Soproni Hirlap, 1927. február (14. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
1927 február 1. A zeneiskola helyzete 1829 ben néhány soproni zenebarát az éteknek és a hangszeres zenének művelése céljából megalakította a „Musikverein“, mely jelenleg a zeneegyesület nevet viseli. Az egyesület megalakításakor nyomban zeneiskolát is féksizett, mely kezdetben mint zongora és beaoló tanfolyammal kibővített énekiskola működött. Az iskolának már megalakulásakor az az eredeti hibája volt, hogy nem iskolának, hanem a megánzeneoktatás céljait kielégíti tanfolyamnak létesítették, minek következménye az lett, hogy alapvagyon felszerelés és szervezettség nélkül benne valódi iskolaszellem nem is fejlődhetett. Helyiség és hangszerek híján a tanítók házhoz jártak tanítani. Ilyen körülmények között vegetált az iskola a háború kitöréséig. A háború és az utána következő szomorú időkben azensiskola működésében szünet állott be. Végre Zwinz Károly karmester buzgólkodása folytán 1920-ban az iskola ismét újra életre kelt, amikor annak vezetését Zupancsics Miklós gordonka tanár vette át. Zupancsics ■ebéz időiben és még nehezebb viszonyok és körülmények között igazgatott. S hogy keze alsa az iskola sorsa jobbra nem fordult, annak sok oka van, melyekre itt jelenleg kitérni nem akarnak. Két évi működés után állásáról lemondott. Helyét városunk kiváló és nagyszerű művésze, Rndorfer Viktor foglalta el, aki munkáját dr. Mecsek Tiborral, mint adminsztratív igazgatóval osztotta meg. Mecsek Tibor erős kézzel, nagy szorgalommal és ambícióval kezdte meg az iskola átszervezését. Az ő szerencsés kezének tulajdonulhat az, hogy 1922- ben az országos zeneakadémiának tanterve szerint indult munkás útjára az átszervezett iskola. Munkásságának eredménye a jelenlegi állapot, mely szerint az iskolának 250-nél több növendéke van, akikkel 15 tanár foglalkozik. Zongorát 119, hegedűűt 59, csellót 10, nagybögit 4, éneket 5, klarinétot 3, rézfúvókat 7 növendék tanul, amihez csatlakozik egy 45 tagból álló fiukar. A tanulók 12 százaléka tandmentességet élvez. Az iskola féléven kint nyilvános hangversenyeke rendes, melyeken minden növendéknek számot kell adnia készültségéről. Sajnos, az oktatás a városban elszórtan fix helyiségben törlészik. Ha az iskolát mai formájában nézzük, senki nem hinné el, hogy ez Magyarország legrégibb zeneiskolája. (1829 ben létesült, amikor még Pestnek sem volt zeneiskolája.) S ha iskolánkat Magyarország többi zeneiskolájával összehasonlítjuk, azt a szomorú képet kapjuk, hogy míg más városok hasonló iskolái magas kultúrintézményekké fejlődtek, addig a soproni zeneiskolának sem önálló helyisége, sem a többi városok zeneiskoláihoz hasonló szervezettsége nincs. Senyed és vegetál. A vidéki városok közön Pécs, Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Újpest, Szombathely és Szeged, az elszakitolt területen Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Marosvásárhely, Temesvár, Arad, Szabadka zeneiskolái mind városi kezelésben levő magas nívójú kulturnézmények külön zenepalotákkal (Miskolc városa most építette meg gyönyörű zenepalotáját hangverseny orgonával felszerelve), nagyszerű szervezettséggel, nyugdíjigénynyel bíró. fizetési osztályokba sorozod művész tanári testületekkel. Egyedül Sopron városa az, mely hasonlóan ézménnel nem rendelkezik. Ezen az állapoton segíteni lehet olykép, hogy az iskola helyzetén javítandó, vegye azt át a város saját kezelésébe. A város csak nyerne ez érv valóraválásával, mert házi kezelésben sokkal olcsóbban tudná a város az iskolát fentartani, mint amennyit most segély címén az iskolára áldoz. Visszatérve az iskola jelenlegi helyzetére, azt