd tettleg is imiitálták egymást, s délutáni egy órakor már puska­lövések zaja verte fel az egyébként békés falu csendjét. Az ebéd utáni rögtönzött verekedés­­ következménye lett, hogy nem esik a küldöttség tagjai, hanem jóformán az egész falu kivonult az állomásra s a két tábor egymással farkas­­szemet nézve várta az állomás épü­lete előtt a személyvonat berobogá­­sát. A berobogó személyvonatot való­ságos ostromzár alá vette az egy­más ellen felbőszített tömeg. A pa­rázs hangulatban a szociáldemokra­ták emberei hirtelen megtámadtak és véresre vertek egy frontharcost, aki valahonnan vidékről akart haza­térni Somfaival. Az utóbbit látva a frontharcosok a bécsi vezéreknek esten s ekkor vratlan, mintha jel­adásra történt volna, valóságos kő­­záport zúdított egymásra a szem­benállók hada. Harci kAszfUGdÁs a somfalvi főutcán Mi­­n lépenfalvi állomáson le­játszódott a fennti jelenet, Somfal­vára lassan egymásután felsorakoz­tak mindkét párt segéderői. Kelén­­palikról nem kevesebb, mint ötven­­ férfi sietett a somfalvi frontharco­­­­sok segítségére, akiket még a lé­­peafalviak, a fraknónidasdiak erő­sítettek meg. A szociáldemokraták szintén kaptak segítséget. A szo­­ciá­demokraták a főutca nyugati, a frontharcosok a flu­dt keleti olda­lán foglaltak helyet, miközben ke­mény szóharcot vívtak meg egy­mással. Az igazi harc azonban akkor vette kezdetét, amikor a lépesfalvi állomásról bevonuló somfalviak­­ a főutca torkolatához értek. A szo­ciáldemokraták soraiban ekkor is­mét fegyver dördült, melynek löve­déke a frontharcosok közé vágódott. Közelharc bicskával ás puskatussal A lövés pillanatok múlva meg­ismétlődött, mit valóságos sortűz követett. Most már nemcsak a sio­­csidemokraták tüzeltek, hanem fegy­verükhöz nyúltak a frontharcosok is. Másodpercek alatt csatatérré változott az u­ra, orditoszán, jaj­kiáltás hangzott s a levegő meg­telt pusksporlüsitól. A gyengébb idegzetünk a házakba menekültek. A bátrabbak közül pedig azok, .. akik puskával nem rendelkeztek, vasvillákat hoztak el az istállók- f ból, vagy késeiket rántották elő. Negyedórás közelharc után a frontharcosok kiszorították a község-­­­ből a szociáldemokratákat, kik egy­­ halottat és két súlyos sebesültet vesztettek. A he­nt­nnen kiszenvedett halottat Malinak hívják, aki a kelénpataki szervezetnek volt tagja. A két súlyos sebesült somfaival. Ugyancsak fegyvergolyó ért egy nyolc éves fiúcskát is, aki az or­vosi segélynyújtás dacára is bele­halt sérülésébe délutáni hat órára. A két harcos tábor villongásának a késő alkonyat ért végett. A ké­sőbbi károk során még további nyolcan sebesültek meg részben késpengétől, részben fegyvergolyó­tól. Katonaság szállta meg a falut Az osztrák csendőrség egyik jár­őre lábhoz teli fegyverrel nézte végig az emberirtást. Hétfőn hajnal­ban katonaságot küldtek az ölközet színhelyére. A katonaság megszállta Somfalvit, Lépesfalvát és a lépes­falvi vasút­állomás épületét. A ka­tonaság megérkezése lelket öntött a csendőrségbe is, amely — bár szeme láttára folyt le a harc — fél­napos késéssel kezdett kutatni a véres események előidézői iránt. A nyomozás eredményeként hétfőn délben két frontharcost letartóztat­tak. Többek letartóztatása nen­ sikerült, mivel azok ismeretlen helyre szöktek. Újabb Áldozat. Hé­fő esti jelz­elések szerint a va­sárnapi véres események egyik sú­­lyos sebesültje kiszenvedett s így az ádozatok száma háromra szapo­rodott. Semmitmondó hivatalos ralantás A hétfőn délelőtt megjelenő bécsi lapok sajnálkoznak a nyugatmagyar­­országi események mia­t. A tarto­­mánygyűlás szociá­demokrata tagjai magyar uszításra vezeti vissza a véres esemény bekövetkeztét, míg a Neue Feie Presse­s szociáldemokra­tákat okolja és védelmére kel a fronthar­cosoknak. A somfaivai ütközetről az osztrák kormány semmitmondó hivatalos jelentéssel számol be, melyben any­­nyit mond csupán, hogy ez idő szerint még nem lehet határozottan megállapítani, hogy hogyan történt az eset. A vizsgálat, mondja a je­lentés, tovább folyik. Wlassics Gyula bárót a fesőház, Zsitvay Tibort a képviselőház választotta elnökévé 237 képviselői megbízólevélből 213 at nyirváon­ottak kif­ogástalannak. Bod pénzügyminiszter kijelenti, hogy teljesen rendeztük jóvátételi kötele­zettségünket.

Next