Soproni Hirlap, 1931. december (18. évfolyam, 272-295. szám)

1931-12-01 / 272. szám

2 A közgyűlés a tisztújítás során elnökké Khu­en-Hédervá­r­y Károlyt, alelnökké Szauter Ferenc polgármestert, H­o­l­i­t­­scher Károly orsz. képviselőt, szentmártoni Radó Lajos felsőházi tagot, sokorópátkai Szabó István volt kisgazdaminisztert vá­lasztotta meg. Holitscher Károly elnök a jobb jövőbe vetett rendíthetetlen hittel szólította fel gaz­datársait a kitartásra és az összefogásra. Ma lesz az Irodalmi Kör estje A Frankenburg Irodalmi Kör mai estjén érdekes műsorral szolgál a soproni közön­ségnek. Az irodalmi részben Mészáros Sándor versei, Be­re­cz Dezső novellája, Gárdonyi Zoltán dr.-nak Liszt Ferencről írt tanulmánya szerepel és Komjáthy La­jos szavalata. Utóbbi Bakó József és Gyóni Géza néhány versét mutatja be. A zenei részben vitéz Solymossy Jánosné hangverseny-énekesnő mutatkozik be és Gergely László zongoraművész, akinek a múlt héten volt önálló hangversenye Buda­pesten. A «Budapesti Hírlap» ir­igy róla: Ger­gely László csütörtökön a Vigadóban adott zongoraestet. Az intelligens pianista műsora első részében elmélyedő muzsikusnak mutat­kozott. Nemcsak Beethoven c-moll, hanem Liszt h-moll szonátájába is érzéssel merült el és annak érzelmi és gondolati mélységeit emlte ki, néhol a technikai tö­kéletesség rovására is. A második részben azonban már inkább a technika fényét csil­logtatta Chopin műveiben és különösen Ru­binstein c-dur etude-jében, amelyiknek bril­­liáns előadásáért a közönség oly melegen ünnepelte, hogy meg kellett azt ismételnie. Kisütött a nap, és ragyogó verőfényből főnt millió és millió sugará­val elárasztotta ezt a szegény földet. Mint mikor a magasban trónoló fejedelem rámosolyog szegény alatt­valóira. Nagyon régen volt részünk a nap sugará­ban. Már azt hittük, hogy egészen elbujdosott vala­hova a végtelen világűrben. Elmúlt egész november hava, talán háromszor sem volt napsütés. Főkép az utolsó két hétben. Egyre rövidebbek a nappalok és egyre hosszabbak az éj­szakák. És nappal is valami tompa bágyadtság, va­lami fényevesztett homály ülte meg a tájat. A felhők olyan sűrű torlaszt alkottak az égen, hogy még csak azt sem lehetett megállapítani, merre bujkál a nap. Hát nem csoda, ha nem volt kiváncsi az itteni eseményekre. Nagyon megcsúnyult itt minden az utolsó látogatása óta. A fák mind elhullatták lomb­jukat, csak a cserfák alsó ágain van még rőtszínű lomb. Makacskodik, mint a nemfizető lakó, kit erő­szakkal kell kitessékelni. A réten minden virág ki­halt, csak néhán­y pipitér, meg vadlóhere virág eről­ködik, hogy életben maradjon. De ezt a fagyot már ők sem bírják ki. Pár nap múlva mind elhervad és színtelenné válik a pázsit is, mely még valahogy meg tudta menteni zöld színét. Az erdő már egészen barna, csak a fenyők állanak zölden, rajtuk nem fog a hervadás. A madarak is elnémultak, legfeljebb a feketerigó veszekszik a pár­jával, a harkály pedig egykedvűen kopogtatja a fák ágait. Itt bizony minden a téli képet mutatja. De azért a napsugár arannyal hinti be a tájat, befödi fényével és reménysugarat lop a békétlen emberi szívekbe. Óh jövel napsugár, soha nem volt rád nagyobb szükség, mint most, mikor annyian szomor­­kodnak, annyian aggódnak, mikor az erdei avar is a koldus itt felejtett gúnyáját juttatja eszünkbe. Tudjuk, hogy szegények vagyunk, de ha napsugár cirógatja az arcunkat, pillanatra elfeledjük minden bajunkat, nyomorúságunkat. A falusi színjáték csődje A mezőgazdasági munka csökkentése óta falvakszerte megkezdték az iskolán kívüli népművelést. Az oktatás gondja a tanítók vállain nyugszik, munkájukat igyekszik elő­segíteni a megyei népművelési titkárság. Ézsel Fábián és Varga Ferenc tanítók sorba járják