is látjuk, hogy bár az iskolának jelenleg ilülő művész tanári testülete van, de félő, ha végleges alkalmaztatásukat, anyagi előhaladítsukat és nyugdíjigényüket semmiféle serített szabályzat nem biztosítja, azokat elveszítjük. Márpedig a folytonos (»»árváltozás az intézménynek nagy kárára van. Szó van ugyan arról, hogy nyugdíjigényüket életbiztosítás útján szabályozzák, de ez még csak terv, azseg lidide esetén egy esetleg beálló pénzügyi krízis után évekkel nem bír, amint ezt a közelmúltban saját magunkon is szomorúan tápasstaluuk. Megboldogult Kálmán Ernő városi főjegző tervbe vitte * egy modern városi zene «kólának a v létesítését, melyet p cír mintára akart iegszervezni. E sorok írójával sokat tárgyalt ez ügyben s hogy nagyszerű tervei meg nem valósithak», annak oka nemcsak a lő-Ha vannak műkedvelő színiegyüttesek, amelyek a rendszerint el nem maradó erkölcsi siker meséli még komoly babérokat is szíttunk, akkor a soproni leventék műkedvelő gárdájának ezekből a babérokból egy egész koszorúra való jut. A műkedvelő előadásokat rendszerint jótékony célra szokták megrendezni és így bizonyos társadalmi régek tekintet nélkül arra, hogy jól vagy rosszul játszanak e a szereplők, mind erkölcsi kötelességüknek tartottak az előadás látogatnál. Lehet, sőt majdnem bizonyos, hogy azok is, akik vasárnap délután és este a soproni leventék két előadását végig nézték, azzal a gondolasal mentek el a színházba, hogy hazafias ügyről lévén szó, támogannunk kell, hogy az előadásra ilyen lesz, az nem fonts, azt a két-három órát csak kibírjuk bármennyire unatkoznánk is. És ezek az emberek nagyon, de nagyon csalódtak. Csalódtak, mert olyan előadásban volt részük, amelynek nívója a művészet határán mozgott. Különösen áll ez a „Butchenschank“főszereplőire, Tárnái Ferencre és Dohser Károlyra. De a művészi élvezet nyújtásánál najegyző betegsége és halála volt, hanem az is, hogy terve kivitelében elgáncsolói voltak. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy ezt az ügyet a város jelenlegi agilis főjegyzője és kulturixalissoka újra kezébe ne vegye, hiszen Sopron városának, de magának az iskolának is érdeke, hogy a többi vidéki zeneiskolák mintájára, biztos alapokon nyugvó kulimi intézménnyé fejlődjék. Amint tudjuk a város vezetőiben megvan a jóindulat és szándék az ügy felkarolására, hiszen nagy anyagi áldozatokkal támogatják azt most is. Tény az, hogy a zeneegyesület jelenlegi vezetői között vannak olyanok, akik a zeneiskolát nem óhaltják a városnak átadni. Igen szép és nemes gondolat a tradióhoz való ragaszkodás, és azt hisszük, hogy feladják ezt a gondolatot — minden hűtlenség vád nélkül — ha látják, hogy merev ragaszkodásuk az intézmény fejlődése elé óriási, szinte leküzdhetetlen gátakat emel. A mi álláspontunk az, hogy a szép és nemes gondolatnál még nemesibb cselekedet volna, ha a város vezeői e job sorsra érdemes iskolát a legrövidebb időn belül városban ül, hogy ezen a téren is kövessük a többi városok kulczmunkáját. Mi készséggel támogatjuk ebben a város vezetőit annál is inkább, mivel az iskola művésztanárainak és adminisztrativ igazgatójának is hasonló az óhaja. Hisszük, hogy Marcsek Tibor dr. az ő kiváló szervezőképességével ezt az iskolát városi kezelésben olyan vél emelni, amely példaképe lehetne a vidéki városok zeneiskoláinak. K. Gy. gyobb, sőt ez alkalommal összehasonlíthatatlanul nagyobb érdemet szerzett az együttes azzal, hogy a magyar élni akarást itt, Csonka- Magyaromág legnyugatibb színpadán oly megrázó erővel kiáltotta az új határok felé. Ez a kiáltás őszinte volt. Ezt éreznie kellett minden jelenlévőnek. A soproni színház színpada vasárnap oltár volt, a