Soproni Hirlap, 1933. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
19. január 1 Ammondó vagyok, hogy mint minden rosszan, ezen is átalvergődtünk. Át, át. Majdhogy aszongyam: szerencsésen. Pedig hát ettől aztán igazán olyan messzi estünk, mint a világbéke a világhábortól, ami elég tisztességes távolság akár arasszal, akár kilométerrel mérjük. Vagyis: abban, ahogyan az elmúlt éven át elvergődtünk, jaj is volt, nyögés , is volt, korgás is volt, szárazság,is volt,árverési, burgonyáén tifuszveszedelem is volt, minden volt, csak éppen hogy szerencse nem volt. Nem én. Ebből meg az látszik, hogy a világi élet kibírásához nem, okre tétlenül szükségeltetik a szerencse. Egyébként is ezt a kívánatos portékot az utóbbi években csak azzal tartogatja a gondviselés, hogy ilyenkor, újesztendő táján keze ügyében legyen a kedveskedő embereknek: széjjelszórni az ismerősök között olyanformán, minthogyha szívből fakadó jókévánat lenne, pedig hát annyi köze vagyon ennek a szívhez, mint a húsnak a hústalan káposztához — jóvolna, ha mibenne volna. Mindazonáltal valahogyan kő- Vel ne dobáljanak azir, mer nem tudóim mi dukál, én is csak közibük állok kendteknek s velek szórom: az ujesztendei ajándékot. Más esztendőkben is megtettem, miér maradnék hátra éppen most. Vagyis — kívánom elsőben Sopron városának azt a jóbolondot, aki fölépíti a száz szobás szállodát .( saját szakállára, ugyanarra be is rendezi minden széppel-jóval az utolsó szögig, oszt ,iszongya, netek! semmi más nem kell érte, csak egy márvántábla a falán, a saját nevemmel! Kívánom feltatólag a soproni háziirtásokban szolgáló fehérnépek nyughatatankodásainak megcsillapítására: valamenynyi elnéptelenedett soproni kaszárnya az ujesztendőben újranépesedjék, az elment ezredek a rezes bandával együtt sürgősen összarendelődjenek. Kévánomi valamennyi vadászembernek, akik ezt az írást olvassák valamennyi vadászatukon jószerencse !eg, a vadászpajtásuk. Kévánom! az orvosoknak, statikusoknak, temetési vállalkozóknak, állaik be mind egy szálig a munkanélküliekáborába. Kévánom a Frankli újságtulajdonos úrnak: hírlapi vitatkozásaiban mindig olan kellemetesen hallgató ellenfélre találni, mint a Pinezich méltóságos úr. Kéva- Roma tüzelőboltosoknak: mától kezdve a Győr-Sopron-Ebenfurti sínje legyen az gyenlitő vonala annak minden melegivel. Kévánom minden tanár urnak és deáknak: / ijj .tantervben két hónap legyen a tanulsi üdő és a tíz a vakációs üdő, úgy azonban, hogy a sátoros innepek okvetetlen anulási üdőre essenek. Végezetül magamnak is kévánok: B. U. É. K! vagyis Bécsivé letet Uborkasalátával És Káposztatétekkel! Meghiszem azt! " Ilyenkor nagy kiszólások történnek a politikában. Minekutána pedig úgy látom*, hogy G tömbös miniszterelnök úr a maga 95 ponos munkatervivel nem tudta elnyerni az elenzék tetszésit, fölhasználom a kínálkozó íjévi alkalmat és kiadom ábécé sorban aagam munkatervit, melyek alapján hajandó volnák elvállalni a kormánt. Ha megmálnának véle. Ide figyeljenek hát! 1. Inyós vagy adó! Ebből a közteherből egy , s elég. 2. Bolnapokat. Ha van a fáknak, madaraknak, anyáknak, gyerekeknek napja, innét ne? 3. Csöbrök kezekből el a vödrökkel, hogy csöbörbül vödörbe ne kerüljön a nagyúr! 