a községeket s miközben Ézsel Trianonról tart előadásokat, addig Varga a filmkészítés egy-két remekét, melyek haza­fias tárgyúak, mutatja be. SOPRONI HÍRLAP 1931 december 1. Jellemző, hogy előadásaikat mindenütt telt ház­ hallgatja, illetve nézi végig. Ennek a nagy érdeklődésnek egyik oka, hogy a színműírók egyesületének megalaku­lása és a megalakulással egyidőben kiadott belügyminiszteri rendelet óta csak elvétve van a falvakban színjátszás, mely valamikor egyik legkedveltebb szórakozása volt a falu fiatalságának. Még három-négy éve is töme­gesen zúdultak az alispáni hivatalba a szín­játék engedélyezése iránti kérelmek. Az idei őszön ezideig még egy ilyen kérelmet sem terjesztettek elő. A mai rend mellett ugyanis egy-egy műkedvelő-előadás megrendezése a legjobb esetben is 50—60 pengős kiadással jár s ugyanakkor egy-egy előadás 20—30 pengőnél többet nem jövedelmez. Kétségtelen, hogy a szerzők jogait is vé­deni kell. A baj azonban ott van, hogy a műkedvelők még abban az esetben is húsz pengőt tartoznak fizetni a színműírók egye­sületének, ha a szerző az előadás jogát in­gyenesen átengedte. Az utóbbi rendelkezéssel a színészeket igyekezett pártfogásába venni a miniszter A rendelet megszövegezői azonban nem vet­ték figyelembe, hogy vannak kisközségek, melyekbe a múltban sem tette és a jövőben sem teszi be a lábát színész azzal a szán­dékkal, hogy művészetét megmutassa. A szóbanforgó rendelet megváltoztatása érdekében össze kell fogni mindazoknak, akik a falusi nép művelését szívükön viselik. A színjátszás ugyanis kétségtelenül egyik ha­tásos eszköze az általános kultúra terjesz­tésének. Eszterházy Pál herceg újabb jótékonysága Az Esterházy hercegi h­itbizomány urának, dr. Esterházy Pál hercegnek nevét nem olvassuk a politikai eseményekkel kapcso­latban. Eddig távol tartotta magát minden hasonló mozgalomtól. És magától a nagy nyilvánosságtól is, mintha csak az lenne a becsvágya, hogy személyével mentül keve­sebbet foglalkozzanak. De vannak esetek, mikor a neve mégis a nyilvánosság elé kívánkozik. És vannak cselekedetei melyekről bűn volna hallgatni, főkép ezekben a nyomorúságos időkben. A jótékonyság az a tér, ahol a mi daliás, fiatal hercegünk egészen otthonosan érzi magát. És már a közvélemény is megszokta, hogy fejedelmi kézmozdulattal, nagy lélekre valló elhatározással intéz el olyan dolgokat, ame­lyek áldozattal járnak. A hazai közvélemény akkor figyelt fel rá először, mikor a trianoni romokon újra kezdtünk berendezkedni. Az Akadémiától kezdve minden országos intézményünk el­vesztette jóformán minden vagyonát és ennélfogva tevékenysége is majd mindegyik­nek megbénult. Ekkor állott elő a fiatal herceg és a nagy Széchenyihez hasonló nemes áldozókészség­gel segítette meg igen nagy összegekkel a válságba jutott magyar tudományt és művé­szetet. Mióta pedig Horthy Miklós kormány­zónk fennkölt lelkű hitvese a szegény nép nyomorúságán enyhítendő, évenkint csata­sorba szólítja a könyörületes szívü embere­ket. Esterházy Pál herceg mindig ott áll a sor legélén, hogy példát mutasson mások­nak, miként kell a felebaráti szeretet bibliai példázatát a gyakorlati életbe átültetni. Most egy újabb elhatározásáról kapunk hírt Kapuvár környékéről. A levelet szegény ember írta, kit személye szerint nem isme­rünk; betűvetésének ákom­bákomjából lát­juk, hogy nem kenyere az ivás. De azért mégis csak megtudtuk belőle, hogy azon a vidéken sertésvész tizedelte meg a gazdák állatjait. Ezt még a jómódú gazdák is meg­­sínylik. Hát még az a szegény cselédember, akinek az egyetlen hízója a télire való meg­élhetés minden reményét jelenti. Mert a sertésvész nem volt válogatós. A cseléd­­emberek óljába is bekukkantott és onnan is elvitte, ami elvihető