Soproni Hirlap, 1928. november (15. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

XV. évf. 249. szám. Sopron, 1928 november 3. szombat Ára 16 fillér. Soproni Hírlap KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyed évre.......................8­40 pengő Egy hónapra.......................2­80 pengő Szerkesztőség: Sopron, Várkerület 66. Telefon­szám: 345. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. CSERMÁK GONTRAND Egyes példány ára helybeni és vidéki árusítóinknál köznapokon 16 fillér, vásár- és ünnepnapokon 20 fillér. Kiadóhivatal: Sopron, Várkerület 66. Telefon-szám: 394. Tegnap délben letartóztatták a virágvölgyi rablógyilkost (Részletes tudósítás a negyedik oldalon) Hamvadó tüzek Irta: Sphinx Mindszentek vecsernyéje után a zárdák titokzatos csendjében halk zsolozsmák száll­nak az Úrhoz. A halottak lelkeiért imád­koznak. Odilo c­ugny-i apát 998 táján rendelte el a halottak ünnepét s később a pápák a rendeletet az egész Egyházra ki­terjesztették. Csütörtökön este az ájtatos hívők ezrei zarándokoltak a temetőkbe. A Várkerületen végig sötét emberrajok vonultak a Szent Mihály-temető felé, hogy virágot hintsenek a néma sirhalmokra és csendes imát mond­janak az elköltözött lelkekért. Végig az ódon utcákon amerre elhalad­tak az emberek ezrei, a lüktető élet zsibon­­gása hangzott. A temető kapujában aztán elcsendesült a lárma. Az elmúlás szomorú gondolata költözött az emberek szívébe. Hiszen mindenkinek van halottja, minden­kinek van valakije, akit forrón szeretett, aki már nincs itt, aki már elment. A néma sírokon kigyúltak a lángok és úgy ragyogtak, mint a földrehullott csilla­gok. S amint leszálltak az alkony árnyai, a gyönyörű őszi est borongós hangulata könnyeket csalt sok ember szemébe. Halottak napjának előestéjén a temetőbe sietnek az élők, hogy a holtak birodalmá­ban találkozzanak elhunyt kedveseikkel. S amikor megállnak a szeretett kedves sírja előtt, az ajkak elcsendesülnek s csak a bús emlékek beszélnek. Az egyik sírnál egy hat éves kislány siratja az anyját. A hangja elcsuklik, csen­desen zokog. Mellette áll összeszorított ajkakkal az apa — az elhunyt férje — és csitítgatva simogatja a fájdalomtól remegő gyermek fejét. Nincsen vigasztaló szava, de remegő keze gyöngéd szeretettel simul a kislány homlokára. Görcsös félelemmel ragadja a gyermek kezét, mintha féltené a Haláltól. Őszhajú idős hölgy áll némán egy régi sírnál. Könnytelen szemekkel néz a gyer­tyák lobogó fényébe. Pillantása a keresztre téved, melyen elhunyt férjének és gyerme­keinek nevei sötétlenek. S ekkor könny szökik a szemébe, s a csillogó könnyek mint apró gyöngyszemek peregnek végig az arcán. Akiket szeretett s akik őt szeret­ték már nincsenek. Egyedül maradt. Bi­zonytalanul néz a néma sirok felé, ahol már nem égnek gyertyák. Az arca nyugodt lesz, talán arra az időre gondol, amikor övéinek sirján is elalszik az utolsó fény. Fenn, a nagy kőkereszt tövében is lo­bognak a lángok. Ide azok jönnek, akik távoli halottjukat gyászolják. Talán jeltelen sírban pihennek az olasz hegyek között, vagy az elcsendesült orosz csatamezők vég­telen zónáin nyugosznak. Pillantásunk a közeli határok felé siklik és elszorul a szí­vünk. Dermedt sötétbe borul a tájék Észa­kon, Keleten, Nyugaton és Délen, ahol ide­gen bitorlók gyűlölete eloltotta a szeretet lángját. Csend borul a temetőre, itt is, ott is utol­sót lobbannak a lángok, aztán sötét lesz. Díszes emlékművel örökítették meg a bágyogi hősök emlékét Nagy Gyula plébános kezdeményezésére a bágyogi hősök emlékére emlékművet he­lyeztek el a plébániatemplom falában. Az emlékmű margittai kőkeretben ruszkicai fe­­­­hérmárvány dombormű, Pieta, Dömötör Jó­zsef győri szobrász műve. Az emlékmű 880 pengőbe került, melyet gyűjtés útján biz­tosítottak. Az emlékmű megszentelése va­sárnap volt. Papp Kálmán prépostkanonok, városplébános mondta a szentbeszédet és az ünnepi szentmisét, utánna az emlékmű­nél vitéz Rátvay Imre ny. tábornok mon­dott ünnepi beszédet. A leleplezés után Papp Kálmán prépost megszentelte az