4. Dalra fel, mindenki! 5. Egyenlő gyomorviselet. Miért férjen egyikbe több, mint a másikba. 6. Feredőkádat minden csábinak. Éljenek a kádárok is! 7. Gazdagoké egyen minden gond. 8. Gyerektöbbtermelis, mig együtt lesz a 30 millió magyar. 9. Husiiétt minden másodnap miniden pógár fazekába. 10. Ingyentélek — ki innend! 11. Jaj ! kart el toknak! 12. Kamatmentes kölcsön minden házasembernek. A kamatot az agglegények és vénleányok tűzessék. 13. Likas a lá ’P'Vstek, ugymind nadrágok, csizmák megtalpalása, hogy a kisegítőipar is keresetle jusson. 14. Mezítláb járni akar télen, akar nyáron a nemzet ellen való vétség. 15. Nyafogó embernek se szavazati joga sincs, se kocsmába nem mehet, mer rontja a közhangulatot. 16. Okosabb sose engedjen, mer a szamár fölülkerekedik, ami nem kívánat. 17. Ökör iszik magában. 18. Pénzt verni, politizálni, pártoskodni mindenkinek szabad, aki öt évre előre megfizeti az adóját. 19. Répaversenyeket. Mindenki annyit termeljen, amennyit csak tud. Azok között, akik öt év alatt a legszebb cukorrépát termelték, minden öt évben ki lesz sorsolvá egy cukorgyári igazgatói állás. 20. Sárkányok nincsenek, de ha mégis lennének, a fehérnépek sorából kerülnek ki. Riasztásul a nyelvüknél fogyást kell kikötni. 21. Szappan nélkül mosakodó vasúton nem utazhat, nyilvános helye be nem léphet, dohánt nem kaphat, képviselő, bíró, esküdt, elöljáró nem lehet. 22. Tiszta nadrágviselet kötelező minden hivatalos embernek. 23. Tyúktojásainkat a külföld igen megkedvelhette, amitől a kiviteli mértékünk javulásnak van kitéve. Járjunk hát kedviben a tikoknak s vegyük be őket is az alkotmány sáncaiba. 24. Ugarolás nem esik adó alá s akinek nincs födje, arra nem is kötelező. 25. Védkötelezettségünk legyen általános. Evégből gondoskodjunk a biztosítóintézetek szaporításáról, akik megvédjék az embereket minden baj, családi perpatvar, anyóslátogatás, adófizetési megerőltetés és köhögés ellen. 26. Zabos tarisnya nélkül magyar ló ne létezzék. 27. Zsirtalan napok szűnjenek meg. Aki kisember nem i tud egy zsirozót szerezni az óljába, magának kell oda beülni. Merélhetetlen. Mikor én megadok neki minden hozzávalót, ha, — engem tesznek meg kortmámnak! Az Árgyilusát! (-—). ásommá PHILIPS’* SOPRONI HÍRLAP A soproni Széchenyi-házak írta : Thirring Gusztáv. Párttái Szabó László a Soproni Hírlap karácsonyi számában megjelent nagy érdekű Cikkében, mely a soproni Széchenyiházakkal fogadlkezik, többek közt azt állítja, hogy Szechem , Zsigmond háza, melyet ő 1710-ben özvegy Kirehknopfnétól vett meg, 1793-ban Sopron vármegye tulajdonába ment át s «ez a mai megyeháza». Ez az állítás téves. Már a szerző által idézett szöveg is: «in der Innern Stadt und Georgy Gasse webs Herrn Christoph Kämpels», ráutal arra, hogy az a ház nem lehetett a Városháztéren (ahol a megyeháza áll), hanem annak a Szentgyörgy-utcában kellett lennie, ahol abban az időben tényleg volt nem csak egy, de két Széchenyi-ház s azok egyike mellett a Kumpel (Kámpel)-féle ház. Ezek a házak a mai házszámozás szerint a Szentgyörgyutcai 16. és 18. számú házak, a Kumpel-féle ház pedig a 20. számú. A soproni régi telekkönyvek (Vermögenbuch) alapján e házakra vonatkozólag a következő adatokat közölhetem Bártfai Szabó László adatainak kiegészítéséül és részben helyreigazításául. 