volt. Ez pedig pótol­hatatlan kár. Megtudta ezt a nemesszivü herceg. Nyom­ban intézkedett, hogy minden gazdasági cse­lédje, kinek sertése elhullott, ingyen kapjon helyébe az ő uradalmából disznót. Nem éppen csekélységről van szó. Összesen száz­nyolcvannégy sertést osztatott ki károsult cselédjei közt. Mikor így a karácsony szent ünnepeinek közeledésével ilyen ragyogó példáját halljuk a feltűnést gondosan kerülő jótékonykodás­nak, valami mondhatatlan melegséget ér­zünk a szívünk körül. És együttérzünk a levélíró, reszkető írású cseléddel, aki az Isten áldását könyörgi le hercegi urára. Pe­dig az Isten már megáldotta a herceget: jó szívet adott neki. A téli Sopron a „Magyar Semmering I“ A Magyar Síszövetség kiküldöttei Sopronban A Magyar Síszövetség szombaton a magyar sísport legkiválóbb képviselőit küldötte Sop­ronba: a világhírű autó- és síversenyző Del­m­­er Waltert, a KMAC igazgatósági tagját, Bély Miklóst, a MSSz főtitkárát és vitéz Szabó Zoltánt, a zanderszegi cserkész sí­­bajnokság győztesét. A soproni sportegyesü­letek képviselői és a soproni középiskolák testnevelési tanárai a pesti kiküldöttekkel szombaton este 9 órakor a Pannóniában szervező­ gyűlést tartottak, amelyen a legna­gyobb egyetértéssel elhatározták, hogy csat­lakoznak a Magyar Síszövetséghez. A sop­roni sportegyesületek síszakosztályai a du­nántúli többi síegyesülettel együtt Sopront fogják megtenni a Magyar Síszövetség nyu­gati kerülete székhelyének! A Dunántúli Tu­ristaegyesület a legnagyobb készséggel aján­lotta fel segítségét, könnyebbséget nyújt azoknak, akik a síszakosztályba be akarnak lépni és igazolja azokat, akik síversenyeken résztvenni szándékoznak. A síszövetségbe való belépés elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Magyar Síszövetség Sopronban hi­vatalos versenyeket engedélyezhessen. A szervezőgyűlés résztvevői 10 órakor a Diebold-féle fotóműterembe vonultak és ott Delmar Walter amatőrfilmjeit mutatta be: Mürren, a csodálatos Berner Oberland 3000 és 4000 méter magasan levő símezeiről. Va­sárnap délelőtt 11 órakor Bély Miklós és vi­téz Szabó Zoltán a Soproni Főiskolai Atléti­kai és Football-Klub rendezésében és az ösz­­szes soproni sportegyesületek részvételével nagysikerű propagandaelőadást tartott a sí­zésről. A Városi Mozi zsúfolásig megtelt, úgy hogy a pesti kiküldöttek nem győztek eléggé csodálkozni az érdeklődés felett és Sopront tartják a legerősebb vidéki körlet­nek! Bemutatták pompás diapozitív képek­ben a sísport iskoláját, Bély Miklós pedig, aki erről könyvet is írt, a száraz sitréning mozdulatait ismertette. Utána mozgófény­kép következett a helyes sízésről és értékes felvételek a magyar sísport történetéből. A műsort szerencsésen egészítette ki Fried­rich Károly előzetes bejelentése a «Hegyek királyáról», amelynek napsütötte, kristályos hómezői s a Dolomitok hatalmas tömegei lobogó lelkesedést váltottak ki a hallgatóság­ban. Vasárnap délután 3 órakor a síszövetségi vezetőkkel száraz sítréning következett a Du­nántúli Turistaegyesület síugró sáncánál, a­melyen közel ötszáz kezdő és haladó síspor­­toló vett részt. Ezután megtekintették a Da­­lárhegyet és a Károly-magaslati nagylejtőt, amelynek arányai a semmeringi ugrósáncra emlékeztetnek. A síszövetség képviselői ígé­retet tettek, hogy Sopronban sítanfolyamot rendeznek, a hóviszonyok alakulása szerint pedig január-februárban Detmar Walter fog a haladók számára gyakorlatot tartani. Ez­ért felkérjük mindazokat, akik a sísport iránt érdeklődnek, akár kezdők vagy hala­dók, hogy szíveskedjenek jelentkezni, egy­előre a száraz sítanfolyamra sportegyesüle­tüknél, vagy pedig a Lenck-féle sportüzlet­ben Sopron, Várkerület 117, hogy a tanfo­lyamokat be lehessen osztani.

Next