magyarság legszentebb ügyének oltára. Ezen az oltáron kigyullak a gyertyák, hogy összeforrva hatalmas fáklyáként lobogjanak bele a sötét magyar éjszakába. A két előadás, amelyen Grrtsy- Wolff Lajos alispán, Szóka István főszolgabíró, Liszkay Győző testnevelési főtanácsnok és Palásti Kálmán kir. tanfelügyelő, valamint a hegykői, hidegségi, peresztegi, pinnyei, ágfalvai, sopronkövesdi, nemeskéri, lövői és nagycenki levernék is megjelenik, délután 3 órakor, illetve este fél 8 órakor kezdődött. Az előrdisok műsor szerint folytak le. Egyedül Péter Elemér testnevelési altanácsnok ünnepi beszéde maradt el. Az agilis és az előadások rendezése körül a legtöbb érdemet szerzett altanácsnok ugyanis már napok óta betegen fekszik lakásán és így az előadásokon nem jelenhetett meg. Az előadásokat Dillmann Antal karnagy vezetésével a soproni 5. honvédgyalogezred zenekara nyitotta meg a „Magyar ünnepi nyitány" eljátszásával. Utána is soproni leventék szabadgyakorlatai következtek. A zenekar ütemes játékára tornászó leventék pompás látványt nyújtottak fegyelmezett gyakorlataikkal. Mindenkit meglepett az a hatalmas készség és fegyelmezettség, mely minden mozdulatukat oly előnyösen befolyásolta. A függöny legördültével s közönség percekig tapsolt, úgy hogy gyakorlataikat mindkét előadáson meg kellett ismételniük. Szép sikerben volt része Zubrits Kálmán levelének is, aki Sajó Sándor: „Magyar ének 1919 ben"című irredenta versét szavalta el. Ezt követte „Im Buichembank“ című soproni életkép eöndese, Friedrich Nándor városi h. főszámvevő szövegével. A siker, amely a darab minden epizódjelenete után nőtt frenetikus tapsviharban robbant ki a függöny legördültével. Ami a szereplőket illeti, Tamsi Ferenc valósággal remekelt a mellékesen csempészéssel is foglalkozó gazdapolgár legény alakításával. Dahntz Károly pedig oly életem adta vissza a részeges, de mindamellett önérzetes suszter alakját, mozdulatait és boros gödörászává, hogy bármelyik hivatásos komikusnak is dicséretére vált volna. Elsőrangú alakítást nyújtottak még vitéz Kraszna M hály és Göschl Luj-M. Da nem mardt el mögöttük Fr d rich O g* Horvá th Annus, Hjut N ndor, Drn Mihály, Bruckner Pál, Ugor Mhály, Reisch Lajos, Linier Nándor, Dohner Nándor, Holzbauer Ferense, Masix Ferenc és Schey Samuse. A darab humorát csak növelte az a néhány aktuális soproni kuplé, amelyeket Tarnai Ferenc és két bájos kis gyónnak énekeltek el. Szünet alatt a Soproni Tornaegyesület leventéi mutatkoztak be nyújtón és korláton a közönségnek. Már az első gáláik nagy tetszést arattak, az utána következő számok pedig valósággal elragadták a hálás közönséget, amely lélegzetfojtva figyelte a nagy izomerőt, ügyességet és még nagyobb lélekjelenlétet igénylő mutatványokat. A pompitan sikerült, úgynevezett halálugrások valósággal az artisták világát elevenítették fel a színpadon. Kiváló tornászoknak bizonyultak Heincs Jenes, Holczmann Sándor, Pircz József, Schuh Samu, Eckelt Károly és Scher András. Az elődás leghumorosabb jelenete, mondjuk némajátéké ezután következett. Kroyherr Ferenc és Kroyherr Frigyes leventék a két népszerű moziszínész, Zoro és Huru maszkjában hatalmas derültséget keltettek. A nagy érdeklődéssel várt magyar táncokban sem csalódott a publikum, amely kétszer is megismételtetett minden egyes számot és ezzel is lányjelét adta annak, hogy a magyar föld termelte magyar táncokhoz még ma is ragaszkodik. A magyarruhás leányok, magyar- A soproni leventék műkedvelő előadása SOPRONI HÍRLAP 3 Plymouth Rocks, kiváló tojóktól származó keltető tojás, darabja 80 fillérért kapható és előjegyezhető özvér. Solymosy Ödönné Plymoth tenyészetében, Nagylors, Sopron.