em­lékművet, melyre koszorút helyeztek a sop­roni helyőrség, a rábapordányi csendőrőrs, a községi képviselőtestület, a hadviseltek, a hadiárvák, a tűzoltótestület, az elemi is­kolások és a leventék. A hadiözvegyek nevében Nagy Imre öz­vegye tette le az emlékműre a koszorút, a hadiárvák nevében Horváth Annuska, a le­venték nevében vitéz Péter Lajos, a had­viseltek nevében vitéz Szabó Kálmán. A leventék, tűzoltók és hadviseltek dísz­­ellépése után társasebéd volt a plébánián. A bágyogi hősök névsora az alábbi: Csizmazia János, Eszes István, Fekete Jó­zsef, Horváth G. Gyula, Horváth G. Sán­dor, Horváth János, Juronics Ferenc, Kiss Ferenc, Kováts György, Nagy Imre, Nagy József, Németh György, Pongrátz Gyula, Szabó József, id. Takáts Gáspár, ifj. Takáts Gáspár, Tóth Pál, Vitéz István, Vitéz Péter, Vörös István, Vörös Vince. Megdicsérték a soproni leventéket és lelkes vezetőiket A város testnevelési vezetősége átiratot kapott vitéz Liszkay Viktortól, a vármegyei testnevelési felügyelőtől, melyben a követ­kezők vannak: „Az október 27-én és 28-án lezajlott OTT társelnöki szemle minden tekintetben meg­nyerte pávai vitéz Mátyás Sándor vezér­tanácsnok úr tetszését és távozásakor ezt dicsérőleg kiemelte azzal, hogy a két ver­senynap valóban mintarendezésű volt. Péter altanácsnok, Saubert tanácsnok uraknak, Takács Ferenc vezető főoktatónak, az összes főoktatóknak fáradtságos munkál­kodásuk és a rendezésben való közreműkö­désükért, valamint a városi leventéknek és levetítezenekarnak a nagy haladásért és fegyelmezett magatartásukért az intézmény nevében a leghálásabb köszönetem­ és el­ismerésem fejezem ki. Szolgáljon buzdításul mindenki részére az a tudat, hogy az október 28-án bemu­tatott fényes eredmény rövid másfél év lankadatlan kitartó, lelkes munka gyümölcse, mely fényesen bizonyítja, hogy a városi leventeegyesület, mely eddig az utolsó sorokban volt, most az elsők sorába küz­dötte fel magát.“ Az átirat közli még azt is, hogy a jövő év június havában Sopronban tartják meg a III. kerületi atlétikai versenyt. Magyar Hét Mai nappal kezdetét vette a „Magyar Hét”. Az üzletek feldíszített kirakatai or­szágszerte a magyar ipari termelés európai színvonalát és azt hirdetik, hogy alig van olyan ipari cikk, amelyet az utolsó év­tizedben hatalmas arányú fejlődésen át­ment magyar ipar versenyképes minőség­ben és árban elő nem állítaná. Hirdetik a kirakatok, hogy valóban teljesen megoko­­latlan a magyar ipari gyártmányokkal szemben nem ritkán megnyilatkozó idegen­kedés, de hirdetik azt is, hogy az egyete­mes nemzeti érdekeknek saját érdekeinek legparányibb sérelme nélkül tesz szolgála­tot az, aki jövőben vásárlásainál a magyar gyártmányú áruk fokozott keresésével kül­kereskedelmi mérlegünk aggasztó mérvű passzivitását csökkenteni segíti. Sopronban 251 kirakat áll az akció szol­gálatában. Ezek a kirakatok a bennük el­helyezett magyar címeres igazoló táblákról ismerhetők fel. A táblácskák a kirakatba Ott állunk némán kimondhatatlan fájdalom­mal a kőkereszt tövében és nézünk a ti­tokzatos sötétbe. Gondolatban leborulunk kedveseink emléke előtt, akiknek sirkantján helyezett áruk magyar eredetét .Ez mind magyar áru“, illetve „Magyar munka* fel­írással jelzik. Tekintse meg Sopron minden lakosa az akcióban résztvevő kirakatokat. Aki pedig a «Magyar Hét“ tartama alatt vásárol, kérjen a kereskedőtől elsősorban magyar árut. Tartsa szem előtt mindenki, hogy a magyar áruk vásárlása a magyar társada­­dalomnak a gazdasági helyzet javítása, Ma­gyarország szebb jövője érdekében való összefogásával és a hazafias meggyőződés tettekben való megnyilvánulásával egy­értelmű. E helyütt tolmácsoljuk a kamarának a­­Magyar Hét» soproni résztvevőihez inté­zett azt a kérelmét, hogy a „Magyar Hét» tartama alatt a külföldi áruknak hirdetésé­től tartózkodjanak s a sajtónak magyar árukat propagáló hirdetéseket adjanak át közlésre. most nem égnek a gyertyák. Szemünk a végtelen égre téved, ahol a csillagok mil­­liárdjai ragyognak. Virrasztanak az árván maradt néma sírok felett.

Next