1. Az a ház, melyet gróf Széchenyi Zsigmond 1710-ben megvett, a Szentgyörgyutca 18. számú ház. Ez a ház az 1715. évi országos consriptió szerint is az ő kezében volt, 1748-ban azonban már Széchenyi László gróf és 1766-ban gróf Schmidegg Tamás bírta. Idáig egyeznek a telekkönyvi adatok Bártfai Szabónak más forrásból eredő adataival. Ezentúl azonban eltérések mutatkoznak. II. József alatt 1784-ben még Schmidegg László gróf a ház ura, de 1810-ben már Eötvenesi Lovász Zsigmond udvari tanácsos szerepel mint tulajdonosa, 1830-ban ennek özvegye bírja, az 1850. évi telekkönyv Szürnyegi Horváth Józsefet nevezi tulajdonosának s 1869-ben Kammerlohr József kezén van. (Újabb tulajdonosai a vitás kérdés szempontjából már nem bírnak jelentőséggel.) Annak, hogy a házat Schmidegg gróftól Széchenyi Zsigmond gróf visszaváltotta, a telekkönyvekből merített adataimban nincs nyoma; mivel azonban saját adataim többnyire csak minden huszadik évről állanak rendelkezésre, nincs kizárva, hogy a visszaváltás tényleg erre a házra nézve történt, de az újabb birtoklás csak rövidebb tartamú lehetett, mert 1810-ben már Lovász Zsigmond kezén volt a ház és többé nem is került Széchenyi-kézre. A ház, az utca legelőkelőbb házai közé tartozott, mely a hatodik bérosztályba volt beosztva (élenként tíz dénár adót fizetett) mint az utcának több úriháza. A ház állapotáról képet nyújt az 1766. évi lakásleirás (Beschreibung der Hausgründe und Classification der Häuser, a városi levéltárban). Ebből az tűnik ki, hogy ebben az évben a tulajdonos Sehmidegg Tamás gróf maga a háznak csak kis részét lakta, t. i. csak egy udvari szobája, konyhája és kamrája (Schüttkammier) volt, a ház többi részét pedig Koller József consiliarius bérelte, kinek az utcára 3 szobája, mellette egy kamrája, két konyhája, 2 udvari szobája, egy nagy éléskamrája, a lépcső mellett még egy kis éléskamrácskája, 12 hordót befogadó pincéje, a kapuszínben egy utcai szobája, továbbá hat lóra szóló istállója, fáskamrája és kocsiszíne volt. Ez a nagy úrilakás 230 forintra (florin) volt becsülve, míg a háztulajdonos a maga kis lakásáért csak 40 fi. bérértéket vallott be. A házra kivetett adó 32 fl. 50 dénár volt. Az 1784. évi első rendszeres népszámlálás a házban csak három lelket talált (egy zsellért és két nőt), a háztulajdonos nyilván távol volt és csak a ház őrzését végző zsellércsalád íratott össz,e (A Kampel-ház az Orsolya-tér felöli szmszédos ház.) 2. A második Széchenyi-ház a sziom (a Városház-tér felé eső) 16. számú Ez a 18. század első harmadában gnáchenyi Györgyé volt, 1748-ban Széchenyi Ignác bírja, 1766-ban és özvegy gróf Széchenyiné szülőei Marianna kezén van, de a tizenszázad elejétől kezdve a Monóról Erdődy család birtokában találja a század végéig. 1910-ben ma munkásbiztositó, pénztár bírja